1

2017/4.

Egy kis művészet még senkinek nem ART!



Közösségteremtő céllal, nagy reményekkel és rengeteg célkitűzéssel hívtuk életre 2015-ben az AIP’ART magazint. Egyrészt azért, hogy legyen egy kommunikációs csatorna, melyet szabadon használhatnak azok a kecskeméti cégek, vállalkozások és alkotók, akik készségesen számolnak be másoknak az útról, amelyet ők már bejártak, megosztják a sikereiket, és nem titkolják el a menet közben felbukkanó nehézségeiket sem. Fontos volt továbbá, hogy fókuszba állítsuk a mindennapok kézzelfogható technológiáit, innovatív termékeit és tudományos eredményeit, melyek a folyamatos fejlődés jegyében városunkat támogatják.


A legfontosabb talán mégis az a fajta világszemlélet volt, amely azóta is alapvető filozófiánk. Rendületlenül hisszük ugyanis, hogy minden ötlet, fejlesztés, találmány, termék és valamennyi dolog a világon önmagában művészet. A mi erőfeszítéseink célja pedig az, hogy felfedezzük és megmutassuk ezeket a kincseket: az ideákban megcsillanó fényt, a tárgyak hátterében álló jelentést, a vállalkozások mögött lévő embert. Munkánk során sokszor kerülünk olyan szerencsés helyzetbe, hogy szemtanúi, részesei lehetünk egy-egy gazdasági-, kulturális-, társadalmi-, oktatási szektor összefogásából születő innovatív kezdeményezésnek és azt olvasóink elé tárhatjuk.


Ezúttal olyan különlegességekkel készültünk, mint az Élményműhely bemutatása, amely egy magyar alapítású nemzetközi matematikai-művészeti mozgalom, helyet kapott lapunkban továbbá egy tehetséges mérnökfiú is, aki hobbiként egyedi késeket, bicskákat készít. Az AIPA Kft. különös érzékenységgel és figyelemmel kíséri a fiatalok oktatását, fejlesztését – jó példa erre 5letből jövő! néven futó játékos vállalkozói vetélkedőnk – éppen ezért fontosnak tartjuk olyan kezdeményezések ismertté tételét is, mint amilyen a Logiscool programozói iskola, amely decemberben városunkban is megnyitja kapuit a gyerekek előtt. Ebben a lapszámban betekintést nyújtunk egy híres divattervező, valamint két kiváló grafikusművész szakmai múltján keresztül a modern városkép felépítésének folyamatába, ehhez kapcsolódóan pedig egy európai szinten is egyedülálló vállalatfinanszírozási rendszer megalakulásába, amely Kecskeméten Városi Alapkezelő néven működik mostantól. Az utazás ezzel nem ér véget, hiszen egy kis alaszkai kitérő után kutyaszánon érkezünk meg a 2018-as évbe, amely reményeink szerint – az idei évhez hasonlóan - éppúgy elhozza bőségeit mind a kihívások, mind a felfedezések, mind a sikerek terén.


Tartsanak velünk az izgalmas kalandokban és találkozzunk jövőre is!ű



 

 

© Minden jog fenntartva!
2

2017/4.

„A gyermekeinkre szánt idő a legértékesebb befektetés”

 

 

Tizenöt éves banki pályafutás, egy kis kereskedelmi kitérő és korszakújító vállalkozásfejlesztési sikerek után Kecskemétre vezetett Garamvölgyi Balázs útja, hogy a most induló Városfejlesztési Alap igazgatójaként a város javára kamatoztassa tudását. „Azt szokták mondani Brüsszelben, hogy afféle front soldier vagyok, aki a terepen harcol. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy hídépítő vagyok, aki próbálja a két oldal érdekeit úgy összerakni, hogy mindenki elégedett legyen” – meséli a szakember, aki az általa irányított egyedülálló kezdeményezés működése mellett a magánéletébe is bepillantást engedett az AIP’ART-nak.

 

„Mintha az élet irányította volna az utamat...”

– Budapesti születésű vagyok, és a közgazdaság-tudományi egyetemen végeztem. Az utolsó évben már nagyon úgy éreztem, hogy ég a talaj a lábam alatt, és szerettem volna minél hamarabb gyakorlati tapasztalatra szert tenni. Éppen akkor jött egy jó lehetőség: hatvan jelentkező közül bekerültem abba az ötbe, akiket kiválasztottak a CIB Bank egyéves gyakornoki programjába. Körbejártuk a bankot, minden területen dolgoztunk pár hetet-hónapot. Egy év után lehetett választani a területek között, és hatalmas szerencsémre az általam nagyon kedvelt vállalatfinanszírozásnál éppen volt üresedés, tehát mintha az élet irányította volna az utamat, abba a székbe kerültem. Szimpatikusak lettünk egymásnak a vezetőséggel, és megkértek, hogy maradjak. Öt évet töltöttem ott, a munkám jellemzően a nagyvállalati finanszírozás volt, úgyhogy multinacionális cégekkel, komolyabb hazai vállalatokkal foglalkoztunk. Aztán jött egyfajta üvegplafon; az ember azt érezte, hogy nagyon előrejutni már nem lehet, viszont benne van még lendület. Így kezdődött a banki pályafutásom.

 

Banki pályafutás, Jeremie-program

– Az Erstébe kerültem mint igazgató, aztán mentem tovább az ING-be, majd a Takarékbankba, ahol már a kis- és középvállalati finanszírozás és az önkormányzati finanszírozás is hozzám tartozott országszerte. Nagyjából 15 éven keresztül tartott a banki vállalatfinanszírozási pályafutásom. Végül 2010-ben jött egy nagy lehetőség, a Jeremie-program keretében, amely – első hazai visszatérítendő uniós támogatásként – alapvetően egy próbaprojekt volt, izgultak is, hogy milyen hatásfokkal fog működni. A logikája az briliáns. Magyarország kapott 247 milliárd forintot, és a 2007–2013-as programozási időszakban kellett ezt a pénzt kihelyezni úgy, hogy amikor a vállalkozások visszafizetik, itt marad Magyarországon, és hazai pénz lesz. Érdemes volt tehát olyan cégeknek kihelyezni, akiknek megvolt a lehetőségük visszatéríteni azt. Hamarosan vezérigazgató lettem a Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.-nél, én irányítottam a kihelyezést, ami 100 százalékban sikerült annak ellenére is, hogy kicsit később kezdtük el. Ezeknek a pénzeknek a nagy része már elkezdett visszafolyni, ilyenekből kapta például Kecskemét a Modern Városok Program keretében a 25 milliárdot. Számomra tehát ismerős forintokról van szó, egyszer már kihelyeztem ezeket, és remélem, hogy másodszorra is sikerül egészséges hozam mellett befektetni.

 

„Nem volt kedvem újra nyakkendőt kötni…”

– Amikor lezárult az MFB-s és MV Zrt.-s pályafutásom, saját bizniszbe kezdtem egy egészen más területen, természetes alapanyagú kozmetikumokat forgalmaztam. Sokat gondolkoztunk egy volt bankos kollégámmal, hogy milyen területen kellene vállalkozást indítanunk. Akkoriban váltak egyre ismertebbekké az okoseszközök, de ezek piaci bevezetéséhez sok pénzre lett volna szükség. Vonzóvá váltak viszont a természetes alapanyagú termékek, amelyeket Németországból pecsétes papírral hoztunk be, és így raktuk össze a kozmetikumokat. Az élet azonban közbeszólt, és – bár sokáig nem volt kedvem újra nyakkendőt kötni – többszöri megkeresésre visszamentem a B3 Takarékbankba, ahol az MFB-s programot építettem fel szinte már rutinból. Büszke vagyok ugyanakkor arra, hogy jó csapatot állítottam ki és sikeres programot hoztam létre, hiszen a B3 az MFB-s kihelyezéseknél az első programban, a 4 fős konzorciumban olyan jól teljesített, hogy többet helyezett ki, mint a Budapest Bank meg az FHB, amely azért két nagyobb pénzintézet. Aztán ismét kopogott az élet az ajtón, és jött vele egy annyira izgalmas feladat, olyan szakmai kihívás, amilyenre épeszű ember nem mond nemet. Jelezték, hogy Kecskeméten létrejön egy városfejlesztési kockázatitőke-alap, mely önmagában rendkívül egyedülálló. Vannak hasonló programok Európában, de kifejezetten ilyen, hogy egy klasszikus kockázatitőkealap-kezelő társaság önkormányzati kézben van és önkormányzati fejlesztésekre ad támogatást, tudomásom szerint nincs. Engem pedig azzal a kérdéssel kerestek meg, hogy élére állnék-e a kezdeményezésnek.

 

Volt bármilyen kapcsolatod korábban a várossal?

– Családi kötődésünk azért valamennyi van, nagyapám itt tanult a felsőkereskedelmi iskolában, és itt vívott, itt kardozott, úgyhogy ilyen szempontból szép emlékek fűződnek hozzá. Gyerekkoromban hallottam történeteket, hogy egy-egy sikeres vizsga után milyen jól lehetett ünnepelni Kecskeméten, és milyen barátságos volt mindenki. Ráadásul komoly vívóélet zajlott itt; ha jól tudom, olimpiai bajnokok is származnak innen. Nagyon szeretem ezt a sportágat, az önéletrajzomban is fel szoktam tüntetni, hogy háromszoros magyar bajnok vívó vagyok, de ezek korosztályos, junior bajnokságok, melyeket csapatban nyertünk. Egyedül második helyezést sikerült elérnem. Sportiskolába jártam, ahol kötelező volt sportágat választani. Futni utáltam, focizni szeretek, de messze volt a pálya, a vívás viszont nagyon kézenfekvő volt. Bele is szerettem, tíz évig ott maradtam. Aztán viszont dönteni kellett, hogy egyetem vagy vívás, és hát – megmondom őszintén – akkora tehetség nem voltam, hogy maradjak a sport mellett, ezért inkább a tanulást választottam. De egyik gyermekem vív, úgyhogy ilyen szempontból nyugodt vagyok, én pedig inkább már fallabdázom.

 

Hogyan vezetett az út Kecskemétre?

– Egy tanácsadó cég vezetője, akit még egyetemről ismertem, keresett fel az ajánlattal, és nagyon hálás vagyok a bizalomért, mert ez rendkívül komplex és összetett feladat. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy a feladat, a célkitűzés állami jellegű, de a megvalósítás piaci alapú. Hogy állami forrásból kell önkormányzati célokat megvalósítani, az egyértelmű, viszont ennek a módját nagyon szigorú piaci alapokon kell kezelni. Viszont amíg a piac főként a hozamra fókuszál, addig az állam elsősorban a biztonságra, és ez a kettő üti egymást. Tehát amikor a piac már úgy gondolja, hogy egy szerződés alapján ezt vagy azt már meg lehet tenni, az államnak sokkal több fék, sokkal több biztonság kell. Ezt a kétirányú mechanizmust próbáljuk majd összehangolni. Nem egyszerű munka, többek között az előkészítés is azért húzódott, mert a magyar állami és a magyar piaci szereplőkön kívül van még egy uniós bizottság nevű játékos is, aki időnként szeretne közbeszólni, ellenőrzi, hogy tiltott állami támogatás ne történjen, mert akkor szabálytalansági eljárást indítanak és visszakérik a pénzt. Hál’ istennek a korábbi tapasztalataim alapján láttam, mik azok a határok, ameddig el lehet menni. Mivel korábban vállalatfinanszírozással foglalkoztam, ott a piaccal való kapcsolatok, tapasztalatok elég markánsak voltak. Az elmúlt bő hét évben megismertem az állami oldalt is, így sikerülhet egyensúlyt teremteni a résztvevők között. Azt szokták mondani Brüsszelben, hogy afféle front soldier vagyok, aki a terepen harcol. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy hídépítő vagyok, aki próbálja a két oldal érdekeit úgy összerakni, hogy mindenki elégedett legyen.

 

„Azt szokták mondani Brüsszelben, hogy afféle front soldier vagyok, aki a terepen harcol. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy hídépítő vagyok, aki próbálja a két oldal érdekeit úgy összerakni, hogy mindenki elégedett legyen.”

 

 

Mik a Városi Alapkezelő céljai?

– Alapvetően Kecskemét – elsősorban városfejlesztési és gazdaságfejlesztési célok mentén történő – fejlesztéséről beszélünk. Félig-meddig külső szemlélőként nézve szerintem a város hatalmas lehetőség előtt áll. Olyan robbanásszerű állapotban van, amikor szinte bármihez nyúl, arannyá válik. Fantasztikus ütemben lesz képes a következő tíz évben fejlődni, és a top három kiemelkedő megyei jogú város között lehet Magyarországon. Az alap feladata pedig, hogy finanszírozást nyújtson ehhez. A célokat alapvetően két osztályba sorolhatjuk: vannak az önkormányzati jellegű projektek, illetve vannak a vállalkozásfinanszírozással összefüggő tervek. Az önkormányzatiak jellemzően nagyobb ívűek, tehát a bérlakásépítéstől kezdve az iparipark-fejlesztésen át bármilyen energetikai vagy infrastrukturális ügylettel kapcsolatosak. Ezek jellemzően 500 millió forintot meghaladó projektek, de a vállalkozásoknál is szélesre tárjuk az ajtót. Tehát a startupoktól a kis- és középvállalkozásokon át egészen a bővülő nagyvállalkozásokig – akik mondjuk, egy új üzletágat szeretnének indítani – mindenki beleeshet a támogatottak körébe.

 


 

Mit takar a kockázati tőke fogalma?

– A kockázati tőke egy sajátságos finanszírozási helyzet, röviden: társtulajdonosok leszünk a cégben, úgy nyújtunk mellette finanszírozást. A banki hitellel szemben ez egy jóval izgalmasabb konstrukció. Ott a vállalkozásnak olyan szempontból kényelmes, hogy a bank odaadja a pénzt, úgymond a „partvonalról” nézi a vállalkozás tevékenységét és várja a havi törlesztőt. Viszont ha nem sikerül fizetni a részleteket, akkor a bank nem nézi a vállalkozás működését, tevékenységét, piaci lehetőségeit, hanem rögtön a fedezetekhez nyúl és viszi, ami van. Ezzel szemben a kockázati tőke sokkal rugalmasabb tekintettel arra, hogy társtulajdonosok leszünk a cégben. Mi nem havonta kérünk kamatot meg tőkét, így a társaság jóval szabadabb kezet kap. Megnézzük a cég 5–8 éves tervét, és ha látjuk, hogy az első két évben még csak befektetésekről beszélünk, majd utána kezd termelni a folyamat, akkor onnantól indul a befektetés visszafizetése. Ha egy bank ad 100 millió forintot, akkor 100 milliót plusz kamatokat kér vissza, nálunk viszont nincsenek így „leszabályozva” a befektetési korlátok. Pusztán egy ötletre a bank egy forintot sem ad, mi viszont egy kialakult ötletre, melyben fantáziát látunk (lásd startupok), már elkezdünk finanszírozni. Aztán bizonyos mérföldkövek teljesülése esetén további 300-400 millió forintot is tudunk adni a cégnek. Természetesen mi is rendkívül szigorú szabályrendszerrel dolgozunk. Többszörös döntési körök vannak, és hosszú ellenőrzések. Ezért történik az, hogy míg egy banki elbírálás nagyjából 2-3 hónap alatt végbemehet, egy kockázatitőke-elbírálás átlagban 4-6 hónap, komolyabb ügyleteknél 6 hónap fölötti.

 

Picit olyan ez, mint a házasság…

– Összetettek az ügyletek, nagyon strukturált az egész folyamat, és leendő társtulajdonosként alaposan szeretnénk elmélyülni a vállalkozás működésében, lehetőségeiben. Másrészt pedig meg kell ismerni a társunkat. Picit olyan ez, mint a házasság. Ha csak úgy fejest ugrik bele az ember, az kockázatos. Az előzetes időszak egyeztetései során megállapítjuk azokat a jogokat és feltételrendszereket, amelyek alapján mi be tudunk szállni, és a partnernek is elfogadhatók. Szintén fontos dolog, hogy mi nemcsak pénzt nyújtunk a partnereinknek, hanem más típusú támogatások, szolgáltatások is a rendelkezésükre állnak. Sok példa van, hogy egy cég, mely IT-szempontból briliáns és verhetetlen a piacon, lehet, hogy gyönyörű dolgokat tesz le az asztalra, de nem tudja eladni, mert nincs mögötte megfelelő marketing. Vagy ugyanez fordítva. Valaki marketingben rendkívül erős, csak a belső operációja nincs jól megszervezve, és emiatt nem tud túllépni az árnyékán, vagy óriási költségekkel dolgozik. Mi úgy készültünk föl, hogy a pénz mellett egyfajta étlapot tudjunk adni a cégeknek, amiről további támogatások igényelhetők elsősorban a szervezetfejlesztés, a marketing, az IT, a számvitel, a pénzügy vagy éppen a külső piacokra való kijutás, az értékesítés területén.

 

„A pénz mellett egyfajta étlapot tudunk adni a cégeknek, amiről további támogatások igényelhetők elsősorban a szervezetfejlesztés, a marketing, az IT, a számvitel, a pénzügy vagy éppen a külső piacokra való kijutás, az értékesítés területén.”

 

 Mi a sorsa a startupoknak?

– Megmondom őszintén, az első beszélgetéseknek a vége felé mindig előkerül, hogyan történik majd a kiszállás. A cégek java része felkészülten érkezik. A startupoknál előjön időnként, hogy „édesgyermekük” a találmány vagy termék, és ragaszkodnak hozzá. Fontos azonban a racionalitás talaján tartani őket, hogy mi az, amivel talpon tudnak maradni a piacon, és mit érdemes el-, illetve átengedni. Előbb-utóbb belátják, hogy a találmányukat nem azért veszik meg, hogy piacot vásároljon valaki, hanem továbbfejleszti egy nagyobb vállalat. Akkor pedig már büszkén mondhatják el, hogy „az az autón villogó kis lámpa, az én ötletem alapján került oda”. Sokat egyeztetünk a nagyvállalatokkal is, hiszen tényleg egy olyan szimbiózist igyekszünk felépíteni, hogy a nagyobb cégek is rádöbbentek: vannak olyan kisebb kutatás-fejlesztési feladatok, amelyeket érdemes kiszervezni vagy érdemes megbízni vele egy kisebb vállalatot. A fiataloknak rengeteg ötletük van, elkezdenek dolgozni rajta, és amíg a gyerekhibákon túljutnak, addig is sokat segíthet nekik egy nagyobb vállalat, például, ha a rendelkezésükre bocsát egy kutatólabort. Alapkezelőként mi pedig még ebbe a fejlődési folyamatba is tudunk további tőkét fektetni. Ezek tehát a céljaink, és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan fog beindulni a folyamat. A kockázati tőke nem teljesen ismeretlen fogalom Magyarországon, hiszen már több mint húsz éve vannak alapkezelők, még ha annyira nem divatosak is, mert a finanszírozási szektor túlnyomó többsége hitelalapú. Szerencsére azonban egyre több jelenlegi vagy leendő gazdasági szereplő számára válik világossá, hogy igen, létezik ilyen finanszírozási módszer. Én bízom abban, hogy egyszer még az a pillanat is eljöhet, amikor kikerül a tőzsdére egy általunk támogatott vállalat.

 

„Sokat egyeztetünk a nagyvállalatokkal is, hiszen tényleg egy olyan szimbiózist igyekszünk felépíteni, hogy a nagyobb cégek is rádöbbentek: vannak olyan kisebb kutatás-fejlesztési feladatok, amelyeket érdemes kiszervezni vagy érdemes megbízni vele egy kisebb vállalatot.

 

 

Mentorként részt veszel az „5letből jövő!” játékos vállalkozói vetélkedőben. Mit gondolsz erről a versenyről?

– 17 és 15 éves fiaim vannak, úgyhogy látom, milyen ötletek fogalmazódnak meg ebben a korosztályban. Szokták mondani, hogy az ötlet a jéghegy csúcsa, és az operáció, ami alatta képezi a bázist. Én úgy gondolom, hogyha a kreatív, életképes ötletek megszületnek, akkor azok mellé kell tenni a támogatást, és hiszem, hogy nagyon szép dolgokat tudnak a fiatalok is létrehozni. Ráadásul a mostani versenyzőkből egy-két éven belül felnőttek lesznek, és teljes joggal tudják kezelni a vállalkozásukat. Nemcsak üzletemberként, hanem az alap vezetőjeként is nagyon nyitott vagyok erre a kezdeményezésre. Szeretnénk, hogy bejöjjenek hozzánk az életképes tervekkel rendelkező diákok, hogy aztán a megfelelő jogi és pénzügyi keretek között segíthessünk nekik elindulni. Biztos vagyok abban, hogy az „5letből jövő!” vetélkedő hatására pár éven belül több olyan diák lesz itt, akikre az iskolájuk nagyon büszke lehet.

 

„Az ötlet a jéghegy csúcsa, és az operáció, ami alatta képezi a bázist.”

 

Lesz, aki nyomdokaidba lép a családból?

– Érdeklődnek a fiúk, kénytelenek, sajnos, mert a feleségem is közgazdász, így a vacsoraasztalnál hallgatják szegények a történeteinket. Közgazdász és jogász beállítottságúak, illetve nagyon tetszik nekik az a folyamat, hogy valamit teremtünk, létrehozunk egy újdonságot. Igyekszem rendkívül trendi lenni én is otthon, de például az informatika területén mindig több lépéssel előttem járnak. Kikapcsolódás tekintetében, megmondom őszintén, azt szoktam mondani: a család a hobbim. Feleségem szerint a munkaalkoholizmusnak egy gyengébb válfaját űzöm, tíz-tizenegy órát szoktam dolgozni. Természetesen az ember időnként eljut színházba, egy kis fallabdázás belefér, de jellemzően nagyon komolyan veszem azt, hogy a gyerekekkel érdemes foglalkozni. Évtizedek óta a befektetések világában mozgok, és szentül hiszem, hogy a gyerekeinkre szánt idő a legértékesebb befektetés valamennyi közül. Igyekszem tehát terelgetni őket, de én most már csak az utolsó simításokat tudom hozzátenni, és örülök, ha elfogadják tőlem. Üres perceimben az internetet bújom, hogy hátha van még valami külföldön, amit lehet adaptálni Magyarországra; egy finanszírozási struktúra vagy bármi új ötlet, valami megoldás, ami Kecskemétnek nagyon jó lehet. Az itt tapasztalt támogatói, partneri kultúrát, nemcsak nyomokban éreztem, de szívesen magammal vinném Budapestre is, hogy mindenki így álljon a másikhoz. Szeretem, hogy a gazdasági világ spektrumai rendkívül szélesek és dinamikusak, állandó mozgásban és fejlődésben vannak. Ráadásul Kecskemétet rendkívül befogadó városnak ismertem meg, az emberek nyitottak és segítőkészek, ezért nagy dolgokat lehet itt létrehozni.

 

„Évtizedek óta a befektetések világában mozgok, és szentül hiszem, hogy a gyerekeinkre szánt idő a legértékesebb befektetés valamennyi közül.”



Bajáki Zsanett



© Minden jog fenntartva!
3

2017/4.

„A minőség a precizitáson múlik”


 

A 19 éves Varga Soma Cegléden él és a kecskeméti Neumann János Egyetem gépészmérnöki szakán tanul. Otthonában a koleszból éppen hazaérkező fiatal jellegzetes körülményei fogadnak – reggeliző haverok, fotelba halmozott ruhák –, miközben Soma korántsem az egyetemisták átlagos életét éli, hiszen szinte teljes szabadidejét egy egészen egyedülálló hobbinak szenteli.

 

Hogyan jött az érdeklődés a kések, bicskák iránt?

Régóta érdekelnek a szúró-vágó eszközök, és pár éve szerettem volna beruházni egy normális darabba. Kiválasztottam egy szép bicskát, melyre elég sokat kellett várni, mert Amerikából jött, Magyarországon akkor még nem is volt forgalomban. Aztán arra gondoltam, hogy valami hasonlót, én is tudnék készíteni. A végeredmény persze közelében sem volt az eredetinek, de legalább vágott. Rendeltetésszerűen ugyan nem nagyon használtam, mert itthon volt minden, inkább csak magammal hordtam. Gyűjtésbe bele sem kezdtem, mert az rengeteg pénzbe kerülne, inkább maradtam a készítésnél.

 

Honnan tudtad beszerezni a munkaeszközöket?

Egyáltalán nem volt meg minden eszköz, amikor belefogtam. A nagypapám lakatos, bár jelen pillanatban tüzelőanyag-fuvarozó, de van neki egy kis műhelye, ahol az alapfelszerelés rendelkezésre állt. Ehhez jött egy kisflex, egy kicsi csiszoló, néhány kéziszerszám, és elkészült az első késem. Rengeteg idő, mire kézzel becsiszolgatja az ember az összes formát, alakzatot.

 

Hogyan zajlik a késkészítés?

Az első nyilván a stílus megteremtése. Ha a fejemben kezd összeállni egy forma, akkor leülök a gép elé, és egy program segítségével rajzolgatok. Ez 4-5 órát vesz igénybe attól függően, hogy mennyire részletgazdagon szeretném elkészíteni a vázlatot, amit addig módosítgatok, míg nem lesz teljesen jó. Ha megvan, kinyomtatom méretaránynak megfelelően egy A4-es lapra, majd azt ragasztom fel a különböző alapanyagokra: általában táblaacélra vagy valamilyen kovácsolt acélra. Régebben kovácsoltam egy keveset, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább ráállok a kész alapanyagra, ami kifizetődőbb, mert nincs megfelelő technikám ahhoz, hogy profi szinten foglalkozzam a kovácsolással. Ezután a nagyolás jön, vagyis az anyag a kivágása, utána pedig az összepróbálás, a csiszolás és a hőkezelés. Ha nagyjából megvan a szerkezet, akkor már nyitható-csukható a bicska, és a finombeállítások következnek.

 

Mennyi idő, amíg elkészül egy bicska?

Csináltam egyszer egy hat darabból álló kisebb sorozatot, melynek egyik bicskája körülbelül két és fél nap alatt készült el napi tizenkét órás „műszakban”. Volt viszont olyan darabom is, amellyel egy egész hetet dolgoztam. Szóval időigényes munka, leginkább a kidolgozás minősége és a díszítések határozzák meg, hogy mennyire.

 

Hány saját darabot készítettél már, és azoknak mi a sorsuk?

Körülbelül a tizenharmadik bicskánál járok, késből pedig 70-80 készült már el. Főleg cserebere úton működik ez a dolog, rengeteg az ismerősöm, barátom. Valaki alapanyagot ad, valaki órát, valaki szerszámot, mindenkinek van valamije, amiért cserébe aztán meglepem egy saját készítésű bicskával. Szeretnék majd komolyabban foglalkozni vele, de jelenleg – a főiskola mellett – még a kés- és bicskakészítést is tanulom. Rengeteg ember segít. Én kérdezek, ők elmondanak mindent, beengednek a műhelyükbe, ahol kisebb praktikákat tudok ellesni. Sok információt ad az internet is, illetve a folyamatos gyakorlás: ott állni a gép mellett, a tűreszelő mellett, és addig csiszolni, amíg az a penge olyan lesz, amilyet szeretnék. Ha kell, akkor pedig ledobni, leverni, majd újat készíteni.

 

Ki a leendő célcsoport?

Szerintem sokan igénylik az ilyen termékeket, de a nagyobb mestereknél hosszú a várólista, és sokan nem is dolgoznak Magyarországra. Elég komplikált, de aki szeretne, az hozzájuthat egyedi minőségi darabokhoz. Inkább az igényességben lenne ennek a szakmának a jövője, a tucatgyártást átvették a nagy gyárak, viszont a kézi munkát semmilyen gép nem tudja utánozni. A szép, finoman kidolgozott exkluzív alapanyagokból készülő termékekre jó néhány ember tartana igényt a gyűjtők közül, ők lennének később az elsődleges célcsoport.

 

„Inkább az igényességben lenne ennek a szakmának a jövője, a tucatgyártást átvették a nagy gyárak, viszont a kézi munkát semmilyen gép nem tudja utánozni.”

 

Mennyibe kerül egy-egy bicska?

Ötezer forinttól ötmillióig bármennyi lehet az ára. A drágábbak készülhetnek aranyból, kagylóból, teknőspáncélból, mamut- vagy rozmáragyarból, narválszarvból és ezüstből is – minden az összeállítástól függ. Az exkluzív termékekhez már nyilván tartozik egy brand, egy arculat.

 

Mennyi ideig leszel még a tanuló szakaszban?

Mivel magasra tettem a mércét, ezért rengeteg idő. A fő célom egyelőre a tanulás, nem pedig a brandépítés. Sok olyan lépés van, ami még nem tisztázódott le, rengeteg olyan fogás, amit még fejlesztenem kell. Anyukámnak nagyon sokat köszönhetek. Ő vette meg kicsi koromban a komolyabb technik legókat. Azokon hamar megtanultam alkalmazni ezeket a fogásokat, és nem voltam rest egész napot tölteni a játék felett.

 

Milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valaki jó kést tudjon készíteni?

A rajztudás (ami nekem sajnos nincs) óriási előny. Fontos a szépérzék, a szemmérték, a precizitás. Meg persze rengeteg türelem…

 

Vannak itt is trendek, mint a divatban?

Ebben a kategóriában két fő vonal van. Az egyik a taktikai, amelyik a mindennapi hordásra, speciális feladatokra alkalmas, jellemzője a modern stílus és a kicsit szögletes formavilág. A másik pedig az elegáns, exkluzív, finomabb forma precíz illesztésekkel, ívekkel, díszítésekkel. De az anyagfelhasználásnak szintén a pénztárca szab határt. Létezik mindenféle külföldi weboldal, lehet bármilyen alapanyagot rendelni, ezeknek már nem nagyon van határa. Én azt gondolom, hogy mindent el lehet adni, ez csak marketing kérdése. Szóval megfelelő szaktudás nélkül is lehet késeket készíteni, és akkor is el lehet őket adni, ha csúnyák. A divat természetesen mindenhol jelen van, többek között itt is. Vannak azok, akik csinálják a divatot, vannak, akik követik, és akadnak, akiket nem annyira foglalkoztat a divat. A szépség szerintem mindig a jó ízléstől és a precizitástól függ. A kéziszerszámok segítségével lehet igazán egyedivé válni, szabadon engedni a fantáziánkat. Van egy-két nagyobb gép, marógép, pantográf, szalagcsiszolók, melyeknek számít a minőségük, de a lényeg a kéziszerszám. Azzal lehet kivitelezni azt végtelenül precíz kézi munkát, amit igazán megfizetnek.

 

„A szépség szerintem mindig a jó ízléstől és a precizitástól függ. A kéziszerszámok segítségével lehet igazán egyedivé válni, szabadon engedni a fantáziánkat.”

 

Az inspirációt honnan szerzed?

Mondanám, hogy van egy kialakult forma- és stílusvilágom, de még nincs. Folyamatosan alakulok. Először megvoltak az alapformák, aztán pedig ott az internet. Napi egy-két órát rászánok arra, hogy leülök a gép elé és tematikus weboldalakat nézegetek, hogy fejlődjön a szépérzékem. Mindenhonnan lehet ihletet meríteni – autó, növény, állat –, de mostanában például tetszenek a pipák is. A mesteremnek, Palásti Gézának sokat köszönhetek. Ő egy ceglédi bácsi, aki köszörűs volt, de foglalkozott kések készítésével is. Van még jó pár ember, akiknek sokat jelent a támogatásuk, ilyen például az anyukám, a nagypapám meg néhány késkészítő, akikkel jóban vagyok, illetve Parragh Ferenc barátom. Nem kell itt komoly dolgokra gondolni; bárki, aki szakmailag vagy emberileg egy kicsit is hozzáad, már sokat segített.

 

 

Bajáki Zsanett


Fotó: Palásti György

 

 

 

 

© Minden jog fenntartva!
4

2017/4.

ÉlményMűhely – Az örömteli alkotás közössége

 


Az ÉlményMűhely Matematikai-Művészeti Mozgalom 2008-ban indult útjára Pécsről matematikusok, művészek, kézművesek, játékkészítők, tanárok, szülők és gyerekek összefogásával. Nemzetközi szinten is az elsők között vágtak bele a STEAM (Science, Technology, Engineering, Arts & Mathematics)-területek integrált oktatási és tanulási módszereinek feltérképezésébe és továbbfejlesztésébe. Az évek során egyszerre sikerült egy nyitott közösséget, egy tanárokat, kutatókat és művészeket összekapcsoló szakmai hálózatot és több száz szakembert mozgósítani képes művészeti-tudományos kreatív ügynökséget megalapozniuk. A részletekbe az alapítók egyike, a Magyarországon is aktív, de több mint egy évtizede Finnországban élő Fenyvesi Kristóf avatta be magazinunkat.

 

Hogyan született meg ennek az egyedülálló kezdeményezésnek az ötlete?

Pécsen dolgoztam mint kulturálisprogram-szervező, mellette doktori iskolába jártam, tudományos tevékenységet végeztem. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan lehetne ezt a két dolgot összekapcsolni, tehát olyan kulturális eseményt szervezni, amely tudományos szempontból is releváns. Az első ilyen kezdeményezésünk volt az Erdély Dániel grafikus-formatervezővel, valamint számos hazai és külföldi munkatársunkkal 2007-től évente megrendezett Ars GEometrica matematikai-művészeti fesztivál. Ez a rendezvényünk néhány más projekttel együtt a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa program egyik előkészítő eseményévé vált. A titulus elnyerésével megnyílt a lehetőség arra, hogy nagyobb léptékben is gondolkodjunk. 2010-ben meghívtuk Pécsre a Bridgest, amelyik a világ legnagyobb matematikai-művészeti közössége olyan magyar előadókkal, mint például Rubik Ernő vagy Lovász László. A világ minden tájáról jöttek tudósok és művészek, hiszen ez egy kiállításokkal, koncertekkel, színházi előadásokkal, családi és közösségi programokkal teli egész hetes program volt, mely tudományos jelentőségét megtartva olvadt bele a város fesztiválszerű rendezvényeibe. A világ kiemelkedő tehetségű matematikusainak és művészeinek találkozása a pécsi gyerekekkel a rendezvényeink családi napján mindig átütő élményt jelentett. Rájöttünk, hogy minderre nem csak évente egyszer lenne szükség. Úgy éreztük, hogy meg kellene teremteni annak a lehetőségét, hogy ez a szellemiség minél több iskolában kibontakozhasson akár a hétköznapokban is, mégpedig a gyerekeket, a tanáraikat és a szülőket is közösséggé kovácsolva. Tulajdonképpen ennek az ambiciózus szándéknak az eredménye az ÉlményMűhely. Mire az ÉlményMűhely elindult, addigra már az ország minden tájáról jelentkeztek matematikusok, művészek, kézművesek, játékkészítők, tanárok, szülők és gyerekek, hogy szeretnének bekapcsolódni. Eközben a Bridges, illetve a magyar gyökerű, de ugyancsak nemzetközi szimmetria mozgalom révén, a nemzetközi utak is megnyíltak előttünk... Elgurítottunk egy hógolyót, és egy lavinát kaptunk vissza.

 



Mi a küldetésetek?

Az ÉlményMűhely oktatási és kutatási tevékenységében a tudomány- és művészetpedagógia különféle módszereinek összekapcsolhatóságából indulunk ki. Tartalmi szempontból a matematikailag megragadható összefüggések sokszínűségének, művészeti és kulturális jelentőségének közösségi felfedezésében szeretnénk mind a fiatalokat, mind az idősebbeket támogatni. Az is foglalkoztat bennünket, hogy egy esztétikai élmény vagy alapvetően művészi, kreatív motiváció miként vezethet új matematikai vagy természettudományos felismerésekhez. A művészi alkotásnak, a kreatív élménynek ugyanakkor nagy szerepet tulajdonítunk a matematikából tanultak személyessé tételében és személyközpontú átadásában is. A matematika a tudományok közös nyelve, ezért a tevékenységünk számos más tudományterületre is kiterjed, mint ahogy a vizuális művészeteken kívül a zene vagy a technológia, például a robotika vagy a kódolás kreatív alkalmazása is a profilunkba illeszkedik. A jelenlegi oktatási trendek között a tágabb kontextust számunkra a STEAM-mozgalom jelenti, ami nem más, mint a Science (tudomány), a Technology (technológia), az Engineering (mérnöki ismeretek), az Arts (művészetek) és a Mathematics (matematika) összekapcsolása. A valódi problémák komplexek, megoldásuk soha nem korlátozódhat egyetlen tudományterületre, hanem a perspektívákat egyesítő, úgynevezett transzdiszciplináris megközelítést igényelnek. Az ÉlményMűhelyben a közösségi problémamegoldó gyakorlatok kialakításának fontosságában hiszünk, és a gyerekeket minél több fizikai, mentális és intellektuális eszközzel igyekszünk ebben támogatni. A célunk, hogy megmutassuk: a matematika a közös élmények, felismerések forrása, az örömteli alkotás eszköze. Ezt az élményt szeretnénk előidézni játékos formában és mindenki számára hozzáférhető módon, hogy motivációt nyújtsunk a tanuláshoz.

 

„A célunk, hogy megmutassuk: a matematika a közös élmények, felismerések forrása, az örömteli alkotás eszköze.”

 

Ki a célközönségetek?

Mindig a közösségből indulunk ki, és a közösség tudásán, érdeklődésén alapul minden. Az ÉlményMűhely tulajdonképpen egy párbeszédplatform, lehetőség arra, hogy megismerjük egymás gondolatait, és ezeket úgy forgassuk-rakosgassuk, mint a Rubik-kockát. Rendezvényeinkre játszani és felfedezni hívunk minden érdeklődőt. Az elmúlt időszakban megrendezett országos érdeklődésnek örvendő, illetve külföldi programjainkon több mint 30.000 általános és középiskolai tanuló, főiskolás, egyetemista diák, valamint több ezer pedagógus és majdnem ugyanannyi szülő vett részt. Rendezvényeink Magyarországon kívül rendszeresek Finnországban, valamint az ÉlményMűhely szinte állandóan meghívásokat kap Európa más országaiba, Észak-Amerikába, Ázsiába, ahol több rangos nemzetközi szakmai szervezet, intézmény és oktatásieszköz-fejlesztő cég partnere vagyunk.

 

„Az ÉlményMűhely tulajdonképpen egy párbeszédplatform, lehetőség arra, hogy megismerjük egymás gondolatait, és ezeket úgy forgassuk-rakosgassuk, mint a Rubik-kockát.”

 

 Nemzetközi pályán

A finnországi ÉlményMűhely rendezvényei mára ugyanolyan rendszeresek, mint a magyarországi események, illetve 2017 sok nemzetközi szereplést is hozott. Többször jártunk Dél-Afrikában a nyár folyamán. Fokváros egyik jelentős eseménye az Open Design Festival, amelynek idén a fő témája az oktatás, illetve a tanulás volt. Nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy az ÉlményMűhely foglalkozásait választották főszereplőnek, ráadásul több ottani kutató és pedagógus kezdte tanulmányozni megközelítési módunkat, vagyis a módszereinken, oktatási anyagainkon alapuló foglalkozások már Dél-Afrikában is elindultak. Fokvárosban naponta több száz gyerekkel találkoztunk. A város legszegényebb környékeiről is érkeztek hozzánk gyerekek. Óriási élmény volt velük dolgozni és megtapasztalni, hogy milyen örömmel és mekkora lelkesedéssel vetették bele magukat a közös problémamegoldásba. Sokat jelentett számukra, hogy nálunk nem abba a hierarchikus tanár-diák viszonyba csöppentek, amit az iskolai tanulmányaik alatt megszoktak, hanem tanárok és diákok együtt, gyakorlatilag egymást inspiráltuk.


Felmérők kontra mentális jóllét

Koreában – számos kutató, tanár és oktatásieszköz-fejlesztő mellett – az oktatási minisztérium munkatársaival is találkoztunk. A már említett STEAM-megközelítés Koreában az új tanterv része, illetve élen járnak mind a PISA-, mind a TIMSS-felméréseken szerzett eredmények tekintetében, akárcsak korábban a finnek. Viszont egészen más az oktatási kultúra Koreában, mint például Finnországban, ahol a hangsúlyt a gyerekek saját világára, az önrendelkezésre, a demokratikus működésre, az átlátható viszonyokra és az egyenrangúságra helyezik. Ezzel szemben Koreában a gyerekek sokkal inkább alárendeltek és meglehetősen túlterheltek. De mégis hogyan lehet hasonló eredményeket elérni egészen másfajta mentalitással? Finnországban újabban egyébként is azt mondják, hogy túl sokat foglalkoztunk a diákok teljesítményének mérésével, holott sokkal fontosabb lenne, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában. Szerencsére már Koreában is egyre gyakoribbak az ehhez hasonló vélemények, miszerint arra kellene elsősorban koncentrálni, hogy a gyerekek szeretnek-e iskolába járni, szeretnek-e tanulni, és hogy a mentális jóllétükhöz hozzájárul-e az iskola, az a közösség, amelyben tanulnak. Szomorú, ám fontos adat, hogy több olyan országban, ahonnan a kiváló PISA-eredmények jönnek (pl. Szingapúr, Korea) nagyon magas az iskoláskori öngyilkosságok száma. Fontos-e, hogy ők állnak a ranglétra csúcsán, ha ennek ilyen ára van?

 

 „…túl sokat foglalkoztunk a diákok teljesítményének mérésével, holott sokkal fontosabb lenne, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában.”

 

Említettél több kecskeméti kapcsolódást. Melyek ezek?

Kriston Vízi József, a Katona József Múzeum a muzeológusa, valamint Szabics István, a Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei igazgatója fontos magyarországi mentora az ÉlményMűhelynek. Nagy lehetőség volt, hogy a Csiperón is bemutatkozhattunk, és örülünk, hogy ismerhettük Farkas Gábort, hogy együtt dolgozhattunk. A kecskeméti CaraWonga oktatási eszköz magyarországi és külföldi eseményeink kedvelt szereplője. A közelmúltban Finnországban is rendeztek egy Bridges-konferenciát, melynek kísérőeseménye volt Orosz István kecskeméti születésű képzőművész kiállítása. A konferenciát megrendező közép-finnországi Jyväskyläi Egyetem Információtechnológiai Kara úgy döntött, hogy állandó kiállítást nyit a Finnországba érkezett 26 Orosz-műalkotásból. A kar falaira helyezték el a képeket, hogy ezzel is hangsúlyozzák a humanista alapállást az ember és a technológia kapcsolatában. Finnországban a humán dimenzió minden kérdésben nagyon fontos: ha folyamatokban gondolkozunk, az embernek kell lennie a kezdetnek és a végnek.

 

Bajáki Zsanett


Fotó: ÉlményMűhely



© Minden jog fenntartva!
5

2017/4.

A dizájn a legjobb katalizátor

 

 

Az Arnon Design Chef kreatív stúdió 1995-ben született két alkotóművész találkozásából, akik elsődleges célul tűzték ki a marketing, a koncepció és a dizájn precíz szintézisének létrehozását. A két grafikusművész hosszú évek óta tartó alkotótársi kapcsolata ugyanakkor régi barátság, melyben lelkük másik fele, a képzőművészet és az alkotás személyesebb síkjai is fontos szerepet töltenek be.

 

 

– Kezdetben egy innovatív, kutatásközpontú, alternatív csomagolástechnológiával, fejlesztéssel és előkészítéssel foglalkozó céget álmodtunk meg – kezd a történetbe Boros Anikó. – Nagyon sok előremutató fejlesztést végeztünk – az első perctől Macintosh és Silicon Graphics gépeken terveztünk, a legmodernebb technológiákat vásároltuk meg –, ám ezt a fajta gondolkodást és irányt nem igazán támogatta 20-25 éve a gazdaság. Fókuszunkat ezért a hagyományos kommunikációs elemek újraértelmezésére, valamint komplex csomagolástrendek kidolgozására irányítottuk. A tervezési folyamatot a csúcstechnológiát képviselő eszközökkel tartjuk kézben. Ilyen a kiemelkedő teljesítményű workstation tizenkét processzoros MacPro vezérgépünk és 35 colos softproof monitoraink, a Wacom Cintiq interaktív rajzmonitor, illetve a professzionális fotóstúdiónk. A marketingkommunikáció belépett a PR és a grafikai tervezés mellé, így indult el a ma már empátiamarketing néven ismert és alkalmazott tudományos tevékenységünk, valamint az ennek alapján megvalósuló koncepcionális dizájnermunkák sora.

 

Empátiamarketing – az ember szívével látni

– A kommunikáció világában állandó változás tapasztalható. A résztvevők a felhalmozott ismeretanyag tükrében egyre inkább átlátják a rendszert és megtagadják azt a fajta együttműködést, ami őket mint fogyasztókat a gazdasági manipuláció szolgálatába állítja (reklámellenesség). Már van lehetőség arra, hogy az egyén visszaszerezze személyes szuverenitásának azt a részét, amelyiket a gazdaság, a politika, a média, és a társadalom elvett tőle. Hogy ezek az új lehetőségek ne csupán fikciók legyenek, ehhez kívánunk segítséget nyújtani a saját eszközeinkkel a csomagolások újraértelmezésén keresztül. Munkánkat a forma- és a vizuális kommunikáció területén felhalmozott ismeretanyagok, valamint a megszerzett tapasztalatok segítik. Vizsgáljuk a fogyasztói döntést mozgató attitűdöket, a fogyasztó viszonyát, hozzáállását, szemléletmódját, beállítódását, a kognitív, emocionális és cselekvő összetevőket. Maga az empátia beleérző képességet jelent: a másik ember szemével látni, a másik ember fülével hallani és a másik ember szívével érezni. Kevésbé költőien fogalmazva az empátia nem más, mint a nonverbális kommunikáció – tulajdonképpen a metakommunikáció – felfogásának és értelmezésének a képessége. Mi ezt a működést fordítjuk át a szakterületünkre, és alkalmazzuk a térrendezés, a márkateremtés és a projekttervezések során. Így születtek bizonyos márkaneveink, például az Erős Pista, az Audissima, a Bistorant, a Csemetedoki, a Piknikség; védjegyeink, mint az Eccofood, a Nemzeti Művelődési Intézet, a Vekni, az Apricot Garden. De ilyen csomagolás például a Zalaco Roletti, a Bogumil, a Piroska vagy a Félegyházi Régimódi Beigli is.

 

 „A résztvevők a felhalmozott ismeretanyag tükrében egyre inkább átlátják a rendszert és megtagadják azt a fajta együttműködést, ami őket mint fogyasztókat a gazdasági manipuláció szolgálatába állítja.”

 

 

Termékek helyett élményt és megoldást vásárolni

– Kutatómunkánkkal az elkövetkező időszakok várható kommunikációs lehetőségeit keressük, melyeket felhasználunk a tervezéseknél, és ezzel – reményeink szerint – egyfajta transzformációt végzünk. A feladathoz kapcsolódó felelősséggel tisztában vagyunk, ezért egy-egy új termék megteremtésének alapfeltételei mindig a gondos előkészítési, minőségi és megbízhatósági felmérések. A tervezési folyamat egyik legkockázatosabb pontja a megjelenítés, vagyis hogy a megrendelő képes legyen elképzelni a még nem létezőt. Ám már a kezdetekkor megtapasztaltuk, hogy ez nem elvárható igény. Egy vázlat a laikusok számára túl absztrakt, a valóságtól független marad, pedig a kezdeti fázisban is ugyanolyan fontos lenne, hogy vizualizálható legyen egy termék. Ilyenkor az egyetlen, de eredményében kitűnő megoldás a tervek virtuális megjelenítése, mely mindig segít nekünk elfogadtatni azokat. A 3D-s virtuális látványképeken a még nem létező terméket is gond nélkül szimulálhatjuk akár a konkurens termékek között is. Ma már persze ez nem olyan különleges, de 95-ben még nagyon kurrens volt, így lett megrendelőnk a Chio, melynek fémdobozos termékeit – sőt magát a fémdobozos terméket mint megoldást, valamint az ahhoz kapcsolódó stratégiát is – mind mi terveztük. A német anyacég pedig elsőre elfogadta a 3D-ben modellezett terveinket. A munkánkhoz szükséges szoftverek azonban itthon nem voltak mindig elérhetők. Egy alkalommal lehetőségünk volt eljutni Torontóba, az Alias/Wavefront céghez. Az általuk készített szoftverekkel készült akkoriban a Maszk, a Jurassic Park vagy az Independent Day. Az ott szerzett tapasztalatok és a közvetlen élmény stimulálta munkánkban a 3D-s modellezés professzionálisabb megközelítését. Még egy Silicon gépet is beszereztünk a tervezéshez. Később több külföldi meghívást is kaptunk, mely utakról fantasztikus technológiákkal tértünk haza. Ekkorra már megrendelőink között volt például a Zalaco Rt., a Pikopack Rt., a Graboplast, a Cerbona, a Karamell Rt. Univer és a Megatrend. Számtalan termék- és termékarculati terv elfogadtatását és piacra vitelét segítette a virtuális megjelenítés a férfiboxer csomagolásától az exkluzív bonbonokig.

 

A tervezési folyamat egyik legkockázatosabb pontja a megjelenítés, vagyis hogy a megrendelő képes legyen elképzelni a még nem létezőt.”

 

 

„Mindig kell egy álmodó a cégnél”

– Míg az első évtizedben szinte csak érintőlegesen dolgoztunk kecskeméti cégekkel – több volt a vidéki, de leginkább a külföldi megbízás –, később ez megváltozott – veszi át a szót Zsoldos Csaba. – A cég- és termékarculatok tervezésében egyre több helyi cég vált érdekeltté. A kisvállalkozóknak ugyanolyan odaadással terveztünk, mint a nagy cégeknek. A legfontosabb, hogy legyen egy megfelelő emberi kapcsolat, ezért csak közvetlenül a döntéshozóval, döntéshozókkal tárgyalunk. Minden esetben ez vált be. Azon ritka alkalmakkor, ha valami miatt például egy független menedzser közvetítette a munkát, sajnos mindig sok probléma adódott. Egy-egy feladat során annyira elmerülünk és átlényegülünk a munka szellemiségével, a célokkal, hogy azt megbeszélni, megteremteni direktben a megrendelővel, a „megálmodóval” együttműködve érdemes. Nekünk nagyon fontos, hogy legyen ilyen „álmodó” a cégnél. Ha nincs, szinte borítékolható a kudarc. Ilyenkor a projekt nem is jut el a kivitelezési fázisba, mert az energiák szétúsznak, nem tud motorként dolgozni az együttműködés. Alapvetően azt feltételezzük, hogy a megrendelő életének egy nagyon fontos szakasza, amikor eljut termékének a piacra juttatásáig, akkor pedig – egyfajta workgroupban – nekünk is ott kell lennünk vele az arcvonalban.

 



Kiemelkedő sikerek a hazai pályán is

Boros Anikó: – Kecskeméten az elmúlt években több hónapig, de akár évekig tartó projektekben is részt vettünk. Ilyen volt a Four Points by Sheraton Kecskemét Hotel és Konferencia-központ megvalósulása. A művészeti tanács tagjaiként egyfajta stratégiát vártak tőlünk, mely olyan plusz lehetőségeket tartalmaz, amelyek vizuálisan is megjeleníthetők lehetnek a belső terekben, a hotel egészében is. Így valósult meg az Apricot Garden, a konferenciatermek névrendszere, a Bistorant, a Kecskemétfilm magyar népmeséinek felhasználásával készült egyedi mesekollázsok a szobákban, vagy a hotel jelképe, az „égig érő” barackfa rozsdamentes acélszobra a bejárat előtt. Ebben a projektben Varga Mihály igazgató volt az „álmodó” ember. Nem sokkal később elindult a gyermekosztályok funkcionális dekorációja a Bács-Kiskun Megyei Kórház újonnan felépült szárnyában. Ez lett a kilenc hónapig tartó Csemetedoki projekt, amely a gyermekek önfeledt gyógyulásáért jött létre helyi vállalkozók segítő adományaiból. 720 négyzetméter (!) falfelületet dekoráltunk négy szinten, teljesen alapjaiból tervezve újjá egy mesevilágot. Az alapfigurákat a Magyar Népmesék sorozatból választották ki és rajzolták újra, így váltak alkalmassá a felhasználásra. Mikulás Ferenccel és a kivitelező Jampolo Kft.-vel együttműködve hónapról hónapra növekedett a projekt, amelynek dr. Kelemen Edit volt a szíve-lelke. Folytatásként megszületett a koraszülöttosztály Csendelő nevű relaxációs és a gyermekosztály kórtermeinek audiovizuális fejlesztési projektje.

 

A dizájn mint katalizátor

Zsoldos Csaba: – Tapasztalatból tudjuk, hogy egy jó dizájn katalizátorként működhet egy cég életében. Szép példa erre a Félegyházi Pékségé. A dizájn tudatos alkalmazásával olyan működési modellt hoztak létre szakterületükön, ahol – a pékségekben használt hagyományos módszereket átalakítva – a termékeladás már az élményre, a tudatra ható ingerekre, az empátiára fókuszálva kommunikál a vevőkkel. A cég a környezet minden részletében igyekszik optimális légkört teremteni. Ebben a munkában lassan negyedik éve vagyunk partnerek. Teljes arculatváltáson mentek keresztül, ami rengeteg munkával járt számukra, de a jövőre tervezett lépéseik velünk még grandiózusabbak, példaértékűek lesznek. A sok munka gyümölcseként 2015-ben és 2017-ben is Év Boltja díjat, valamint a 2017-es Design Management díjat is elnyerte a cég.

 

„A dizájn tudatos alkalmazásával olyan működési modellt hoztak létre szakterületükön, ahol a termékeladás már az élményre, a tudatra ható ingerekre, az empátiára fókuszálva kommunikál a vevőkkel.”

 

 

– Néha különleges feladatokkal is megtalálnak partnereink. Jó példa erre az Automotive Hungary kiállítás, amelyen Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata, az egykori Kecskeméti Főiskola, a Mercedes-Benz gyár, valamint a Kereskedelmi és Iparkamara közös bemutatkozóterét valósítottuk meg egyedi módon, a Hungexpo területén. Ilyen volt a Sárik Péter trió egyedi megjelenésű jazz CD-kiadványának elkészítése is, amely a magyar hanglemezkiadás egyik teljesen új formátumú produktumává tette a előadást. De ennyire innovatív a Balkan Fanatik nemzetközi lemezeinek tervezése, köztük a György Kurtággal közös produkciójuké. Vagy az éppen aktuális munkánk a Noxxion, egy a nemzetközi piacra készülő innovatív játék kreatívjának tervezése.

 

Teljes szívvel a jó ügyek mellett

Boros Anikó: – Életünk fontos területe, hogy kapcsolatokat ápoljunk és együttműködjünk minél több nagyszerű emberrel, akik jó célokért dolgoznak. Munkánkkal igyekszünk segíteni többek között a Hírös Koraszülöttek Közhasznú Alapítványt, a Medina Adományboltot és a Vastaps Produkciót. Mindegyikben egy-egy 150%-ban elszánt „álmodó” dolgozik napról napra azért, hogy munkájával gyógyítson, segítsen, szórakoztasson másokat; mi pedig teljes szívvel tudunk ezek mögé a projektek mögé állni.

 

„Lelkünk másik fele a képzőművészeté”

Zsoldos Csaba: – A dizájn mellett lelkünk másik fele a képzőművészet világáé az alkotás személyesebb síkjain. Több-kevesebb sikerrel próbálunk időt találni ehhez a tevékenységünkhöz is, mert mindketten hivatásos művészek vagyunk. Ritkán, de kiállításokon megmutatjuk alkotásainkat, legutóbb a Kodály Fesztivál keretében volt egy rendhagyó bemutatkozásunk, melynek megnyitójára négyszázan jöttek el, és már készül a következő kiállítás/performance anyaga is.

Parallel több könyvötletünk is várja, hogy formába álmodjuk, és dolgozunk egy nemzetközi gyermek- és fotóművészeti könyvkiadó alapításán is, mely lassan a tűzvonalba kerül. Ez egy nagyon izgalmas kihívás számunkra, és már nagyon szeretnénk erre koncentrálva dolgozni, főleg ezzel foglalkozni, reméljük, rövidesen eljön az ideje. A képzőművészeti munkáinkban a nevünket másként használjuk: Zsoldos Csaba – Arnon Blaid, Boros Anikó – Okina Sorob. Mindeközben szakítunk időt az általunk is használt csúcsszoftverek továbbfejlesztésében való részvételre is, ami egyúttal elősegíti, hogy mindig a legfrissebb fejlesztésekkel dolgozhassunk, mint amilyen például az amerikai Luminar, az Adobe és a Rhino 3D. A hosszú évek óta tartó alkotótársi kapcsolat régi barátság is egyben. Szerencsések vagyunk, hogy az alkotás folyamatát lehetőségünk van együtt megélni, egymást segíteni benne. Félszavakból is megértjük a másik szándékát, miközben nem önfeladással jutunk konszenzusra a feladatmegoldások irányában és módjában minden esetben. 



Bajáki Zsanett



© Minden jog fenntartva!
6

2017/4.

Irány Alaszka!


Sarki fény, aranyláz, vulkánok, fjordok és még több tucat érv szól amellett, hogy az USA legnagyobb tagállama a bakancslistánk élén szerepeljen. Kalandozz velünk e mesés, hófödte birodalom kincseskamrájában! Ám ha csak a szánhúzó kutyák érdekelnek, még Alaszkáig sem kell utaznod, hiszen a Kecskeméthez közel élő Kiss-Tóth Zoltán és családja büszke gazdája az egyik legvidámabb huskycsapatnak. 


Orosz gyarmatból kincsesbánya

Az egykori orosz gyarmat 1867-ben lett az Amerikai Egyesült Államok tulajdona – mindössze 7,2 millió dollárért –, de pár évtizeddel később jócskán visszahozta a vételárat, amikor felfedezték az alaszkai aranykészleteket. Az 1890-es évektől bő száz éven keresztül volt ez a zimankós vidék az arany-, illetve az olajvadászok világa. Külön érdekessége, hogy bár területileg a legnagyobb USA-tagállam, lakosainak száma mindössze hétszázezer, ők is főként három településen élnek. 





A szánhúzó versenyek hazája

A repülővel érkezők rögtön az állam legnagyobb városában, Anchorage-ben landolnak, amelynek – a reptéren és a kikötőn kívül – legfőbb látványossága, hogy itt rendezik meg minden évben a legendás kutyaszánversenyt, az Iditarodot. Az Anchorage-ből induló versenyen a résztvevők 1150 mérföldet tesznek meg mintegy 8-13 nap alatt, amíg a célállomásra, Nome városába érnek. A másik fontos urbanisztikai állomás Juenau, Alaszka fővárosa, mely az USA második legnagyobb városa, holott mindössze harmincezren lakják. 


Elvonulás kontra extrém kalandok

Alaszka elsősorban a lélegzetelállító természeti szépségeiről ismert, és évente emberek százezrei keresik fel, hogy szemtanúi legyenek ezeknek az egyedülálló csodáknak. A monumentális hegyek, a sziklás csúcsok, a varázslatos fjordok és az óriásgleccserek világa már évmilliók óta alakítja Földünk klímáját. Jelenleg tizenhét nemzeti park várja, hogy a kíváncsi utazók felfedezzék a zord jégvilág titkait. Az extrém kalandok szerelmesei sem maradnak program nélkül, ugyanis a negyvenegy működő vulkán bebarangolásán kívül lehetőségük van a gleccserszakadékok megmászására vagy akár a vadvízi evezésre is. A figyelmesebb turisták fültanúi lehetnek a borjadzásnak, amely a gleccserekről leszakadó jégtömbök hangja. Alaszka egyik legismertebb nemzeti parkja, a Glacier, 1986-tól a világörökség része. Az európai éghajlathoz szokott embereknek leginkább április és november között érdemes idelátogatniuk, mert a nyári évszakban az időjárás egészen kellemes, akár egy póló is elegendő. 


Aurora Borealis az égi vásznon

Alaszka egyik legjelentősebb turisztikai látványossága a sarki fény, amely évszázadok óta elbűvöli az embereket. A különös és nehezen megmagyarázható fényjelenség először egy halványfehér csíkkal tűnik fel távol az égen, majd lassan színt és formát változtatva meghódítja az egész égboltot. A tudomány jelenlegi állása szerint sarki fény akkor jön létre, ha a Napból érkező töltött részecskék kapcsolatba lépnek a Föld mágneses mezőjével.


Rudolf a tányéron

Az alaszkai gasztronómia elsősorban azoknak kedvez, akik szeretik a tenger gyümölcseit. Legyen szó rákokról, halakról, kagylókról, polipokról, abban egészen biztosak lehetünk, hogy itt mindössze néhány perc telik el, mire a finom csemege a tengerből a tányérunkra kerül. Kihagyhatatlan helyi fogás laposhal és a királyrák, amely édes omlós húsával szinte elolvad az ember szájában egy korty finom borral. Azoknak pedig, akik már nem hisznek a Mikulásban, bátran ajánljuk a jávorszarvassteaket, amely azonkívül, hogy egyedi ízvilágú, rendkívül kalóriaszegény fogás is, és nem terheli meg a barangolásra vágyó turista gyomrát. 



Az ember nem gazdi, hanem falkavezér



A szánhúzó kutyák rajongóinak nem is kell egészen Alaszkáig menniük, hiszen a Kecskeméthez közel élő Kiss-Tóth Zoltán és családja büszke gazdája az egyik legvidámabb huskycsapatnak. 


Hogyan jött a kutyatartás?

– Szinte mindig volt kutyánk, az állatszeretet már gyerekkorom óta megvan. Azonban példaként azt láttam magam előtt, hogy a kutya házőrzésre való, élete nagy részét zárt kertben, láncon tölti. Felnőtt fejjel is volt kutyánk, próbáltunk velük együtt élni, mindent megadni nekik, de nem voltak igazán családtagok. Majd egyszer csak elkezdődött valami. 2014-ben két tacskónk és egy husky-németjuhász keverék kutyánk volt, aki nagyon szeretett játszani, és persze nem egy súlycsoport a tacskókkal, ezért elkezdtünk neki játszópajtást keresni „ahol három kutya elfér, ott a negyediknek is jut hely” alapon. Így került hozzánk másfél évesen egy kicsit elhanyagolt szibériai husky kankutyus, aki épp egy betegségből felépülve, de hatalmas energiákkal tudatosította bennünk, hogy a kert, mint játszótér bizony kevés lesz neki.


„Magával ragadott bennünket ez a világ…”

– Rendszeresen jártunk sétálni, túrázni, de ez nem volt elég mozgás. Elmentünk életünk első kutyás versenyére, amit Gyömrőn tartottak. Nem sokkal később már azon kaptuk magunkat, hogy rendszeresen járunk egy gyömrői lelkes baráti körbe közös edzésekre, ahol a kezdetleges felszerelés ellenére a gyerekeim jól érezték magukat és folyamatosan a következő edzést várták, ahol együtt futottak a kutyákkal. Mivel ez terepsport, általában erdőben voltunk, ahol nem szívesen engedtem volna el a gyerekeimet egyedül, ezért több mint húsz év után ismét elkezdtem futni, hogy megpróbáljam kísérni őket. Ahogy magával ragadott bennünket ez a világ, jött a nagy kérdés: hogyan legyen? Kevés a kutya… Vásároltunk, örökbe fogadtunk, befogadtunk a Szánhúzó Alapítványtól, és most négy aktív, egy versenyzés alól felmentett és egy kölyökkutyával várjuk a versenyeket. 


„Vásároltunk, örökbe fogadtunk, befogadtunk a Szánhúzó Alapítványtól, és most négy aktív, egy versenyzés alól felmentett és egy kölyökkutyával várjuk a versenyeket.”


Mit érdemes tudni erről a kutyafajtáról?

– Az emberek többsége egy szánhúzó kutyából általában azt látja, hogy milyen szép és barátságos. Ők munkakutyák, vagyis kell nekik a rendszeres elfoglaltság, hogy mind a szellemi, mind a fizikai energiájukat le tudják kötni. Nagyon erős bennük a falkaösztön, ezt legközelebbi ősüknek, a farkasoknak köszönhetik. Egyebek között ezért sem javaslom, hogy csak egy kutyát a tartsunk. Ha egyedül van, unatkozik, akkor pedig szökik, rombol, feltalálja magát. Tartásuknál az embernek tudatosan a falka élén kell állnia, és következetesen kell érvényesítenie az akaratát, így nagyon sok negatív élménytől meg tudja magát kímélni. Gyakran előfordul, hogy a falkasorrend felborul, és ez bizony némi verekedéshez vezethet, de a falkavezér ezt gyorsan le tudja állítani. Általánosságban elmondható, hogy sem a kert, sem a ház körüli kisebb állatok nincsenek biztonságban mellettük, de nálunk – a kisebb súrlódások ellenére – még egy ekkora falka mellett is elfér három macska. A fajtáról tudni kell, hogy nem átlagos kutyafajta, sokkal nehezebb tanítani, kellő motiváció nélkül ellenkezik, önfejűen viselkedik. Nagyon könnyen alkalmazkodik viszont mindenféle körülményhez és mindenkihez. Az embert nem gazdaként, hanem falkatagként kezelik; aki gyenge, nem lehet falkavezér, és nem is engedelmeskednek neki.
 

„Az embert nem gazdaként, hanem falkatagként kezelik; aki gyenge, nem lehet falkavezér, és nem is engedelmeskednek neki.”


Hogyan jutottak el a versenyzésig?

– A sport nekünk elsődlegesen a kutyák energiájának hasznos lekötésére irányult. Mivel láttuk, hogy mindenki egyre jobban élvezi, és a falka is elkezdett gyarapodni, fokozatosan kipróbáltunk a futás mellett más sportágakat is. Ma már edzőkocsival és két kutyával versenyzünk. A sportot mindenki fokozatosan kezdi, először egy kutyával fut, biciklizik, majd – ha már többen vannak –, jöhet a kutyák fogatba helyezése. Eddig csak hómentes (dryland) versenyekre jártunk, és főleg canicross (kutyás terepfutás) sportágban próbálkoztunk. A versenyen és az edzéseken is nagy élmény a kutyákkal dolgozni és látni, hogy mennyire élvezik az együtt töltött időt, ám az sem utolsó, amikor a versenyzés után nyugodtan pihennek.


Mit takarnak az említett dryland sportágak? 

– A dryland sportok, versenyek a hómentes időszakokra alakultak ki, hogy a versenyzők „folyamatosan” tudják tartani kondíciójukat, és ne csak a havas időben űzhessék kedvenc sportjukat. A legegyszerűbben kivitelezhető sportág a canicross (kutyás terepfutás), erre a sportra mindenfajta kutya alkalmas mérettől, fajtától függetlenül a border collie-tól az agarakig, az a lényeg, hogy mindenki élvezze. Természetesen a sportág kialakulásával megszülettek a szabályok is, amelyek egyszerűek: kell egy futóöv, egy rugalmas szár és egy megfelelő húzóhám, melyben a kutya kényelmesen érzi magát, és a sérülés lehetőségét minimalizálva tud dolgozni. Magyarországon kizárólag egy kutyával lehet indulni a versenyeken, kettő kutyával ez már elég extrém vállalkozás, és nagyon nagy a sérülés veszélye is. A sportág lényege: ha van egy jó kutyánk, aki szeret húzni, próbáljuk meg tartani a lépést vele.


Ha már nem elég a futás, és gyorsabb tempóra vágyunk, vagy akár két kutyával akarunk sportolni, kézenfekvő választás a kerékpár vagy a scooter (tereproller) használata (bikejöring és scooter sportág). Jellemzően itt is elég vegyes a versenyző kutyák fajtája – beagle-től az ESD-ig (European Sled Dog) minden előfordul –, és egy vagy két kutyával űzhető. A megnövekedett sebesség miatt itt már kötelező felszerelés a rugalmas távtartó, a kesztyű, a szemüveg és a sisak is. Két alkalmas kutyával akár 30-40 km/órás sebesség is könnyen elérhető. Akinek több kutyája van, és a kiképzés során teljes összhangot képes teremteni köztük, edzőkocsival is versenyezhet. Kettő-négy kutya esetén általában háromkerekű edzőkocsival, több kutya esetében négykerekű edzőkocsival versenyeznek. Ebben a kategóriában nem jellemző, hogy húzókutyákon kívül más fajták is részt vesznek.


Ők feladatként vagy játékként élik meg ezeket a sportokat?

– A kutyák fajtától függetlenül élvezik a gazdával együtt töltött időt. Hogy feladat vagy játék? Elsődlegesen feladat, de ha egy kutya nem élvezi, akkor nem is teljesít. Verseny, sportolás közben nem szerencsés, ha a kutya nekiáll játszani, de azért előfordul. Fizikálisan, de főleg mentálisan fáradnak el a kutyák egy-egy verseny, feladat elvégzése után. Kicsit hasonlít egy kutyaiskolás feladat elvégzésére azzal a különbséggel, hogy itt nagyobb a fizikai igénybevétel.




Magyarországon jellemzően a Magyar Kutyasport Szövetség és az Északi Szánhúzókutyások Sportklubja (ÉSZKSK) szervez versenyeket. Ilyen volt például december elején a Mikulás-kupa kutyafogathajtó verseny Ballószögön, ami egyúttal a Magyar Kutyasport Szövetség Országos bajnoksága is.



Bajáki Zsanett

Fotó: Palásti György







© Minden jog fenntartva!
7

2017/4.

A divat ravasz műfaj



„Ez egy nagyon élvezetes korszak az életemben, mert olyan alkotói múlt van mögöttem és olyan tárház van a birtokomban, amelyekből kiemelve és összeillesztve egy-egy dolgot, teljesen új konstellációk születnek” – fogalmazott Zoób Katti, aki több mint két évtizedes munkásságáért és a FINA Budapest 2017 világbajnokság nyitóünnepségére tervezett ruhakollekcióért a rangos Pro Turismo díjat is átvehette. Az idáig vezető útról, a divat ezer arcáról és az alkotó ember hétköznapjairól mesélt most magazinunknak a híres divattervező.


Jelmeztervezőnek készültél…

- Valóban ez volt a vágyam, de jelmeztervező csak az után lettem, miután divattervező vált belőlem. Nagyon furcsa pálya az enyém, mert miközben a színház világa vonzott és sokat is dolgoztam színházban, színháznak, filmiparban, mégis egy olyan alkotóműhelyt hoztam létre, ami jobban szolgálja a divatipart. A gyakorlati oldaláról mindig is jobban érdekelt ez a világ, mint az elméleti megközelítésből. Alkotóként jobban motivált a funkcionális művészet, mint a puszta gyönyörködtetés. Sok olyan műfajban, produkcióban dolgoztam, ahol a kreativitásom gyakorlati haszna rögtön kézzelfoghatóvá vált. Sokkal jobban szeretem létrehozni, megvalósítani a dolgokat, mint terveket szövögetni. A színház és a film mesés alkotói szabadságot adott, ehhez társult a funkcionális gondolkodásom, és a kettő együtt  tett nyitottá a divat iránt, ráadásul az azonnali fogyasztói reakció számomra nagy felhajtóerő. Később pedig divattervezőként kerültem vissza a színházba. A divatbemutatóink például erős dramaturgikus, színházi logikával felépített produkciók. Ezek pedig inspirálóan hatnak a kortárs színházi alkotók velem közös munkáira. Például Szikora Jánossal, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatójával szinte összenőttünk. Összetett tartalmú, korszakos művekből különleges látványvilágú darabokat hozunk létre, amelyek emblematikussá váltak mindkettőnk világában. 


A színészek hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy Zoób Katti tervezi a jelmezeiket?

- Az elegancia, amit az öltözékeimmel ösztönösen képviselek, nagyon hiányzik ma a színházból is. Kevés olyan darab van ma, ahol az elegancia fontos tartóerő Mindig meglep, hogy mennyire vágynak erre a színészeink, és hogy milyen sokan szeretnék kifejezni a bennük is élő eleganciát. Elég régóta vagyok a pályán, sokféle siker van mögöttem, de mindig nagyon finom érzés, amikor találkozom egy-egy addig személyesen nem ismert színművésszel, akiből árad felém a kíváncsiság és a tisztelet. Bizonyos értelemben közös műfajban dolgozunk, csak ki-ki a maga oldalán. A kollekcióink kicsit rólam is szólnak, az életem részei, megmutatják, mit gondolok, mit képviselek, ezért egy színpadi művész sokat megérthet belőlem. Amikor egy színésszel összekapcsolódom egy karakterért, akkor neki már van egy előképe, hogy milyen irányba vihetem el őt. Szikora Jánossal készítettük 2016-ban Musil: A Rajongók című darabját, ami a húszas években játszódó art deco darab különleges tartalommal, örök érvényű mondanivalóval, a 20. század elejének jómódú, kifinomult értelmiségi figuráival. Ezeket a karaktereket megteremteni férfiban és nőben, úgy gondolom, csak akkor lehet, ha az öltözékük ugyanazt üzeni, mint a szellemiségük, lelki tartalmuk. Fantasztikus élmény volt, amikor a színészek az első öltözéses próbán magukra öltötték a szerephez konstruált ruháikat (szándékosan nem mondok jelmezeket), hirtelen nem is tudtam feldolgozni azt az előkelő stílust, amelyet a tárgyi és személyiségkarakterük együtt megjelenített. A színpadon egy-egy tárgynak, kiegészítőnek is óriási jelentősége lehet. 


Van emlékezetes jelmez?

- Szikora János Csehov Három nővérét rendezte tavaly a székesfehérvári színházban. Itt az egyik legnehezebb feladat a pompásan elegáns orosz katonatisztek megjelenítése volt. Az emblematikus tiszti tartás egy sematikus jelmezzel nem is lehetett megjeleníteni, hiszen ha egy katonai ruha csak jelmez, akkor nem hozza azt a „feszes ele- ganciát”, amit jellemzi a tisztek sokjelentésű öltözékének a világát. Ezt a feszes orosz eleganciát a kortárs divat elemeivel jelenítettem meg, és elkerülhetetlenné vált, hogy ezek többrétegű öltözékek legyenek. Felejthetetlen emlék számomra, hogy Gáspár Sándor, aki az egyébként is meleg színpadon nem szeret túl sok ruhát viselni, milyen kedves szemrehányással fogadta el tőlem a számtalan réteget, amit ráadtam, és milyen elegánsan gyűrődött az ő katonás rétegeiben, és a katonacsizmában. Egy sajtótájékoztatón aztán alkalmat teremtett arra, hogy kicsit megdorgáljon; látványos méltatlankodással, sorra nyitotta ki és mutatta be az újabb és újabb rárakott rétegeket… De közben érzékeltette, hogy nem haragszik igazán, mert ezek a rétegek erősítették az ő sokszínű karakterét.


A színészek közül ki a kedvenced?

- Sorolhatnám a magyar művészeket, de nem lenne szép a személyes kötődések miatt, ezért inkább a nagyvilágból hozok példát: Meryl Streep. Sokarcú briliáns művész, aki ráadásul gyönyörűen viseli a korát minden időben. Bölcs, aktív, hiteles, erős személyiség. Azokat a színészeket szeretem, akik a hétköznapi életükben is vonzóan tudják képviselni a privát ember és a nagy művész minden árnyalatát, sikerük minden lépcsőfokát. Nekem fontos, hogy ne játszszon mindig szerepet, ismerhessem vagy szerethessem őt szerep nélkül is.


Mennyire nehéz a jelmez- és a divattervezés összeegyeztetése?

- Azért nehéz ezt megfogalmazni, mert egy kreatív embernek a világa nem válik erősen külön témákra. Van olyan, hogy az esti pihenés közben jut eszembe egy új ötlet, és akkor észre sem veszem, már nem olvasok, hanem valamin dolgozom, aztán van, amikor bejövök dolgozni, és észre sem veszem, de már olvasok. Óriási szabadság, ha az ember a saját cégében és a saját rendszerében dolgozik, ugyanakkor kell hozzá önuralom, ne hogy csak azzal foglalkozzak, ami érdekel, hanem a kötelező feladatokat is elvégezzem. Egy hozzám hasonlóan aktív alkotónak – 30-40 év alatt – már annyi minden van a fiókjában, hogy szinte elég csak kihúzni és elővenni valamit. Ez egy nagyon élvezetes korszaka az életemnek, mert az a bizonyos alkotói tárház gazdag lehetőségeket ad, kiemelni és új szituációban összeilleszteni néhány korábbi ötletet a mai látásmódommal, ez teljesen új konstellációt szül. Ha úgy tetszik, azt is mondhatom, hogy folyamatosan dolgozom, de ha úgy tetszik, azt is mondhatom, hogy folyamatosan szórakozom. Egyszer egy bútoron töröm a fejem, aztán egy autón, majd egy színpadi darabon vagy egy arculaton. Ilyen szempontból nagyon szabadon járok át a műfajok között, tehát az alkotás kitölti az egész életemet. 


„Rendkívüli módon inspirál a határidő”

- Nagy finiselő vagyok. Ha valakinek a privát ruhájáról van szó, az csak akkor mehet ki tőlünk, ha maximálisan rendben van. Ilyenkor logisztikailag szorít minket a határidő. Viszont egy kollekció útjára indulhat úgy is, hogy még nincs végig zongorázva minden lehetőség, mert vannak ötletek, amelyek az utolsó pillanatban születnek meg, és azokból majd csak később válik tökéletes termék, amikor majd kidolgozzuk a gyártás technológiáját is. A színház más: szigorú tervbeadási időpontok vannak, és velem gyakran előfordul, hogy leadom a terveket, de utána még dolgozom rajta, majd harcba megyek a kiforrottabb tervek megvalósításáért. De az is előfordul, hogy olyan szuggesztíven adom elő az elképzeléseimet, hogy lerajzolni sem kell, mert szinte látja a velem szárnyaló alkotótárs. Engem rendkívüli módon inspirál a határidő. Az utolsó pillanatig cizellálok, gyakran ilyenkor jutnak eszembe olyan fontos ötletek, amelyekért akár sírni tudnék, hogy már nincs elég idő a megvalósításukra. És persze nem sírok, mert az ötleteket, ha elég fontosak, sosem dobom el, viszem tovább, számomra ez a kontinuitás. 


2017-ben Pro Turismo díjas lettél. Hogyan fogadtad az elismerést?

- Ez egy óriási meglepetés az életemben, mert a Pro Turismo egy turisztikai díj. Soha eszembe nem jutott volna, hogy én egyszer ezen a területen elismerést kapok. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy ma már sok olyan projektem van, ami igenis hat a turizmusra, egy város, egy környezet programjaira. Az egyik legkiemelkedőbb példa Balatonfüred, ahol évek óta augusztusban tartunk egy nagy szabadtéri divatbemutatót. 2014-ben a márkánk húszéves születésnapját Balatonfüreden, egy nagyszabású szabadtéri showval ünnepeltük. Olyan óriási volt az érdeklődés, hogy azóta minden évben itt tartjuk az őszi-téli kollekció bemutatóját, és mára a város tervezett programjává vált. Fontos értéknek tekintem, hogy a városban működő szolgáltatók, turisztikai termékként kínálják a mi divatbemutatónkat, és kínálatukba beillesztik a rendezvényünket. Van, aki süteményt is süt a mi logónkkal. Fantasztikus dolog, hogy így hatunk egymásra. A férjem, Valker Viktor, egy rangos körhöz tartozik a klasszikus autógyűjtők európai táborában, és 2014-ben megalapította a Balatonfüred Concours d’Elegance, oldtimer-szépségversenyt. Az ő szakmai irányítása mellett a mi kreatív csapatunk az arculati, kommunikációs és rendezvény oldalról kapcsolódott az eseményhez. A Balatonfüred Concours d’Elegance a harmadik évben UNESCO-védnökséget kapott, a negyedik évben pedig bekerült a FIVA nemzetközi naptárába. Szinte hihetetlen, de a tulajdonképpen hobbiból létrehozott rendezvényünk a várost is jelképező nemzetközi eseménnyé vált. Úgy szól a mondás, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, de velem mégis az ellenkezője történt. Sokféle módon lehet egy alkotó pályáját figyelni, értékelni, segíteni, élvezni. Számomra nagyon inspiráló, ahogy a város használja a képességeimet. Kölcsönösen élvezzük a másikban rejlő lehetőségeket. A FINA grandiózus nyitóünnepségén a magyar kultúrtörténet emblematikus elemévé emelkedett  a Balatonfüredi Anna-bál. A várost a mintegy 200 éves hagyományaiból indulva a jövő szimbólumaként mutattuk be a 150 „bálkirálynő” megjelenítésével. A fürdővárosi kultúra, a hagyomány, múlt és jövő, ezek voltak a hívószavak, az inspirációk, és a divat erejével érzékeltettem a fiatalság szépségét, erejét, jövőbe vetett hitét. Különleges beteljesülés egy alkotónak, hogy nemcsak inspirációt hanem lehetőséget is kap, ezért nagyon hálás vagyok. A kreatív gondolkodás egy belső személyes folyamat, mely szinte soha nem áll le, a megvalósulás viszont már közösségi élmény, legyen a megbízó akár egy színház, egy város vagy egy divatra fogékony nő.


Magánéletedben mit csinálsz, mivel szeretsz foglalkozni?

- Nagyon egyszerű dolgokat. Szeretek például főzni és vendégül látni a családtagokat, barátokat. Füredi házunk igazi bázis, ahol általában nagy élet van, mindig jön valaki. Vicces, de még az étterem-tulajdonos barátunk is szívesen eszi a főztömet. Sokszínű családban nőttem föl, ahol a főzés nagyon erős szeretetkommunikáció volt. Bennem is van ilyen attitűd: ha szeretek valakit, pont úgy tudom várni, mint ahogy anno a nagymamám. Szeretjük Viktor csodás autóival járni a vidéket. Az remek kikapcsolódás. Sokat utazunk, kirándulunk, hajózunk, úszunk, számtalan olyan finom luxus van az életemben, amit félek is kimondani, nehogy elszálljak.



Bajáki Zsanett




© Minden jog fenntartva!
8

2017/4.

LOGISCOOL - A digitális írástudás alapkészség




„Ilyen rendszerrel sehol nem tanítanak, ez a megoldás világszínvonalú és teljes mértékben a diák áll a középpontjában” – mutatja be az általuk létrehozott programozóiskolát dr. Breuer Anita. A Logiscool jelenleg hét országban negyvennégy iskolával a legnagyobb európai hálózat, ahol a 6–18 év közötti gyerekeknek mindenféle előképzettség nélkül lehetőségük van a programozási alapelvek és az algoritmikus gondolkodás elsajátítására. A részletekről és a 2018 februárjában Kecskeméten is megnyíló Logiscool programozóiskola működéséről dr. Breuer Anita, alapító mesélt magazinunknak. 


Hogyan jött létre a Logiscool?

- 2013-ban fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy érdemes lenne programozóiskolát alapítani gyerekeknek, mert a lányunk iskolájában éppen akkor szűnt meg az informatika, és szívesen tanult volna még. Akkor már léteztek különféle vizuális felületek, melyeket kifejezetten gyerekeknek alkottak meg, hogy megkönnyítsék számukra a programozást. Elkezdtünk gondolkodni közösen a férjemmel, Csitári Gyulával, hogyan építsük fel az iskolát, és ahogy beleástuk magunkat a témába, egyre inkább rádöbbentünk, hogy hiánypótló az, amit csinálunk. Szinte mindenütt gépek, számítógépek, okoseszközök vesznek körül minket, és számuk csak növekedni fog, ezért fontos, hogy megértsük a működésüket. Ehhez szükséges a logikus, algoritmikus gondolkodás, azaz a digitális írástudás, a programozói ismeret. A gyerekek okoseszközökkel a kezükben nőnek fel. Ezeket gyorsan és jól használják, ám ez csupán passzív alkalmazás, mert főleg csak játszanak velük. Mi úgy véljük, hogyha megtanulnak programozni, akkor értelmesen használják majd ezeket, és ez a tudás egész életükre hasznos lesz. Nemcsak játszanak, hanem alkotnak is majd velük.


Hét országban 44 Logiscool iskola

- 2014  januárjában álltunk készen az iskola megnyitására, akkor indult el az első kurzusunk Budaörsön, ami az ország első élményalapú programozóiskolája lett. Nagyon sikeres volt a kezdés, és ez a lendület azóta is tart: ma már 7 országban 44 Logiscool iskola működik – ez a legnagyobb hálózat Európában. Ezzel a dinamikus növekedéssel természetesen a cégünk is hasonló ütemben bővült. 6–18 éves korú diákokat tanítunk, de természetesen mindenki a saját korosztályának megfelelő csoportba kerül. Hetente egyszer másfél órás órákat tartunk. Inspiráló környezetbe érkeznek a gyerekek, mintha a jövő munkahelyén lennének. Kurzusaink az iskolai tanévhez igazodnak, de nem csak tanévkezdéskor lehet csatlakozni a Logiscoolhoz. Következő kurzusaink februárban indulnak, és nagy örömünkre Kecskeméten, a Piramis Udvarházban is megnyílik a Logiscool! Mára elmondhatjuk, hogy több mint 12 000 diák kezdett országszerte Logiscool élményalapú programozóiskolákban tanulni. Semmilyen előképzettségre vagy programozói alaptudásra sincs szükség, bárki elkezdheti, érdemes kipróbálni.





Milyen formában jutnak a gyerekek a tudáshoz?

- Diákjaink egy olyan programkörnyezetben kezdenek tanulni, amelyben a programokat inkább építik, azaz parancsblokkokat húznak össze legószerűen. Ez kiválóan alkalmas a programozási alapelvek, az algoritmikus gondolkodás elsajátítására. Azonnali sikerélményt is nyújt, ami nagyon fontos a gyerekeknek. Miközben elkészítik saját, egyre összetettebb és bonyolultabb számítógépes játékukat, tulajdonképpen játszva tanulnak. Azután a nagyobbak, akik már haladók, eljutnak az írott programnyelvekig. 


Melyek a legkiemelkedőbb eredmények?

- Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a logiscoolos oktatási tapasztalataink alapján az elmúlt években kifejlesztettünk egy saját, teljesen egyedi oktatási platformot, amely abszolút mértékben igazodik a diákhoz: figyelembe veszi az életkorát és tudásszintjét. Ebből adódik a Logiscool hatalmas előnye is: nálunk a gyerekeknek tényleg csak arra kell koncentrálniuk, ami az adott projekttel összefügg, ezért akár könnyebben és gyorsabban elsajátítható a tananyag. Saját oktatási platformunkkal nagyon jól megoldottuk az átmenetet is a blokkoktól az írott programnyelvig, hiszen van egy időszak, amikor a a diák a képernyőjén még látja a blokkokat, de már megjelenik igazi programnyelven a blokknak megfelelő programsor. A kettő teljesen, oda-vissza átjárható, tehát a diák választhat, hogy számára meddig komfortos a blokkokkal alkotni, mikor szeretné kikapcsolni a blokkos parancsokat, hogy csak az igazi programnyelven programozzon. Ami a legfontosabb, ha a saját számítógépes játék elkészül, akkor az azonnali sikerélmény garantált – ahogy a Logiscoolban mindig is ígértük. Ilyen rendszerrel sehol sem tanítanak, ez a megoldás világszínvonalú, és teljes mértékben a diák áll a középpontjában.


Hol és mikor hasznosíthatják a diákok az itt szerzett  tudást?

- A digitális írástudás a XXI. század egyik legfontosabb készsége. Persze nem lesz minden diákunkból programozó, nem is ez a cél. Az algoritmikus, logikus gondolkodás az, amit tanítunk, ami az élet minden területén hasznos. Már iskoláskorban is, de mire felnőnek és munkába állnak, biztosan szükségük lesz számítógépes és/vagy programozási ismeretekre. Nálunk a gyerekek problémamegoldó, prezentációs készsége is javul. A játékok készítése közben megvalósíthatják ötleteiket, fejlődik a kreativitásuk. Egyre komplexebb programokat, algoritmusokat írnak; egyre jobban tudnak összpontosítani, és a koncentrációs készségük is megnő.  Nyugodtan hibázhatnak, hiszen a programban a hibát megtalálni is izgalmas feladat. Ezáltal az analitikus készségük is javul, sőt élményt nyújt, ha sikerül megfejteni egy hiba okát. A visszajelzések alapján nagyon jól érzik itt magukat, hiszen saját számítógépes játékokat készítenek, így játszva, szinte észrevétlenül tanulnak. Boldogan és büszkén mennek haza, hiszen ALKOTTAK valamit. 


Kik oktatnak?

- Koncepciónk nagyon lényeges eleme az első pillanattól,  hogy az oktatóink fiatal egyetemisták. Ők mindannyian tudnak programozni, a Logiscool-tréningeken során pedig megtanítjuk őket tanítani, de folyamatos támogatást kapnak az oktatás során is. Részletes óravázlatokból tanítanak, mely nagy segítség számukra. Korban közel állnak a gyerekekhez, könnyen megtalálják velük a hangot, a tanórák nagyon jó hangulatúak. Van olyan oktatónk, aki gimnazistaként kezdett programozni tanulni nálunk, és annyira megtetszett neki, hogy visszajött oktatni, ma már informatikusnak tanul. A hálózatunkban több mint 300 oktató tanít, ez hatalmas közösséget, tapasztalatot jelent. Oktatóink ma már bele is írják az önéletrajzukba, hogy logiscoolos oktatók. 


Hogyan áll fel a működési struktúra?

- Magyarországon már 36 iskolánk van, ebből 33 franchise-rendszerben működik. Nagyon fontos egy-egy városban a megfelelő partner kiválasztása, hiszen ő képviseli a Logiscoolt. 

 
Terveztek-e profil- és/vagy szolgáltatásfejlesztést, ha igen, milyen irányba?

- Az innováció különösen jellemző a Logiscoolra, hiszen folyamatosan és minden területen fejlesztünk és fejlődünk. Értve ezalatt elsősorban a már említett oktatási platformunkat, hiszen ilyen rendszerrel sehol nem tanítanak, ez a megoldás a világon egyedülálló. Gyakorlatilag ezzel bármelyik korosztályt lehetne tanítani. Januárban be is mutatjuk a világ egyik legnagyobb oktatási kiállításán, Londonban. Külföldön is elismerik 
 a munkánkat, például Brüsszelbe hívtak meg előadni az Európai Parlament által kezdeményezett Digital Skills and Jobs Coalition csúcstalálkozójára.


Mely városokban vagytok már elérhetők és hogyan?

- Budapesten és majdnem minden megyeszékhelyen jelen vagyunk, tehát az ország szinte minden nagyvárosában van, vagy lesz Logiscool. Nagyon örülünk, hogy Kecskeméten is megtaláltuk az ideális partnert, és februárban elindulnak különböző programozókurzusaink! Januárban bemutató nyílt napokat tartunk, melyre a logiscool.com oldalunkon lehet regisztrálni. A nyílt napokon a gyerekeket izgalmas játékprogramozással várjuk, a szülők pedig bepillanthatnak a jövőbe. Szeretettel várunk mindenkit 
 a Piramis Udvarházba (6000 Kecskemét, Csányi utca 1–3. II. em. 59.). 



Bajáki Zsanett



© Minden jog fenntartva!