URBEX- A felfedezés kalandja

Akad egy különös szubkultúra, melynek tagjai az elhagyott terek és hanyatló városi tájak által rejtett dimenziókat keresi. Ők az urbexesek.


© Minden jog fenntartva!
1

web'ART

 URBEX- A felfedezés kalandja


Gyermekkorunkban bizonyára mindannyian építettünk bunkert a nagyi udvarának sarkában, bebarangoltuk a ház körüli erdősebb területeket, felkutattuk a mellékhelyiségek titkos tartalmát és indítottunk expedíciót - ha mást nem -  az Északi sarkig. Aztán felnőttként többségünk már inkább az egzotikus, fehér homokos, kék tengeres utazásokra vágyik, de akad egy különös szubkultúra, melynek tagjai továbbra is az elhagyott terek és hanyatló városi tájak által rejtett dimenziókat keresi. Ők az urbexesek.


Városi felfedezők

Az URBEX mozaikszó az angol urban exploration rövidítése, amely magyar fordításban annyit tesz, hogy városi felfedezés. Ez a világszerte népszerű hobbi Európában elsősorban Angliában és Franciaországban terjedt el leginkább, de 2007-ben az Amerikai Egyesült Államokban is megihlette a filmeseket, sőt a Discovery külön sorozatot indított a témában. Az urbex lényege első megközelítésre tulajdonképpen annyi, hogy a városon belül, illetve a peremvidéken fellelhető, nehezen megközelíthető, elhagyott, lezárt, romos illetve használaton kívüli épületeket kíváncsi hódítóként feltérképezzük. A valódi urbexesek tevékenysége azonban túlmutat az egyszerű sétán. Az igazán lelkes felfedezők egyfajta művészetként tekintenek hobbijukra, hiszen a kalandok során nem csak saját maguk szembesülnek a feltáruló értékekkel, hanem fényképek, videók formájában dokumentálják a hétköznapi emberek szeme elől rejtve maradt, rég elfeledett kincseket, sokszor fontos információkat szolgáltatva ezáltal az adott épület, terület múltjáról.


Mik a célpontok?

Ahogyan azt már röviden leírtuk a városfelfedezés fókuszában az urbanizált területeken és környékükön található, egykor emberi használatban álló épületek, szerkezetek állnak. Alapvetően két nagy részre oszthatjuk a célpontokat; a magán- illetve a köztulajdonú építményekre. Az első kategóriába tartoznak az elhagyatott városok, romos épületek, olykor alagutak, csatornahálózatok, míg az utóbbiban inkább az ipari és katonai létesítmények, katakombák, kórházak, iskolák, gyárak, vidámparkok és erőművek jelentik a kihívást. Sőt, ma már van az urbexnek egy speciális fajtája, a craning, ami a kiemelkedően magas építmények, daruk, középületek megmászását jelenti.


Néhány példa a nagyvilágból

Az urbexeseknek hála néhány szellemváros ma már valódi turistalátványossággá nőtte ki magát. Ezek közé tartozik például a Csernobiltól mindössze 16 kilométerre fekvő sugárfertőzött Pripjaty, melynek ötvenezer fős lakosságát az atomkatasztrófa után (1986. április 26.) egy nappal evakuálták. Ugyancsak közkedvelt célpont az amerikai aranyláz idején virágzó Bodie, ahol több mint száz évvel ezelőtt teljesen megállt az idő. A 170 faépületből álló város ma állami történelmi parkként várja a kíváncsi látogatókat, eredeti állapotukban megtalálhatóak itt a korabeli közintézmények; iskola, posta, kocsma. A házakba belépve úgy tűnhet, mintha a lakók csak éppen kiugrottak volna valamiért…egy évszázaddal ezelőtt. Szintén magával ragadó élményt nyújt Taiwan-San Zhi UFO-ra emlékeztető luxus nyaralóinak képe. A bizarr építészeti csodákat eredetileg egy elit üdülőparadicsom szállásaiként hozták létre, de rejtélyes körülmények között sosem került sor a kihasználásukra. Hazánkban egyelőre kevésbé felkapott még ez az extrém kirándulás, de azért itt is akadnak népszerű helyek, mint például a szentkirályszabadjai reptér egykor orosz katonák által lakott területe, amely az egyik legnagyobb magyarországi szellemváros jelenleg. Ezeknek az egykor élettel teli településeknek a házai között barangolva hatalmába kerít bennünket a közelmúlt egy darabkája, komoly látleletet kapunk abból mit hagynak maguk mögött a háborúk, a természeti katasztrófák vagy éppen egy gazdasági válság. 


Az egyetlen, amit a felfedező maga után hagyhat az a lábnyoma…

Műfajából adódóan az urbex nem egy veszélytelen hobbi. Az elhagyatottságból fakadó számos baleseti lehetőség (beszakad, leszakad, ránkesik, összetörik, mérgező stb…) mellett a törvényi korlátokat sem árt észben tartani. Bár a tiltott területeknek is megvan a maga varázsa az igazi urbexesek mindig rendelkeznek engedéllyel, amely feljogosítja őket a hely bejárására. Szintén a biztonságunkat szolgálja, ha nem egyedül vágunk neki a kalandnak, hanem elkísér bennünket egy társ, aki szükség esetén segítséget tud kérni. Létezik emellett egy úgy nevezett etikai kódex is, amely komolyan elhatárolódik mindennemű vandalizmustól, rongálástól, szemeteléstől és lopástól. Az egyetlen, amit a felfedező maga után hagyhat az a lábnyoma.


A hanyatlás diszkrét bája

Az URBEX népszerűsége tehát felfelé ívelő és mára már elmondható, hogy az emberek jelentős része nem csupán egy illegális cselekedetként, hanem művészeti akcióként tekint erre a tevékenységre. A felfedezők által készített fotóknak és videóknak hála olyan betekintést, egyéni nézőpontot kaphatunk a párhuzamosan velünk élő múltról, ami nem csupán a történészek számára tartogat kincseket. Ha elég nyitottak vagyunk mi is megláthatjuk a hanyatlásban rejlő sajátos szépséget.

 

Bajáki Zsanett

Fotó: Bajáki Zsanett

© Minden jog fenntartva!
2

web'ART

Az utca művészete


Ha már szó volt az URBEX-ről nem hagyhatjuk ki egy másik szubkultúra képviselőit sem, akiknek a jelenlétével folyamatosan találkozhatunk a városi felfedezések során, ők a graffitisek. Ugyan létjogosultságuk még ma is vita tárgya, - sokan művészetként, de talán még többen vandalizmusként gondolnak a falakon fellelhető ábrákra- azt azonban kár lenne tagadni, hogy az ember sokszor botlik tehetséges rajzokba vagy éppen elgondolkodtató feliratokba.  



A graffiti egy görög eredetű szó és eredetileg feliratokat jelent. Fogalomként Amerikában terjedt el, ebben azértelmezésben köztereken lévő falfelületekre írt vagy rajzolt ábrákat jelöl. Vannak köztük értelmezhetetlen, sok esetben töredék-feliratok, nonfiguratív képek, de találkozhatunk versekkel is.



A graffiti története egészen a ’70-es évek Amerikájáig nyúlik vissza, ahol egy Taki névre hallgató srác egyfajta heccként mindenhová felírta, hogy „Taki183”. Persze a rendőrség fantáziáját nagyon piszkálta, hogy ki lehet ez az ember, de mire rájöttek, hogy a köztereken fel-felbukkanó 183 mit is jelent (az utcát, ahol Taki lakott), addigra a fiú és a hobbija már komoly hírnévre tett szert és elszánt követőkre talált.



A graffiti üzeneteket elsősorban területmegjelölő vagy pedig esztétikai szempontból lehet értelmezni, ezek a falakon, trafóházakon, járműveken hagyott alkotások ugyanis – a street art-al ellentétben - nem az utca emberének készülnek, hanem a szubkultúra többi tagja számára hordoznak mondanivalót. A graffiti köré rendszerint csoportok, baráti társaságok szerveződnek, akik egyedi alkotásaikkal igyekeznek saját, vagy csoportjuk nevét hirdetni, miközben az összetartozás és a közösségi szórakozás utáni vágy is kielégül bennük. 


Magyarországon az egyik legrégebbi és legismertebb „crew” azaz csoport a PNC, vagyis a Pride not Crime.


Fotó: Pinterest

 

 

 

© Minden jog fenntartva!
3

web'ART

A fogférgek teóriájától a mosolytervezésig


Mindenkinek van egy rémtörténete a fogorvosról, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy milyen rettenetes, kínzó fájdalmat tud okozni egy-egy szuvas fog. Már az ősemberek is alkalmaztak különböző gyógynövényeket a bántalmak enyhítésére, manapság pedig egy szoftveres program, - na és egy jó szakember- segítségével magunk álmodhatjuk meg a mosolyunkat. Vegyük hát végig, hogy a történelem során milyen fordulópontok vezettek el a gyökeres változásokig. 

 

Az ókori Egyiptom múmiáin például aranydróttal rögzített fogakat találtak és az utókor számára nyilvánvaló a tény, hogy voltak már próbálkozások akkoriban a pótlásra is. Szintén ehhez a korhoz kötődik az első fogorvos neve, akit Hesi-renek hívtak. A gyógyítás részét képezték a különböző gyógyszerek, növények, tömőanyagként pedig a kőpor és a gyanta keverékét használták, de biztos, ami biztos egy-két varázsigét is bevetettek a siker érdekében.


Babilonban ennél is tovább mentek és akkoriban népszerű teóriává vált, hogy a fog megbetegedéseit egy féregszerű állat okozza, amit fogszúnak neveztek el. Ez az elképzelés annyira közkeletű lett, hogy egészen a huszadik századik hittek benne, amihez jó táptalajt adott az a tény, hogy a tömésként használt növényi anyagok gyakorta kicsíráztak a szájban, egy féreg látszatát keltve ezzel.


A középkorban ismét a spirituális megoldások kerültek előtérbe és fogfájdalmak esetén az emberek Szent Appolóniához imádkoztak, aki a harmadik században halt mártírhalált, miközben eltávolították a fogait. Gyakorlati oldalon a borbélyok, felcserek hatáskörébe tartozott, hogy a komolyan szenvedő betegeket gyógyítás címszó alatt füstöléssel, érvágással vagy piócázással elássák. 


Valódi, hatékony kezelésre tehát egészen a felvilágosodásig kellett várni, amikor is Franciaországban önálló szervezet jött létre a fogorvos-sebészek számára. Pierre Fauchard tette le a fogászat alapjait, amely később az olasz fogorvos Fonzi munkájának kiindulópontjaként szolgált. Ő volt az első, aki arany hátlappal ellátott porcelánfogakat készített. Ezeket a pótlásokat végül fogsorrá alakították és arany szájpadlemezeket forrasztottak hozzájuk, létrehozva ezzel a műfoggyártást.


1825-ben, egy brit fogorvos Murphy készítette el az első amalgámtömést, 1844-ben pedig Wells new york-i doktor alkalmazta először a kéjgázt fájdalomcsillapításra. 1871-ben az amerikaiak létrehozzák az első, lábbal hajtható fogorvosi fúrógépet, majd egy évvel később ennek az elektromos változata is működésbe áll. A tizenkilencedik század utolsó nagy fogászatilag is jelentős mérföldköve a röntgen-sugarak felfedezése, amelynek köszönhetően már diagnosztizálni tudták a gyulladt gócokat.


Smile desing,  vagyis a mosolytervezés


Az elmúlt százötven év alatt a műtéti-, a technikai- és az orvosdiagnosztikai újdonságoknak köszönhetően a fogászat is rohamos fejlődésnek indult. A fájdalomcsillapítás és az egészségmegőrzés mellett megjelent az esztétikai vonal is. Talán kevesen gondolnák, de már több mint húsz éve létezik maga a mosolytervezés fogalma, csak korábban nem digitális, hanem manuális úton csinálták.


-        Alapvetően minden fogorvosnak és fogtechnikusnak ezt kellene csinálnia, de sajnos Magyarországon meg nem épült be igazán ez a modell – vallja Szigetvári Péter, kecskeméti mosolydesigner. – Ma két vezető mosolytervező szoftver létezik a világon, amik közül az egyiket egy magyar fogorvos hölgy, Dr. Csillag Mária találta és fejlesztette ki. Én magam is tőle tanultam meg a különböző kurzusokon, hogy ez az eljárás hogyan forradalmasítja a fogorvoslást, ami jelenleg három pilléren; a fogorvoson, a páciensen és a fogtechnikuson nyugszik. Ma, ha valaki elmegy egy rendelőbe a panaszával, akkor a fogorvos megvizsgálja majd a levett mintákat elküldi a technikusnak, ellátva azokkal az alapinformációkkal, hogy milyen a fog színe, a páciens neme, illetve a kora. A fogtechnikusok nagy része pedig ezek alapján elkészíti a kicsit laposabb, férfias vagy a kerekdedebb, nőies fogakat. Ezek a fix sémák azonban már nagyon elavultak, ilyen kevés információ alapján nehéz igazán eltalálnia megfelelő pótlásokat, nem minden esetben mutatnak jól. Sok nő rendelkezik férfias vonásokkal és fordítva is igaz ez, így egyre nagyobb igény mutatkozna a jóval részletesebb, egyéni feltérképezésen alapuló fogorvoslásra. Ennek teremti meg az alapjait a mosolytervezés, amit Nyugat-Európában, Amerikában, de még tőlünk keletebbre, például Romániában is nagy népszerűséggel alkalmaznak.

 

A meghonosítani kívánt digitális módszer során, először fényképet készítenek a páciens fogsoráról, beviszik a gépbe és a programnak köszönhetően virtuálisan is láthatóvá válik, hogy milyen minőségi változások érhetőek el a páciensnél. A paramétereket a smile designer állítja be, a program pedig kiadja a megfelelő fogakat, megmutatja, hogyan mutatna az arc összességében. Ezeket persze a páciens igényeinek megfelelően lehet variálni, olykor egy nüansznyi eltéréstől is teljesen új karaktert tud felvenni az arcunk.


- Minden a fogorvos és a fogtechnikus közti viszonyon alapszik, illetve a páciens megfelelő informálásán – folytatja Péter. – Én a munkám során azt tapasztaltam, hogy megéri tájékoztatni erről a módszerről a leendő pácienseket, hiszen, ha jól informáljuk őket, megértik, hogy nem a zsebükbe akarunk nyúlni, hanem egy olyan komplex szolgáltatást kínálunk, ami az egészségmegőrzés mellett minőségi esztétikai élményt nyújt és végre önfeledten, magabiztosan mosolyoghatnak.

 


Bajáki Zsanett

© Minden jog fenntartva!
4

web'ART

Az élet igazi harcosai 



Március végén ünnepeljük a Down-szindrómások Nemzetközi Világnapját. Ez a világnap nem csak a tünetekkel élőknek és környezetüknek fontos, hanem a többi ember számára is sok hasznos ismeretet hordozhat, hiszen jellemzően a legtöbben csak testi jegyeit és negatív oldalait ismerik – azt is csak felületesen – ennek a genetikai eltérésnek. Magazinunk összeállításában most négy olyan csodálatos embert mutatunk be, akik ugyan down-szindrómával születtek mégis többet értek el, mint rengeteg egészséges társuk.


A hegycsúcsok meghódítója


Eli Reimer édesapja segítségével két éven keresztül készült fel arra, hogy Down-szindrómás tinédzserként először, egy tíz napos túra után elérje a Mount Everest alaptáborát. Az 5400 kilométeres magasságban lévő hegycsúcs meghódításával nem csak fizikai erejét és koncentráló képességét bizonyította, hanem tettével százezer dollárt is gyűjtött egy hozzá hasonló fiatalokat támogató alapítványnak.



polgármester, aki mindenre képes


Az írországi Borrisokane településen élő Darragh McKennáról elmondható, hogy tényleg nem ismer lehetetlen. A 31 éves fiatalember down-szindrómásként nemcsak egy kocsmát üzemeltetett a városban, hanem emellett hét alkalommal szerzett aranyérmet a paralimpiai játékokon. Amikor a helyi választási kampány elindult, oly aktivitással vetette bele magát a közösségi dolgok szervezésébe, hogy egymaga előteremtette a város játszóterének és erdejének felújításához szükséges pénz felét. Nem is csoda hát, hogy a lakók örömmel választották meg polgármesternek, hiszen Darragh még arra is vette a fáradtságot, hogy személyesen látogasson el a családokhoz, beszélgessen, összeismerkedjen szavazóival és rengeteg jótékonysági műsort szervezzen.



A szépséges modell


A gyönyörű Valentina Guerrero „karrierjét” édesanyja indította el, aki miután túltette magát a lánya születése utáni sokkon eldöntötte, mindent megtesz azért, hogy megváltoztassa az emberek down-szindrómásokkal szembeni előítéleteit. A csodaszép kislányra hamar felfigyeltek a szépségipar és a divatszakma nagyágyúi, így Valentina alig volt tíz hónapos, amikor először a People Magazin címlapjára került. A most három éves kislány azóta sikeres fotómodell, akinek saját márkája van.



A kétdiplomás polihisztor


Pablo Pineda több szempontból is úttörőnek számít a down-szindrómával élők között, ő ugyanis az első Európában, aki ezzel a rendellenességgel diplomát szerzett, ráadásul rögtön kettőt. Ehhez semmi extra engedményt, vagy plusz segítséget nem kapott, ugyanazok a szabályok és elvárások vonatkozták rá, mint a többi hallgatóra. „Az emberek úgy bánnak a donwosokkal, mintha betegek lennének” – írja könyvében, ahol saját életét és a tanulással kapcsolatos élményeit fogalmazza meg.



…és végezetül egy megható videó, amelyben down-szindrómás gyerekek és fiatalok mesélnek egy kismamának arról, hogy mire számíthat hamarosan megszülető, szintén down-szindrómás gyermekével kapcsolatban. 





© Minden jog fenntartva!
5

web'ART

A legértékesebb európai műemlékek


 

Tíz szempont figyelembevételével még 2013-ban adta ki a monzai és brianzai kereskedelmi kamara azt a legértékesebb európai műemlékekről szóló tanulmányt, amelyben többek között gazdasági értékük, hírnevük és munkahelyteremtő képességük alapján állították sorrendbe a látványosságokat.


A Műemlékvédelmi világnap alkalmából vegyük mi is sorra ezt a listát:


1.      Eiffel-torony

Nem igazán okozott meglepetést, hogy a lista élén a francia Eiffel-torony áll, amely a maga 322 méterével mintegy 435 milliárd eurót jelent a francia gazdaságnak és ezzel együtt megkapta az Európa legértékesebb emlékműve címet is.



2.      Colosseum

A francia nevezetesség nyomában egy olasz büszkeség, a Colosseum törtet, ami a bizottság szerint 91 milliárd eurót ér Olaszországnak.



3.      Sagrada Família

A spanyol székesegyház Barcelona jellegzetes épülete, a maga 90 milliárd eurós értékével bronzérmes a listán.



4.      A milánói dóm

Milánó legnagyobb és leghíresebb egyházi építménye, amely egyben az olasz gótika egyik mesterműve.



5.      A londoni Tower

A Temze partján található több erődből álló középkori épületegyüttes London egyik legnagyobb nevezetessége.



6.      A madridi Prado Múzeum

A Prado a világ egyik legrégibb és leghíresebb képtára és a madridi nevezetességek egyik csúcspontja.



7.      A Stonehenge

A körkörösen elrendezett kőtömbökből és földsáncokból álló együttes az egyik legjelentősebb monumentális őskori építmény.

 


És Te, mit tennél még fel a listára?



Forrás: telegraph.co.uk

© Minden jog fenntartva!
6

web'ART

A bohóc komoly arca


 

Harminchét éve áll már a színpadon, a kecskeméti Katona József Színház társulatának tagja, jelenleg öt szerződött darabban játszik, miközben a nemrég alakult Vastaps Produkció keretein belül rendez és szerepel. Váry Károly színművész tudja, hogy milyen nehéz talpra állni és újrakezdeni, A Bohóc című monodrámájával pedig sokakat elindíthat ezen az úton.

 

37 éves pályafutással a hátad mögött, mit jelent számodra a színészet?

A színész akkor örül leginkább, akkor van igazán elemében, hogyha játszik. Szerencsés vagyok, mert elmondhatom, hogy ebből a 37 évből szinte egy perc sem volt üresjárat. Volt ugyan egy rövidebb periódus, amikor – úgymond - szabadúszóként dolgoztam, de ezt megelőzően és ezt követően is mindig valamelyik neves színházhoz szerződtem. Az egész ’79-ben a Vígszínházzal kezdődött, amit a Szolnoki Szigligeti Színház, a budapesti József Attila Színház, majd pedig ismét Szolnok és ’96-ban a Szegedi Nemzeti Színház követett. Közben az én életemben is történtek olyan tragédiák, amik miatt úgy éreztem egy időre magamban kell lennem, helyre kell tennem dolgokat. Ez volt az az időszak, amit szabadúszóként töltöttem, de most már ismét egy remek társulat tagja vagyok a kecskeméti Katona József Színház berkein belül, ahol negyedik éve játszom, idén például öt darabban.

 

„A színész akkor örül leginkább, akkor van igazán elemében, hogyha játszik.”

 

Hogyan kerültél kapcsolatba a Vastaps Produkcióval?

Először egy másik produkció kapcsán ültünk le Gergely Tamással beszélgetni és akkor említette nekem, hogy szeretné létrehozni ezt a saját társulatot, ami végül a Vastaps Produkcióvá forrta ki magát. Örömmel vettem, hogy beavat a részletekbe és azt tanácsoltam neki, hogy induló amatőr társulatként először inkább kevesebb, egy-két szereplős darabokat állítsanak színpadra, így esett a választásunk végül Karinthy Ferenc: Bösendorfer című művére, amit én rendezek és Ferenczi Heni valamint Gergely Tamás szerepelnek benne. Korábban már láttam Tamást színpadon, így számomra egyértelmű volt, hogy remekül alakítja majd a szürke kisegér könyvtárost, akinek a mindennapjait otthoni telefonbetyárkodása aranyozza be, amelynek során teret engedhet élete nagy vágyának, a színészkedésnek. Alapvetően ez egy nagyon hálás szerep, hiszen a könyvtáros minden este más ember bőrébe bújva telefonálgat, azaz gyorsan kell sok különböző karaktert megjeleníteni.


A Bösendorfer mellé társult a Te saját rendezésű és előadású monodrámád, A Bohóc…

Így van, hiszen rájöttünk, hogy ez a két darab remekül rímel egymásra. A Bohóc története egy zárt osztályon játszódik, ahol a férfi minden nap azzal a rögeszmével ébred fel, hogy este premiere lesz. Amíg a kiégett könyvtárosunk minden este más-más embert megszemélyesítve hívogatja az idegeneket, addig a kényszeres bohócunk folyamatosan a nagy előadásra készül. Noha az egyik darab a vígjáték, a másik pedig a dráma műfajában közelíti meg az eseményeket, azt nyilván mindkét esetben leszűrhetjük, hogy egyik férfi sem százas. Az előadások során pedig szépen kirajzolódik előttünk az emberi őrület sok-sok árnyalata.


„Noha az egyik darab a vígjáték, a másik pedig a dráma műfajában közelíti meg az eseményeket, azt nyilván mindkét esetben leszűrhetjük, hogy egyik férfi sem százas. Az előadások során pedig szépen kirajzolódik előttünk az emberi őrület sok-sok árnyalata.”

 

Rendezőként és egyszemélyes szereplőgárdaként is viszed a Bohócot. Hogyan működik ez?

Nem újdonság számomra a rendezés, hiszen Szolnokon és Dunaújvárosban is rendeztem már darabokat, vezettem színjátszó csoportot is. A Bohóc igazi érdekessége az, ahogyan ez a mű rám talált. Tudni kell, hogy James Joyce valóban létező személyről formálta azt a másfél oldalas feljegyzést, ami A Bohóc nevet kapta. Tehát Amerikában tényleg élt ez az ember - elképesztő tragédiákkal teli élettörténettel-, aki végül a zárt osztályon halt meg. Joyce viszont csak az önéletrajz megírásáig jutott, ki tudja, talán később regényt szeretett volna készíteni a történetből, de elhunyt, így csak ez a rövid vázlat maradt utána. Egy barátom, aki kinn tanult Párizsban hazahozta és lefordította a szöveget, majd elhozta hozzám azzal, hogy rám gondolt a tartalom kapcsán. Én pedig miután végigolvastam a fordítást nekiálltam az anyagnak és egy szövegekkel, szituációkkal teli történetet faragtam belőle. Ekkor voltam harmincöt éves és az elkészült darab igazi kihívást jelentett számomra. Kíváncsivá tett saját magammal kapcsolatban, látni akartam, hogy hol tartok ennyi idősen, mi az, ami lemorzsolódott rólam és mi az, ami beépült a szakmám során. Három hét írás után megmutattam az elkészült anyagot egy belső szakmai körnek, akik lelkesen fogadták. Az elmúlt huszonöt évben pedig folyamatosan játszottam A Bohócot, nemrégiben Dunaújvárosban volt a hatszázadik fellépésem. Sem a szövegek, sem az előadásmód nem változott az eltelt idő alatt, bár azt magam is érzem, hogy a mondanivaló folyamatosan mélyült bennem.

 

Kiknek ajánlanád ezt a darabot?

Azt hiszem a darab mondanivalója a maga egyszerűségében nagyon helytálló, mindenki számára érthető. Van egy ember a zárt osztályon, aki tökéletesen meg van győződve róla, hogy minden este fellép. Egy-egy elébe kerülő tárgyról sorra jutnak eszébe az életét meghatározó tragikus események, melyeket nem pusztán elmesél, hanem az adott pillanatban újra is él. Majd, miután már mindenen átment, minden fájó emléket újra végigélt, kicsit elcsendesülve visszafekszik az ágyába és közli, hogy ideje pihenni, hiszen holnap előadás. Az ember juthat mélypontra, érezheti azt, hogy minden összeesküdött ellene, jöhetnek szörnyű tragédiák, a lényeg mégis az, hogy nincs mese, fel kell kelni és folytatni tovább. Saját példámból is tudom, hiszen éltem én is két és fél évet hajléktalanként a pilisi erdőben, miután elvesztettem a számomra legkedvesebbeket. Egy közeli barátom fogalmazta meg jól nemrégiben, hogy az igazi bokszoló nem az, aki a legerősebb ütéseket viszi be, hanem az, aki padlóra kerül és onnan felállva azt tudja mondani, hogy „Tessék, itt vagyok, mehet tovább!”. Ez a darab pedig képes arra, hogy a közönség párhuzamot vonjon a saját élete és az elhangzottak között. Nehézségeink közepette érdemes néha globálisabban tekintenünk a világra, így megláthatjuk, hogy mások rázósabb helyzetekből is kikecmeregtek már, akkor nekünk miért ne sikerülhetne….



Bajáki Zsanett

Fotó: Boros Anikó



© Minden jog fenntartva!
7

web'ART

Mindenkire vár egy szerep


 

„A mi színészeink abszolút szerelemből állnak színpadra és ez a játékunk szerethető bája, az elkötelezettség, ami vonzóvá, különlegessé teheti ezt a fajta színjátszást a nézők számára" – vallja Gergely Tamás, a januárban alakult kecskeméti Vastaps Produkció vezetője. Szervezésükben két májusi premier is megörvendezteti a kecskeméti nézőközönséget. 

Hogyan alakult meg a Vastaps Produkció?

Már tavaly novemberben felmerült bennem, amikor a Pótszék Társulatnak voltam az egyik vezetője, hogy kicsit más irányba szeretnék tovább fejlődni az amatőr színjátszás terén. Idén év elején pedig lehetőségem is nyílt arra, hogy Vastaps néven útjára indítsak egy szellemiségében, működésében újragondolt formációt. Azóta folyamatosan keressük a számunkra szimpatikus színdarabokat, én igyekszem megszerezni hozzájuk a jogokat, illetve kutatjuk azokat a lelkes jelentkezőket, akik az adott műben megjelenő karakterekhez leginkább passzolnak. Idén májusban két premierünk is lesz, kisebb, egy-két szereplős darabok előadásával indítunk, az őszre pedig egy nagyobb lélegzetű, nyolcszereplős művel készülünk, melynek a próbái már el is kezdődtek; Szakonyi Károly kiváló szatíráját, az Adáshibát fogjuk bemutatni Nagy János rendezésében. (Ő rendezte egyébként a tavaly novemberben a Kecskeméti Ifjúsági Otthonban (KIO) nagy sikerrel bemutatott Háy János darabot, a Házasságon innen és túlt is).


Milyen jellegű előadásokat láthat Tőletek a közönség?

Váry Karcsi, a Katona József Színház színésze már az elejétől fogva végigkíséri a Vastaps Produkció alakulását és megosztja velünk ötleteit. Ő javasolta nekem először, hogy játsszuk el ketten Mrozek: Emigránsok című drámáját. Nagyon megtisztelő volt számomra ez a felkérés, de nehéz választásnak éreztem, illetve, úgy gondoltam, hogy a közönség is jobban fogadna egy könnyebben emészthető darabot indításnak.  Abban viszont rögtön egyet értettünk, hogy kevés szereplős darabokban gondolkozunk. Karinthy Ferenc: Bösendorfer című műve az első pillanattól fogva nagyon tetszett nekünk, mind hangulatában, mind pedig megvalósíthatóságában az a történet, amit kerestünk. A női főszerepre Karcsi kiszemelte a legutóbbi fellépésben látott partnernőmet, Ferenczi Henit, aki nagy szerencsénkre, örömmel vállalta a felkérést. Ehhez társult hozzá előadásként James Joyce: A Bohóc című darabja, amit Váry Karcsi már hosszú évtizedek óta nagy sikerrel játszik. Megkezdődtek hát a próbák, miközben én egyúttal vezetői teendőimnek is igyekszem maximálisan eleget tenni, beleértve a produceri, szervezői és marketing feladatokat is.  




Milyen célokat tűztetek ki magatok elé?

Ebben a hónapban lemegy két előadásunk és zajlik az őszi nagyobb darab előkészítése is. Emellett, amint lehetőség lesz rá, Sárosi Gábor kollégámmal szeretnénk elindítani egy felnőtt színjátszó műhelyt is. Azt tapasztaljuk, hogy egyre többen kapnak kedvet az amatőr színjátszáshoz, így szeretnénk teret adni ezeknek a vágyaknak a kibontakoztatására. Ugyanakkor a Vastapsnak is segítségére lehet egy jó háttércsapat, amikor éppen szereplőválogatásról van szó. Fontos azonban megjegyezni, hogy még az amatőr szintű színjátszás is elég időigényes hobbi. Bár a nézők sorából nagyon jó ötletnek tűnhet, hogy egy-egy szerepben kipróbáljuk magunkat, a próbák megszervezése munka és család mellett egyáltalán nem egyszerű feladat. A színpadon előadott darabjaink mögött bizony komoly idő és energia ráfordítás van.


Kikből áll a közönség?

Természetes folyamat, hogy első körben a szereplők, szervezők rokonaiból, ismerőseiből és barátaiból áll össze a közönség nagy része. Onnan lehet leginkább egy darab sikerét lemérni, amikor ezeken az ismerős arcokon túl egyre többször tűnik fel idegen a nézők sorai között.

 

Mennyire tudtok előre tervezni?

Tervezni nagyon. És az elmúlt pár hónapban tapasztalt külső visszajelzéseknek, támogatásoknak köszönhetően azt látjuk, hogy érdemes is. Én magam igyekszem a tőlem telhető legjobb minőségben egyengetni a Vastaps Produkció útját, így 2017-re is megvannak már az elképzeléseink. Három darabbal készülünk, korosztályilag és műfajában is változatos előadásokkal. Látható lesz nálunk egy gyerekek számára előadott darab, egy vidámabb bohózat vagy vígjáték és egy komolyabb, tartalmilag mélyebb előadás.

 

Mi az, amiben többet vagy mást tud adni a Vastaps a nézőknek?


Azt talán nem mondanám, hogy többet ad, de az egészen biztos, hogy más szemszögből közelítjük meg a színjátszást. A mi színészeink ugyanis abszolút szerelemből állnak színpadra és ez a játékunk szerethető bája, az elkötelezettség, ami vonzóvá, különlegessé teheti ezt a fajta színjátszást a nézők számára. Míg a nagy színházak, szerződött színészeinek mindig el kell vállalniuk a rájuk rótt szerepet, a Vastapssal csakis olyan darabokat keresünk, amikhez kedvünk van és a szerepekre való felkérés is önkéntes módon történik. Ha valaki vállalja, az valóban szívvel-lélekkel csinálja. Előfordul, hogy a könnyedebb, szórakoztatóbb műfaj felé nyúlunk, mert mind nekünk, mind pedig a közönségnek erre a hangulatra van szüksége, ugyanakkor az utóbbi időben, ha nem is tudatosan, - inkább egyfajta saját belső igényként - egyre jellemzőbb, hogy megjelenik a darab végén egy tanulság, egy-egy mélyebb mondanivaló is. 



Bajáki Zsanett

Fotó: Boros Anikó




© Minden jog fenntartva!
8

web'ART

Kecskemét, a sárgabarack hazája



Ambrózia, Pirospofás, Borsi Rózsa és Nancy…csak néhány név abból a számtalan kajszifajtából, ami egykor az Alföldön termett. A homok aranyának is nevezett lédús gyümölcs nem csak világhírt, hanem komoly gazdasági fellendülést is hozott Kecskemétnek egészen a rendszerváltásig, amikor szakmai-, környezeti-, és gazdasági okok miatt a termesztés csökkeni kezdett. Noha időről-időre terítékre kerül a téma, a virágzó sárgabarack kultúra városi szintű felélesztésének kérdései továbbra is nyitottan állnak.


Török gyerek terjeszti, magyar gyerek termeszti

A kajszibarack hazai története több nagy fordulópontra is visszaeredeztethető. Mára már bizonyított tény, hogy nem csak a szó származása, hanem a gyümölcs magyarországi meghonosodása is a török hódoltság idejére tehető, ugyanis jellemzően a XVI.-XVII. századi khászi (szultáni) birtokok területén próbálkoztak először a nemes fajták elültetésével. Ezen belül is az Alföld vált a sárgabarack fellegvárává; Cegléd, Nagykőrös, Kiskunhalas és Tolna mellett Kecskemét jelentette az ízletes és lédús gyümölcs igazi otthonát. A források szerint a legrégebbi gyümölcsösök Kecskeméten a Kőrösi-, a Vacsi-, és Budaihegyek részben alakultak ki, majd a törökök távozása után a kajszi igazi aranykorát a futóhomok elleni kitartó küzdelem hozta meg.


Az alföldi homok aranya

A 18. század végén akkora homokáradat indult meg a Duna-Tisza között, hogy képes volt egyik napról a másikra tavakat és erdőket is maga alá temetni. Az embereknek nem volt más választása, fel kellett venni a harcot a természet erőivel és kemény munkával, valamint szőlő és barackfaültetéssel igyekeztek megkötni a szinte mindent uraló futóhomokot. A városok – kormányzati támogatás mellett- hatalmas erdősítési és kertesítési munkálatokba kezdtek és a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy mind a sárgabarack-, mind pedig a szilvafa kitűnő szélfogó az elhomokosodott területeken. A telepítési láz, megnövekedett gyümölcshozammal járt, ami magával vonta a kereskedelem felélénkülését is. 1853-ban megépítették a Pest-Cegléd-Szolnoki vasút Kecskemét-Szeged szárnyvonalát, ezzel megalapozva az Alföld szívében zajló sárgabarack-termesztés exportját, hiszen az új pályán néhány nap alatt Bécsbe vagy Prágába lehetett szállítani a gyümölcsöket. Említésre méltó a rendkívül éles látású Csókás József kecskeméti kertgazda neve, aki az 1870-es években számos közleményben foglalkozott a sárgabarackfa életével, változataival és szaporításával. Mellette kiemelkedően értékes nemesítő munkát végzett a szintén kecskeméti Hankovszky Zsigmond, az ő nevéhez fűződik egy rózsabarack kinemesítése. A fajták válogatását és a legértékesebbek törzskönyvezését az 1928-ban alakult Országos Pomológiai Bizottság végezte. A korabeli fő fajták: Ambrózia, Ananász, Blanchet, Borsi rózsa, Bréda, Hankovszky-féle rózsa, Hollandi muskotály, Kancellár, Kecskeméti korai, Késői rózsakajszi, Korai nagy barack, Korai piros, Liabaud, Magyar kajszi, Montgamet, Mund, Nagy cukorbarack, Nagyszombati, Nancy, Onossay kajszi, Óriási kései kajszi, Pirospofás és Rakovszky kajszi.


Hamvas illatok és a napfény zamata

A beindult nemzetközi gyümölcskereskedelemnek köszönhetően a kecskeméti sárgabarack híre messzire eljutott. A szegedi paprika, a makói hagyma, a kőrösi meggy, a tokaji bor mellett a kecskeméti barack is igazi védjeggyé vált.


„Kifogyhatatlan bőséggel kínálja Kecskemét mindazt, ami szem-szájnak ingere: a fejedelmi itallá emelt barackpálinkát – üvegjén tovább kísért a város köveinek nyugtalanító bája –, a hamvasan illatozó barackot és a homok és a napsütés ízeivel ékes borokat: Zöldszilvánit, Rizlinget, Kadarkát.”


 A zamatos termés azonban nem csak hírnevet, hanem hatalmas gazdasági fellendülést is hozott a városnak. 1927 és 1934 között átlagban 71.000 kiló sárgabarackot exportált Kecskemét, ami 2.508.000 pengő bevételt hozott a településnek és az összes magyar gyümölcskivitelnek 40,6%-át, a baracknak pedig 63,6%-át jelentette. Ezekben az években mintegy 3500 ember dolgozott a csomagolóüzemekben és naponta 60-80 vagon barack indult útnak Németországba.




A nagyhírű kecskeméti barackpiac

A korabeli nagy kereskedőcsaládok; Benedek, 75 Feldmayer, Grosshaus, Löwy, Rosenfeld, Steinfeld cégei formálták a kecskeméti gyümölcs hazai és külföldi piacát. Hihetetlen mennyiségű készlet állt rendelkezésre és a megnövekedett kínálat feldolgozására a párlatkészítés látszott a legjobb módszernek. A kiváló nyersanyagnak köszönhetően kitűnő kisüsti pálinkák készültek Kecskeméten, a cefrézés technikájában pedig már éltek a másfél évszázados hagyományok. A nagyhírű kecskeméti barackpiac előkellő vendégeket is fogadott; egy alkalommal Tallián Béla földművelési miniszter az éjjeli piacot meglátogatva így fogalmazott: „Az egész világ elismeri, hogy ízre, zamatra nézve a kecskeméti baracknak nincsen párja, csak a konzervgyárak nem szeretik, mert a húsa nem fehér, hanem sárga.” Móricz Zsigmond Az Est lapjain hasonló szellemben írt az itteni piacról, előrevetítve a fajtaváltás lehetőségét. Végül a gyári feldolgozók indították el a sárgabarack fajtaváltás folyamatát, ami után a kecskeméti táj egyre nehezebb helyzetbe került és ezt a politikai és a gazdasági változások is tetéztek. A fajták eltérő ökológiai igényei következtében új termesztő területek alakultak ki, elsősorban a főváros környékén.


Egy elhalványuló tradíció

Ezek a kedvezőtlen változások és a sorozatos szakmai hibák végül oda vezettek, hogy Kecskemét nem volt képes megőrizni vezető piaci pozícióját. A kecskeméti szőlő-és gyümölcstermesztésnek másik sajátossága volt, hogy egybefüggő mintakerteket létesítettek, így a szinte összefüggővé vált kertészeti övezetben a növény-egészségügyi gondok is sokkal könnyebben terjedtek. Előbb a szőlőt, majd a barackot is egyre több különféle betegség, kártevők és termesztési nehézségek sújtották. A hatalmas extenzív felület elviselhetetlen termésingadozása súlyos értékesítési válsághoz vezetett 1969-70-ben, ezért megkezdődött az elhibázott ültetvények kivágása. A drasztikus területcsökkentés mára odáig fajult, hogy Bács-Kiskun megye már nem képes meghatározó szerepet betölteni a termesztésben.


A kecskeméti szőlő-és gyümölcstermesztésnek másik sajátossága volt, hogy egybefüggő mintakerteket létesítettek, így a szinte összefüggővé vált kertészeti övezetben a növény-egészségügyi gondok is sokkal könnyebben terjedtek. Előbb a szőlőt, majd a barackot is egyre több különféle betegség, kártevők és termesztési nehézségek sújtották.


Hagyományokra épülő újratelepítés

A kecskeméti kajszibarack elsősorban gyümölcs, a továbbiakban pedig pálinka, lekvár, illetve dzsem formájában lett népszerű, de a termesztett fajták zöme rostos ivólé és bébiétel gyártására is alkalmas. A környezeti és gazdasági gondok, s általában a hazai gyümölcstermesztés nehéz helyzete ellenére e kiváló gyümölcsünknek vitathatatlan helye van mind a hétköznapi táplálkozásunkban, mind pedig az élelmiszeripari termékeink között és szerencsére időről-időre napvilágot látnak olyan kezdeményezések, amelyek célja, hogy ezt bebizonyítsa. 2015-ben a Kecskeméti Városszépítő Egyesület útjára indított egy - a kajszibarack helyi kultúrtörténetével, feldolgozásával, kereskedelmével és az újratelepítés lehetőségével foglalkozó – előadássorozatot, amelynek fókuszában a kajszihoz kapcsolódó helyi hagyományoknak a felelevenítése és egy olyan újratelepítési program kidolgozása állt, amellyel visszaírhatjuk Kecskemét nevét a sárgabarack kultúra nagy könyvébe.

 

Bajáki Zsanett

Fotók: Kerekes Gyula András

aprosef.hu, magyarno.hu, magyargyogynovenyek.hu


 

A hagyományos kecskeméti barackleves

Hozzávalók:

-        30 dkg sárgabarack

-        3dl baracklé

-        2dl narancslé

-        1dl tejszín

-        pudingpor

-        1dl citromlé

-        fél dl barackpálinka


A 3 dl baracklevet egy levesestálban 2 dl narancslével felöntjük. 1 dl tejszínt csorgatunk rá, majd pedig egy csomag hidegen kikeverhető pudingport szórunk bele, habverővel simára keverjük és lehűtjük. Harminc deka apróra vágott barackkockát, 1 dl citromlével és fél dl pálinkával lelocsoljuk és szintén hűtőbe tesszük. Miután az összetevők kihűltek, tálalás előtt az ízesített barackot belekeverjük a levesbe és csészében vagy koktélos poharakban tálaljuk, citromfűlevelekkel díszítve.

 

Források:

Surányi Dezső: Kecskeméti baracksirató

http://docplayer.hu/5312626-Suranyi-dezso-kecskemeti-baracksirato-a-tradicio-meg-feltamaszthato-eloljaro-szavak.html

http://www.torzsasztal.com/gyumolcsok/kecskemeti-kajszibarack.html




© Minden jog fenntartva!
9

web'ART

Jellegzetes épületek kortárs hangsúllyal



Mi az akciófestészet? Hogyan készül el egy kép fél óra alatt? Ezekre a kérdésekre kaphattok választ, hogyha megtekintitek Németh Ábel, kecskeméti fiatal alkotóművész képeit, melyekből most nyílt kiállítás az ELEVEN11 Ifjúsági Galériában.


-        Kicsit több mint két hónappal ezelőtt átalakítás volt a Széchenyivárosban működő ELEVEN Ifjúsági Közösségi Térben és a belső dekorációs munkák során felmerült a kérdés, hogy mi kerüljön a falakra – mesél a kezdeményezésről Tóth Ákos Károly, az ELEVEN egyik alapembere. - Akkor jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy ifjúsági galériát, ami elsősorban kecskeméti, fiatal alkotóművészeknek kínál bemutatkozási lehetőséget. Ez a mostani már a második kiállításunk, de rendszeresen szeretnénk pályázatokat is kiírni az általános- és középiskolák részére és az ő alkotásaikból csoportos kiállításokat szervezni. Ezek természetesen nyílt, mindenki számára elérhető pályázatok lesznek, nincsenek képzettséghez kötve. Következő hónapban egy fiatal, pályakezdő művész képei kerülnének fel, majd pedig helyi kötődésű, de már befutott fiatalok alkotásait is szeretnénk prezentálni.


A júliusi alkotó, Németh Ábel kiállítását pénteken nyitották meg.


- Az ELEVEN11 Ifjúsági Galéria szervezői, kurátorai kértek fel a megjelenésre és az itt látható 11 kép kifejezetten erre az alkalomra készült a felkérés óta eltelt pár hétben – mesél alkotásairól Németh Ábel. – Kecskeméten élek, itt is jártam művészeti iskolába. Folyamatosan lázban tartanak az alkotás különböző formái (film, szobrászat, stb…) de a festészet az, amivel két évvel ezelőtt komolyabban elkezdtem foglalkozni, ennek a hozománya látható most a kiállításon és tervezem, hogy ebben az irányban továbbtanulok majd. A képeimen számomra jellegzetes kecskeméti épületek jelennek meg részletekben, vagy éppen egészben egy kis kortárs hangsúllyal. Nem törekedtem pontos arányokra és élethűségre, inkább hangulatokat próbálok átadni az alkotásokkal. Ennek alapjául egy vegyes technika szolgál, ahol a pasztellkréta gyors és éles mozdulataival meg tudom őrizni a kép frissességét. Az én hitvallásom ugyanis az, hogy fél óránál többet nem szabad egy képre áldozni, utána már túl lesz festve, elveszik a lendülete. Ezért is kedvencem az akciófestészet, ahol a gyors mozdulatok és a fröcskölés mellett minél kevesebbet kell gondolkozni, ösztönössé válik a folyamat. Ezeknél a képeknél is csak pár másodpercig néztem fotókat az eredeti épületekről, majd pedig hagytam, hogy torzuljon a látvány és az emlék jöjjön ki belőlem, úgy, ahogyan bennem él. Ha el szeretném bohóckodni azt mondanám türelmetlen ember vagyok, de ha komolyra fordítom a dolgot, én úgy vélem, azokra a technikákra és elvárásokra, ahol hiperrealista ábrázolást akarunk elérni ott a fotó vagy a film. Én pedig egy másik szegmenség szeretném megközelíteni a vizuális láttatásnak.


Az eredményről győződjetek meg magatok az ELEVEN11 Ifjúsági Galériában (6000, Kecskemét Széchenyi sétány 11.)!



Bajáki Zsanett 

Fotó: Banczik Róbert

© Minden jog fenntartva!
10

web'ART

Jazzfőváros – Minden, ami szem-fülnek (sw)ingere



Négy nap alatt öt színpadon tizennégy ország százötven zenésze és egy fergeteges programkínálat gondoskodik arról, hogy a család minden tagja önfeledten szórakozzon az első JAZZFŐVÁROS fesztiválon augusztus 4. és 7. között a kecskeméti Benkó Zoltán Szabadidőközpontban.


Honnan jött a fesztivál ötlete?

- Úgy éreztük, hogy az eddigi 25 Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál nyomán már megvan az a tapasztalat, amire építve szintet tudunk lépni, illetve szerettünk volna valami mást nyújtani, mint amit a hagyományos március végi, beltéri program tud. A stílushoz eleve hozzátartozik a tánc, amit színháztermi körülmények között mindig nehézkes megoldani, szabadtéren azonban szinte korlátlan a lehetőség. Emellett – a már megszokott közönségen túl- szeretnénk elérni a fiatalokat és a családosokat is, hiszen szabadtéri koncertjeink során azt tapasztaltuk, hogy ők is nagyon élvezik ezt a zenét, még ha nem is ez a meghatározó trend a rádiókban vagy a médiában. Ráadásul rengeteg kiváló zenészt ismerünk itthon és külföldön, akiket egy színháztermi fesztiválon egyszerre képtelenség megmutatni a közönségnek, szabadtéren viszont sokkal többeket meghívhatunk. Így született meg a JAZZFŐVÁROS ötlete és hosszú szervezés után azt mondhatom, hogy igazán gazdag programkínálattal rendelkező vízparti családi szabadidős fesztiválra várjuk az érdeklődőket.


Fókuszban a zene és a tánc.

- Négy napon át, öt színpadon, tizennégy országból százötven zenész gondoskodik a résztvevők felhőtlen szórakoztatásáról. Külföldről rengeteg olyan sokoldalú zenészt hívtunk, akik többféle formációban és hangszeren is megmutatják tehetségüket és arra is odafigyeltünk, hogy egy időben egyszerre ne egymást teljesen fedő, hanem kicsit eltérő irányzatok szólaljanak meg a különböző színpadokon. 42 külföldi fellépő lesz és nagyjából 110 a magyarok száma, de természetesen nem a számokon van a hangsúly, sőt nem is csak a zenén, hiszen vízparti családi szabadidős fesztiválként hirdetjük a rendezvényt. A szakmai vonal mellett erősen dominálnak a kiegészítő programok, ahol a család tagjai (kortól és nemtől függetlenül) mind megtalálják az ideális kikapcsolódást.


Mik ezek a lehetőségek?

- Adott ugye egy strand, ami a fesztiválozók rendelkezésére áll a sátorozás mellett. Lesznek sportprogramok, a Jazzfőváros futáson például az indulók karszalagot is kapnak a szombati napra. A gyerekjátékokon, a családi játszótéren és a gasztrokülönlegességeken túl kiemelt szerep jut a táncnak, itt ugyanis a jazznek arról az ágáról van szó, ami remekül táncolható a swingig bezárólag. Pestről is jönnek swingtáncos közösségek és tánciskolák, az ő tanáraik tartanak ingyenes kedvcsináló kurzusokat, ún. „tastereket” napi 2x1 órában, amikor a vállalkozó szelleműek egy kis ízelítőt kapnak a stílusból a színpadok elé épített tánctéren. Az egyik egyesület itt tartja a táborát is, hiszen élő zenére táncolni - ilyen töménységben - ritkán van lehetőség. A swingtáncosok karakteres hangulatelemeit jelentik majd a fesztiválnak.


Hagyományteremtés és ösztönző kedvezmények

Alapvetően szeretnénk, hogyha ez a fesztivál kulturális téren hozzájárulna a város eseményturizmusának fellendítéséhez. Reméljük, hogy Kecskemét magáénak érzi majd a kezdeményezést, és az emberek kíváncsiak lesznek rá. A jegyárakkal és a kedvezményekkel is igyekszünk ösztönözni a városiakat, hiszen a 14 év alattiak felnőtt kísérettel ingyen látogathatják majd a fesztivált, míg Kecskemét Kártyával július 29-ig 25 %-kal olcsóbban vehető meg a belépő. A változatos programok és a jó zene mellett a látogatók egy lelkes, vidám közösségi élmény részesei lehetnek, amelynek során háttérbe szoríthatóak a hétköznapi nehézségek, egy időre mindenki elfelejtheti a gondját-baját és önfeledten, vidáman szórakozhat.

 

A Jazzfőváros fellépői között lesz a teljesség igénye nélkül: a Harlemania, Marco Marchi & the Mojo Workers, Evan Arntzen, Mimi Blais, a Bolyki Brothers, Sebastien Girardot, Stephanie Trick, a Bohém Ragtime Jazz Band, Malo Mazurié, Paolo Alderighi, a Frank Muschalle Trio, a Harlemania. Koncertet ad Dave Blenkhorn, a Swingfonix, a Gramophonia Hot Jazz Orchestra, a Hot Jazz Band, a Canarro, Harry Kanters, a Dániel Balázs Trió és még sokan mások...


Program és bővebb információ:

http://jazzfovaros.hu/


Bajáki Zsanett


© Minden jog fenntartva!
11

web'ART

A vizuális kultúra transzformációja



2016. augusztus 17-én nyílt meg a III. Kecskeméti Fotószalon kiállítása a Fotográfiai Múzeumban, amely tematikájában ezúttal olyan kortárs vizuális platformot is magába olvaszt, mint amilyen az Instagram. A rendhagyó tárlat bemutatkozásán Szeberényi Gyula Tamás, kecskeméti alpolgármester, Király László György, valamint Újvári Sándor, fotóriporter – a rendezvény szervezői és kurátorai – köszöntötték az alkotókat és a kíváncsi látogatókat. Különleges pillanatfotói kapcsán a kiállítók között szerepelt Kobza Miklós, az MTVA sajtófőnöke is, aki egy mini-interjúban mesélt képeiről az Aipart Magazinnak.



Ki és mikor kért fel kiállítónak? Hogyan fogadtad a megkeresést?

 - Újvári Sanyi keresett meg még a nyár elején Facebookon azzal, hogy látja a képeimet és tetszenek neki, mit szólnék, ha egy részét kiállítaná. Először persze furcsa érzés volt, hogy rám esett a választása, vissza is kérdeztem, hogy biztos ez?? Hiszen ezek a képek elsősorban magamnak készülnek, az adott pillanat megragadása, rögzítéseként. Instagramot régóta használok, talán a kezdetektől. Főleg azért mert nagyon gyors, egyszerű, mindig zsebben van. Ott vagyok valahol, meglátok valamit, mobillal lefotózom és már megy is Instára. Annak persze nagyon örülök, ha másnak is megtetszenek.




Hogyan választották ki a képeidet? Van mögötte valami tematika?  Mit ábrázolnak ezek a fotók és mit jelentenek Neked?

- Sanyi rendszerezte a kiállítást, így a képanyagomat is. Őt a ma divatos ételfotó-vonulatból az általam képviselt minimál hangulat ragadta meg. Jó példa erre, hogy én simán lefotózom a szülinapi tortával összekent tányért is; a kurátorok szerint ez egy új szemszög a hazai mobilos ételfotóban. Nekem ezek a képek elsősorban vizuális örömöt jelentenek az adott pillanatban, illetve így kinyomtatva is jó rájuk nézni.

 

"Ez a kiállítás a digitálisból a fizikálisba vezető transzformáció, s ezáltal az élmény egy másik típusú, fizikai megosztása más érdeklődőkkel."



Mit szólsz egy ilyen „kortárs” kiállítás ötletéhez?

- Nekem - nem csak, mint fölkért kiállítónak - egy ilyen kortárs kiállítás személyesen elsősorban büszkeség. Másodsorban kedves elismerés, a digitálisból fizikálisba vezető transzformáció, s ezáltal az élmény egy másik típusú, fizikai megosztása más érdeklődőkkel. Harmadrészt pedig jó látni, hogy a vizualitás, a vizuális kultúra megismerhetősége, elsajátíthatósága mennyivel nyitottabbá vált. Sok, hozzám hasonló autodidakta amatőr képét látva csettintettem a kiállításon: ez igen! És ez szerintem jó dolog!

 

A kiállítás 2016. szeptember 4-ig látogatható.


Bajáki Zsanett


Fotó: Banczik Róbert, Kobza Miklós


 

© Minden jog fenntartva!
12

web'ART

3. JÓ!tékonysági Aukció – A patronálás művészete



„Vannak emberek, akik hisznek abban, hogy a jóság egyik fajtája az, amikor képtelenek vagyunk közömbösek maradni mások ínsége, nehézsége iránt. Vannak emberek, akik hisznek abban, hogy érdemes és lehetséges tenni azért, hogy a világ jobb hely legyen. Érdemes és lehetséges, mert ebben a cselekvésben mindig lesznek társak. Nem vagyunk egyedül.” Ilyen a kecskeméti Libor házaspár is, akiknek a szervezésében harmadik alkalommal nyitja meg kapuit és a jótékonyságra nyitott résztvevők pénztárcáját a JÓ! jótékonysági Aukció.


Aki jótékonyságot vet, barátságot arat…

- Szerencsére sokan ismerik már a JÓ! Jótékonysági Aukció történetét – kezd bele Libor Zoltán, akit az ismerősei afféle „minden JÓban kanál” típusnak ismerhetnek, hiszen legyen szó szociális-, ifjúsági-, vagy éppen kulturális szervezkedésről az Ő neve mindig az elsők között tűnik fel. Mindemellett pedig sajátos, hol filozofikus, hol könnyed, hol pedig édes-bús verseit és prózáit is nagy sikerrel osztja meg a követőivel. – Az ötlet Hájas Rékától, a feleségemtől származik, akinek a képzőművészetnél tán csak a családja a nagyobb szerelem, amelyben autista gyermekét is közösen neveljük. Innen jött hát az elgondolás, hogy - a kettőt összevonva – próbáljunk meg támogatást gyűjteni a kecskeméti Autizmus Centrum számára. Részünkről ez egy baráti, könnyed, kis költségvetésű programnak indult, amelynek keretében felkértük – zömmel szintén művészekből álló - jeles barátainkat, hogy egy-egy saját alkotással járuljanak hozzá a kezdeményezéshez, mi pedig a felkínált képeket elárverezzük, és a bevételt eljuttatjuk a Centrumnak. Aztán az egész saját életre kelt és soha sem gondolt méreteket öltött. Rögtön az első alkalommal harminc felajánlás érkezett, ráadásul olyan tekintélyes nevek is szerepeltek a sorban, mint például Orosz István, aki Kecskemét egyetlen Kossuth-díjas képzőművésze, vagy Ulrich Gábor, Balázs Béla-díjas animációs-film rendező. Három hónapos szervezés után 2013 novemberében a hajdani Kecske Bárszínházban több mint nyolcvan ember és a teljes helyi média jelent meg az aukción, ahol a híres sportházaspár Stojan Ivkovic és Béres Tímea védnöksége mellett 1.200.000 forintot gyűjtöttünk össze az Autizmus Centrum javára.


Mi állhat a rendkívüli összefogás mögött?

- Azt hiszem, ez a siker – a kiemelkedően alacsony kikiáltási árak és Cseh Gábor kiváló licitvezetése mellett – annak köszönhető, hogy a kultúra és a jótékonykodás egy jól működő kombináció. Lehetne persze egyszerűen csak pénzt kérni, számunkra azonban fontos, hogy valamit azért szolgáltassunk is cserébe. A JÓ!tékonysági Aukció védjegyévé vált, hogy a felkínált összegért cserébe a licitáló egy csodálatos és egyedi képzőművészeti érték tulajdonosa lesz és a segítségnyújtás szívmelengető érzése mellett még egy kulturális esemény részese is lehet.


A jótékonyság függőséget okoz

- 2014-ben – a könnyebb kezelhetőség miatt - már kevesebb kép volt, de továbbra is tartottuk magunkat ahhoz az alapszabályhoz, hogy a művészek egy fillért sem kapnak a leütési árból. Ebben az évben a Mozgássérült Sportolók Kecskeméti Egyesületének munkáját tudtuk segíteni a 600.000 forintos bevétellel. Mostanra pedig már rutin lett a szervezés, szinte két hét alatt összeállt a teljes gárda és azt is megfigyeltük az eltelt évek során, hogy nem csak a felajánlók között, hanem a vevőkörben is vannak állandó emberek. Hiába, a jótékonyság függőséget okoz!


Mélyszegénység és magaskultúra

- A 2015-ös évet kihagytuk, mert nem szeretnénk, hogyha afféle kötelező eseménnyé válna a kezdeményezés. Sokkal fontosabb, hogy amikor van, akkor örömmel és a cél iránti elköteleződéssel jöjjenek az emberek. Idei kedvezményezettünk az a Védőháló Karitatív Egyesület, amely fennállásának két év alatt megnyitotta Kecskeméten a megye első adományboltját és több mint 500 mélyszegénységben élő család életébe hozott csodát a segítségnyújtás különböző szintjein (lakhatási-, élelmezési-, gyógyítási-, oktatási-, bebútorozási gondok). Azt minden résztvevőnek és vásárlónak tudnia kell, hogy csakis olyan civil szervezeteket választunk ki, akiknek a munkássága ismert és elismert, hiteles és követhető, hiszen elsődleges szempont, hogy a támogatás a megfelelő helyre kerüljön. Az idei év különlegessége, hogy a kocsmai enteriőrt feladva egy igazán illusztris házigazdát kaptunk. A szeptember 30-ai aukciós rendezvénynek ugyanis a Bozsó Gyűjtemény ad majd otthont, ráadásul soha nem látott díjazotti eső van a felajánlóink között is, hogy csak néhány nevet említsek; Wahorn András, Ulrich Gábor, Öveges László, Pócs Péter és Pócs Judit, Orosz László. A teljes névsort és a felajánlott alkotásokat bárki nyomon követheti az esemény facebook oldalán.


"Azt minden résztvevőnek és vásárlónak tudnia kell, hogy csakis olyan civil szervezeteket választunk ki, akiknek a munkássága ismert és elismert, hiteles és követhető, hiszen elsődleges szempont, hogy a támogatás a megfelelő helyre kerüljön."

 

Adni sokféleképpen lehet. És, nem csak lehet, kell is…

- Ha még lehet fokozni a meglepetéseket, akkor azt gondolom, hogy Müller Péter Sziámi fővédnöksége, illetve az aukció köré szerveződő Müller Péter Sziámi koncert - amit kecskeméti zenészekkel együtt ad - szintén garancia a program színvonalára. Ezért is hangsúlyoznám, hogy ne csak azok jöjjenek el, akik vásárolni szándékoznak, hiszen az egész szervezés túlmutat az anyagiakon. Adni sokféleképpen lehet. És nem csak lehet, kell is. Bízunk benne, hogy aukciónk résztvevői legalább annyi pozitív érzelemmel és élménnyel gazdagodnak az este folyamán, mint amennyi felajánlás összegyűlik a kecskeméti mélyszegényeket segítő szervezet számára.

 

Program: 3. JÓ!tékonysági Aukció

Időpont: 2016. szeptember 30.  18:00

Helyszín: Bozsó Gyűjtemény (6000 Kecskemét Klapka u. 34.)

Bővebb információ: ITT




Bajáki Zsanett

 

 

© Minden jog fenntartva!
13

web'ART

Nem beerod ki nevetés nélkül!


 

A nagy sörleszámolás címmel új darabbal debütált Kecskeméten a Hírös Gasztroszínház, melynek során a gasztronómia és a színház szorzataként létrejövő, minden érzékre ható közösségi élményt ezúttal a humor palástjába öltöztették. A részletekről Sárosi Gábor, igazgatóval beszélgettünk.

 

Hogyan állt össze A nagy sörleszámolás című darab?

Régi vágyunk volt, hogy a Hírös Gasztroszínháznak legyen egy előadása sörkóstolók mellé, hiszen Magyarországon virágzásnak indult a kézműves sörök gyártása, forgalmazása. Ezt a trendet és a kiváló minőségű sört szeretnénk mi teljessé tenni a színház habzó humorával. Mint ahogy minden professzionális színházban, nálunk is egy darabötlet indítja el az egész folyamatot. Galuska László Pált (Egyetemi Docens, Kecskemét) kértük föl a szövegkönyv megírására, akinek egy személyes konzultáció során hosszasan ecseteltük a számunkra fontos részleteket, színházi és gasztronómiai értékeket. Amíg készült a szövegkönyv, mi összeállítottuk a stábunkat. Két színész és egy zenész kellett a koncepciónk megvalósításához, és azt hiszem megtaláltuk a legmegfelelőbb karaktereket. Szeptember elején belekezdtünk egy sűrű próbafolyamatba, mely olvasópróbával, majd rendelkező próbával, végül egy munkabemutatóval végződött. Az utolsó állomás pedig a Spaletta Étterem és Sörház volt, ahol október 22-én tartottuk a premiert.

 

„Magyarországon virágzásnak indult a kézműves sörök gyártása, forgalmazása. Ezt a trendet és a kiváló minőségű sört szeretnénk mi teljessé tenni a színház habzó humorával.”

 

Miért éppen a sör áll az előadás középpontjában?

Két oka van ennek. Az egyik, hogy a Spaletta kifejezetten nagy hangsúlyt fektet a sörökre, és a minőségi sörözés élményére. A másik pedig, hogy a sör több ezer éve az emberi kultúra és társadalom szerves része. Sok szempontból meghatározta és meghatározza történelmünket. Ilyen módon pedig a színháznak ez a témakör tökéletes táptalaja lehet.




Mit érdemes tudni a szereplőkről?

Bárnai Péter színművész és Konfár Erik színészhallgató sok dologban azonosak. Mindketten a Kecskeméti Színjátszó Műhely volt diákjai, mindketten Zsótér Sándor osztályába jártak az egyetemen és mindketten odavannak a jó sörért. Petiről fontos tudni, hogy éppen most mutatták be a mozikban a Martfűi Rém c. filmet (rendezte: Sopsits Árpád), melyben főszerepet alakít. Így mondhatni berobbant a filmes világba és nyitva áll előtte az út, hogy ismert filmszínésszé váljon. Erik jelenleg harmadéves a Színművészeti Egyetemen, és az iskolának és a tanulásnak szenteli ideje nagy részét. Papp Máté a Kecskeméten már jól ismert Resti Kornél zenekar frontembere, kiváló gitáros és énekes. Nagy tehetsége van a zenés improvizációhoz és kiválóan teljesít zeneszerzőként is.




Miben más egy gasztrotérben előadott darab, mint a hagyományos színpadi művek?

Mi is sokat szoktunk erről gondolkodni. Általában eljutunk a színház definiálásának alapvető fogalmáig, miszerint: színháznak nevezzük azt, amikor valaki játszik egy szerepet és ezt valaki nézi. Természetesen nem ilyen egyszerű a dolog, de annyi biztos, hogy a hagyományos színpadon játszódó előadásokhoz képest, egy sokkal közvetlenebb, sokkal intimebb játékról van szó. Hiszen, míg a színházban a néző a sötétben megbújva, úgymond meglesi a darabot, addig a Gasztroszínházban a színésszel egy szinten, egy fényben és testközelben éli át az eseményeket. Éppen ezért szokták mondani a színészeink is, hogy nagyon izgalmas ez a fajta munka, mert az interaktív játék nem engedi meg a színésznek, hogy bármit elcsaljon, vagy megússzon. Azt hiszem, óriási ereje van ennek a közvetlenségnek, amit amúgy a nézők is meg szoktak jegyezni, ha az előadások után beszélgetünk a látottakról.


„A hagyományos színpadon játszódó előadásokhoz képest, egy sokkal közvetlenebb, sokkal intimebb játékról van szó. Hiszen míg a színházban a néző a sötétben megbújva, úgymond meglesi a darabot, addig a Gasztroszínházban a színésszel egy szinten, egy fényben és testközelben éli át az eseményeket.”

 

Ki a darab célközönsége? Sörös nemzet a magyar?

Az előadásunk elsősorban a sört kedvelő, a sör iránt érdeklődő embereknek készült. Azt hinnénk, hogy akkor elég szűk ez a kör, de meglepő, hogy az eddigi előadások azt mutatják, hogy a férfiakat és nőket egyaránt érdekli a téma és maga a sörkóstolás. Vannak nyugdíjasok és huszonéves egyetemisták is. A sör nálunk nem csupán egy egyszerű hétköznapi ital, hanem egy mennyei nedű, melyet megfelelő tisztelettel és odaadással kell kezelnünk. Úgy gondolom, hogy inkább olyan embereket mozgat meg a mi előadásunk, akiknek a sör értékesebb annál, hogy „csak úgy” megigyák, minden fennhang és szentség nélkül.


„Olyan embereket mozgat meg a mi előadásunk, akiknek a sör értékesebb annál, hogy „csak úgy” megigyák, minden fennhang és szentség nélkül.”

 

Megvolt az ősbemutató, milyen volt ennek a visszhangja? Mikor lehet még látni a darabot?

A premierünk nagyon jól sikerült. Volt részünk nyílt színi tapsban és a meghajlásnál is kitörő öröm hallatszott a tapsviharban. Szerencsére előadásainkra a gasztronómiai élet neves alakjai, a városvezetés képviselői, és a sörkészítés mesterei is el szoktak látogatni. Az ő véleményük is azt mutatja, hogy jó úton haladunk, és tovább kell dolgoznunk, hogy még több és még színesebb előadást tudjunk a jövőben létrehozni. Igazából még csak most indult be az országos szervezés, így hamarosan nem csak Kecskeméten, hanem Budapesten, Szegeden és az ország több pontján is játszani fogjuk a Nagy Sörleszámolást. Szerencsére a cégek is meglátták bennünk a potenciált, így nem csak nyilvánosan, hanem zártkörben is kijátszhatjuk a repertoárunkat. Ezt az előadást pedig legközelebb november 18-án, majd december 3-án lehet látni Kecskeméten a Spaletta Étterem és Sörházban.




Milyen egyéb előadásokkal készül még a Hírös Gasztroszínház az idei évben?

Az idei évadunk nagyon sűrű lesz. Tervezünk a korábban említett Papp Mátéval és zenekarával egy bordalokból álló produkciót, mely borkóstolók mellé lesz ajánlva, majd februárban szeretnénk bemutatni a Food Tourist munkacímű eladásunkat, melyben Európát utazzuk körbe, hogy a helyi kultúrával és a gasztronómiával ismerkedjünk meg. Ezután pedig 2017 májusában szeretnénk bemutatni egy újabb „boros” előadást, melyben Bata Éva a Vígszínház vezető színésznője fogja játszani a főszerepet. Úgyhogy szerencsére sok munkánk van erre az évadra. Reméljük, hogy sikerül mindenkivel megkedveltetnünk a gasztronómia és a színház szorzataként létrejövő, minden érzékre ható közösségi élményt, és nézőink, rajongóink tábora évről-évre növekedni fog.

 

 


Bajáki Zsanett


Fotó: Hírös Gasztroszínház



© Minden jog fenntartva!
14

web'ART

Színpadi térformálás építész szemmel

 

 

„Örömmel és lelkesedéssel kirándultam díszlettervezőként a színpad világába – vallja Dr. Farkas Gábor, aki a Nagy János rendezésében készülő ADÁSHIBA című komédia beltéri hangulatáért felelős. Az új kihívásokkal járó feladatról az AIP’ART Magazinnak mesélt a kecskeméti építész.

 

2016-ban, mint generál építésztervező kollégáival elnyerte az „Év Háza Bács-Kiskun megyében” díjat az új Kamaraszínház felújításával. Milyen érzés, hogy ugyanott egy színdarab díszletét is tervezi most?

- A válasz nem is lehet más, mint az, hogy nagyon kellemes, örömteli érzés. Örömteli, mivel régóta titkos vágyam volt az, hogy szeretnék díszletet tervezni legalább egyszer az "életben"! Korábban, Ruszt József főrendezőségének időszakában Probstner János keramikus barátomat segítettem, főként a műszaki feladatok megoldásában, amikor két díszletet tervezett a nagyszínházban. A Katona József Színház rekonstrukciójának tervezése után, Lendvai Ferenc direktorsága alatt, közel kerültem egy Shakespeare dráma díszleteinek tervezéséhez, azonban "lassúságom" miatt a lehetőség félúton kútba esett.

 

„Titkos vágyam volt az, hogy szeretnék díszletet tervezni legalább egyszer az "életben"!

 

A díszlet kialakítását, hogy egyeztette össze a rendező elképzeléseivel?

- A szövegkönyv elolvasása után számomra egyértelműek voltak Szakonyi Károly jelzései, leírásai és utasításai, amelyek értelmezése után vázlatokat készítettem. A vázlatokat Nagy János rendezővel átbeszéltük, egyeztettük és nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy elképzeléseink többségénél azonosan gondolkodunk, beleértve a színészeket mozgató terveket is.

 

Mennyire volt tervezett a díszletben jelenlévő tárgyak kiválasztása, lesz-e szerepük a darabban, vagy egyfajta környezetként fognak funkcionálni?

- Természetesen tervezett volt a díszletben szereplő tárgyak kiválasztása, mivel az írói elképzelések realizálása néhány tárgynál egyértelmű volt, például az ovális asztalnál, a fotelnél és a nem látható TV-készüléknél. A funkcionális bútoroknál és használati tárgyaknál a díszletelemek szerepe adott. A többi tárgy a tér komfortosítását szolgálja Szakonyi Károly azon kérése alapján, hogy a szoba berendezése "semmiféle jó ízlésről nem tanúskodik".

 

Milyen volt az együttműködés a produkció résztvevőivel?

- A helyzetből adódóan Nagy János rendezővel a lehető legszorosabb volt, amelyet a kreativitás és a harmonikus alkotói kapcsolat jellemzett. A szereplőkkel lazább és inkább közvetett, nem személyes kapcsolatom volt. A díszletek közötti próbák során figyeltem mozgásukat, valamint tudat alatti jelzéseiket, amik a díszletekhez való viszonyukat és kapcsolatukat minősítették. Ezen figyelem révén került be például az álló fogas, mivel a kabátok és a takaró kivitele a szomszédos helyiségbe megtörte az előadás ideális ritmusát.

 

Mi volt a legizgalmasabb momentum a  munkafolyamat során?

- Szinte minden momentum érdekes, izgalmas és örömteli volt számomra, s ez alól nem kivétel a téralkotási folyamat sem, annak ellenére, hogy építészként és belsőépítészként elvileg ezt rutinfeladatként is lehetett volna kezelni. A korabeli, 60-as években vásárolható dísztárgyak ócskapiaci keresgélése, a használt bútorok kiválasztása, a ma már alig használatos mintás festőhengerek felkutatása és üzembe helyezése, a használaton kívüli családi szőnyegünk "aktivizálása", az ízlésesnek éppen nem mondható képek-képkeretek gyűjtögetése és felhelyezése mind-mind izgalmas folyamat volt. Könnyítette a helyzetet az a számomra szomorú tény, hogy a darab az 1960-as évek végén játszódik, amikor húszas éveim elejét éltem, s így láthattam olyan lakásokat, amelyek az író által körülírt hangulatot árasztották. Tanult szakmám révén viszonylag könnyű volt a vizuális memóriámból előhívni a berendezéshez szükséges emlékképeket.

 

„A korabeli, 60-as években vásárolható dísztárgyak ócskapiaci keresgélése, a használt bútorok kiválasztása, a ma már alig használatos mintás festőhengerek felkutatása és üzembe helyezése, a használaton kívüli családi szőnyegünk "aktivizálása", az ízlésesnek éppen nem mondható képek-képkeretek gyűjtögetése és felhelyezése mind-mind izgalmas folyamat volt.”

 

 

Miként jellemezné díszlettervezési debütálását? 

- Örömmel és lelkesedéssel kirándultam a színpadi világba, tudván azt, hogy igaz az a szólás, mely szerint "a suszter maradjon a kaptafánál "! Ahhoz, hogy komoly díszletet tervezzen valaki – a tehetségen túlmenően - széleskörű szakmai tudás és gyakorlat szükséges. A "kirándulás" után egyértelmű számomra, hogy a "kaptafánál" maradok, s boldog vagyok, hogy az élet megadta azt a lehetőséget, hogy ezen a területen is kipróbálhattam magam. Jellemzés helyett egy Vörösmarty Mihálytól származó mondatba sűríteném a díszlettervezési időszakot: "Köszönjük élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfi munka volt". Legszebb emlékként a mulatság rögzült színpadi kirándulásomról.


 


 

 

 

© Minden jog fenntartva!
15

web'ART

Lementem a pincébe, kultúrát csipegetni…



Pinceszínház formájában egy - Kecskeméten eddig kevésbé ismert - egyedülálló színházi előadóteret hozott létre magának a kecskeméti Vastaps Produkció, amelynek nem titkolt célja, hogy igényes előadások bemutatása mellett, a mai fiatalokhoz is elérhető és érthető közelségbe hozzák a színház világát. A kezdeményezés kulisszái mögé Gergely Tamás a Vastaps Produkciós Iroda tulajdonosa, Váry Károly rendező és Sárosi Gábor rendező, tanoda-projektvezető engedett bepillantást. 


- Gergely Tamás: Idén tavasszal szintén megvalósulni látszik egy másik nagy tervünk is, mégpedig az, hogy egy új, „alternatív” színházi előadóhelyet hozzunk létre Kecskeméten. A „VASTAPS PINCESZÍNHÁZ” a Vastaps Produkció önálló előadóhelye lesz a Jókai utcai 34. szám alatt a Kilele Music Cafe berkein belül. Azokon a napokon, amikor épp semmilyen koncert vagy egyéb program nincs, lehetőségünk van az általunk amúgy is preferált, inkább kisebb létszámú, művészi tartalmat felmutató, gondolatébresztő darabjaink bemutatására. Fokozatosan akarjuk bevenni a helyet, így a nyitó előadásunkra március 5-én 18 órakor kerül sor, melynek során Váry Károly rendezésében láthatja majd a közönség Karinhty Ferenc Bösendorferének pinceszínpadi adaptációját, amelynek külön apropót ad a szerző halálának 25. évfordulója is. Túl vagyunk már egy kísérleti előadáson, úgyhogy számításaink szerint 38 fő fér el kényelmesen a nézőtéren – ez a kis létszám otthonossá, intimmé teszi a légkört. További előadások is készülőfélben vannak már – pl. áprilisi bemutató: Eve Ensler: Vagina Monológok (rendező: Sárosi Gábor) -, a többiről kicsit később szeretném tájékoztatni a nagyérdeműt.




Az előzetes számítások szerint 38 fő fér el kényelmesen a nézőtéren – ez a kis létszám otthonossá, intimmé teszi a légkört.

- Rendezőként is kihívást jelent ez az új tér, hiszen itt a pincében nincs akkora színpad, mint mondjuk a Cirókában, ahol korábban játszottuk ezt a darabot, viszont meg kell tudnom teremteni ugyanazt a helyzetet, hogy a cselekmény két különböző helyszínen játszódik – veszi át a szót Váry Károly, aki a Katona József Színházban játszott szerepei mellett a Vastaps Produkcióban is aktív közreműködést vállal színészként, oktatóként és rendezőként is. - A Bösendorfer esetében elég lesz ez a 3x5 méteres színpad, viszont van már tervben egy másik előadásunk is, ahol a térrel is játszani fogunk.


Ki lesz a célközönsége ezeknek az előadásoknak?

Gergely Tamás: Azokra most is számítunk, akik egyébként is látogatják a Vastaps Produkció előadásait, de a helyszín kiválasztásánál nem titkolt cél volt egyfajta nyitás a fiatalabb korosztály felé. Azok felé, akik nem mennek el a színházba, hogy formális keretek között megnézzenek egy előadást, de ha a teátrum épül be az ő közegükbe – például egy szórakozóhelyre -, úgy akár kíváncsivá is tehetjük ezt a korcsoportot. Szerencsére Sebestyén Peti, a Kilele Music Club tulajdonosa azonnal igent mondott az ötletre, és a diákszínjátszók már túl is vannak az egyik darabjuk bemutatóján. Ez az otthonos légkör persze magával hozza azt is, hogy az előadások után sokkal közvetlenebb, kötetlenebb formában tudunk beszélgetni a nézőkkel, első kézből kapjuk a visszajelzéseket, ami azért is fontos számunkra, mivel elsősorban különleges élményt nyújtó, afféle színházi ínyencségeket játsszunk. Olyanokat, amiket aztán az est végével mindenki magával vihet a gondolataiban.


Tabudöntögető előadással debütálnak a Vastaps Produkció Tanodájának végzősei. Hogyan esett a választás a Vagina Monológok című darabra?

- Tamással az volt az elképzelésünk, hogy a tanoda első félévében színészi alapokat adunk és közösséget teremtünk a különböző személyiségfejlesztő játékok segítségével – avat be a részletekbe bennünket Sárosi Gábor, rendező. - Ezt követően pedig - a második szakaszban - megkezdjük a felkészülést egy valódi előadásra, ugyanis hasonlóan a középiskolás színjátszókhoz, az a tapasztalat, hogy a tréning során ugyan mindent el lehet sajátítani, de az igazi mérföldkő mégis csak az első színpadra állás. Kitaláltuk tehát, hogy a Tanoda diákjainak „vizsgája” egy előadás lesz és mivel zömmel lányokról, vagyis nőkről van szó, Tamás dobta be ötletként Eve Ensler: A Vagina Monológok című könyve alapján készült színházi darabot. Tetszett a választás, ráadásul remek hozzá az új helyszín, a Pinceszínház is. A lányok elolvasták a könyvet és kiválasztották, hogy kihez melyik történet áll a legközelebb, de nekik is szükségük volt egy mélyebb beszélgetésre arról, hogy mi ma egy ilyen darab relevanciája.


…és mennyire van ennek a témának ma aktualitása?

S.G.: - Azt tudni kell, hogy Eve Ensler az emancipáció és a feminizmus egyik élharcosa, aki gyakorlatilag a világ szinte összes pontján létrehozott már V- klubokat, amelyek középpontjában – a számtalan nőket érintő kérdéskör mellett – a vagina áll. A körülötte kialakult misztikum és tabu, amit ezek a nők igyekeznek megtörni. Végigsöpört a világon egy szexuális forradalom már a 60-as évektől kezdve, ami elsősorban a demokratikus, nyugati országokban bontakozott ki teljesen, itt nálunk azonban elég nehezen adaptálódik. Hajlamosan vagyunk ezeket a témákat szőnyeg alá söpörni. Egy péniszcentrikus világban élünk, ahol a nőiesség legfőbb szimbólumát nehezünkre esünk még csak megnevezni vagy kimondani is.  Ez az előadás azonban nyíltan beszél mindezekről, legyen szó a nőket érintő erőszakról vagy épp a saját vaginájukkal való kapcsolatukról - lelkizős, filozofálgatós, bölcselkedős, ráeszmélős pillanatokban lehet része annak, aki áprilisban megtekinti ezt a zenés-bábos részekkel átszőtt darabot. Az áprilisi bemutató után nyáron a Színjátszó Maratonra is elviszem a csapatot, majd pedig egy országos felnőtt amatőr fesztiválon is szeretném, hogy szakmai zsűris megmérettetése legyen a tanodásoknak.


Mire számíthatnak a nézők?

S.G.: - A hely adottságai is kedveznek egy intim, baráti légkör megteremtésének, ami ennek a témának az alapja. A tanodások között vannak lányok, nők, édesanyák, akik mind-mind önmagukból kiindulva monológként mesélik el, adják át nekünk egy-egy történet főszereplőjének a gondolatait, tapasztalatait. Ezek között vannak tragédiák, mint például a szerb polgárháború alatt megerőszakolt kislány esete, vannak hihetetlennek tűnő dolgok, például amikor egy férjes asszonyt a barátnője világosít fel a vagináról és annak funkcióiról és vannak könnyedebb jelenetek is; megismerkedhetünk például huszonhatféle nyögdécseléssel a klitoriszostól, a hüvelyesen át a mellbimbó harapásos nyögdécselésig.


Kiknek szól ez a darab?

S.G.: - Elsősorban felnőtt nőket tud igazán mélyen érinteni ez a téma, de a férfiakat is nagyon várjuk. Talán viccesen hangzik, de ahogy zajlanak a próbák és monológozunk, egyre mélyen belemegyünk az adott kérdésekbe és előkerül egy csomó dolog, amit én is csak most tudok meg. A tegnapi próbán például elég hosszan beszélgettünk a síkosítók létjogosultságáról. A lényeg azonban a nyitottságon van. Ideje, hogy a saját testünk részeit és a hozzájuk fűződő viszonyunkat elkezdjük végre a maga természetességében kezelni. A bátor és nyílt kommunikáció, az önelfogadás első körben a saját, hosszabb távon a párkapcsolati boldogságunk kulcsa is lehet.

 


© Minden jog fenntartva!
16

web'ART

Kösz, hogy jössz!


 

Audiovizuális metamorfózis, slam poetry, kortárs összművészeti happening – mind-mind egy eddig kitöltetlen tér fogalmai városunk kulturális életében, melybe most helyi alkotók szemüvegén át nyerhetnek bepillantást a fogékony érdeklődők június 9. és 24. között a kecskeméti SZIGMA épületében. Az első kecskeméti (J)Összművészeti Együttlétről Libor Zoltán, a rendezvény ötletgazdája és szervezője mesélt magazinunknak.

 

Honnan jött az ötlet egy underground fesztiválra?

- Minden egy kutyasétáltatással kezdődött. Reggelente el szoktam vinni a magyar vizslánkat egy körre. Az egyik ilyen séta alkalmával jutott eszembe, hogy talán érdemes lenne csinálni egy helyi kortárs képzőművészeti kiállítást azoknak a barátaimnak, ismerőseimnek, akik ebben a városban élnek és alkotnak, és akik most 20-40 év közöttiek. Ezek a tehetséges művészek már kiöregedtek a FRINGE Fesztivál célcsoportjából, de még nem érték el a „nagy mogul” státuszt, így nehezebben tudnak bemutatkozási lehetőséghez jutni. Pedig megérdemlik, hiszen színvonalas alkotásokat hoznak létre.


Mit takar a jösszművészet kifejezés?

- Ez egy szóvicc. Egyrészt utal arra, hogy reményeink szerint minél többen megtisztelik a rendezvényt a jelenlétükkel, ezért is lett a szlogenünk az, hogy „Kösz, hogy jössz!” Másrészt pedig arra mutat rá, hogy több művészeti ág jelenik majd meg június 9-24. között a programokban.




Miért a SZIGMA épületében kap helyet a rendezvény?

- Amikor az ötlet kezdett szárba szökkenni, elhívtam több helyi művészt egy beszélgetésre, tervezgetésre, ötletelésre. Ennek az eszmecserének az egyik központi kérdése lett a lehetséges helyszín. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a Rákóczi út 3. szám alatti volt SZIGMA Áruház épülete lehetne az ideális választás. Az épület ugyanis olyan kivételes adottságokkal rendelkezik, amelyek szinte predesztinálják arra, hogy kulturális-közösségi térként működjön. Aztán elmentem Minda Imre László úrhoz, a KIK-FOR Kft. igazgatójához, aki nagy örömömre támogatta a kezdeményezést. Megállapodtunk a bérbeadás részleteiről, így megkaptuk a lehetőséget, hogy ebbe a pompás épületbe legalább két hétig művészetet, közösséget, helyi értéket vihessünk. Nagyon hálásak vagyunk ezért, és próbálunk olyan minőségű eseményeket megvalósítani itt, amilyeneket ez a hely megérdemel.


Kik kerültek be az alkotói, kiállítói körbe és miért?

- A legfontosabb elv az volt, hogy helyi kortárs művészek jelenhessenek meg. Fontos volt, hogy teret biztosítsunk annak a tehetséges, underground szcénának is, amelynek a képviselői ritkábban tudnak intézményes keretek között kiállítani. Egy nemzedéki kortárs képzőművészeti tárlat a rendezvény magja. Itt olyan fotósok, festők, grafikusok, keramikusok és szobrászok művei lesznek láthatók együtt, akik azelőtt így csoportosan még soha nem állítottak ki. A teljesség igénye nélkül néhány név ízelítőül: A. Fehér Vera, Kun-Sebők Kata, Lőrincz Luca, Pongrácz Márta, Hájas Réka, Battai Hajni, Szűcs Emese, Szabó Tamás, Pigniczki Áron, Németh Ábel vagy Derdák Zoltán Tamás.


„Fontos volt, hogy teret biztosítsunk annak a tehetséges, underground szcénának is, amelynek a képviselői ritkábban tudnak intézményes keretek között kiállítani.”


Milyen művészeti ágazatok kapnak helyet a programban?

- Ez érdekes és fontos kérdés. Említettem, hogy eredetileg „csak” egy kortárs képzőművészeti kiállítás volt a terv. Aztán jöttek a telefonhívások. Sárosi Gáboré és Tóth Ákos Károlyé, például. Ők egyebek mellett a Kecskeméti Színjátszó Műhely szakmai vezetői. Felajánlottak három előadást, így lett három színielőadásunk. Érkeztek a muzsikusok is. A Sex in the Black Hole, vagy Szilágyi Áron és Almási Krisztián, vagy az Árpád Mozi Pionyír. És lettek koncertjeink. Ugyanígy, felajánlásból fognak megvalósulni a képzőművészeti workshopok is. Gál Kati mandala készítő workshopot, Lőrincz Luca kerámiasíp-készítőt, Hájas Réka pedig transzferálót fog tartani. Szeretném ismét hangsúlyozni, hogy ezek a művészek – a képzőművészekhez hasonlóan – önkéntes alapon, lelkesedésből, teljesen ingyenesen fogják emelni a rendezvény színvonalát. Ezért tudjuk a vendégeinknek is ingyen kínálni ezeket a kulturális élményeket.


Melyik lesz(nek) a kiemelt program(ok)?

- A fő program maga a kiállítás lesz, ami június 9-én fog megnyílni. A megnyitón muzsikálnak majd a Vidéki Cirmosmacskák, vagyis a friss díjnyertes Resti Kornél zenekar több tagja kiegészülve vendégzenészekkel. Lesz a megnyitón kortárs táncművészet is Tomaas Yilssom koreografálásában, illetve Borda Balázs fog lemezlovászkodni. Kiemelt programjaink még az említett workshopok, színházi előadások és a koncertek is. Ezek mindegyikéről részletes tájékoztatás nyújtunk a facebook oldalunkon. Fontos lesz a zárónapi esemény is, ami bekerült a Múzeumok Éjszakája ez évi programfüzetébe is. Audiovizuális metamorfózis a címe, és egy kortárs összművészeti happening lesz elektronikus és akusztikus zenével, tánccal, vizuális effektekkel és slam poetry-vel.


Ki a célközönsége ennek a fesztiválnak?

- Mindenki, akit érdekelnek az izgalmas, helyi, kortárs művészek és alkotásaik. Mindenki, aki fogékony egy másfajta, a fősodortól eltérő kultúra iránt.


Mivel lennének elégedettek a szervezők és a kiállítók?

- Azzal, hogy ha olyan sikeres lenne a rendezvény, hogy hagyománnyá tudjon válni a későbbiekben. Szerintem hiánypótló egy ilyen, a helyi kortárs kultúra bemutatkozását segítő minifesztivál.




Vannak támogatói a fesztiválnak?

- Szerencsére vannak. Például a OneCreative Médiaügynökség, amely a facebook arculatunkat és kampányunkat dolgozta ki. Vagy a Gedeon Pincészet, amely a megnyitóra fog borkóstolót hozni. Vagy Palásti György, aki magánemberként ajánlotta fel, hogy segít a koncertekhez, színi előadásokhoz szükséges hangosítás technikai eszközeit, illetve a vizuális művészek számára projektorokat, laptopokat biztosítani. Végül pedig szeretnék köszönetet mondani az Európa Jövője Egyesületnek, amely ugyancsak nagylelkű támogatója a rendezvényünknek. Büszkék vagyunk rá, hogy a nemzetközi hírű Csiperó Fesztivál megálmodói és életre hívói is méltónak találtak bennünket a támogatásra.”


Mennyire nyitott a város egy ilyen jellegű kezdeményezésre?

- Ezt még nem tudom megmondani. Ha a város alatt az itt élő embereket, a kecskemétieket értjük, akkor a tapasztalataim eddig kedvezőek. A facebook oldalunknak rövid idő alatt több, mint 300 kedvelője lett. Sokan megállítanak az utcán jövet-menet, és gratulálnak a kezdeményezéshez. Azt hiszem, sikerült beletalálnunk egy olyan résbe, amely talán eddig kitöltetlen volt a kecskeméti kulturális életben. De a puding próbája az evés. Meglátjuk, mi sül ki az egészből. Mi mindenesetre mindent beleadunk, ami tőlünk telik. Szívet, lelket, energiát és még pénzt is. Mert nálunk a kiállítók, a fellépők fizetnek azért, hogy kiállítsanak és fellépjenek. Ezt fontos hangsúlyozni.


„Azt hiszem, sikerült beletalálnunk egy olyan résbe, amely talán eddig kitöltetlen volt a kecskeméti kulturális életben.”

 



 

© Minden jog fenntartva!
17

web'ART

 „Egy ragtime-opera nem elég a világnak”


 

Mi közös van a Luther Márton német evangélikusban és Martin Luther King amerikai baptistában? Ha fejtegette is már valaki a kérdést korábban, az egész biztos, hogy nem ragtime-operában fejtette meg. Nem úgy Ittzés Tamás, aki a Lutherek című rendhagyó alkotással debütál június 18-án, vasárnap. Az előadás bemutatója a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon lesz, szeptembertől pedig a debreceni közönség is élvezheti a művet.  


Kinek jut eszébe ragtime-operát írni?

- Annak, aki úgy érzi kevés belőle egy „darab” a világra. Egy Scott Joplin nevű figura írt először – és eleddig utoljára – ragtime-operát; egyébként állítólag kettőt is, de az egyik elveszett. 32 évvel ezelőtt, amikor megalapítottam a Bohém Ragtime Jazz Bandet, már tudtam, ha rajtam múlik, lesz még egy ragtime-opera a világon. Akkor még csak kósza gondolatként ugyan, de mindig ott volt a fejemben.


És akkor történt valami…

- Mégpedig a reformáció 500. évfordulója. Ami önmagában persze vajmi kevés, hogy összekössük az operával. Pláne a ragtime-mal, de volt az evangélikus egyháznak egy pályázati felhívása. Luther Mártonról nem írhattam amerikai zenét, Martin Luther Kingről már annál inkább. Gondolkodtam, hogyan fűzzem össze a szálakat. Martin Luther King hogyan kapcsolható össze Luther Mártonnal? Ez itt a kérdés. Vagyis már csak volt.


Kihez vezetett az első utad, amikor már a megvalósítás küszöbén toporogtál?

- Rengeteg költővel, íróval beszéltem, mindenki lelkes volt, hiszen ragtime-operát addig senki nem akart íratni velük. Volt, akivel elkezdtünk dolgozni, de megfeneklett a közös munka. Mások, mikor megtudták, hogy szoros határidő is kapcsolódik a felkéréshez, visszaléptek. Mivel a magyar prozódia nem igazán alkalmas az amerikai zenés szinkópált ritmikára, írói szempontból nem egyszerű ujjgyakorlatról volt szó. Mindenesetre a keresgélés ideje alatt azzal szembesültem, hogy a magyar írók tele vannak munkával, de azért kitartóan kutattam azt, aki örül is a feladatnak és ideje is van rá. Végül Lanczkor Gáborral találtuk meg az összhangot. Gábor valahogy pontosan leképezte és papírra vetette az elképzelésem alapján, hogy is jöjjön össze a két Luther, meg persze át is alakította a fejemben kialakult koncepciót a saját elképzelései szerint.


Hogyan zajlott az alkotói folyamat?

- Tulajdonképpen napra pontosan másfél éve fogtam magam, elmentem hozzá, feljátszottam a zenei skicceimet, Ő pedig ezekre írta a dalszövegeket, illetve ezzel párhuzamosan magát a drámát. Amikor ezzel megvoltunk, akkor elvonultam egy hévízi szállodába, és egy hét alatt megírtam az egészet. A végeredmény – mindenféle eklektikussága ellenére – zeneileg homogén lett, alapvetően tradicionális jazz, hívhatjuk ragtime-operának.


Gyakorlatilag kész a mű, már csak a helyszín hiányzott, ha jól értem?

- Kesselyák Gergely, a miskolci operafesztivál főszervezője volt az, aki meghallgatta a felvételt és azt mondta első körben, hogy neki ez az opera kell. Szerencsére ma már a kortárs zenében is megvan az a tendencia, hogy nem csak az íróasztalnak írják a műveket, s Gergő a miskolci fesztiválon ennek az irányzatnak a szószólója. Ez abból a szempontból szükséges, hogy több réteg és érdeklődési kör számára is fogyaszthatóvá váljanak a zenék, jelen esetben az operák. Ilyen lett a Lutherek is.


Hogyan telnek a mindennapjaid a bemutató előtt néhány nappal?

- Azért nem gyaloggalopp a finis előtt lenni, hogy őszinte legyek, mert azon kívül, hogy hangszerelek, jönnek a kiváló színpadi érzékkel megáldott Gemza Pétertől a rendezői instrukciók: „ide kell még két perc átvezető zene, oda egy kis drámai aláfestés…” Szerencsére – és megérdemelten – a feleségem Mariann játssza az egyik szerepet, ezért az otthont egy kicsit visszük magunkkal, így talán könnyebb a véghajrát is megélnem.


Hol láthatjuk a miskolci premier után a darabot?

- Kesselyák Gergely rögtön a debreceni Csokonai Színháznak dobta fel a labdát, s ők lecsaptak rá, így övék a darab egy évig, az operafesztiválé pedig az első játék joga. Egyelőre 15 előadásunk lesz az évadban, de remélem ez csak a kezdet és az ország minden pontjára elvihetjük majd a Luthereket.



Fotó: Pinterest



© Minden jog fenntartva!
18

web'ART

 A termékeny hibaista esete sok tehetséges művésszel



Egy túlexponált kutya. Persze nem a kutya volt túlexponálva, bár a szürreális képet nézve ez sem biztos. Mindenesetre ez a kép vezetett a hibaizmus feltalálásához, amiről mindenki azt hiszi egyszerű, hiszen hibázni emberi dolog. De mi a helyzet a művészemberrel? A művészember - nevezzük A Fehér Verának, mert így hívják - fogja a hibaista, vagy épp nagyon is tökéletes képeit és többedmagával kiállítja egy csarnokban – jelesül a Szigmában – hogy felmérjék, összművészeti sokkhatással meg lehet-e mozdítani Kecskemétet? Meg.


Hogyan lesz a hibákból hirtelen meghatározó művészeti alkotás?

- A fotózás útvesztőjében sokat dolgozol és melléktermékként jönnek a hibák. Olyan hibák, amelyeket aztán hirtelen fel tudsz használni. A hibaizmus általam képviselt, fatálisnak nevezett ága direkt nem működik. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy el lehet rontani valamit direkt, de az nem olyan eredeti. Ezen a kiállításon nincsenek egyébként hibaista munkáim – ez hibaistának nem csak ilyen munkái vannak.


Néhány hónapja hallani sem lehetett a szervezésről, most pedig hirtelen felindulásból elkövettek egy (j)összművészeti együttlétet. Mégis mire véljük?

- Nem is olyan rég Libor Zoli egy jótékonysági aukciót csinált, én akkor ismerkedtem meg vele. Láthatta rajtam, hogy aktív… hogy is fogalmazzak?... termékeny vagyok. (nevet) Egyik napról a másikra fogalmazódott meg az ötlet Zoli fejében. Elkezdünk erről beszélgetni, volt egy alap-csapat, ami tovább bővült. Először csak képzőművészetinek indult, aztán jött az ötlet, hogy összművészeti kiállítás legyen. Hiszen itt a legtöbben festenek, zenélnek énekelnek, rajzolnak, meg még ki tudja mennyi mindent csinálnak… Márpedig egy művésznek egészséges alkotóvágya, hogy időről időre megmutassa, hol tart. A Szigmában láttuk, hogy óriási a tér és ezt meg kell tölteni, ez szépen kialakult - jöttek a feladatok. Szerveztem én is már jó néhány kiállítást, és a többieknek is voltak hasonló tapasztalataik, minden flottul ment. Már rengeteg ötletünk van, hogyan lehetne a következő még jobb, másabb. Jövőre is szeretnénk, mert olyan embereket fog össze, akik egyébként nem találkoznának. A kiállítás színes, könnyebben befogadható, és anélkül fogyasztható, hogy megülné a gyomrunkat.

 

Vitted magaddal a hibáid a Szigmába is ?

- Most, hogy a Kaposvári Egyetem fotó mesterképzésére járok, tudatosabban és koncepciózusabban alkotok, mint eddig, tehát nem születnek (sajnos) olyan termékeny, értékes hibák – vagy csak nem arra koncentrálok. Vagy mondjuk úgy, hogy eddig fontosabb volt a hibaizmus és a hibaista csoport, mint a saját utam.  A Magány című fotósorozat egy iskolai feladatmegoldás része. Kaptam a Szigmában egy termet, aminek a specialitása, hogy nincs világítás, ebbe helyeztem a képeket. Így például a múzeumok éjszakáján, sötétben betérő látogatók is megtekinthetik majd, mert egy zseblámpát szereltem fel a falra. Közel is mehetnek vele a képekhez, és a magány-téma is életre kel ebben a tálalásban. A másik kiállított sorozatom, az oszlopcsarnokban lévő fekete-fehér képek vezérfonalát egy londoni utazás ihlette, ami vizuálisan nagyon megérintett. Rengeteget fotóztam, ebből született az az inkább dokumentarista, fotografikus jegyzet-szerű sorozat. A harmadik munkám pedig a Füzet című alkotás, ami gyakorlatilag egy sűrűn telerajzolt kockás füzet, egy tíz évvel ezelőtti vizuális napló, megtöltve grafikákkal, vegyes technikával. A lapjain ablakok vannak, tehát mindegyik kép csak a másikkal él együtt. Ebbe a füzetbe mások is rajzolhattak, számomra érdekes volt körbenőni és átalakítani az üres lap helyett az ő rajzaikat. Az eredeti a Szigmában egy vitrinben van kiállítva, cérnakesztyűvel lehet belelapozni, de készült belőle egy nagyítás is, ami falra szerelhető és ott lapozható.


A vége felé közeledve mi a Szigma tanulsága?

- A Kecskeméten élő fiatal alkotókból egy teljesen szubjektív baráti kör alakult ki. Nincs benne (egyelőre) tematikus szakmaiság, főleg a művészek közti kapcsolatokon van a hangsúly, mindenki nagyon sokoldalú és nagyon inspiráljuk egymást, és ez az erő jön át talán a Szigma-eseményeken. Csak remélni tudom, hogy előbb-utóbb elkezdünk hatni egymás munkáira, felfelé húzni, bátorítani egymást, vagy barátian alakítani, de ennek nem mesterségesen kell megtörténnie, ez vagy jön magától, vagy nem. Most úgy tűnik, jön.

 


Fotók: A Fehér Vera



© Minden jog fenntartva!
19

web'ART

 „Ha lehetne már szerveznénk is a következő (J)összművészetit”


 

Sétálgat a kecskeméti polgár a Rákóczi utcán, a Szigma előtt, majd azt látja, hogy mozog a kirakat. Megáll, és úgy érzi, egy bohém művésznegyedbe csöppent, valahol Franciaországban. Lőrincz Luca és korongja tette magát közszemlére, amivel – akárcsak a Szigma más pillanatai is – újat mutatott városnak.


Luca Te fogod magad és kiülsz a kirakatba kerámiázni. Hogy jött az ötlet?

- A helyszín ilyen projektekért kiált. Az egész épület atomszférája egy tökéletes kiállítótér hangulatát kelti, szerintem a hozzám hasonló alkotó embereket, egytől egyig beindítja. Mivel én keramikusként gyors és látványos dolgot leginkább csak a korongommal vagyok képes reprezentálni, innen indult az ötlet, hogy ez miért is ne történhetne ez a kirakatban, ha már úgyis üres? Sok helyen láttam már ehhez hasonló megvalósításokat, persze külföldön és többnyire festők az alkotók. Szuper volt ott dolgozni! Remélem nem ez volt az utolsó!



Véget ért a Szigma, ami nem kevés kecskeméti művészetkedvelőt ( és művészetet eddig nem kedvelőt) mozdított meg a városban. Így képzeltétek el az első (J)összművészetit?

- Bizony. Sajnos véget ért...ha lenne rá mód, ez a kis csapat már szervezné a következő (j)összművészetit, új alkotók bevonásával még több szuper programmal, tanulva a most szerzett tapasztalatokból. Reméljük kapunk még rá esélyt, mert azt gondolom, méltóképpen bebizonyítottuk, mi és a nagyérdemű, hogy ennek a városnak igenis szüksége van egy ilyen pezsgő helyszínre Kecskemét szívében. Én személy szerint így képzeltem el az első nekifutásunkat. Tudtam, hogy szuper emberek kerültek a szervező csapatba, akik egytől egyig mind ugyanazt szerették volna: teret a szabad művészetnek, egy végre igazán élő kulturális fesztivált sok műfaj bevonásával. Mindenképpen cél volt a Kecskeméten megszokott rendezvények megreformálása. Azt hiszem a feladatot teljesítettük és nagyon büszke vagyok MINDENKIRE, aki egy picit is segített ennek létrejöttében.


"Bebizonyítottuk, hogy ennek a városnak igenis szüksége van egy ilyen pezsgő helyszínre Kecskemét szívében."


Milyen alkotásokkal érkeztél a Szigmára? Mert felteszem nem mindet ott késztetted el…

- Engem ez a tér régóta foglalkoztat. Nem először volt lehetőségem itt kiállítani, már ismertem a termek adottságait. A legizgalmasabb számomra az a természetes fényjáték, ami az épület szerkezetéből adódik. Minden napszakban a tetőablaknak köszönhetően, magával ragadó térélményben lehet részünk. A most lezajlott kiállításra egy régi dédelgetett tervemet valósítottam meg, ami ezt a fényhatást hivatott kihasználni. Ez egy nagyméretű figurális installáció, természetesen kerámiából. De egy két kisebb plasztikám is megtekinthető volt edényekkel fűszerezve.

 

Kiknek alkotsz? Ki az, aki a legközelebb érezheti magát a műveidhez?

- Hmmm...először azt hiszem, azt kell mondanom, hogy magamnak alkotok, a saját örömömre, de persze ez nem teljesen igaz, hiszen szuper jó érzés, ha valakit megfognak a munkáim. Szóval inkább azt mondanám, azoknak, akikből pozitív vagy negatív gondolatokat, érzéseket gerjesztek. Mert akkor már történt valami interakció alkotó-alkotás és néző között. Na meg persze azoknak is, akik kérik és fizetnek érte, de az már egy másik oldala a dolognak. Azt hiszem, akik szeretik a figurális tárgyakat, találhatnak számukra érdekes felvetéseket a munkáimban.

 

A materializmus korában Rád milyen hatással vannak a tárgyak? Ragaszkodsz?

- Ez vicces kérdés. Napjaink "fontos" tárgykultúrája csak az életben maradáshoz szükséges szinten érdekel. Totális technofób ember lévén, a technikai kütyük már a közelemben tönkre mennek. Ezért maradok inkább az ezüstékszerek és a régiségek bűvkörében. Ha ilyen jellegű tárgyakról beszélünk, akkor mondhatjuk, hogy ragaszkodom. Minden ilyen szerzeményemnek különös értéke van számomra. Arról nem is beszélve, hogy én magam is tárgyakat készítek, amikhez egytől egyik kötődöm, főleg azokhoz, amik nem mások elképzeléseit kell, hogy megvalósítsák, hanem a saját örömömre születnek.


Hol találkozhatunk legközelebb Veled?

- Legközelebb 2017.augusztus 25-én lesz lehetőség belepillantani a munkáimba egy egyéni kiállítás keretén belül a Hírös Agóra Diák Galériájában.


Mit fogsz csinálni 10 év múlva, hol leszel?

- 10 év múlva? Remélem a szerető családom és gyerkőceim körében tengetem napjaim egészségben egy varázslatos kecskefarmon, dúskálok majd a megrendelésekben és mindenre lesz épp annyi időm, amennyi kell! 









© Minden jog fenntartva!
20

web'ART

Keserű Aszú: Teátrum és talpas pohár



 

Amennyire nagy hiba a borászatban, ha keserű az aszú, annyira sikeres Sárosi Gáborék új darabja. A Keserű Aszú egy öt tételből álló borsor mellé készült darab, melynek nyári bemutatója csak előszobája a rendező elképzelésének, miszerint Budapesten és Kecskeméten is havonta egyszer előadják majd a darabot. A tempó alapján, ahogy a jegyek fogynak, ezt teljesen reális jövőképnek tartjuk.


Az egyik legédesebb desszertbor az aszú. Hogy lehet mégis keserű?

- A szerelem az egyik legédesebb érzés a világon, sok szempontból hasonlítható a kései szüretelésű szőlőhöz és a belőle kinyert nedűhöz. Ám a szerelemnek is vannak szeszélyes időszakai. Ha két ember úgy dönt, hogy összeköti az életét, és egy háztartásba költözve családot kezd építgetni, akkor hosszú távon minden esetben megjelennek az együttélés problémái. Az egymáshoz való alkalmazkodás, a féltékenység, a figyelem hiánya, egymás értékrendjéhez való idomulás, és a szürke megszokás. Ezeken a negatív jellemzőkön azonban a szerelem képes felülkerekedni, ha tényleg jelen van, és mindkét felet motiválja arra, hogy a másik mellett maradjon, hiszen ott a legbiztonságosabb és legjobb. Ezeket a negatív jellemzőket nevezhetjük hibáknak is, amiknek a kiküszöbölése a feladat. Mint ahogy borhibának nevezhetjük, ha egy Aszú keserű, és a borásznak is törekednie kell arra, hogy ez ne fordulhasson elő, úgy az együtt élő pároknak is komoly feladatot jelent ez.


A régi korokban nagy kultúrája volt az evés és a színház kettősének. Mára ez kicsit elsikkadt, Ti mégis a vacsora asztal mellé kínáljátok a kultúrát. Milyen a fogadtatás?

- Akik kíváncsiak azokat nem nehéz meghódítani ezzel a szokatlan formavilággal. Mint ahogy a magyar gasztronómiai életben is végigsöpör egy megújulási folyamat, úgy a színház is keresi az új lehetőségeket. Mint magánszínház arra vállalkoztunk, hogy megfűszerezzük a gasztronómiai eseményeket és odaillő, a kulináris élvezeteket bevonni képes előadásokkal szorozzuk fel az élvezeteket. Ehhez pedig kiváló színészeink állnak rendelkezésünkre. Bata Éva, Tolnai Hella, Réti Nóra és Boncsér Sára képviselik elsősorban a női frontvonalat, Bárnai Péter, Fodor Dávid és Konfár Erik pedig a férfi oldalt. Mellettük pedig kiváló zenészek szólaltatják meg hangszereiket. Az elmúlt 3 évadban sikerült fellépnünk az ország számos éttermében, borházában, és pincészetében, de játszottunk már kastélyokban és szabadtéren is. Alkalmazkodunk a tér adottságaihoz, az asztalok elrendezéséhez és az adott esemény ételeihez, italaihoz. Játszottunk már, születésnapon, céges rendezvényen, borkóstolókon. Volt, hogy Bugacon 250 főnek játszottuk vacsorához és sörkóstolóhoz a Nagy sörleszámolás c. előadásunkat. Ami viszont a nehézségünk, hogy a nézők bizalmát csak a gyakorlati tapasztalatok alapján nyerhetjük el. Amíg nem látják és hat rájuk, addig kételkednek, ám amikor eljönnek, függőivé válhatnak az élménynek. Vannak visszajáró nézőink, akik semmi esetre sem hagynának ki egy előadást sem. Hasonlóképp van ez a vendéglátósokkal is. Kételkednek a sikerességben, amíg meg nem valósul nálunk az esemény és a nézők reakcióit meg nem tapasztalják. Éppen ezért új helyeken fellépnünk mindig nehéz, de ha valahol megjelenünk, akkor általában vissza is várnak oda minket. Rájönnek, hogy az előadással együtt többszörösére nő a rendezvényük exkluzivitása.




Tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni, de nem is illemből teszem, hanem mert érdekel: melyik eddigi darabod áll a legközelebb hozzád?

- Nehéz ezt megválaszolni, hiszen 2004 óta, amióta minden évben sok előadással van bemutatóm, van hogy 8-al is, így elsősorban a megmaradt pillanatok és érzelmek ingáznak ilyenkor a fejemben. Nagyon szeretek a végzős középiskolásokkal dolgozni. 4 év alatt nagyon komoly elméleti és gyakorlati tudásra tesznek szert és iszonyú motiváltak a folyamatos tökéletesedésben. Teherbírásuk is kiváló, így hosszú munkákban sem fulladnak ki. E mellett nagy öröm és felfedezés volt számomra a felnőtt társulat megalapítása és rendezése is. Azt gondolom, hogy az előadásokkal elért sikerek mellett nekem inkább azok a momentumok tetszenek mindig, amiket a pillanat szül egy előadás folyamatában, megtartva a cselekményt de újraszínezve az érzelmi viszonyokat. Legutóbbi bemutatóm pedig a Hírös Gasztroszínházzal volt, a Keserű Aszú,- amiről ugye beszélgetünk most-, melyben Bata Éva színésznő és Bárnai Péter színész dolgoznak együtt. Két dolog miatt is jelenleg ez az előadás a kedvencem, az egyik, hogy Vicával és Petivel már 15 éve elhatároztuk, hogy nekünk mindenképpen együtt kell majd dolgoznunk és végre eljött ennek is az ideje, a másik pedig hogy teljesen új színházi területre érkeztünk ezzel az előadással. Megjelenik benne a groteszk, a mély dráma, és a fekete humor keveréke, ami nagyon izgalmas rendezői munkát adott nekem.

 

A darab egy hosszú évek óta együtt élő színészpár helyzetét elemzi. Milyen jelzőkkel illetnéd a párt?

- Hófehér hegycsúcsok, amik évezredek óta egymás mellett állnak, ám csak ennyi idő után veszik észre, hogy alóluk eltűnt a föld, a bolygó maga. Lebegnek az ürességben és az egyetlen dolog ami megmentheti őket egymásnak, és egymástól az a színtiszta szeretet energiája. Ezt keresik, ezt próbálják átadni egymásnak.

 

A színészet és a művészet ha jól tudom, gyerekkorod óta benne van az életedben. El tudod képzelni, hogy valami mással foglalkozz?

- Persze el tudok képzelni sok mindent, például a kertészeti munkát, mert a növények is tudnak olyan izgalmasak, lenni, mint az emberek, csak egy másik idősíkban élnek. Ha erre rá tudunk csatlakozni, magyarán kint vagyunk egész nap a természetben, akkor lerázhatjuk a hétköznapi stresszt, ami ugye az egyik legnagyobb betegsége a társadalmunknak.


Nagyjából pont az év felénél járunk. Mik a tervek a következő 6 hónapra?

- Én inkább színházi évadokban, vagy iskolai tanévekben látom az időbeosztásomat. Tehát nekem most június 24-én volt az év vége. Most táboroztatok és kisebb filmes munkákban leszek benne. Aztán augusztus végén lesz a Parádfürdői Színjátszó Tábor, ami a kapu az újév felé, ami szeptemberen kezdődik. Szeptemberben már lesz egy tantermi színházi bemutatóm, próbálok a felnőtt társulattal, velük novemberre tervezünk egy bemutatót, e mellett pedig 4 csoporttal kezdem meg a munkát készülve a 2018-as tavaszi bemutatókra. Sok előadást tervezünk a Gasztroszínházzal is az ország minden pontján, de elsősorban Kecskeméten és Budapesten. Lesz egy októberi zenés, mozgásos Gasztroszínházi bemutatónk is, és bemutatjuk az új zenés borkóstolókhoz készült előadásunkat, melyet a Resti Kornél zenekar hozott létre. Sok munka vár rám, de ha színházzal töltöm a munkaidőm, az inkább feltölt emberileg, amellett, hogy fizikálisan sokszor próbára tesz. Ezt szeretném továbbra is csinálni, addig, amíg igény lesz rá.

 

 

© Minden jog fenntartva!
21

web'ART

Alkotói magaslatok, földön járó árak 

 



„Ezek az alkotások befektetések a jövőbe” – vallja Libor Zoltán az I. Művészeti Vásár szervezője, aki Ifj. Bozsó Jánossal már egy éve ötletelget a kortárs összművészeti börze létrehozásán. A szeptember 30-án megnyitó vásár programjairól, a kiállított művekről és a rendezvény céljairól Zoli mesélt az AIP’ART magazinnak.

 

 Hogyan született meg az I. Művészeti Vásár ötlete?

 -  Tavaly ősszel kezdődött minden. Amikor is ugyancsak a Bozsó Gyűjteményben rendeztük meg a 3. JÓ Jótékonysági Aukciót a mélyszegénységben élőket támogató Medina Adománybolt javára Müller Péter Sziámi vendégszereplésével. Az aukció nagy siker lett, minden kikiáltott műtárgy gazdára talált. És már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy az idén mást kellene kipróbálni. A bennünk alatt a feleségemet, Hájas Rékát, ifj. Bozsó Jánost és engem kell érteni. Szinte azonnal felvetődött a művészeti vásár ötlete. Máig sem világos, hogy ki is mondta ki először, de az biztos, hogy az ide nyár végén ifj. Bozsó János melegítette fel az elképzelést.

 

Kiknek az alkotásaiból válogathatnak majd az érdeklődők?

 -  Fiatal helyi képző- és iparművészektől lehet majd vásárolni. Sokan közülük rendszeres adományozói az említett jótékonysági aukcióinknak. Többen részt vettek az idén első ízben megrendezett SZIGMA (J)összművészeti Együttléten is kiállítóként. Az esemény hivatalos plakátján minden alkotó nevét feltüntettük, ezért most nem szeretnék senkit sem kiemelni közülük.

 

Mik lesznek a megvásárolható művek között?

-   Igyekszünk széles választékot kínálni a közönségnek. Lesznek festmények, szobrok, kerámiák, installációk, játékbabák, fotók, egyedi képeslapok, különleges szőnyegek és nyomatok is. Minden termék egyedi, és mindet – ahogy az egyik résztvevő művész megfogalmazta – földön járó motivációs áron lehet megvásárolni.


 


Mi a jelentősége egy ilyen rendezvénynek?

- Szerintem leginkább a közösség- és közönségteremtés. Én az egészet egy izgalmas kultúrhappeningnek fogom fel, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a helyi művészek és az érdeklődők, a vásárlók találkozhassanak egymással. Az én szememben fontos szempont ugyanakkor a hála is. Hálás vagyok azoknak a művészbarátaimnak, akik nélkül a jótékonysági aukcióink, a nyári összművészeti együttlétünk nem jöhetett volna létre, és örülök annak, hogy most lehetőséget kaptak erre a piacra. Ily módon talán találkoznak a művészet- és művészpártoló közönséggel.

 

„Én az egészet egy izgalmas kultúrhappeningnek fogom fel, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a helyi művészek és az érdeklődők, a vásárlók találkozhassanak egymással.”

 

 

Kinek ajánlanátok a vásárt?

- Közhelyes, de mindenkinek. A családoknak is. Mert a vásár mellett lesz családi kézműveskedés, lesz bak-elit udvar, lesz jazz fúzió versbetétekkel és lesz könyves kuckó is. Meg persze finom falatok és zamatos nedűk is. Magát a vásárt pedig különösen ajánlom azoknak, akik többet, szebbet, színvonalasabbat, személyesebbet és értékesebbet akarnak, mint amit egy átlagos karácsonyi vásár tud kínálni például.

 

Aki ezek közül az alkotások közül hazavisz valamit, az műértő? Rajongó? Mecénás? Lokálpatrióta? 

- Szerintem mind egyben. Jó ízlésű közösségi ember, akinek egyaránt fontos a minőség, a helyi érték és a művészek támogatása. Olyan, aki tisztában van azzal, hogy itt a vásárlás több, mint egyszerű adásvételi aktus.


Milyen pluszt hordoznak ezek az alkotások más művekkel szemben?”

-  Ezek az alkotások befektetések a jövőbe. Fiatal alkotók műveiről van szó. Nem tudjuk, mennyi lesz a piaci értékük évek múlva. De nem is csak ez számít. Aki vásárol tőlük, az hitet tesz amellett, hogy szükség van a kecskeméti művészekre, és a város értéknek tekinti őket és az alkotásaikat.

 



© Minden jog fenntartva!
22

web'ART

Egy nap az innovatív helyi közösségért

 

 

Október 5-én második alkalommal várják az IT iparághoz kapcsolódó szakembereket a Kecskemét Tech Meetup elnevezésű szakmai találkozóra. A rendezvényről Taba Dávid, a társszervező INPUT Program kecskeméti koordinátora beszélt az AIP’ART-nak, aki elárulta, hogy egy másik kezdeményezés (Social Digital Innovation) részleteibe is betekinthetnek az érdeklődők még októberben.

 

- A Kecskemét Tech Meetup azzal a céllal jött létre, hogy az IT iparághoz kapcsolódó szakemberek számára egy olyan fórumot teremtsen, ahol a résztvevők a tudásmegosztással, az együtt gondolkodással, és a közös projektek generálásával nem csak a saját, hanem a régió sikereit is elősegíthetik – foglalta össze a célokat Dávid.


A rendezvény mindenki számára nyitott és ingyenes. Lehetsz akár fiatal ötletgazda, vagy éppen tapasztalt cégvezető, ha érdeklődsz az üzletfejlesztés, a vállalat irányítás, és az új technológiák iránt, akkor ez a program neked szól. Az előadásainkat meghallgatva, és a networking jellegű kerekasztal beszélgetéseinkbe bekapcsolódva érdekes, és hasznos tapasztalatokkal gazdagodhatsz.


- A másik rendezvényünk pedig október 11-én lesz. A Social Digital Innovation nemzetközi hálózata Kecskeméten az Ifjúsági Otthonban mutatkozik be, és az INPUT Program társszervezőként vesz részt az eseményen. A rendezvény célja, hogy azok, akik valamilyen társadalom jobbító ötlettel rendelkeznek segítséget kapjanak ahhoz, hogy meg tudják valósítani, fenntartható módon tovább tudják fejleszteni az ötleteiket. Ezeken a rendezvényeken szeretnénk összehozni azokat az embereket, akik a technológiában járatosak, és azokat, akik jól ismernek valamely olyan társadalmi problémát, amelyre egy-egy technológiai fejlesztés jó megoldással szolgálhat.  Lesz egy nagy országos rendezvény október 13-15 között, ez lesz a PDSW (Project Design Sprint Weekendre) és az itteni legjobb csapatok egy 10 hetes inkubációs lehetőséget kapnak, amelyben komoly nemzetközi szakemberek is közreműködnek. Erre a PDSW-re felvezető események, ízelítők lesznek több vidéki városokban, ahol lehet találkozni a Social Digital Innovation nemzetközi hálózat magyarországi képviselőivel, és egy workshop keretében bepillantást lehet nyerni a rendszer működésébe, a csapatkovácsolástól egészen az ötlettípusokig.

 

 

A II. Tech Meet részletes programja: (október 5. csütörtök)

 

17:00 Kép alapú 3D rekonstrukció és alkalmazásai

Téma: Bepillantás a Neumann János Egyetem képfeldolgozási műhelyének működésébe és munkáiba.

Előadó: Dr. Megyesi Zoltán – egyetemi docens, Neumann János Egyetem

 

17:30 Technológiai robbanás a mesterséges intelligencia alapú képelemzésben

Téma: hogyan változik meg a világunk 10 éven belül - e_SENSOR rendszer alapú Smart City megoldások bemutatása

Előadó: Alter Róbert mérnök-informatikus

 

18:00 DriveAlert - életeket mentünk az utakon

Téma: DriveAlert - agyhullám alapú sofőr figyelem detektáló alkalmazás

Előadó: Kralik Tamás – CEO Mindtech Apps

 

18:30 szünet, networking

 

19:00 Irányított Kerekasztal beszélgetés az előadók részvételével

Moderátor: Makai Krisztián - Coach, Business Mentor Bt.

 

 

 A programok az Input Program, az Answerminer és az IQ Kecskemét társszervezésében valósulnak meg.

 

© Minden jog fenntartva!
23

web'ART

Illatszertár – A mindennapi élet permete

 

A cél az, hogy az előadáson keresztül rálássunk kicsit a saját hétköznapi játékainkra, amiket a körülöttünk lévő emberekkel játszunk. Rávilágít, hogy sokszor mekkora félreértésben vagyunk a környezetünkkel, és amit egyes emberekről gondolunk, köszönőviszonyban sincs a valósággal.” – foglalja össze a Vastaps Produkció év végi nagyelőadását Sárosi Gábor, rendező. László Miklós: Illatszertár című művét most hétvégén kétszer is teltházas közönség előtt állította színpadra a társulat a Kelemen László Kamaraszínházban. A darab részleteibe az alkotók engedtek bepillantást:

 

Sárosi Gábor, rendező:

- Gergely Tamás producerrel közösen választottuk a darabot, miután sokat gondolkoztunk azon, hogy mit lenne érdemes idén a Vastaps Produkció nagy évzáró műsoraként előadni. Az Adáshiba tavalyi nagy sikere után, szerettünk volna most is kedvezni a közönségünknek, és végül két ok miatt esett a választásunk László Miklós: Illatszertár című művére. Az egyik, hogy nemzetközi szinten már nagy sikerrel játsszák a darabot, a másik pedig, hogy egy karácsony előtti bemutatóhoz kifejezetten jó témakör, hiszen a történet is ebben az időszakban játszódik. Műfaját tekintve ez egy romantikus vígjáték, amely az ünnepek összes gondolati és érzelmi síkjára reagál; a szeretetre, az őszinteségre, a barátságra és a családra. Mindenről mesél egy kicsit, bár nem olyan mélyen, nem a társadalom megreformálása most a cél, hanem, hogy az előadáson keresztül rálássunk kicsit a saját hétköznapi játékainkra, amiket a körülöttünk lévő emberekkel játszunk. Rávilágít, hogy sokszor mekkora félreértésben vagyunk a környezetünkkel, és amit egyes emberekről gondolunk, köszönőviszonyban sincs a valósággal. Érdemes tehát néha egy másik távcsövön keresztül vizsgálni a világot és akkor rájövünk, hogy a dolgok sokkal árnyaltabbak és összetettebbek. Ez a darab sok karaktert felvonultat, akiket az elején beskatulyázunk, aztán a végén egy pálfordulással mindenkiről körvonalazódni kezd egy egészen másfajta kép. Az Illatszertárban tizenkét fő játszik, úgyhogy elmondhatjuk, hogy ez a Vastaps Produkció eddigi legnagyobb volumenű előadása. Vegyes a társaság, mert vannak benne olyanok is, akik már a kezdetektől tagjai a társulatnak és olyan színész is, aki most csatlakozott hozzánk, például az Asztalos urat megformáló, Ragályi Viktor vagy a bolttulajdonost alakító Galuska László Pál, aki egy kecskeméti középiskola tanára. Az első két előadásunk teljes teltházzal ment, hamarosan kezdjük a decemberi előadásokra szóló jegyek árusítását. Azt gondolom, hogy nagyon jó ajándék lesz ez a darab a nézőknek.

 

Gergely Tamás, producer, a Vastaps Produkció igazgatója:

- Nekem már több éves tervem volt ennek a darabnak a színpadra állítása, bár féltem, hogy Gábor nemet mond, mert ahhoz voltam szokva, hogy ő kicsit mélyenszántóbb darabokat rendez, de neki is megtetszett a történet. Májusban volt az első olvasópróba, majd szerveztünk rá egy színjátszótábort Cserkeszőlőn, és egy kis nyári pihenő után szeptemberben megkezdtük a próbákat. Nem volt egyszerű összehozni a tizenkét embert, hiszen munka és család mellett sokaknak még más előadásaik, próbáik is vannak. Abban biztos vagyok, hogy a könnyedsége ellenére azért tartogat üzenetet a darab, ha a mélyére nézünk. Ez egy olyan előadás lesz, ahol mind a szereplőkkel, mind az általuk megformált karakterekkel, apró-cseprő gondjaikkal és csatáikkal is azonosulni tudnak a nézők. Kicsit a ’90-es évek csehszlovák sorozataihoz hasonló, amelyek arra épültek, hogy nézzük a mindennapjainkat. Ez a történet a ’30-as években játszódik, ahol azért még több tisztelet húzódott meg az emberi viszonyokban, de a hétköznapi intrikák, kis bosszúságok, munkahelyi afférok éppúgy jelen voltak, mint most. Szerepelek is a darabban és az általam megformált Sipos úr éppen arra törekszik, hogy egy kis nyugalmat teremtsen ezek között az érzelmek között. Hogy milyen sikerrel, az kiderül az előadásból! Arra igazán büszke vagyok, hogy az április végén bemutatott Vaginamonológokat még most is játszunk és december végén lesz a 11. előadásunk. Persze ezzel a nagyszabású év végi produkcióval még nincs vége a munkánknak, hiszen már folyamatban van a megzenésítése annak a jövő tavaszra tervezett kamaraszínházi darabunknak, ami egy már népszerű mű musical változatának magyarországi ősbemutatója lesz. Pinceszínházunkba zenés-szórakoztató műsorral készülünk, tanodásaink 2018-ban is megmutatják, hogy mit tanultak és tovább folytatódik a drámajátékos péntek esték sorozatunk is, ami szerencsére nagyon nagy népszerűségnek örvend a felnőttek körében.

 

Hojsza Henrietta, koreográfus:

Ez egy három felvonásos, gigantikus mű, amit Gábor, a rendező meghúzott egy felvonásra. A velő megmaradt, viszont a közel nyolcvan perces játékidő alatt a történet során négy hónapot ugrunk. Az idő múlásának ábrázolására született meg az az ötlet, hogy a nagyobb egységeket zenés, táncos blokkokkal vezetjük át. Az illatszerbolt vásárlói tulajdonképpen a tánckar, akik egy adott szakasz zárásaként különböző koreográfiákra kicsit átrendezik a színpadot. Kecskeméten a Kadában végeztem, ahol színjátszós voltam, most pedig Pesten a Színház- és Színművészeti egyetemen tanulok koreográfus-rendezőnek. Nagyon örültem, amikor Gáborék felkértek a feladatra. Teljesen más, amikor az ember színészekkel dolgozik egy koreográfián nem pedig táncosokkal, de számomra jó kihívás, hiszen ezt is tanulom. Nehezebb feladat színészeket instruálni mozgásra, de igyekeztem olyan dolgokat mondani, ami később is hasznukra válik, például, hogy a fókusznak mekkora jelentősége van. Csak azzal, hogy valaki másfelé néz, már teljesen más jelentéstartalmat tud adni egy mozdulatnak. A különböző tudásszinteket igyekeztem felhozni egymáshoz. Zenében a ’30-as évek hangulatát ötvöztük egy kicsit az ünnepekkel, hogy a közel két perces átkötések kis pihenőként fenntartsák a néző érdeklődését a folytatás iránt.

 

Ragályi Viktor, színész:

- Én magam nem voltam korábban a Vastaps Produkció tagja, de nem is egy ismerősöm játszott már náluk. Cegléden végeztem színész szakon, utána dolgoztam is ebben a szakmában egy jó ideig ezért nagyon megörültem, amikor felkerestek a szerep lehetőségével. Már első olvasásnál láttam, hogy az általam megformált karakter nagyon nagy érzelmi hullámhosszokon megy keresztül a darab során. Asztalos úr a főnök jobb keze, de szinte állandó vitában állnak, közben érintett egy bonyodalmas szerelmi szálban és ki is rúgják épp a randija napján. Úgy érzem ezzel az izgalmas történettel az én életemnek is új szakasza kezdődött és visszatérek a színészkedéshez itt a társulatnál.

 

 

© Minden jog fenntartva!
24

web'ART

Női vonal - a lélek titkai sütiben, borban és előadásban tálalva




Teltházas közönség előtt mutatták be a Hírös Gasztroszínház legújabb darabját január elején a kecskeméti Koch Borházban. A Női Vonal című előadás a női lélek fejlődésének 5 fázisát mutatja be, miközben - az eddig megszokott bórkóstolók sós falatkáival ellentétben - Máté Ildikó cukrász/gasztroblogger édes süteményei harmonizálnak az 5 tételes borsorral. A részletekről Sárosi Gábor rendezővel beszélgettünk.


Női vonal...női nézők?

Elsősorban nőkről szól a darab, de nem csak nekik -szögezi le azonnal a rendező Sárosi Gábor. - Mindenkit meg kívánunk szólítani ezekkel a történetekkel, akik kíváncsiak a női lélek titkaira és fejlődési szakaszaira egy kicsit humoros formában tálalva. A világirodalomból merítve, betekintést adunk abba, hogy mi hogyan látjuk, hogyan ismertük meg a női lelket. Az ábrázolásban nagyon fontos szerep jut a darabot játszó két színésznőre és Bata Évára, aki a koreográfiát csinálta.  Én, mint rendező a színház eszközeit felhasználva összeállítottam az előadást és instruáltam a színészeket, de a mély tartalmi munkát a lányokra bíztam, akik önmagukat és a saját női környezetüket ismerve sok olyan dologra tudnak megfejtést adni a történet során, amit én nem ismerhetek.


Sikerült megfejteni a női lelket?

Mi férfiak sokszor mondjuk, hogy a női lélek kiismerhetetlen és ennek igazat is adok. Ennek a darabnak sem az a célja, hogy teljes képet adjunk róla, hanem a kiragadott öt életszakasz pillanatain keresztül igyekszünk bemutatni a felmerülő érzéseket, vágyakat, kérdéseket, örömöket és félelmeket. Egy 11 éves kislány gondolatait a szerelemről, házasságról, barátságról, egy 18 éves csaj kapcsolatát a testiséggel, a 25 éves fiatal nő énképét, a 30-as évei közepén járó nő gyermekvállalás körüli gondolatait és az 50 feletti asszony saját szerepének keresését.


Miért éppen ezek a szakaszok kerültek kiválasztásra?

Két magyarázat is van erre; az egyik, hogy a legszebb és legizgalmasabb szövegeket ezekre a korosztályokra találtuk. A másik pedig, hogy a gasztrovonal tekintetében is ezekkel az életszakaszokkal tudtunk leginkább összhangba hozni a borokat és a süteményeket. Az egyes szakaszok során végigmegyünk azon, hogy abban a helyzetben éppen mi a női lélek legnagyobb terhe, vagy éppen öröme. 


Ez elég nehéz téma...

Valóban, a téma komoly, viszont a választott színházi forma és a játék okot ad a kacagásra, hiszen fontos is, hogy egy-egy nehezebb gondolatnál a színház oldani tudja azt a terhet vagy nyomást, amit a nézőre helyez. 


Oldjuk, mondjuk sütikkel?

Máté Ildikó cukrász/gasztroblogger vállalkozott arra, hogy feltérképezi és megálmodja azt az öt süteményt, ami ízvilágában, típusában, alakjában és színében kifejezi a női lélek adott állomásának rezdüléseit, valamint a tételsor oda illő Koch borával is egységet alkot és együtt párban át tudják adni a darab üzenetét. Az első, 11 éves kislány süteménye például egy kis hófehér citrusos panna cotta, a tetején egy kis lime-os zselével és az ártatlanság, naivság, puhaság és formálhatóság üzenetével. 


Kik játsszák a darabot?

Bogdán Réka és Kovács Vanessza kecskeméti színjátszós tanítványaim voltak, akik nemrég végeztek egy színészképzésen Budapesten és munkát kerestek. Javasoltam nekik egy együttműködést, amennyiben kitalálják, hogy maguknak, hogy milyen darabot játszanának. Egyszer egy improvizációs színházi előadás során felfigyeltem a csellista fiúra, aki nagyon kreatívan és izgalmasan tudta használni a hangszerét, atmoszférát teremtve egy-egy jelenetnek, így őt is bevettem a darabba, Bata Éva pedig - a Keserű Aszú főhősnője - koreográfusként megalkotta a darab valódi, ívekből és hajlatokból álló nőies vonalát. 




Bajáki Zsanett

Fotó: Hírös Gasztroszínház


© Minden jog fenntartva!
25

web'ART

Közös koncert elébe néz az Árpád Mozi Pionyír és a Resti Kornél Zenekar



Korszak-idéző koncertet hallhat, aki péntek este az Ifjúsági Otthon kávézójának belső részében foglal helyet, ahol is a két együttes fogja megidézni egy régmúlt mozi hangulatát. A Resti Kornél az Árpád moziban című estet az ÁMP nyitja 7 órakor, őket követik Restiék negyed 9-től a versmegzenésítéseikkel. Kornélt kértük meg, hogy meséljen az estéről és a zenekarokról.


Riporter (R): Kornél, az együttesek neve egyértelművé teszi az est tematikáját, ezért inkább azt kérdezném, Neked mit jelent a mozi?

Resti Kornél (RK): Tiszteletem! Mint tudják, költő vagyok, a szavak szerelmese. A szakmám gyakorlása nagy-nagy türelmet igényel. Ezért legtöbbször a zenéhez fordulok vagy a számomra is nagyon fontos dolog felé, és az a mozi. Ezért kiegészíteném: a szavak, a zene és a mozi szerelmese vagyok. A mozi az, ami mindenki számára érthető magyarázat... amelyen át mi, egyszerű emberek is megérthetünk valamit a halhatatlanságból: lépjenek ki most egy határtalan térbe, ahol az állandóság, a béke és a tágasságot hordozó üresség az úr, s képzeljék el, hogy itt, e felfoghatatlan, végtelen, zengő csendben áthatolhatatlan sötétség van mindenütt... Kezdetben szinte… észre sem vesszük, milyen rendkívüli események szemtanúi vagyunk. Ilyen és hasonló gondolataim vannak a moziról.


R: Akkor erős a kötődésed a tematikához. Kitől jött az ötlet?

RK: Ernő barátom, az ÁMP dalszövegírója, énekese és ukulelése, volt az, aki felvetette egy alkalommal, hogy érdemes lenne egy közös produkcióba bonyolódnunk. Nekünk, a Restiéknek, amúgy is régen volt jelenésünk, és arra gondoltam: egyedül nem megy. És igaza lesz. A kultúra jön. A kultúra, az mindig jön. De most egy új Jeruzsálem, egy új Mekka, egy új Róma lesz Kecskemét! Így közösen még színesebb lesz a spaletta.


R: Akkor mesélj, hogy kik fogják ezt az estét színessé varázsolni? Mit kell tudnunk a zenekarokról?

RK: Az én együttesem felvette a nevemet. Így lett Resti Kornél 'Eredetimegjelöléssel ellátott' Zenekar. Bár vannak hullámvölgyek, de megmérettünk, és könnyűnek találtattunk. Egyre sűrűbben eszembe is jut, hogy helyesebb volna, hogyha vállalnánk a sorsunkat. Mindig ezt csinálhatnánk. Apró Anna kobzával, Lapi Papi az ukuleléjével, Máté gitárral, Miklós csellóval és Soma citerával kísérnék a verseket, amiket megzenésítenek. És a szaxit majd elfelejtettem. Szeretik, ha szaxizik. Ahogy szaxizik. A Soma. Korábban volt egy szintis srác is, de azt mondta, nem akar egy olyan országban élni, ahol a Szomorú vasárnapot betiltják. De átéltünk már nehezebb fordulatokat is. Amúgy is addig élünk, amíg meg nem halunk. Így van lefektetve az alapszabályban. Akkor még nem sejtettem... elfelejtettem, hogy mit nem sejtettem.


R: Te is tagja vagy az együttesnek?

RK: Bánatomra, nekem csak a zene szeretete maradt meg. Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett. Ugyanis Édesapám annak idején összetörte a hegedűt a fejemen, mert a zenész az nem nyugdíjas állás. Azt akarta, hogy a fiának nyugdíjas állása legyen. Természetesen ez nem így történt szó szerint. Csak szóban. Persze ezekre nem kell odafigyelni. Aki mindent meghall, hamar meghal. Már az is elég, hogy a világ egy része mindig az ember háta mögött van. Minek ezt a bajt azzal tetézni, hogy valaki folyton odanéz. Így olyan pártolója vagyok a zenének, mint barátja a túrós lepénynek.


R: És a másik zenekar, honnan az ismeretség?

RK: Van egy filozófiám, hogy úgy menj saját váradba is, mintha másé lenne. Ezért én gyakran átadom a lakáskulcsot a zenekar részére. Egy alkalommal érkeztem arra, hogy a két zenekar tagjai ott zenélgettek és iszogattak.

(Kopogtatás – Lázár Miklós (LM) – a szerk.)

LM: Kornél! Kornél, én vagyok!
RK: Kornél én vagyok... 
LM: Tiszteletem mindenkinek! Elnézést a késésért!
RK: Éppen jókor. Az Ernőékről lesz szó. Talán Te jobban el tudod mondani. 
LM: Mennyit mondott már el?
RK: Nem bírom tovább, Miklós, kimondom: tegeződjünk!
R: Tehát éppen a két zenekar próbált Nálad. Ott jártunk.
RK: A kapcsolatok. Az ismeretség.
LM: Az igen. És a kapcsolatokat az ital csinálja. Bocsánat nem szólok bele többet.
RK: Az Árpád Mozi Pionyírt mutasd azért be, kérlek.


R: Ők egy viszonylag új formáció, mit kell tudnunk róluk?

LM: Ernő átküldött nekem egy kis bemutatkozót, akkor azt felolvasom, ha nem baj.
LM: „Mi vagyunk az Árpád Mozi Pionyír zenekar! Az együttes tagjai: Bori Ernő - ének, ukulele, Csekő Sándor - gitár, Rácz Gábor - billentyűk. Az ÁMP elsősorban saját szerzeményeket játszik. A nagyszerű magyar dalszerzői tradíció (Gondolhatunk itt csak az utóbbi évtizedekből pl. a Cseh Tamás-Bereményi Géza párosra, Víg Mihályra, Dévényi Ádámra és még sok más kiváló szerzőre/előadóra!) folytatóinak tekintjük magunkat. Műfajilag valahova az alternatív rock és a sanzonok határvidékére sorolhatók be dalaink. Szeretnénk a 21. sz. első évtizedében Kecskeméten létezett La-Ka-Ma együttes hagyatékának több darabját is továbbéletni, és sor kerülhet a magyar alternatív hagyomány néhány dalának földolgozására is.”


RK: Tehát mindkét együttes a nosztalgikus szavak szerelmese.
LM: Van még: „Profi zenészek támogatják kiváló hangszeres tudásukkal az én dalszerzői életművem legújabb (ukulelés) dalainak kiteljesítését…”
LM: A közös ügyünkről is írt:
„Az egymás produkciója iránti kölcsönös szimpátia az alapja.
Vannak rokon vonások: a szövegcentrikus, irodalmias megközelítés és a humor. Továbbá nem titkolt remény a "közösködés" hátterében, hogy esetleg a két csapat eltérő korosztályú szimpatizánsai rácsodálkoznak majd a másik produkcióra is, szóval, hogy így nőhet a közönsége mindkét bandának.... ”
RK: Támogatom minden szavát!


R: Kiket vár a két együttes közösen, ki a célközönség?

LM: Rákérdeztem erre is Ernőnél:
„Várjuk a hűséges barátokon túl mindazokat, akik szeretik az "agyas", vicces dalokat és előadásmódot, a muzsikával továbbemelt irodalmat és persze a filmeket! Olyan estére számíthatnak a koncertre ellátogatók, amilyenben még nemigen volt részük, helyi előadóktól meg főleg nem. Városi szintugrás történik majd. Ez az ÁMP esetében egy rendhagyó (talán egyszeri) konstrukcióban fog megvalósulni: a dalokat egy mozis kerettörténetbe helyezzük, amiben közreműködik Gudricza Csilla.”
RK: Én pár gondolattal válaszolnék. Ismerjük az embereket. A föld a földhöz házasodik, hát ezt a törvényt akarjuk keresztül húzni. Hogy ne csak azokhoz jusson el, akik amúgy is irodalomkedvelők. Nyitottságra buzdítunk. Nyitni valami új felé. És ezt fejezzék is ki. Mert egyelőre tartózkodnak a hangos megnyilvánulásoktól. Pedig van ebben az elfoglaltságban valami felemelő. Valami tiszta szépség. Valami lüktető lendület. 


LM: A tények makacs dolgok. Mi még megadni sem tudjuk magunkat…
RK: Az életnek kell győznie, mert nem lehet másként… Természetesen mindenkitől nem várhatjuk el, hogy eljöjjön… Az ember szabadnak születik és méltósága van, ebben az adott helyzetben mit tehetünk. A tömegek korát éljük. De, hogy válaszoljak a kérdésre, azok, akik itt élnek, szuszognak, az igazi dolgunk velük adódik. Így Kecskemétnél nem adhatjuk alább a várólistát.


R: Felkészültetek már péntekre?

LM: Vasárnap tartottunk próbát, és az Ernőék is tiszteletüket tették. Volt egy kis zenélgetés is, de főleg eszmecserék voltak.
RK: Hallottam… Úgy viselkedtek, mintha egy szigeten élnétek. Elkomédiázzátok az életet…
LM: Tanulj meg, fiacskám, komédiázni… lálálá…


R: De azért nem izgultok?

LM: Én szoktam. Feltételezem a többiek is emberek.
RK: Bennem is szokott lenni egy kis félsz.
R: Félsz a színpadtól? 
RK: Nem, csak egy kicsit szokatlan. Az első kivégzésemre emlékeztet.


R: Végezetül egy utolsó kérdést feltehetnék?

RK: Hát hogyne lehetne! Ma már mindent lehet!
R: Ha nem tévedek elhangzott néhány filmes utalásod. Jól sejtem?
RK: Nulla, egy zéró morféma, egy nulla per nulla.
LM: Epaminondas annyira szerette az igazságot, hogy még tréfából sem hazudott.
RK: No jó. Akkor játszunk. Mennyi utalás, idézet lehetett? A helyes megfejtők között kisorsolunk egy jegyet a következő koncertünkre.
R: Lesz péntekre belépő?
RK: Egyelőre ingyenesen látogatható. De egyszer kérni fogunk valamit. Jut eszem, haza kell szólnom magamnak, hogy egy helyet foglaltassak. Sok vendégre számítunk.




© Minden jog fenntartva!
26

web'ART

A stílus más, a téma örök...




A megnyilvánulás módja, műfaja, stílusa vagy filozófiai háttere lehet más, de az élet legfontosabb kérdései azért évezredek óta ugyanazok - vallja Libor Zoltán, aki Örülünk Vincent? címmel szervezett ma felolvasó délutánt Kecskeméten. Zolit már sokan ismerik a város kulturális életében betöltött meghatározó szerepéről, sőt, a figyelmesebb helyi lakosok az online világban keringő verses és prózai írásait is rendre olvashatják.


Különleges kortárs zenés-irodalmi délután...már a neve is különleges, mit takar a program pontosan?

A program során versek és rövid prózai szövegek hangzanak el a szerzők előadásában, illetve a felolvasások tematikai egységének zárásaként gitármuzsikát hallhatnak a jelenlévők, mintegy improvizatív reflexióként az elhangzottakra. Az ötlet maga egy kecskeméti slam poetry esten fogant meg, ahol találkoztam az egyik régi tanítványommal, Fehér-Deák Barbarával. Tudtam, hogy tehetséges költő lett belőle, akinek ki is adták már az első kötetét, hiszen figyelemmel kísértem szárnypróbálgatásait. Közösen találtuk ki, hogy csinálhatnánk egy amolyan mester és tanítványa alkalmat, némi zenével fűszerezve.


Kik az előadók és milyen műfajokban?

Mint említettem, a szövegek tekintetében Fehér-Deák Barbara és én vagyunk az előadók. A zenét pedig Arany Zsolt, a Harap zenekar gitáros-énekese szolgáltatja, aki Barbara révén került be a csapatba. Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy csatlakozott hozzánk.


...és örült Vincent?

A helyszínválasztás is különlegesen alakult. Egy ízben említést tettem a facebookon arról, hogy tervezünk egy ilyesfajta matinét, de nincs hozzá helyszínünk. A Vincent Étterem tulajdonosa, illetve az ő párja keresett meg azzal, hogy szívesen lennének ők a helyszín, mivel a színvonalas gasztronómiai kínálat mellé szeretnének nyitni a kulturális rendezvények felé is. Nagy megtiszteltetés nekünk, hogy például Csernus Imre vagy Spitzer Gyöngyi (Soma Mamagésa) után mi is szerepelhetünk itt.


Van valamilyen tematika, amire a versek és a zenei aláfestések fel vannak fűzve?

Az estnek hárompillérű tematikája van. Az emlékezés, a szerelem és az elmúlás témái köré rendeződnek mind a versek, mind pedig a zene. Ennek oka az, hogy mindegyiket olyan fontos, az életet alapjaiban befolyásoló tényezőnek tartjuk, amelyek meghatározzák a léthez, önmagunkhoz, egymáshoz és a transzcendenshez való viszonyunkat. 


Kiket vársz közönségnek?

Őszintén szólva nem tudom, kikből fog állni a közönség. De az összeállított estvázlat ismeretében bátran mondhatom, hogy aki megtisztel bennünket a jelenlétével, olyan élményt fog kapni, amely megállja a helyét a város kulturális palettáján. 


Hagyományteremtő kezdeményezés ez?

Nem tudjuk még, hogy ez egyszeri, vagy hagyományteremtő alkalom lesz. Sok múlik azon, hogy a közönség, illetve mi hogy fogjuk érezni magunkat az est egy-másfél órájában. Az azonban bizonyos, hogy az ilyen több nemzedék és több művészeti műfaj együttműködésén alapuló eseményeknek van létjogosultsága.


Másokat is tervezel bevonni az előadók sorába?

Az előadói mezőny bővítése kifejezetten inspiráló gondolat. A magam részéről lenne kedvem ahhoz, hogy nálam fiatalabbakkal, illetve akár nálam idősebbekkel álljak egy színpadon. Kifejezetten izgalmas látni, hogy a más-más élettapasztalattal, kulturális hagyománnyal, ízléssel, világképpel és műfaji preferenciával rendelkező alkotók milyen változatos módon képesek reflektálni ugyanazokra az örök témákra. Mert a megnyilvánulás módja, műfaja, stílusa vagy filozófiai háttere lehet más (sőt, ez kifejezetten előnyös és szórakoztató), de az élet legfontosabb kérdései azért évezredek óta ugyanazok. 




© Minden jog fenntartva!
27

web'ART

Tényleg szeretsz?!



A kecskeméti Vastaps Produkció „Tényleg szeretsz?!" című zenés szórakoztató összeállításával állít görbe tükröt a nők és férfiak között zajló ezeréves párkapcsolati játszmáknak. A telt házas bemutatóval debütáló darab rendezője Mahalek Gábor, aki sokrétű színészszakmai hivatása mellett jelenleg a Katona József Színház ügyelője.


- Gergely Tamás, a Vastaps Produkció vezetője először arra kért fel, hogy az általa már jó ideje gyűjtögetett anyaghalmazt - ami többnyire kabaré jellegű történetekből állt - nézzem meg és próbáljak belőle egy színdarabot szerkeszteni. Elég sok szabadságot kaptam, így aztán sok dolgot el is vetettem, még többet hozzá emeltem a tartalomhoz, miközben igyekeztem egy vezérfonalat találni, ami köré ezek a szövegek szerveződhetnek. Végül ez a téma, a férfi-női kapcsolat lett. Egy részről hálás választás, hiszen mondhatjuk, hogy mindenkinek van tapasztalata, élménye ezen a téren, másrészt rengeteg tartalom adaptálható rá. Amikor elkészültem átadtam a szöveget Tamásnak, aki két héttel később felhívott, hogy a rendezést is elvállalnám-e? Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen korábban már beszéltünk egy esetleges együttműködésről. Azzal viszont csak így szembesültem, hogy az általam szerkesztett anyag nem éppen rendezőbarát, ezért megint újra kellett alakítanom, hogy még megfoghatóbbá váljon.


- Mit kell tudnunk a szereplőkről?

- A színészek kiválasztásakor a karaktert és a társulat tagjainak szabad kapacitását is figyelembe vettük, valamint az énektudást is, hiszen az elejétől fogva szerettünk volna élő zenét, és dalokat használni a darabban. Tolnainé Tarnai Éva tartott énekfoglalkozásokat a szereplőknek. Az egyes karakterek megformálásában sok szabadságot kaptak a szereplők, mivel én úgy gondolkodom erről, mint a kertész a növényekről. A virág az nő magától, nekem csak azzal kell foglalkozni, hogy a vadhajtásokat leszedjem, ezzel egy keretet adva, de azon belül hagyom úgy fejlődni a növényt, ahogy szeretne.


"... úgy gondolkodom a rendezésről, mint a kertész a növényekről. A virág az nő magától, nekem csak azzal kell foglalkozni, hogy a vadhajtásokat leszedjem, ezzel egy keretet adva, de azon belül hagyom úgy fejlődni a növényt, ahogy szeretne."

- A jelenetekben klasszikus férfi-nő felállásról beszélhetünk, egy kicsit szembesítő jelleggel. Próbáltam arra törekedni, hogy férfiként ne foglaljak állást a néző helyett, illetve szintén cél volt, hogy a humorosabb oldalát fogjuk meg ezeknek a - mindannyiunk által átélt - pillanatoknak. Ugyanakkor mégsem vicc a dolog, mindenki megtalálhatja benne az érintettségét.


A darab egyik női szereplője Homoki Ivett, aki egy éven belül a harmadik Vastaps Produkcióban játszik:

- A Vaginamonólógok és az Illatszertár után ez a harmadik előadásom és elmondhatom, hogy mindegyik darab más-más kihívást jelent - összegzi Ivett. - A Tényleg szeretsz?! során különböző jelenetekben más-más női karaktert kell megformálnom; vagyok például háziasszony, modern barátnő, megélek egy szakítást, szereplője leszek egy valóságshownak, illetve egy csajos trécselésnek is, amelynek során kioktatjuk a férfit arról, hogy mi is kell igazán a nőknek. A jelenetek során olyan férfi-női párkapcsolati mintákat mutatunk be, amik mindenkiből előjönnek egy idő után.


A játék valahol görbe tükröt mutat felénk, hiszen lehet, hogy a társadalom és a külvilág felé nem mutatjuk, de otthon a négy fal között ezek a standard dolgok bizony megjelennek. Ezeket próbáljuk meg humoros formában kitenni most az ablakba.

A felkészülés abban is eltért a korábbiaktól, hogy zenés darab lévén énekelünk is, ami külön gyakorlást igényelt.

- Nekem ez a második Vastapsos előadásom az Illatszertár után és külön öröm számomra, hogy egyszerre több karaktert is megformálhatok a darab során- mesélt szerepéről Ragályi Viktor. - A legtöbb jelenetben azonban egy kicsit egoista férfi típust játszom, aki próbálja megfejteni a női lélek rejtélyeit. A Tényleg szeretsz?! során sok párkapcsolati játszmára példát hozunk, mindenki el tudja majd dönteni, hogy illik-e rá az adott ing. A munkám és a színészkedés mellett verseket is írok, amikből egy megzenésítve be is került az előadásba. A zenét kísérő gitárosunk, Farkas Viktor szerezte és a dal azóta a kecskeméti BARISON zenekar repertoárjának részét képezi. Szövegében pedig egy kis számonkérés az élettől, ami úgy gondolom tartalmilag illik is a produkcióhoz. A felkészülés talán azért volt könnyebb, mert ez egy olyan szerep, aminek a megformáláshoz nagyon sokat tudunk meríteni a saját életünkből.

A Tényleg szeretsz?! legközelebb május 6-án és 7-én lesz megtekinthető a Vastaps Produkció pinceszínházában (6000, Kecskemét Jókai út 34. Kilele Music Cafe). Megtekintését kifejezetten ajánljuk azoknak, akik némi kis szembesítésért cserébe jót szeretnének mulatni a férfi-női sztereotípiák humoros színpadi életre hívásán vagy bepillantást kívánnak nyerni az ellenkező nem észjárásának mozgatórugói mögé.


Jegyek kaphatóak: Kunság Tours Utazási Iroda (6000, Kecskemét Kéttemplom Köz 5. 76/508-734)



© Minden jog fenntartva!
28

web'ART

„A kecskemétiek szeretnek büszkék lenni a városukra…”

 

Röviddel indulása után máris több száz követője és aktív olvasója lett a helyi indíttatású ’Kecskemétiek mesélik’ nevű, közösségi oldalon alakult csoportnak. Az online térben összegyűlt tagok olyan városi történetek mentén kapcsolódnak, ahol a lokálpatriotizmus és a nemzedékek közötti kapcsolat mellett a harmadik fő cél, hogy személyes történetek mentén rajzolódjon ki Kecskemét közelmúltjának történelme, helytörténete. A részletekről az egyik ötletgazda, Libor Zoltán mesélt az AIP’ART-nak.

 

Kik és miért hozták létre a csoportot?

A csoport létrehozása alapvetően Király László György ötlete volt. Egy ízben felhívott, hogy volna egy-két elgondolása amelyekről szívesen beszélgetne velem. Ez volt az egyik. És azért engem kért a továbbgondolásra, mert az én nosztalgikus facebook posztjaim voltak azok, amelyek gondolkodásra inspirálták. Azok az írásaim, amelyekben a gyermek- és fiatalkorom Kecskemétjét próbálom megidézni.

 

Hogyan működik?

A csoport teljesen nyílt, bárki csatlakozását szívesen vesszük, aki kecskemétinek érzi magát. Ehhez nem kell, hogy az illető kecskeméti születésű legyen. Tulajdonképpen még az sem feltétel, hogy itt éljen, hiszen sok más városban, országban, akár kontinensen is élő csoporttag is van. Az kell, hogy kecskemétinek vallja magát, szeresse, ismerje ezt a várost. A csoport működése meglehetősen egyszerű. Két adminisztrátor van, Király László György és jómagam, mi találjuk ki a kéthetente változó témákat. A tagoktól pedig a témákhoz kapcsolódó írásokat, illetve akár ezekre rímelő képeket is várunk.

 

Mik ezek a témák?

Ez változó. Az első téma a szóbeli érettségi volt, hiszen ez most igencsak aktuális. A témaválasztás során fel fognak bukkanni emblematikus kecskeméti helyszínek, események, ikonikus kecskeméti közszereplők, mint például Farkas Gábor vagy Radó Vilmos, illetve fontos személyes életesemények, mint például az első csók, az első berúgás vagy éppen a házastárssal való megismerkedés története.

 

Pár nap alatt több százan csatlakoztak. Mi lehet a nagyfokú érdeklődés titka?

A csoport arra törekszik, hogy összehozza a legkülönbözőbb világnézetű embereket, akiket azonban összeköt az, hogy szeretik Kecskemétet. Tehát a csoport a lokálpatriotizmust és a helyi identitást szeretné erősíteni. Fontos cél a nemzedékek közötti kapcsolat, párbeszéd támogatása is, legalább a virtuális térben. Szeretnénk, ha a mai fiatalok megértenék az itt felbukkanó történeteken keresztül, hogy az idősebbek sem csak unalmas, korszerűtlen maradványai a múltnak. Nekik is megvannak a maguk vidám, humoros vagy akár szomorú fiatalkori történeteik. Illetve fordítva is igaz mindez. A fiatalok is tudnak olyan történeteket írni, amelyek alapján mélyebb, igazabb, őszintébb képet lehet róluk kapni. A lokálpatriotizmus és a nemzedékek közötti kapcsolat mellett a harmadik fő célunk az volt, hogy személyes történetek mentén rajzolódjon ki a város közelmúltjának történelme, helytörténete. Azt hiszem, ez a három törekvés az, amelyek miatt egy hét alatt több, mint 600 tagja lett a csoportnak, illetve közel 20 történettel már gazdagodtunk a tagok által.

 

„A lokálpatriotizmus és a nemzedékek közötti kapcsolat mellett a harmadik fő célunk az volt, hogy személyes történetek mentén rajzolódjon ki a város közelmúltjának történelme, helytörténete.”

 

 

Mennyire lokálpatrióták a kecskeméti lakosok?

Szerintem nagyon, csak alkalom kell nekik arra, hogy ezt ki tudják fejezni. Ha szabad, egy másik olyan projektet is megemlítenék, amelyben „csendestársként” magam is részt vehettem. Még Farkas Gábor találta ki, hogy első magyar városként pályázzuk meg az Európa Ifjúsági Fővárosa címet. Ez 2015-ben volt. Ez volt az OPEN Kecskemét pályázat, mozgalom. A facebook oldalunknak rövid idő alatt akkoriban 20.000 kedvelője lett. Javarészt azért, mert fontosnak tartották, hogy szeretett városuk valami olyasmibe kezd bele, amely minden ember számára pozitív üzenetet hordoz. A kecskemétiek szeretnek büszkék lenni a városukra. Én ezt látom most is, csak persze kisebb léptékben.

 

Mennyire bátran osztják meg egymással a saját történeteiket az emberek?

Azt hiszem, hogy az egy hét alatt összegyűlt 19 történet a szóbeli érettségiről jól mutatja, hogy van ilyesfajta nyitottság az emberek részéről. A történeteiket megírók között egyaránt voltak nők, férfiak, huszonévesek, nyolcvan felettiek, Kecskeméten születettek, más városból idetelepülők, hétköznapi emberek és ismert közszereplők, tudósok és művészek is. Ez is a cél.

 

Kilép-e a cybertérből a kezdeményezés akár találkozók, rendezvények formájában?

Ezt még nem tudom megmondani. Meglátjuk, lesz-e ilyesmire igény. Azonban az biztos, hogy más témákkal kapcsolatban sokat gondolkodtam már azon, hogyan lehetne az élő beszélgetések kultúráját fejleszteni. Amit én szeretnék, az a következő. Egy alkalommal kedves barátom, Müller Péter Sziámi hívott egy olyan beszélgetésre, amelyen ő, illetve Kassai Lajos lovasíjász beszélgettek közönség előtt. A mottó ez volt: mások a „fegyvereink” – szó és íj -, mégis meg tudjuk érteni egymást. Hasonlót szeretnék én is Kecskeméten. Hogy különböző világképű emberek kulturáltan, nyitottan, egymásra kíváncsian beszélgessenek fontos helyi, vagy akár országos jelentőségű témákról. Még nem adtam fel, hogy sikerül fórumot teremteni az egymás tiszteletén alapuló békés egyet nem értésnek, illetve az olyan beszélgetésnek, amely a partner iránti kíváncsiságon alapul a meggyőzés vágya helyett.

 


Fotók: Ulrich Gábor

Jámbor Csaba

Király László György




 

© Minden jog fenntartva!
29

web'ART

Hygyge – Boldogság dán módra


 

A modern civilizációval egy idős a kérdés, vajon mi teszi igazán boldoggá az emberi életet? A válasz kultúránkként és társadalmanként eltérő lehet, de talán nagy bizalmat szavazhatunk a dánoknak ebben a kérdésben, hiszen évtizedek óta vezetik a boldogság-listákat.


A válasz szerintük a hygge, ami barátságon, meghittségen alapuló közösségi életszemléletet takar. Lényege, hogy az életünk valamennyi területén (magánélet, munka, család, barátok stb…) törekednünk kell arra, hogy minél több emberrel vegyük körbe magunkat. A gyakori szociális interakciók aztán magukkal hozzák a problémamegosztás lehetőségét, a pozitív visszajelzéseket, a folyamatos ingereket, melyek távol tartják a depressziót és befordulást, ugyanakkor hasznosnak, értékesnek érezzük magunkat tőle, ami jót tesz az önbizalmunknak. A dánok szerint pedig az emberi önértékelésben rejlik a boldogság titka, melyhez a szociális kapcsolatokon keresztül vezet az út.




Jó közösség, jó közérzet


A hygge életérzés a közvetlen családi kapcsolatokból kiindulva, egészen az ismerősi körig bárhol elterjeszthető, a lényeg a személyes találkozókon, programokon, beszélgetéseken van. Ezek az élő kapcsolatok bizonyítottan csökkentik a stresszt, motiválnak, inspirálnak, erősítik az immunrendszert és hozzájárulnak a hosszú, boldog élethez. A dolog persze annál hatékonyabb, minél szélesebb rétegekben sikerül elsajátítani ezt a szemléletet, így az egyéni életminőség-javítás akár társadalmi reform is lehet. 












Fotó: Pinterest





 



© Minden jog fenntartva!
30

web'ART


Sármosan komoly, megnyerően őszinte…és robotokat hoz az irodánkba 

Interjú Salamon Dáviddal, a CloudStorm alapítójával



A hír: 400 ezer euró értékű befektetést és a Deutsche Telekom inkubátorprogramjában (Hubraum) való részvételi jogot kapott a CloudStorm, egy magyar cég, amely robotikai szoftverfejlesztéssel foglalkozik. A technológia neve RPA (Robotic Process Automation), azaz gépies feladatok elvégzését megtanuló program-robotok fejlesztésén dolgoznak, így szabadítva meg minket az unalmas  adminisztrációtól.

 

Amit mi csinálunk, egy olyan eszköz, amivel nagyon egyedi munkafolyamatokat is lehet és érdemes automatizálni. Például meg tudjuk tanítani egy robotnak, hogy minden hétfőn lépjen be egy rendszerbe, onnan szedje ki ezt az adatot, lépjen be a másik rendszerbe is, és oda írja be. Így elkészülhet egy számla vagy egy jelentés anélkül, hogy bárki egyszer is átmásolna valamilyen adatot egyik alkalmazásból a másikba.”


Mesélj egy kicsit a kezdetekről!

A mi esetünkben is fontos volt a példa, hogy más cégekben is dolgoztunk már korábban, tehát nem ez volt az első munkahelyünk. Alapítótársaim nagyvállalatoknál dolgoztak, én pedig a startupos tapasztalatot hoztam a cégbe. Korábban két startupban dolgoztam, az egyikkel Chilében, a másikkal pedig Észtországban vehettem részt egy-egy startup rendezvényen. 



Hogy jutottál ki ezekbe az országokba?

Beszéljünk inkább az észtről, mert ott nem csak alkalmazott voltam, hanem alapító is. Egyetemista ismerősökkel kitaláltuk, hogy csinálunk egy céget közösen, ami egy online oktatási start-up lett, aztán jelentkeztünk New Yorktól Tallinnig különböző startup programokra. Így jutottam el Észtországba, és azt láttam, hogy nagyon sok a hasonló cipőben járó startup, akik mind kapnak valamilyen támogatást például egy ilyen programban, tehát van egy jó ötletük és van egy kis pénzmagjuk, amit szeretnének hasznosan elkölteni, de nincsen elég emberük arra, hogy a vállalkozásuk informatikai hátterét is megépítsék. Innen jött az ötlet, hogy keressük meg ezeket, írjunk ezeknek a startupokat, kérdezzünk rá, hogy kell-e segítség… Egy barátommal küldtünk egy e-mailt egy levelezőlistára és másnapra heten jelentkeztek az ott lévő startupok közül, hogy igénybe vennék ezt a szolgáltatást. Nem volt se cégünk, se semmi, csak egy ötlet, amit rögtön validáltunk, láttuk, hogy lenne erre igény. Tulajdonképpen nekünk hamarabb voltak ügyfeleink, mint hogy értettünk volna az amúgy a szakmánkká váló webfejlesztéshez. Elkezdtünk növekedni, egyre nagyobb ügyfeleink lettek, és voltak közöttük, akiknek már nem iPados alkalmazás vagy weboldal kellett, hanem az üzleti folyamataikhoz szerettek volna szoftvereket, amiket gyakorlatilag ketten fejlesztettünk az alapítótársammal. Azt láttuk, hogy ha modern fejlesztői eszközöket használunk, akkor nagy vállalatokat is ki tudunk szolgálni két-három fős csapatként. Elkezdtek jönni az igények különböző nagyobb cégektől,  a legkülönbözőbb szoftverekre, de igazából az összes probléma lényege az volt, hogy embereknek a manuális munkáját kellett segíteni vagy kiváltani, hogy pl. ne kelljen  copy/paste-eléssel tölteniük az egész napot, csak azért mert nincs összekötve az Excel és egy adatbázis, vagy az SAP és egy másik alkalmazás.

Ez a közös jelleg szépen lassan elvitt minket az egyedi fejlesztésből a termékfejlesztés felé, hogy ne csak egyenként próbáljuk megoldani a problémát, mindig előröl kezdve, konzultációs jelleggel, hanem inkább csináljunk valamit, ami hosszú távon akár több száz, több ezer cég akár millió dolgozójának a napi munkáját tudja segíteni. 


Ha elkészül egy ilyen "mintairoda", ahol minden automatizálva van, nincsen abból probléma, hogy állandóan tovább kell fejleszteni, hiszen nincs két teljesen ugyanolyan cég?

Igen, pont ez az, hogy minden vállalat más és ezért nem lehet ilyen mintákban gondolkodni. Előfordul, hogy valakik megvesznek egy nagyon drága rendszert, mondjuk egy SAP-t, és utána lehet, hogy a bekerülési költségnek megfelelő összeget költenek arra (sokszor feleslegesen), hogy egyedivé tegyék. Innentől kezdve viszont egyre rugalmatlanabbá válik a rendszer fejlesztése, mígnem végül odáig jutnak, hogy a munkatársak nagy része azzal foglalkozik, hogy adatot mozgat egyik rendszerből a másikba. 


Tehát a manuális tevékenység van leprogramozva igazából, ami különböző cégek, rendszerek esetében is működik?

Igen, nekünk kvázi Lego kockáink vannak, amiket kombinálni tudunk, aszerint, hogy az Excellel vagy az SAP-vel, vagy a böngészővel kell-e dolgoznunk éppen.


Milyen kihívások állnak előttetek ezt követően, mit terveztek az elkövetkezendő egy-két évre?

Az a célunk, hogy startupból olyan céggé váljunk, ami nem veszíti el a rugalmasságát és az innovációs képességét. Épüljön a brandünk, miközben üzembiztosan tudjunk sok robotot előállítani, azaz három éven belül egymillió munkaórát tudjunk kiváltani. 


Nagyon jól hangzik. A befektető csapattól milyen segítséget kaptok vagy kaptatok, hogy látod ezt a kapcsolatot kettőtök között?

Elsősorban kredibilitást ad egy befektető. Mivel mi inkább nagyvállalatokat szolgálunk ki a termékünkkel, az hogy mind a két befektetőnk nagyvállalati körből érkezik, a Deutsche Telekom és az OTP Bank leányvállalataiból, jó visszajelzés azoknak a cégeknek, akikhez bekopogunk, hogy érdemes velünk dolgozni. 


De az eddigi munkáitok alapján is lehet látni, hogy komolyan veszitek a vállalkozást és kitartóak vagytok!

Igen, csak mindig rizikó egy startuppal dolgozni. Ha van valakinek egy jó ötlete, alapít erre egy céget, aminek van tíz-húsz-harminc millió forintos éves árbevétele, ezt kikacagják a nagyvállalatok, ha fogalmazhatok így. Ha egy startup elindul egy tenderen, a kiiíró cég nem lehet biztos abban, hogy  itt lesz a cég még jövőre vagy öt év múlva. Ezt a bizonytalan státuszt változtatja kiszámíthatóvá egy hosszú távú befektetés.


Tehát a startup hitelességének megerősítése legalább olyan fontos, mint a tőkebefektetés maga?

Igen, egyértelműen. Egy pénzügyi injekció után hosszabb lesz a kifutása a cégnek, mert ugye egy startup, - hacsak nem nagyon szerencsés iparágban, jó időben és meglévő termékkel érkezik - , akkor sokáig pénzt éget. Erre mindenkinek fel kell készülnie, aki vállalkozásba kezd. 

Egy másik előnye a befektetőnknek, hogy megnyitja előttünk a kapukat. A Deutsche Telekom a krakkói irodáján keresztül fektet be, így a Krakkóban megrendezésre kerülő rendezvényeken például megjelenhetünk, bemutatnak az ő ügyfeleiknek. Azt szoktuk mondani, ha valaki befektetőt keres, "smart money"-t (pl. kapcsolatok, tapasztalatátadás, hitelesség) találjon. Nincs erre garancia, de mi úgy látjuk, hogy a Deutsche Telekom nagyon sokat dolgozik azért, hogy azok a startupok, amikbe ők befektetnek, kapjanak megjelenési lehetőséget a saját cégcsoporton belül. 


Mennyi időbe került nagyjából befektetőt találni?

Megtalálni egy lehetséges befektetőt hamar lehet, de sokáig tartott,  - másfél évig körülbelül – mire sikerült megállapodni.


Másfél évig?

Másfél év volt, onnantól kezdve, hogy a Deutsche Telekommal először találkoztunk. Nem rajtuk múlt, hanem sok minden máson. Mindenkinek mérlegelnie kell, hogy mik a lehetőségei és annak fényében keresni. Ha egy cégnek csak három hónapra elegendő pénze van, akkor célszerű magánszemély befektetőt, üzleti angyalt keresni, egy nagyvállalati befektetés hosszabb idő. A befektető választást jól át kell gondolni és szükség szerint tanácsadót igénybe venni, aki már látott ilyen ügyeket.


Térjünk át a te személyes érdeklődésedre, már a középiskolában voltak efféle terveid?

Igen, voltak ilyen irányú elképzeléseim. Informatika szakos osztályba jártunk középiskolában, szóval megvolt a hátterünk.


Mindhárman osztálytársak voltatok?

Nem, csak ketten, a harmadik alapító az egyetemen lett csoporttársunk. Persze nekünk is vannak konfliktusaink, de azért ismerjük egymást elég régóta ahhoz, hogy tudjuk ezt kezelni, és ez nagyon fontos. 


Összességében előnyös, hogy többen álltok a cég mögött?

Igen. Egyedül nehéz, ezért mindenképpen kedvező, ha egy vagy két társalapítóval kezd neki valaki a startupozásnak. Egyszerűen jó, ha vannak visszajelzések a csapaton belül is, megoszlik a felelősség, van kinek a vállán elsírni a bánatunkat.


Hazai pályán illetve külföldi terjeszkedés terén mik a terveitek?

A hazai kis-és középvállalatok is érdeklődnek a megoldásunk után. Itthon az a feladat, hogy minél több cég, kisvállalati tanácsadó ismerje a szolgáltatásunkat. A nagyvállalati szektorban Közép- és Nyugat-Európában szeretnénk terjeszkedni, Skandináviába, esetleg az USA-ba belépni a termékünkkel. Magyarországon a nemzetközi nagyvállalatoknál nincsen olyan döntéshozó jogosultság a cégeknél, hogy informatikával kapcsolatos kérdésekben itthon tudjanak dönteni. Egy magyar vállalatnál igen, de ha egy multinak a magyar leányvállalatáról beszélünk, akkor a döntés sokszor nem Magyarországon születik, ezért érdekünk, hogy a nagyvállalatok központjaihoz közelebb kerüljünk.

 



További sok sikert itthon és külföldön!

 





Az interjút készítette: Csizmadia Katalin, MOHA Ház





© Minden jog fenntartva!
31

web'ART

Valóság és fantázia hullámain

 


Szabó Eszter idén végzett Szegeden, ahol a képi ábrázolás mellett esztétikát tanult. Jelenleg a Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozik és pénteken nyílik meg Óperenciás-tenger című kiállítása az Ifjúsági Otthonban, amelynek témáját közel négy év alkotói munka, gondolatébresztő beszélgetések, problémafelvetések és megoldáskeresés előzte meg. Ha valaha is foglalkoztatott már a realitás és irrealitás közti határ, a lehetséges és a lehetetlen érzékeny átmenete, akkor gyere és szörfözz velünk a fantázia és a valóság fodros hullámain. 


Hogyan került be az életedbe a képzőművészet?

Valójában mindig is az életem része volt. A fényképezés, a grafika és egy kicsit a festészet, amikkel általában foglalkozom, de nagyon ritka, amikor nem kombinálom őket. Ez a három terület nagyon különböző szemszögből képes rávilágítani egy adott problémára. A festészettel legtöbbször – legalábbis ahogy én eddig értelmeztem – egy ösztönibb világot képes megragadni az ember, sokkal könnyebb érzékeltetni valamit színekkel és formákkal, míg a rajzolás közelebb áll a gondolatokhoz. Az már egy konstruáltabb dolog. A reneszánsz óta fennáll egyébként ez a művészetelméleti vita, a disegno o colore, ami igazából az örökké visszatérő értelem vagy érzelem vitája, viszont szerencsére a képzőművészetben a kettő tökéletesen kombinálható. A fényképezés pedig azért érdekel, mert szemben a többivel, ez egy olyan műfaj, ahol nem a semmiből lehet valamit készíteni, hanem a már meglévőt, a valóst kell valami módon láttatni, érzékeltetni, torzítani, átalakítani.


Honnan jött az Óperenciás-tenger képeskönyv ötlete?

Elég régóta foglalkoztatott már a realitás és irrealitás közti határ, de leginkább a folyamat, ahogy a lehetséges, a valós átalakul, feloldódik a képzeletben. E köré a probléma köré kezdtem el felépíteni az egész Óperenciás-tenger világát. Azért az Óperenciás-tengerét, mert az határos a valósággal, és a fantáziavilággal is, hiszen minden, ami ezen túl történik, már a képzelet képlékeny birodalmában van. Legfontosabb kérdés, ami foglalkoztatott ezen belül, hogy azt a folyamatot, ahogy valami, ami valóságos, milyen folyamaton keresztül válik képzeletivé, hogyan lehet ábrázolni. Ez a kérdés nyilván millió másikat hordoz magában, például, hogy mit jelent az, hogy képzeleti. Mert ha az ember képzelőereje igazából annyi, hogy a befogadott információkat kombinálja és torzítja (ahogy a fényképezőgép is csinálja a valósággal) és úgy egy más formába önti, akkor milyen lehet maga a képzelet, ami mentes minden formától? Az egész egy nagy, hatalmas képlékeny massza talán, ami szabadon alakítható? Szóval az Óperenciás-tenger egy jó címnek és témának indult, tele kérdésekkel, problémákkal, ami végül – köszönet a rengeteg támogatásnak, gondolatébresztő beszélgetéseknek, antikváriumoknak és könyvtáraknak – 3-4 év alatt kiforrt, letisztult, és elkészült. A kiállításon ennek a folyamatnak az illusztrálásához készült képeket lehet látni.

 

„Elég régóta foglalkoztatott már a realitás és irrealitás közti határ, de leginkább a folyamat, ahogy a lehetséges, a valós átalakul, feloldódik a képzeletben.”

 

Mi volt a célod ezzel a témaválasztással?

Valójában elég öncélú volt a dolog, kimondott célom nem volt vele, csak érdekelt nagyon ez a kérdés….habár így ebből kiindulva, talán az volt, hogy kapjon létjogosultságot az absztrakt képzelet is, hogy egy kicsit olyan problémák is kerüljenek központba, amik a hétköznapi, anyagi világon és mindennapok problémáin túliak.


Kiknek ajánlanád a kiállítást és a könyvet?

Húúú, mindenkinek, aki már elgondolkodott azon, hogy milyen lehetne búvárkodni az Óperenciás-tengerben. A könyv formát igazából csak praktikusságból választottam. Szépen lehetett rendszerezni benne az egész gondolatmenetet, kis helyen is elfér és lehetett mutogatni.


Mi inspirál Téged az alkotásban?

Egy kicsit úgy képzelem, hogy ugyanaz, mint mindenkit, aki alkot...a kérdések és a problémák. Meg a mesék. 



Bajáki Zsanett





 


© Minden jog fenntartva!