7

2017/4.

A divat ravasz műfaj



„Ez egy nagyon élvezetes korszak az életemben, mert olyan alkotói múlt van mögöttem és olyan tárház van a birtokomban, amelyekből kiemelve és összeillesztve egy-egy dolgot, teljesen új konstellációk születnek” – fogalmazott Zoób Katti, aki több mint két évtizedes munkásságáért és a FINA Budapest 2017 világbajnokság nyitóünnepségére tervezett ruhakollekcióért a rangos Pro Turismo díjat is átvehette. Az idáig vezető útról, a divat ezer arcáról és az alkotó ember hétköznapjairól mesélt most magazinunknak a híres divattervező.


Jelmeztervezőnek készültél…

- Valóban ez volt a vágyam, de jelmeztervező csak az után lettem, miután divattervező vált belőlem. Nagyon furcsa pálya az enyém, mert miközben a színház világa vonzott és sokat is dolgoztam színházban, színháznak, filmiparban, mégis egy olyan alkotóműhelyt hoztam létre, ami jobban szolgálja a divatipart. A gyakorlati oldaláról mindig is jobban érdekelt ez a világ, mint az elméleti megközelítésből. Alkotóként jobban motivált a funkcionális művészet, mint a puszta gyönyörködtetés. Sok olyan műfajban, produkcióban dolgoztam, ahol a kreativitásom gyakorlati haszna rögtön kézzelfoghatóvá vált. Sokkal jobban szeretem létrehozni, megvalósítani a dolgokat, mint terveket szövögetni. A színház és a film mesés alkotói szabadságot adott, ehhez társult a funkcionális gondolkodásom, és a kettő együtt  tett nyitottá a divat iránt, ráadásul az azonnali fogyasztói reakció számomra nagy felhajtóerő. Később pedig divattervezőként kerültem vissza a színházba. A divatbemutatóink például erős dramaturgikus, színházi logikával felépített produkciók. Ezek pedig inspirálóan hatnak a kortárs színházi alkotók velem közös munkáira. Például Szikora Jánossal, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatójával szinte összenőttünk. Összetett tartalmú, korszakos művekből különleges látványvilágú darabokat hozunk létre, amelyek emblematikussá váltak mindkettőnk világában. 


A színészek hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy Zoób Katti tervezi a jelmezeiket?

- Az elegancia, amit az öltözékeimmel ösztönösen képviselek, nagyon hiányzik ma a színházból is. Kevés olyan darab van ma, ahol az elegancia fontos tartóerő Mindig meglep, hogy mennyire vágynak erre a színészeink, és hogy milyen sokan szeretnék kifejezni a bennük is élő eleganciát. Elég régóta vagyok a pályán, sokféle siker van mögöttem, de mindig nagyon finom érzés, amikor találkozom egy-egy addig személyesen nem ismert színművésszel, akiből árad felém a kíváncsiság és a tisztelet. Bizonyos értelemben közös műfajban dolgozunk, csak ki-ki a maga oldalán. A kollekcióink kicsit rólam is szólnak, az életem részei, megmutatják, mit gondolok, mit képviselek, ezért egy színpadi művész sokat megérthet belőlem. Amikor egy színésszel összekapcsolódom egy karakterért, akkor neki már van egy előképe, hogy milyen irányba vihetem el őt. Szikora Jánossal készítettük 2016-ban Musil: A Rajongók című darabját, ami a húszas években játszódó art deco darab különleges tartalommal, örök érvényű mondanivalóval, a 20. század elejének jómódú, kifinomult értelmiségi figuráival. Ezeket a karaktereket megteremteni férfiban és nőben, úgy gondolom, csak akkor lehet, ha az öltözékük ugyanazt üzeni, mint a szellemiségük, lelki tartalmuk. Fantasztikus élmény volt, amikor a színészek az első öltözéses próbán magukra öltötték a szerephez konstruált ruháikat (szándékosan nem mondok jelmezeket), hirtelen nem is tudtam feldolgozni azt az előkelő stílust, amelyet a tárgyi és személyiségkarakterük együtt megjelenített. A színpadon egy-egy tárgynak, kiegészítőnek is óriási jelentősége lehet. 


Van emlékezetes jelmez?

- Szikora János Csehov Három nővérét rendezte tavaly a székesfehérvári színházban. Itt az egyik legnehezebb feladat a pompásan elegáns orosz katonatisztek megjelenítése volt. Az emblematikus tiszti tartás egy sematikus jelmezzel nem is lehetett megjeleníteni, hiszen ha egy katonai ruha csak jelmez, akkor nem hozza azt a „feszes ele- ganciát”, amit jellemzi a tisztek sokjelentésű öltözékének a világát. Ezt a feszes orosz eleganciát a kortárs divat elemeivel jelenítettem meg, és elkerülhetetlenné vált, hogy ezek többrétegű öltözékek legyenek. Felejthetetlen emlék számomra, hogy Gáspár Sándor, aki az egyébként is meleg színpadon nem szeret túl sok ruhát viselni, milyen kedves szemrehányással fogadta el tőlem a számtalan réteget, amit ráadtam, és milyen elegánsan gyűrődött az ő katonás rétegeiben, és a katonacsizmában. Egy sajtótájékoztatón aztán alkalmat teremtett arra, hogy kicsit megdorgáljon; látványos méltatlankodással, sorra nyitotta ki és mutatta be az újabb és újabb rárakott rétegeket… De közben érzékeltette, hogy nem haragszik igazán, mert ezek a rétegek erősítették az ő sokszínű karakterét.


A színészek közül ki a kedvenced?

- Sorolhatnám a magyar művészeket, de nem lenne szép a személyes kötődések miatt, ezért inkább a nagyvilágból hozok példát: Meryl Streep. Sokarcú briliáns művész, aki ráadásul gyönyörűen viseli a korát minden időben. Bölcs, aktív, hiteles, erős személyiség. Azokat a színészeket szeretem, akik a hétköznapi életükben is vonzóan tudják képviselni a privát ember és a nagy művész minden árnyalatát, sikerük minden lépcsőfokát. Nekem fontos, hogy ne játszszon mindig szerepet, ismerhessem vagy szerethessem őt szerep nélkül is.


Mennyire nehéz a jelmez- és a divattervezés összeegyeztetése?

- Azért nehéz ezt megfogalmazni, mert egy kreatív embernek a világa nem válik erősen külön témákra. Van olyan, hogy az esti pihenés közben jut eszembe egy új ötlet, és akkor észre sem veszem, már nem olvasok, hanem valamin dolgozom, aztán van, amikor bejövök dolgozni, és észre sem veszem, de már olvasok. Óriási szabadság, ha az ember a saját cégében és a saját rendszerében dolgozik, ugyanakkor kell hozzá önuralom, ne hogy csak azzal foglalkozzak, ami érdekel, hanem a kötelező feladatokat is elvégezzem. Egy hozzám hasonlóan aktív alkotónak – 30-40 év alatt – már annyi minden van a fiókjában, hogy szinte elég csak kihúzni és elővenni valamit. Ez egy nagyon élvezetes korszaka az életemnek, mert az a bizonyos alkotói tárház gazdag lehetőségeket ad, kiemelni és új szituációban összeilleszteni néhány korábbi ötletet a mai látásmódommal, ez teljesen új konstellációt szül. Ha úgy tetszik, azt is mondhatom, hogy folyamatosan dolgozom, de ha úgy tetszik, azt is mondhatom, hogy folyamatosan szórakozom. Egyszer egy bútoron töröm a fejem, aztán egy autón, majd egy színpadi darabon vagy egy arculaton. Ilyen szempontból nagyon szabadon járok át a műfajok között, tehát az alkotás kitölti az egész életemet. 


„Rendkívüli módon inspirál a határidő”

- Nagy finiselő vagyok. Ha valakinek a privát ruhájáról van szó, az csak akkor mehet ki tőlünk, ha maximálisan rendben van. Ilyenkor logisztikailag szorít minket a határidő. Viszont egy kollekció útjára indulhat úgy is, hogy még nincs végig zongorázva minden lehetőség, mert vannak ötletek, amelyek az utolsó pillanatban születnek meg, és azokból majd csak később válik tökéletes termék, amikor majd kidolgozzuk a gyártás technológiáját is. A színház más: szigorú tervbeadási időpontok vannak, és velem gyakran előfordul, hogy leadom a terveket, de utána még dolgozom rajta, majd harcba megyek a kiforrottabb tervek megvalósításáért. De az is előfordul, hogy olyan szuggesztíven adom elő az elképzeléseimet, hogy lerajzolni sem kell, mert szinte látja a velem szárnyaló alkotótárs. Engem rendkívüli módon inspirál a határidő. Az utolsó pillanatig cizellálok, gyakran ilyenkor jutnak eszembe olyan fontos ötletek, amelyekért akár sírni tudnék, hogy már nincs elég idő a megvalósításukra. És persze nem sírok, mert az ötleteket, ha elég fontosak, sosem dobom el, viszem tovább, számomra ez a kontinuitás. 


2017-ben Pro Turismo díjas lettél. Hogyan fogadtad az elismerést?

- Ez egy óriási meglepetés az életemben, mert a Pro Turismo egy turisztikai díj. Soha eszembe nem jutott volna, hogy én egyszer ezen a területen elismerést kapok. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy ma már sok olyan projektem van, ami igenis hat a turizmusra, egy város, egy környezet programjaira. Az egyik legkiemelkedőbb példa Balatonfüred, ahol évek óta augusztusban tartunk egy nagy szabadtéri divatbemutatót. 2014-ben a márkánk húszéves születésnapját Balatonfüreden, egy nagyszabású szabadtéri showval ünnepeltük. Olyan óriási volt az érdeklődés, hogy azóta minden évben itt tartjuk az őszi-téli kollekció bemutatóját, és mára a város tervezett programjává vált. Fontos értéknek tekintem, hogy a városban működő szolgáltatók, turisztikai termékként kínálják a mi divatbemutatónkat, és kínálatukba beillesztik a rendezvényünket. Van, aki süteményt is süt a mi logónkkal. Fantasztikus dolog, hogy így hatunk egymásra. A férjem, Valker Viktor, egy rangos körhöz tartozik a klasszikus autógyűjtők európai táborában, és 2014-ben megalapította a Balatonfüred Concours d’Elegance, oldtimer-szépségversenyt. Az ő szakmai irányítása mellett a mi kreatív csapatunk az arculati, kommunikációs és rendezvény oldalról kapcsolódott az eseményhez. A Balatonfüred Concours d’Elegance a harmadik évben UNESCO-védnökséget kapott, a negyedik évben pedig bekerült a FIVA nemzetközi naptárába. Szinte hihetetlen, de a tulajdonképpen hobbiból létrehozott rendezvényünk a várost is jelképező nemzetközi eseménnyé vált. Úgy szól a mondás, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában, de velem mégis az ellenkezője történt. Sokféle módon lehet egy alkotó pályáját figyelni, értékelni, segíteni, élvezni. Számomra nagyon inspiráló, ahogy a város használja a képességeimet. Kölcsönösen élvezzük a másikban rejlő lehetőségeket. A FINA grandiózus nyitóünnepségén a magyar kultúrtörténet emblematikus elemévé emelkedett  a Balatonfüredi Anna-bál. A várost a mintegy 200 éves hagyományaiból indulva a jövő szimbólumaként mutattuk be a 150 „bálkirálynő” megjelenítésével. A fürdővárosi kultúra, a hagyomány, múlt és jövő, ezek voltak a hívószavak, az inspirációk, és a divat erejével érzékeltettem a fiatalság szépségét, erejét, jövőbe vetett hitét. Különleges beteljesülés egy alkotónak, hogy nemcsak inspirációt hanem lehetőséget is kap, ezért nagyon hálás vagyok. A kreatív gondolkodás egy belső személyes folyamat, mely szinte soha nem áll le, a megvalósulás viszont már közösségi élmény, legyen a megbízó akár egy színház, egy város vagy egy divatra fogékony nő.


Magánéletedben mit csinálsz, mivel szeretsz foglalkozni?

- Nagyon egyszerű dolgokat. Szeretek például főzni és vendégül látni a családtagokat, barátokat. Füredi házunk igazi bázis, ahol általában nagy élet van, mindig jön valaki. Vicces, de még az étterem-tulajdonos barátunk is szívesen eszi a főztömet. Sokszínű családban nőttem föl, ahol a főzés nagyon erős szeretetkommunikáció volt. Bennem is van ilyen attitűd: ha szeretek valakit, pont úgy tudom várni, mint ahogy anno a nagymamám. Szeretjük Viktor csodás autóival járni a vidéket. Az remek kikapcsolódás. Sokat utazunk, kirándulunk, hajózunk, úszunk, számtalan olyan finom luxus van az életemben, amit félek is kimondani, nehogy elszálljak.



Bajáki Zsanett




© Minden jog fenntartva!