2

2017/3.

Merjünk kicsit kilógni a keretből




„Stílusa annak van, aki mer egy kicsit kilógni a keretből” – vallja Schiffer Miklós stílustanácsadó, aki a lila öltönyös vállalkozóktól a „business casual”-en keresztül egészen a személyes tanácsadás módszertanáig kalauzolt bennünket a magyar üzleti élet divatvilágában. Őszinte tükör a rendszerváltástól napjainkig egy fontos üzenettel: a stílus tanulható.

 

Hogyan lehetne összefoglalni a magyar üzleti divat történetét?

– Már huszonöt éve a divat és a stílus területén dolgozom, de amikor kezdtem, még nagyon gyerekcipőben járt. Emlékszem a rendszerváltás utáni évekre a maga eufóriájával és emblematikus divatbakijaival: a lila öltönyös, makkos cipős, frottírzoknis vállalkozókra. Egyszer olvastam egy szociológus értekezését arról, hogy miért ennyire furcsa társadalom a magyar, és azzal magyarázta, hogy már a rendszerváltás előtt is egy kicsit „bizniszező ” társadalom voltunk, és ebben a fegyelmezetlen állapotban ért bennünket ’89. Ennek az lett a következménye, hogy nem tudott kialakulni egy normális elit, kicsit minden légből kapott, szedett-vedett volt, persze akkor ezt mi magunk nem így láttuk. Itthon szeretik sarkosan elválasztani a nyugat- és a kelet-európai ízlést, amely 2017-ben már nem állja meg a helyét. Vegyük példának a politikusokat. Az orosz, a török vagy akár a kínai államfő ma jobban öltözött, mint a nyugat-európaiak többsége. Hozzájuk képest Angela Merkel vagy Martin Schulz úgy öltözik, mint a tipikus német kispolgárok. A rendszerváltás idején Helmut Kohl német kancellár, Jacques Chirac francia elnök, Margaret Thatcher brit miniszterelnök vagy George Bush amerikai elnök voltak az ikonok. Két határvonal van a divat terén, melyet mi magyarok kevésbé ismerünk. Az észak-európaiak nagyon jól öltözöttek, utánuk jön Közép-Európa a maga középszerűségével, aztán délebbre az olaszok, a franciák és a spanyolok, akiknek szintén nagyon fontos a megjelenés. Ők azok, akik felismerték, hogy milyen nagy jelentőségű a ruhával és az öltözködéssel kifejthető kommunikáció.

 

A mi stílusjegyeink honnan jöttek?

– A kilencvenes évek elején mi nem vettük ezt komolyan. Azt pedig be kell ismernünk, hogy mind gazdaságilag, mind kulturálisan és történelmileg erős német befolyás alatt álltunk, ezért aztán ránk is hatott az a fajta szürke középszerűség, ami a germánok öltözködési stílusát jellemzi. A magyar cégek ügyvezetői leginkább német partnerekkel állnak kapcsolatban, így nálunk is a szürke öltöny, fehér ing, unalmas nyakkendő kombináció lett a businesskód. Innen kellene most továbblépni.

 

Business casual vs. bermudák

– Ma az egész világra jellemző egyfajta casualhullám, amit a magyarok nagyon megkedveltek, noha teljesen félreértelmezték, és nem tett jót az itthoni öltözködésnek sem. A business casual tulajdonképpen az üzleti öltözetet jelenti, csak egy fokkal lazábbra véve. Tehát például egy délutáni megbeszélésen már nincs rajtunk nyakkendő, és ez azért elég messze áll a magyarok által dekódolt bermudától. A casual maga a stílus, és leginkább ez mutatja meg a viszonyunkat az öltözködéshez, ugyanis nincsenek meg benne azok a kötött szabályok, amelyeket az üzleti kinézet előír, sokkal inkább individuális a választás. Ettől azonban még az általában jól öltözött emberek is tartanak, emiatt fordulhat elő, hogy casual címszó alatt előkerülnek a régi jó bő nadrágok és pulóverek, holott soha senki nem mondta, hogy a casual azt jelenti, hogy kényelmes. Egyszerűen csak a hivatalos üzleti öltözködésnél egy fokkal lazább viselet.

 

„A casual maga a stílus, és leginkább ez mutatja meg a viszonyunkat az öltözködéshez, ugyanis nincsenek meg benne azok a kötött szabályok, amelyeket az üzleti kinézet előír, sokkal inkább individuális a választás.”

 


„Stílusa annak van, aki mer egy kicsit kilógni a keretből”

– Sok előadást tartok ebben a témában, ahol egyébként fogékony és nyitott emberekkel találkozom. Az előadásaim két nagy irányba indulnak. Az egyik a stílusról szól, ami bárkinek érdekes lehet, akit ez a téma foglalkoztat. A másik pedig kifejezetten az üzleti élet stílusáról. Ebben végigvesszük, hogy mely színeket, formákat, kombinációkat kell, melyeket lehet, és melyeket tilos viselni. Hogyan különbözteti meg egy üzletember vagy üzletasszony a délutáni és az esti öltözetet, és milyen általános szabályokra kell figyelni? Természetesen ezzel szemben a szabad utcai stílus abszolút individuális, és itt kezdődik a stílus maga. Létezik tehát egy szabályrendszer, melyen belül kell nekem kialakítanom a sajátomat, mellyel egy kicsit kilóghatok a keretből. Stílusa ugyanis annak van, aki mer egy kicsit kilógni a keretből.

 

Hogyan tudsz ebben az embereknek segíteni?

– Tanácsadóként az a feladatom, hogy ajánlásokat tegyek. A tíz-húsz vagy akár több száz főre szervezett előadások általánosabbak, de ha valakivel stílustanácsadáson veszek részt, akkor az többalkalmas személyes találkozás. Meg kell ismernem az egész embert: a szokásait, az életmódját, a hobbijait, a munkáját, és elemzem, hogy mi az, ami jól áll neki, és mi az, ami kevésbé. Közösen térképezzük fel a lehetőségeket, majd a végén egy pendrive-on megkapja tőlem az ajánlást, ami tulajdonképpen egy módszeresen felépített öltözködési terv, és afféle sorvezetőként szolgálhat. Hogy aztán ebből ő mit tart be, mit használ fel hosszú távon, vagy egy adott stíluson belül milyen árszintet választ, azt már a saját belátására bízom.

 

Kik fordulnak hozzád a leggyakrabban?

– Vannak, akiket a cégük küld el hozzám, van, aki önszántából jön, de olyan is akad, akinek ez kényszer. Én hiszek abban, hogy aki jól öltözött, az boldogabb. Amint egy kicsit is ad magára az ember, máshogy kezdi magát látni, és fokozatosan ráeszmél, hogy mennyi mindent tud kihozni magából. És itt elsősorban nem a fizikai paraméterekre gondolok. Aki jól érzi magát a bőrében, az sokkal könnyebben megtalálja a saját stílusát.

 

„Aki jól érzi magát a bőrében, az sokkal könnyebben megtalálja a saját stílusát.”


Milyen tanácsokat adnál az útkeresőknek?

– Az első és legfontosabb, hogy az ember megtalálja azokat a színeket, amelyek jól állnak neki. Gondolja végig, mi az, amire szüksége van, és ne vásároljon összevissza. Sok embernél látom, hogy mindent megvesznek, aztán a szekrény előtt állva fogalmuk sincs, hogy mit vegyenek fel. A második tanácsom, hogy tanuljuk meg a kombinációs öltözködést, vagyis ugyanazokat a ruhákat variálva felvenni. Az egyedi stílus kialakításában sokat segítenek a személyes attitűdök; a nőknél például a sál- vagy a kendőhasználat, férfiaknál a szemüveg és zsebkendő. Figyeljük meg alaposan, hogy mi áll jól nekünk, mert az egyetemes dolgok alól is van kivétel. A nagy többségen jól mutat a fekete, ugyanakkor van, aki szomorú, sőt egyenesen negatív lesz tőle. Azt is meg kell tanulni, hogy mikor viselhetünk feketét. A nők, ugye, mindig, a férfiak viszont kizárólag este. Nagyon sok üzletembert le kell beszélni a fekete öltöny nappali viseletéről. Ezek ugyan nüanszok, melyekről az emberek azt hiszik, hogy tudják, de a valóságban mégsem. Ezt sehol sem tanítják, és otthonról sem hozhatjuk a tudást, hiszen nincs ilyen téren hagyományunk. Ahogy egy ismerősöm szokta mondani, „Magyarországon későn jött a polgárság, és hamar ment”. Nagyon rövid idő jutott a polgári rétegződésre, míg például az angoloknál erre több száz év volt. Ráadásul szeretünk egy kicsit öncsalni. Ennek egyik példája, amikor arról olvasunk, hogy Budapest a ’30-as években olyan volt, mint Párizs, és Cary Grant meg más világsztárok itt szabatták az öltönyeiket. Ebből persze egy szó sem igaz! Bár szép város volt Budapest, de a világsztároknak eszük ágában sem volt a londoni szalonok helyett idejönniük. Érdemes megfigyelni a skandinávokat, akik nem hitegetik magukat, hanem elfogadták, hogy a divat és a stílus is olyan valami, amit tanulni kell, és mára az élen járnak benne.

 

Milyen a jövőkép?

– Szerencsére a mai 25-30 évesek már elég jól érzik ezt, hiszen jóval többet utaznak, és az internet segítségével szinte minden elérhető. Be kell látnunk, hogy ez egy generációkon átívelő változás. Akiket negyvenéves korukban ért a rendszerváltás – a szocializmus minden sajátosságával –, kikerülnek a cégük élén külföldre, beülnek egy közegbe, és érzik, hogy teljesen más mindenki. Nem tudásban vagy rátermettségben, hanem egyszerűen a stílusuknak köszönhetően magabiztos a fellépésük, és ezt nekünk be kell hoznunk. Viszont nem lehet elérni hazugsággal, mellébeszéléssel, hanem meg kell tanulni, ugyanakkor jó hír, hogy tanulható. Mindössze egy szakember kell, aki segít.

 

„A divat diktált, de a stílus választott”

– Nem az a lényeg, hogy rögtön száz márkás öltönyünk legyen, hanem hogy kell pár alapdarab, ami aztán jól kombinálható. Giorgio Armani mondta, hogy a stílus tanulható, és bizonyos fokig én is hiszek ebben. Az már bőven elég, ha mindenki eljut addig, hogy megtanulja az alapokat, és tiszteli magát a ruhát. Mert aki rendesen öltözködik, az nemcsak önmagát tiszteli, hanem engem is. Aki trehány, koszos, nem figyel magára, az sem önmagát nem becsüli, sem azokat, akikkel találkozik, hiszen az öltözékünkkel szavak nélkül is beszélünk. Úgy szoktam mondani, hogy a divat az általános, a diktált, a stílus pedig a sajátod, amit választasz. És amikor valaki már eljut oda, hogy nem az számít, mekkora a márkalogó a ruháján, hanem az a fontos, hogy az a ruha jó-e neki, passzol-e a személyiségéhez, emeli-e őt, akkor ért el stílushoz. Előtte csak divatozott.

 

„Úgy szoktam mondani, hogy a divat az általános, a diktált, a stílus pedig a sajátod, amit választasz. És amikor valaki már eljut oda, hogy nem az számít, mekkora a márkalogó a ruháján, hanem az a fontos, hogy az a ruha jó-e neki, passzol-e a személyiségéhez, emeli-e őt, akkor ért el stílushoz. Előtte csak divatozott.”



Bajáki Zsanett



© Minden jog fenntartva!