3

2018.2.

Egy jól tejelő vállalkozás kezdete




A majsai villamosmérnök egy gyárépítési projekt után került válaszút elé, a keramikusként végzett kecskeméti lány pedig éppen külföldről költözött haza, amikor útjaik keresztezték egymásét, és eldöntötték, hogy felhagynak a kispolgári panelélettel. Luca és Laca kiköltözött a városból, hogy kemény munkával létrehozzanak egy családi alapokon nyugvó önellátó gazdálkodást. A Máriahegyi Kecskefarm története egy modern kori mese, mely a szemünk előtt válik valósággá.

 
Kiben fogant meg a kecskefarm ötlete?

Laca: Eredetileg villamosmérnök a szakmám, és már tizenegy éve dolgozom egy munkahelyen, ahol olajipari kivitelezésekkel foglalkozunk. Régóta kerestem egy helyet, ahová ki lehet járni hétvégenként, ami nem panel és nem a városban van, lehet sütögetni vagy kicsit hangosabban zenét hallgatni, és nem zavarunk senkit. Így találtam erre a telekre. Amikor megismerkedtünk Lucával, neki is tetszett ez a hely, és azt gondoltuk, ha az egyévi albérleti díjat rászánjuk, talán lakhatóvá tudjuk varázsolni. Fogtuk magunkat, és minimál pénzből kiköltöztünk. Már a panelban volt egy kutyánk, ő is sokkal jobban érezte itt magát, majd elkezdtünk állatokat halmozni magunk köré. A kutyus és a macska után jött az első kecske, mert azt hittük, milyen jó lesz, ha karbantartja az itt lévő kis legelőt, aztán pedig levágjuk és megesszük. Ebből végül nem lett semmi, mert Luca védelmébe vette az állatot.


Tehát az első kecske még nem vállalkozási céllal jött…

Luca: Csak az itt lévő nagy zöld területet szerettük volna hasznosítani. Akkor még nem ismertük a kecskének azt a varázslatos tulajdonságát, hogy utoljára a füvet eszi meg. Először inkább átszökik a szomszéd veteményesébe, megkopasztja az akácfákat és lebontja a házadat, majd utána esetleg szóba jöhet a fű is. Voltak az elején tehát téves elképzeléseink. Laca azt gondolta, hogy a kecskék elvannak a szabad ég alatt, erre a hátsó ablakpárkányba húzódva aludtak, és közben néztek be a lakásba. Azt hittük, hogy jól bírják a környezeti hatásokat, de amikor az esős időben nem száradt át a bundájuk, akkor rájöttünk, hogy maga a zöld terület mégsem lesz elég. Először egy kis tetőt kaptak a fejük fölé, majd szépen lassan felépült a házuk, illetve a teljes karám.


Könnyen ment a váltás a panelből a „tanyasi” életre?

Luca: Én keramikusként végeztem, de sajnos nem volt egyből műhelyem, ahová be tudtam ülni. Egyetem után egy évet kint voltam Angliában, de amikor hazajöttem, teljesen civil állásban kezdtem dolgozni. Akkoriban ismerkedtem meg Lacával, és ő vonzott be ebbe az egészbe. Egy évig éltünk panelban, mielőtt a kiskutyánkkal kijöttünk ide. Számomra, aki világéletében panelban élt, a kezdeti időszak igazán mély víznek bizonyult, ráadásul Laca sokat volt kiküldetésben, így a kecskék körüli teendők és a felmerülő problémák megoldása sokszor rám hárult.

Laca: Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy olyan dologba kellene kezdeni, ami az önellátás vagy a gazdálkodás felé mutat. Arról persze még fogalmam sem volt, hogy mi legyen ez. Ismerkedtem a növényekkel, hogy melyiket érné meg termeszteni, vagy milyen állatot kellene tartani. Aztán találkoztunk Lucával, kijöttünk ide, és az állatseregletünk tagjai lettek a kecskék is. Az első év úgy telt el, hogy csak itt legelésztek. Télre építettünk nekik egy fedett szállást, következő évre pedig szaporodni kezdtek. Születtek a gidák, és ezzel együtt járt, hogy hirtelen tej is lett.


A kecsketej volt ezek szerint az események mozgatórugója?

Luca: Ehhez kapcsolódik az első nagyon megrázó élményem. Tavasszal megszületett az első kisgida, és azt gondoltuk, hogy az anyukája összes tejét megissza. Nyár közepére azonban a gida akkorára nőtt, hogy már nem fért az anyakecske alá, a tej pedig megmaradt, és elkezdte feszíteni a tőgyet. Szegény Hercegnő folyamatosan üvöltött, Laca pedig több száz kilométerre innen dolgozott, ráadásul nem volt nála autó sem. Tudtam, hogy meg kell fejni a kecskét, de soha életemben nem csináltam még ilyet, fogalmam sem volt, hogyan kezdjek hozzá. Egy barátnőm jött át segíteni, akivel kikötöztük az állat lábait, hiszen menekült minden fájdalmas érintés elől, de végre sikerült lefejnünk alig pár decit. Mire Laca stoppal hazaért, meg is szűnt a keserves sírás.

Laca: Végül ez volt a fordulópont, akkortól tudtuk, hogy fejni kell. Megnéztünk egy csomó YouTube-filmet, hogy rájöjjünk a helyes. A kifejt tejet először fogyasztani csak én mertem. Lassan rábeszéltem Lucát is, hogy kóstolja meg. Rövid idő alatt azonban sokkal több tejünk lett, mint amennyit el tudunk fogyasztani, ezért megpróbáltunk valamit készíteni belőle. Akkor készült az első paneer sajtunk, a forralós verzió – ami szintén finomra sikeredett.



Mikor fordult meg a fejetekben az ötlet, hogy erre vállalkozást építsetek?

Laca: 2015-ben volt egy „krízispontunk”, amikor már négy-öt kecske élt a telken, és elég nehezen tudtuk kordában tartani őket: átjártak a szomszédba, kerítést bontottak, randalíroztak, és egyre több pénz kellett a fenntartásukhoz. Akkor játszódott le bennem, hogy kiszámoltam, hogy mennyi az, amennyit takarmányként elfogyasztanak, és milyen értékben adnak tejet, így körvonalazódott, hogy ebből egészen jövedelmező gazdálkodás lehet. Akkor kezdtem el bővíteni az állományt, és a meglévő négy kecskénk mellé egy hónapon belül vásároltam még húszat. Szerencsénk volt, nagy volt a kínálat és jó kezdő állományt sikerült kialakítani. Akkor már tudtuk, hogy nem fogjuk fogyasztani a húsukat, ezért csak a jól tejelő fajták jöhettek szóba. A fehér szánentálira esett a választás, mert ez viszonylag nyugodt vérmérsékletű, jó tejelő fajta és erős a szervezetük. Azt viszont – tapasztalat híján – nem tudtuk, hogy nehezen szocializálódnak, kell egy-két év, hogy kialakuljon a közösség, a rangsor, hogy összeszokjanak, és mindenki megtalálja a helyét a nyájban. Ameddig nincs meg az összhang, addig kisebb az étvágyuk és a betegségek is könnyebben megtámadják őket és érezhető a tejükön is.
Nagyon fontos tehát a számunkra, hogy jól bánjunk velük.


Sikerült teljesen autodidakta módon szakértővé válni?

Laca: Az én szakmámban úgy lehet tájékozódni, ha mindent elolvasunk, minden használati utasítást, műszaki  leírást, amiből kiderül, hogyan működik egy készülék. A kecsketartás is ilyen. Sok internetes forrást, könyvet, szakirodalmat átböngésztünk. Jó szakirodalom főképp angol nyelven van a kecsketartás igazi csínjáról-bínjáról. Volt olyan, hogy az egyik kecskénk (Meki) egy sérülés miatt tetanuszos lett, mi pedig nem jöttünk rá, mi lehet a baja, csak azt láttuk, hogy hirtelen megvakult és lemerevedett. Az interneten olvasgatva végül felvetődött, hogy tetanusszal fertőződhetett meg. Ezt kezelve szép lassan felépült és vissza nyerte a látását.  Az is igaz, hogyha nem a tipikus háziállatokról van szó (kutya, cica, papagáj), akkor nagyon nehéz olyan állatorvost találni, aki foglalkozik a problémákkal. Nekünk mázlink van, mert Mező Tibor kecskeméti állatorvos minden kutyánk meg kecskénk védőszentje, nagyon sokat köszönhetünk neki. Megismerkedtünk más kecsketartókkal, és elcsíptünk apró morzsákat, amiknek volt, hogy később lett jelentősége. Az elején csak áramlottak felénk az információk, és nem mindig tudtuk, hogy mit kezdjünk velük. Van, ami most, a negyedik évben ért be, ebből is látszik, hogy ez egy igazi szakma, amit nekünk is alaposan meg kell tanulni akár az állattartás, akár a sajtkészítés oldalát nézem. De az a lényeg, hogy ez csodálatosan szép munka, ami nagyon sokat tud adni az embernek. És itt nem hívnak folyton telefonon…

Luca: Maximum a szomszédok, hogy a kecskék megint a átszöktek a kerítésen...

Laca: A munkahelyemen volt olyan nap, hogy 84 telefonhívásom volt. Összeszámoltam: kétpercenként csörgött a mobilom, és ezt nagyon untam már. Ilyen téren ez sokkal nyugodtabb élet.


Luca alkotásaiban is megjelent a kecskés vonal. Tudatos döntés eredménye?

Luca: Igen. Korábban egyáltalán nem voltam ilyen környezetben, és most fogalmazódott meg bennem, hogy a kecskék eszméletlen intelligens és tök jó fej állatok. Mindegyik éppúgy külön egyéniség, mint te vagy én. Amikor közvetlen kapcsolatod lesz az állatokkal, akkor egészen másképp tekintesz már rájuk. Nekik is van jó és rossz napjuk: lehet hogy egyik nap még szívesen odaadja a tejét, a másik nap meg küzd az utolsó véréig az ellen, hogy őt most megfejjük. Itt lép be a kölcsönösség és a másik élőlény iránti tisztelet. A farmunkon ameddig csak lehet, együtt vannak az anyák a gidákkal, és a kiskecskéké az elsőbbség a tej terén. Amikor nagyobbak lesznek, akkor a gidákat olyan helyre visszük, ahol szintén nem csak a pörköltet látják bennük. Az, hogy napi szinten ezzel foglalkozunk, természetesen a képzőművészet terén is megihlet. Összefonódik minden mindennel és az sem véletlen, hogy Lacával mi egymásra találtunk, hiszen a mérnöki szakmája mellett ő egy bohém, életszerető figura.


"Amikor közvetlen kapcsolatod lesz az állatokkal, akkor egészen másképp tekintesz már rájuk. Nekik is van jó és rossz napjuk: lehet hogy egyik nap még szívesen odaadja a tejét, a másik nap meg küzd az utolsó véréig az ellen, hogy őt most megfejjük. Itt lép be a kölcsönösség és a másik élőlény iránti tisztelet."


Milyen kecsketejalapú termékszortimenttel készültök?

Laca: Szeretnénk különbözni mindenkitől, aki most a piacon van, így nem hiszem, hogy be kellene állnunk harmadik vagy negyedik gomolyásnak. A kecskesajtnak Magyarországon még nincs meg  az a kultúrája, mint mondjuk a franciáknál, ahol csak fehérpenészes sajtból akár tizenötféle közül választhatsz, ráadásul tájegységenként különbözők. Én inkább ezt a vonalat szeretném meghonosítani. Nagyon kedvező élettani hatásai miatt a joghurtot is előtérbe helyezzük, hiszen rendszeresen fogyasztva sokat hozzátesz az egészséges táplálkozáshoz, helyrehozza az emésztést. A tej és a joghurt mellett fehérpenészes lágysajtok és kemény sajt is lesz a kínálatban. Nem szeretnénk sokfelé elaprózódni, inkább legyen öt-hat olyan termékünk, amikért viszont megéri felkeresni bennünket.


Milyen fogadtatásra számítotok?

Luca: Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezzel foglalkoznak, sőt nálunk sokkal tapasztaltabb, ügyesebb, nagyobb tudással rendelkező emberek már csinálják. Azon kellett tehát először elgondolkoznunk, hogy mi az, amiben mi mást tudunk kínálni a fogyasztóknak. Ahhoz, hogy megálljuk a helyünket, fontos elem a dizájn és a hozzáállás. A tiszta étel készítése szerethető, nagyon nemes munka. Rendkívül inspiráló dolog, ha az állataiddal harmóniában élve tudod ezt csinálni.


"A tiszta étel készítése szerethető, nagyon nemes munka. Rendkívül inspiráló dolog, ha az állataiddal harmóniában élve tudod ezt csinálni." 


Hogyan lesznek elérhetők a termékek?

Laca: Heti piacokon nem biztos, hogy megjelenünk, de a gourmet fesztiválokra már szívesebben elmennénk és persze az online értékesítésen is gondolkozunk. Mivel kistermelők vagyunk, így a törvény 40 km-es körzetben, illetve Budapesten ad lehetőséget az eladásra. Először azért – egyedüli kecskesajtkészítőkként – a kecske városát, Kecskemétet szeretnénk meghódítani. Kis háztáji boltokkal, streetfoodosokkal, kézműves éttermekkel, helyi pékségekkel szeretnénk együttműködni.


Mik a hosszú távú célok?

Laca: Még egy létszámnövelést tervezünk az állományban. Ha minden jól alakul, akár három-négy főt is foglalkoztatni tud majd a vállalkozás. Kell valaki, aki az állatokkal foglalkozik, ő a tenyésztő. Kell egy ember, aki a sajtkészítéssel foglalkozik mint élelmiszeripari szakember, emellett pedig szükség egy értékesítőre vagy marketingesre, aki az eladásért felel, és van egy fő, aki mindezt koordinálja, összefogja. Jelenleg ezek a feladatok Luca és köztem oszlanak meg, de már körvonalazódik, hogy ki lenne a következő személy, aki hasonló szemlélettel társunk lehet a munkában. Ő most végez a Gödöllői Agrártudományin, nálunk volt nyári gyakorlaton, itt írta a szakdolgozatát is, szeptembertől pedig friss diplomásként csatlakozik hozzánk. Tejmennyiségben a napi 100-120 liter feldolgozása a cél. Ez mindenkinek megadná a megélhetést és a kellő szabadságot is úgy, hogy közben megtarthatjuk ezt a családias harmóniát. Szeretünk esténként kint lenni a kecskéknél, majd azon kapni magunkat, hogy már megint megszűnt a külvilág és csak a társaságukat élvezzük.



Bajáki Zsanett




  
© Minden jog fenntartva!