2

2017/4.

„A gyermekeinkre szánt idő a legértékesebb befektetés”

 

 

Tizenöt éves banki pályafutás, egy kis kereskedelmi kitérő és korszakújító vállalkozásfejlesztési sikerek után Kecskemétre vezetett Garamvölgyi Balázs útja, hogy a most induló Városfejlesztési Alap igazgatójaként a város javára kamatoztassa tudását. „Azt szokták mondani Brüsszelben, hogy afféle front soldier vagyok, aki a terepen harcol. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy hídépítő vagyok, aki próbálja a két oldal érdekeit úgy összerakni, hogy mindenki elégedett legyen” – meséli a szakember, aki az általa irányított egyedülálló kezdeményezés működése mellett a magánéletébe is bepillantást engedett az AIP’ART-nak.

 

„Mintha az élet irányította volna az utamat...”

– Budapesti születésű vagyok, és a közgazdaság-tudományi egyetemen végeztem. Az utolsó évben már nagyon úgy éreztem, hogy ég a talaj a lábam alatt, és szerettem volna minél hamarabb gyakorlati tapasztalatra szert tenni. Éppen akkor jött egy jó lehetőség: hatvan jelentkező közül bekerültem abba az ötbe, akiket kiválasztottak a CIB Bank egyéves gyakornoki programjába. Körbejártuk a bankot, minden területen dolgoztunk pár hetet-hónapot. Egy év után lehetett választani a területek között, és hatalmas szerencsémre az általam nagyon kedvelt vállalatfinanszírozásnál éppen volt üresedés, tehát mintha az élet irányította volna az utamat, abba a székbe kerültem. Szimpatikusak lettünk egymásnak a vezetőséggel, és megkértek, hogy maradjak. Öt évet töltöttem ott, a munkám jellemzően a nagyvállalati finanszírozás volt, úgyhogy multinacionális cégekkel, komolyabb hazai vállalatokkal foglalkoztunk. Aztán jött egyfajta üvegplafon; az ember azt érezte, hogy nagyon előrejutni már nem lehet, viszont benne van még lendület. Így kezdődött a banki pályafutásom.

 

Banki pályafutás, Jeremie-program

– Az Erstébe kerültem mint igazgató, aztán mentem tovább az ING-be, majd a Takarékbankba, ahol már a kis- és középvállalati finanszírozás és az önkormányzati finanszírozás is hozzám tartozott országszerte. Nagyjából 15 éven keresztül tartott a banki vállalatfinanszírozási pályafutásom. Végül 2010-ben jött egy nagy lehetőség, a Jeremie-program keretében, amely – első hazai visszatérítendő uniós támogatásként – alapvetően egy próbaprojekt volt, izgultak is, hogy milyen hatásfokkal fog működni. A logikája az briliáns. Magyarország kapott 247 milliárd forintot, és a 2007–2013-as programozási időszakban kellett ezt a pénzt kihelyezni úgy, hogy amikor a vállalkozások visszafizetik, itt marad Magyarországon, és hazai pénz lesz. Érdemes volt tehát olyan cégeknek kihelyezni, akiknek megvolt a lehetőségük visszatéríteni azt. Hamarosan vezérigazgató lettem a Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt.-nél, én irányítottam a kihelyezést, ami 100 százalékban sikerült annak ellenére is, hogy kicsit később kezdtük el. Ezeknek a pénzeknek a nagy része már elkezdett visszafolyni, ilyenekből kapta például Kecskemét a Modern Városok Program keretében a 25 milliárdot. Számomra tehát ismerős forintokról van szó, egyszer már kihelyeztem ezeket, és remélem, hogy másodszorra is sikerül egészséges hozam mellett befektetni.

 

„Nem volt kedvem újra nyakkendőt kötni…”

– Amikor lezárult az MFB-s és MV Zrt.-s pályafutásom, saját bizniszbe kezdtem egy egészen más területen, természetes alapanyagú kozmetikumokat forgalmaztam. Sokat gondolkoztunk egy volt bankos kollégámmal, hogy milyen területen kellene vállalkozást indítanunk. Akkoriban váltak egyre ismertebbekké az okoseszközök, de ezek piaci bevezetéséhez sok pénzre lett volna szükség. Vonzóvá váltak viszont a természetes alapanyagú termékek, amelyeket Németországból pecsétes papírral hoztunk be, és így raktuk össze a kozmetikumokat. Az élet azonban közbeszólt, és – bár sokáig nem volt kedvem újra nyakkendőt kötni – többszöri megkeresésre visszamentem a B3 Takarékbankba, ahol az MFB-s programot építettem fel szinte már rutinból. Büszke vagyok ugyanakkor arra, hogy jó csapatot állítottam ki és sikeres programot hoztam létre, hiszen a B3 az MFB-s kihelyezéseknél az első programban, a 4 fős konzorciumban olyan jól teljesített, hogy többet helyezett ki, mint a Budapest Bank meg az FHB, amely azért két nagyobb pénzintézet. Aztán ismét kopogott az élet az ajtón, és jött vele egy annyira izgalmas feladat, olyan szakmai kihívás, amilyenre épeszű ember nem mond nemet. Jelezték, hogy Kecskeméten létrejön egy városfejlesztési kockázatitőke-alap, mely önmagában rendkívül egyedülálló. Vannak hasonló programok Európában, de kifejezetten ilyen, hogy egy klasszikus kockázatitőkealap-kezelő társaság önkormányzati kézben van és önkormányzati fejlesztésekre ad támogatást, tudomásom szerint nincs. Engem pedig azzal a kérdéssel kerestek meg, hogy élére állnék-e a kezdeményezésnek.

 

Volt bármilyen kapcsolatod korábban a várossal?

– Családi kötődésünk azért valamennyi van, nagyapám itt tanult a felsőkereskedelmi iskolában, és itt vívott, itt kardozott, úgyhogy ilyen szempontból szép emlékek fűződnek hozzá. Gyerekkoromban hallottam történeteket, hogy egy-egy sikeres vizsga után milyen jól lehetett ünnepelni Kecskeméten, és milyen barátságos volt mindenki. Ráadásul komoly vívóélet zajlott itt; ha jól tudom, olimpiai bajnokok is származnak innen. Nagyon szeretem ezt a sportágat, az önéletrajzomban is fel szoktam tüntetni, hogy háromszoros magyar bajnok vívó vagyok, de ezek korosztályos, junior bajnokságok, melyeket csapatban nyertünk. Egyedül második helyezést sikerült elérnem. Sportiskolába jártam, ahol kötelező volt sportágat választani. Futni utáltam, focizni szeretek, de messze volt a pálya, a vívás viszont nagyon kézenfekvő volt. Bele is szerettem, tíz évig ott maradtam. Aztán viszont dönteni kellett, hogy egyetem vagy vívás, és hát – megmondom őszintén – akkora tehetség nem voltam, hogy maradjak a sport mellett, ezért inkább a tanulást választottam. De egyik gyermekem vív, úgyhogy ilyen szempontból nyugodt vagyok, én pedig inkább már fallabdázom.

 

Hogyan vezetett az út Kecskemétre?

– Egy tanácsadó cég vezetője, akit még egyetemről ismertem, keresett fel az ajánlattal, és nagyon hálás vagyok a bizalomért, mert ez rendkívül komplex és összetett feladat. Úgy szoktam megfogalmazni, hogy a feladat, a célkitűzés állami jellegű, de a megvalósítás piaci alapú. Hogy állami forrásból kell önkormányzati célokat megvalósítani, az egyértelmű, viszont ennek a módját nagyon szigorú piaci alapokon kell kezelni. Viszont amíg a piac főként a hozamra fókuszál, addig az állam elsősorban a biztonságra, és ez a kettő üti egymást. Tehát amikor a piac már úgy gondolja, hogy egy szerződés alapján ezt vagy azt már meg lehet tenni, az államnak sokkal több fék, sokkal több biztonság kell. Ezt a kétirányú mechanizmust próbáljuk majd összehangolni. Nem egyszerű munka, többek között az előkészítés is azért húzódott, mert a magyar állami és a magyar piaci szereplőkön kívül van még egy uniós bizottság nevű játékos is, aki időnként szeretne közbeszólni, ellenőrzi, hogy tiltott állami támogatás ne történjen, mert akkor szabálytalansági eljárást indítanak és visszakérik a pénzt. Hál’ istennek a korábbi tapasztalataim alapján láttam, mik azok a határok, ameddig el lehet menni. Mivel korábban vállalatfinanszírozással foglalkoztam, ott a piaccal való kapcsolatok, tapasztalatok elég markánsak voltak. Az elmúlt bő hét évben megismertem az állami oldalt is, így sikerülhet egyensúlyt teremteni a résztvevők között. Azt szokták mondani Brüsszelben, hogy afféle front soldier vagyok, aki a terepen harcol. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy hídépítő vagyok, aki próbálja a két oldal érdekeit úgy összerakni, hogy mindenki elégedett legyen.

 

„Azt szokták mondani Brüsszelben, hogy afféle front soldier vagyok, aki a terepen harcol. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy hídépítő vagyok, aki próbálja a két oldal érdekeit úgy összerakni, hogy mindenki elégedett legyen.”

 

 

Mik a Városi Alapkezelő céljai?

– Alapvetően Kecskemét – elsősorban városfejlesztési és gazdaságfejlesztési célok mentén történő – fejlesztéséről beszélünk. Félig-meddig külső szemlélőként nézve szerintem a város hatalmas lehetőség előtt áll. Olyan robbanásszerű állapotban van, amikor szinte bármihez nyúl, arannyá válik. Fantasztikus ütemben lesz képes a következő tíz évben fejlődni, és a top három kiemelkedő megyei jogú város között lehet Magyarországon. Az alap feladata pedig, hogy finanszírozást nyújtson ehhez. A célokat alapvetően két osztályba sorolhatjuk: vannak az önkormányzati jellegű projektek, illetve vannak a vállalkozásfinanszírozással összefüggő tervek. Az önkormányzatiak jellemzően nagyobb ívűek, tehát a bérlakásépítéstől kezdve az iparipark-fejlesztésen át bármilyen energetikai vagy infrastrukturális ügylettel kapcsolatosak. Ezek jellemzően 500 millió forintot meghaladó projektek, de a vállalkozásoknál is szélesre tárjuk az ajtót. Tehát a startupoktól a kis- és középvállalkozásokon át egészen a bővülő nagyvállalkozásokig – akik mondjuk, egy új üzletágat szeretnének indítani – mindenki beleeshet a támogatottak körébe.

 


 

Mit takar a kockázati tőke fogalma?

– A kockázati tőke egy sajátságos finanszírozási helyzet, röviden: társtulajdonosok leszünk a cégben, úgy nyújtunk mellette finanszírozást. A banki hitellel szemben ez egy jóval izgalmasabb konstrukció. Ott a vállalkozásnak olyan szempontból kényelmes, hogy a bank odaadja a pénzt, úgymond a „partvonalról” nézi a vállalkozás tevékenységét és várja a havi törlesztőt. Viszont ha nem sikerül fizetni a részleteket, akkor a bank nem nézi a vállalkozás működését, tevékenységét, piaci lehetőségeit, hanem rögtön a fedezetekhez nyúl és viszi, ami van. Ezzel szemben a kockázati tőke sokkal rugalmasabb tekintettel arra, hogy társtulajdonosok leszünk a cégben. Mi nem havonta kérünk kamatot meg tőkét, így a társaság jóval szabadabb kezet kap. Megnézzük a cég 5–8 éves tervét, és ha látjuk, hogy az első két évben még csak befektetésekről beszélünk, majd utána kezd termelni a folyamat, akkor onnantól indul a befektetés visszafizetése. Ha egy bank ad 100 millió forintot, akkor 100 milliót plusz kamatokat kér vissza, nálunk viszont nincsenek így „leszabályozva” a befektetési korlátok. Pusztán egy ötletre a bank egy forintot sem ad, mi viszont egy kialakult ötletre, melyben fantáziát látunk (lásd startupok), már elkezdünk finanszírozni. Aztán bizonyos mérföldkövek teljesülése esetén további 300-400 millió forintot is tudunk adni a cégnek. Természetesen mi is rendkívül szigorú szabályrendszerrel dolgozunk. Többszörös döntési körök vannak, és hosszú ellenőrzések. Ezért történik az, hogy míg egy banki elbírálás nagyjából 2-3 hónap alatt végbemehet, egy kockázatitőke-elbírálás átlagban 4-6 hónap, komolyabb ügyleteknél 6 hónap fölötti.

 

Picit olyan ez, mint a házasság…

– Összetettek az ügyletek, nagyon strukturált az egész folyamat, és leendő társtulajdonosként alaposan szeretnénk elmélyülni a vállalkozás működésében, lehetőségeiben. Másrészt pedig meg kell ismerni a társunkat. Picit olyan ez, mint a házasság. Ha csak úgy fejest ugrik bele az ember, az kockázatos. Az előzetes időszak egyeztetései során megállapítjuk azokat a jogokat és feltételrendszereket, amelyek alapján mi be tudunk szállni, és a partnernek is elfogadhatók. Szintén fontos dolog, hogy mi nemcsak pénzt nyújtunk a partnereinknek, hanem más típusú támogatások, szolgáltatások is a rendelkezésükre állnak. Sok példa van, hogy egy cég, mely IT-szempontból briliáns és verhetetlen a piacon, lehet, hogy gyönyörű dolgokat tesz le az asztalra, de nem tudja eladni, mert nincs mögötte megfelelő marketing. Vagy ugyanez fordítva. Valaki marketingben rendkívül erős, csak a belső operációja nincs jól megszervezve, és emiatt nem tud túllépni az árnyékán, vagy óriási költségekkel dolgozik. Mi úgy készültünk föl, hogy a pénz mellett egyfajta étlapot tudjunk adni a cégeknek, amiről további támogatások igényelhetők elsősorban a szervezetfejlesztés, a marketing, az IT, a számvitel, a pénzügy vagy éppen a külső piacokra való kijutás, az értékesítés területén.

 

„A pénz mellett egyfajta étlapot tudunk adni a cégeknek, amiről további támogatások igényelhetők elsősorban a szervezetfejlesztés, a marketing, az IT, a számvitel, a pénzügy vagy éppen a külső piacokra való kijutás, az értékesítés területén.”

 

 Mi a sorsa a startupoknak?

– Megmondom őszintén, az első beszélgetéseknek a vége felé mindig előkerül, hogyan történik majd a kiszállás. A cégek java része felkészülten érkezik. A startupoknál előjön időnként, hogy „édesgyermekük” a találmány vagy termék, és ragaszkodnak hozzá. Fontos azonban a racionalitás talaján tartani őket, hogy mi az, amivel talpon tudnak maradni a piacon, és mit érdemes el-, illetve átengedni. Előbb-utóbb belátják, hogy a találmányukat nem azért veszik meg, hogy piacot vásároljon valaki, hanem továbbfejleszti egy nagyobb vállalat. Akkor pedig már büszkén mondhatják el, hogy „az az autón villogó kis lámpa, az én ötletem alapján került oda”. Sokat egyeztetünk a nagyvállalatokkal is, hiszen tényleg egy olyan szimbiózist igyekszünk felépíteni, hogy a nagyobb cégek is rádöbbentek: vannak olyan kisebb kutatás-fejlesztési feladatok, amelyeket érdemes kiszervezni vagy érdemes megbízni vele egy kisebb vállalatot. A fiataloknak rengeteg ötletük van, elkezdenek dolgozni rajta, és amíg a gyerekhibákon túljutnak, addig is sokat segíthet nekik egy nagyobb vállalat, például, ha a rendelkezésükre bocsát egy kutatólabort. Alapkezelőként mi pedig még ebbe a fejlődési folyamatba is tudunk további tőkét fektetni. Ezek tehát a céljaink, és nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan fog beindulni a folyamat. A kockázati tőke nem teljesen ismeretlen fogalom Magyarországon, hiszen már több mint húsz éve vannak alapkezelők, még ha annyira nem divatosak is, mert a finanszírozási szektor túlnyomó többsége hitelalapú. Szerencsére azonban egyre több jelenlegi vagy leendő gazdasági szereplő számára válik világossá, hogy igen, létezik ilyen finanszírozási módszer. Én bízom abban, hogy egyszer még az a pillanat is eljöhet, amikor kikerül a tőzsdére egy általunk támogatott vállalat.

 

„Sokat egyeztetünk a nagyvállalatokkal is, hiszen tényleg egy olyan szimbiózist igyekszünk felépíteni, hogy a nagyobb cégek is rádöbbentek: vannak olyan kisebb kutatás-fejlesztési feladatok, amelyeket érdemes kiszervezni vagy érdemes megbízni vele egy kisebb vállalatot.

 

 

Mentorként részt veszel az „5letből jövő!” játékos vállalkozói vetélkedőben. Mit gondolsz erről a versenyről?

– 17 és 15 éves fiaim vannak, úgyhogy látom, milyen ötletek fogalmazódnak meg ebben a korosztályban. Szokták mondani, hogy az ötlet a jéghegy csúcsa, és az operáció, ami alatta képezi a bázist. Én úgy gondolom, hogyha a kreatív, életképes ötletek megszületnek, akkor azok mellé kell tenni a támogatást, és hiszem, hogy nagyon szép dolgokat tudnak a fiatalok is létrehozni. Ráadásul a mostani versenyzőkből egy-két éven belül felnőttek lesznek, és teljes joggal tudják kezelni a vállalkozásukat. Nemcsak üzletemberként, hanem az alap vezetőjeként is nagyon nyitott vagyok erre a kezdeményezésre. Szeretnénk, hogy bejöjjenek hozzánk az életképes tervekkel rendelkező diákok, hogy aztán a megfelelő jogi és pénzügyi keretek között segíthessünk nekik elindulni. Biztos vagyok abban, hogy az „5letből jövő!” vetélkedő hatására pár éven belül több olyan diák lesz itt, akikre az iskolájuk nagyon büszke lehet.

 

„Az ötlet a jéghegy csúcsa, és az operáció, ami alatta képezi a bázist.”

 

Lesz, aki nyomdokaidba lép a családból?

– Érdeklődnek a fiúk, kénytelenek, sajnos, mert a feleségem is közgazdász, így a vacsoraasztalnál hallgatják szegények a történeteinket. Közgazdász és jogász beállítottságúak, illetve nagyon tetszik nekik az a folyamat, hogy valamit teremtünk, létrehozunk egy újdonságot. Igyekszem rendkívül trendi lenni én is otthon, de például az informatika területén mindig több lépéssel előttem járnak. Kikapcsolódás tekintetében, megmondom őszintén, azt szoktam mondani: a család a hobbim. Feleségem szerint a munkaalkoholizmusnak egy gyengébb válfaját űzöm, tíz-tizenegy órát szoktam dolgozni. Természetesen az ember időnként eljut színházba, egy kis fallabdázás belefér, de jellemzően nagyon komolyan veszem azt, hogy a gyerekekkel érdemes foglalkozni. Évtizedek óta a befektetések világában mozgok, és szentül hiszem, hogy a gyerekeinkre szánt idő a legértékesebb befektetés valamennyi közül. Igyekszem tehát terelgetni őket, de én most már csak az utolsó simításokat tudom hozzátenni, és örülök, ha elfogadják tőlem. Üres perceimben az internetet bújom, hogy hátha van még valami külföldön, amit lehet adaptálni Magyarországra; egy finanszírozási struktúra vagy bármi új ötlet, valami megoldás, ami Kecskemétnek nagyon jó lehet. Az itt tapasztalt támogatói, partneri kultúrát, nemcsak nyomokban éreztem, de szívesen magammal vinném Budapestre is, hogy mindenki így álljon a másikhoz. Szeretem, hogy a gazdasági világ spektrumai rendkívül szélesek és dinamikusak, állandó mozgásban és fejlődésben vannak. Ráadásul Kecskemétet rendkívül befogadó városnak ismertem meg, az emberek nyitottak és segítőkészek, ezért nagy dolgokat lehet itt létrehozni.

 

„Évtizedek óta a befektetések világában mozgok, és szentül hiszem, hogy a gyerekeinkre szánt idő a legértékesebb befektetés valamennyi közül.”



Bajáki Zsanett



© Minden jog fenntartva!