Harmóniára gombolva

"A forró, izgalmakban gazdag nyári pörgés után megint eljött a kimért, elegáns léptékű ősz."


© Minden jog fenntartva!
1

2017/3.

Harmóniára gombolva



"A forró, izgalmakban gazdag nyári pörgés után megint eljött a kimért, elegáns léptékű ősz, amikor jól esik egy kicsit elmélyülni az elénk táruló dolgok sokszínűségében. Ez persze nem jelenti azt, hogy az ember tétlenül ül, hiszen ahogyan a természet is varázslatos árnyalatokat ölt, úgy mi magunk is újragomboljuk mind külső megjelenésünket, mind pedig belső értékraktárunkat. Elmélázunk a nyáron átélt nagy kalandokon, mint amilyen a kecskeméti fiatalember himalájai tanítóútja volt, és elkalauzoljuk az Olvasót a Káli-medence csodálatos világába. Aktivizáljuk elménket is, hiszen az új iskolai tanévvel az általunk szervezett 5letből jövő! játékos vállalkozói vetélkedő is második versenyéhez ért. Mostani számunkból kiderül, hogy a tudomány és a technika világa nem ismer sem lehetetlen, sem pedig korhatárt, hiszen érdekes cikket olvashatnak egy LEGO-nak fejlesztő kecskeméti diáklányról és a kézsebészet megyei alapítójáról, Kertész Gáborról is. Kitekintünk az üzleti élet és a munkaerőpiac új jelenségeire, hogy aztán racionális énünket félretéve egy kicsit a rászorulókra is figyelmet fordítsunk a helyi állatmenhely kapcsán.


Reméljük Önnek is élmény lesz a velünk töltött idő magazinunkat olvasva, harmóniára gombolva!"

 

 



© Minden jog fenntartva!
2

2017/3.

Merjünk kicsit kilógni a keretből




„Stílusa annak van, aki mer egy kicsit kilógni a keretből” – vallja Schiffer Miklós stílustanácsadó, aki a lila öltönyös vállalkozóktól a „business casual”-en keresztül egészen a személyes tanácsadás módszertanáig kalauzolt bennünket a magyar üzleti élet divatvilágában. Őszinte tükör a rendszerváltástól napjainkig egy fontos üzenettel: a stílus tanulható.

 

Hogyan lehetne összefoglalni a magyar üzleti divat történetét?

– Már huszonöt éve a divat és a stílus területén dolgozom, de amikor kezdtem, még nagyon gyerekcipőben járt. Emlékszem a rendszerváltás utáni évekre a maga eufóriájával és emblematikus divatbakijaival: a lila öltönyös, makkos cipős, frottírzoknis vállalkozókra. Egyszer olvastam egy szociológus értekezését arról, hogy miért ennyire furcsa társadalom a magyar, és azzal magyarázta, hogy már a rendszerváltás előtt is egy kicsit „bizniszező ” társadalom voltunk, és ebben a fegyelmezetlen állapotban ért bennünket ’89. Ennek az lett a következménye, hogy nem tudott kialakulni egy normális elit, kicsit minden légből kapott, szedett-vedett volt, persze akkor ezt mi magunk nem így láttuk. Itthon szeretik sarkosan elválasztani a nyugat- és a kelet-európai ízlést, amely 2017-ben már nem állja meg a helyét. Vegyük példának a politikusokat. Az orosz, a török vagy akár a kínai államfő ma jobban öltözött, mint a nyugat-európaiak többsége. Hozzájuk képest Angela Merkel vagy Martin Schulz úgy öltözik, mint a tipikus német kispolgárok. A rendszerváltás idején Helmut Kohl német kancellár, Jacques Chirac francia elnök, Margaret Thatcher brit miniszterelnök vagy George Bush amerikai elnök voltak az ikonok. Két határvonal van a divat terén, melyet mi magyarok kevésbé ismerünk. Az észak-európaiak nagyon jól öltözöttek, utánuk jön Közép-Európa a maga középszerűségével, aztán délebbre az olaszok, a franciák és a spanyolok, akiknek szintén nagyon fontos a megjelenés. Ők azok, akik felismerték, hogy milyen nagy jelentőségű a ruhával és az öltözködéssel kifejthető kommunikáció.

 

A mi stílusjegyeink honnan jöttek?

– A kilencvenes évek elején mi nem vettük ezt komolyan. Azt pedig be kell ismernünk, hogy mind gazdaságilag, mind kulturálisan és történelmileg erős német befolyás alatt álltunk, ezért aztán ránk is hatott az a fajta szürke középszerűség, ami a germánok öltözködési stílusát jellemzi. A magyar cégek ügyvezetői leginkább német partnerekkel állnak kapcsolatban, így nálunk is a szürke öltöny, fehér ing, unalmas nyakkendő kombináció lett a businesskód. Innen kellene most továbblépni.

 

Business casual vs. bermudák

– Ma az egész világra jellemző egyfajta casualhullám, amit a magyarok nagyon megkedveltek, noha teljesen félreértelmezték, és nem tett jót az itthoni öltözködésnek sem. A business casual tulajdonképpen az üzleti öltözetet jelenti, csak egy fokkal lazábbra véve. Tehát például egy délutáni megbeszélésen már nincs rajtunk nyakkendő, és ez azért elég messze áll a magyarok által dekódolt bermudától. A casual maga a stílus, és leginkább ez mutatja meg a viszonyunkat az öltözködéshez, ugyanis nincsenek meg benne azok a kötött szabályok, amelyeket az üzleti kinézet előír, sokkal inkább individuális a választás. Ettől azonban még az általában jól öltözött emberek is tartanak, emiatt fordulhat elő, hogy casual címszó alatt előkerülnek a régi jó bő nadrágok és pulóverek, holott soha senki nem mondta, hogy a casual azt jelenti, hogy kényelmes. Egyszerűen csak a hivatalos üzleti öltözködésnél egy fokkal lazább viselet.

 

„A casual maga a stílus, és leginkább ez mutatja meg a viszonyunkat az öltözködéshez, ugyanis nincsenek meg benne azok a kötött szabályok, amelyeket az üzleti kinézet előír, sokkal inkább individuális a választás.”

 


„Stílusa annak van, aki mer egy kicsit kilógni a keretből”

– Sok előadást tartok ebben a témában, ahol egyébként fogékony és nyitott emberekkel találkozom. Az előadásaim két nagy irányba indulnak. Az egyik a stílusról szól, ami bárkinek érdekes lehet, akit ez a téma foglalkoztat. A másik pedig kifejezetten az üzleti élet stílusáról. Ebben végigvesszük, hogy mely színeket, formákat, kombinációkat kell, melyeket lehet, és melyeket tilos viselni. Hogyan különbözteti meg egy üzletember vagy üzletasszony a délutáni és az esti öltözetet, és milyen általános szabályokra kell figyelni? Természetesen ezzel szemben a szabad utcai stílus abszolút individuális, és itt kezdődik a stílus maga. Létezik tehát egy szabályrendszer, melyen belül kell nekem kialakítanom a sajátomat, mellyel egy kicsit kilóghatok a keretből. Stílusa ugyanis annak van, aki mer egy kicsit kilógni a keretből.

 

Hogyan tudsz ebben az embereknek segíteni?

– Tanácsadóként az a feladatom, hogy ajánlásokat tegyek. A tíz-húsz vagy akár több száz főre szervezett előadások általánosabbak, de ha valakivel stílustanácsadáson veszek részt, akkor az többalkalmas személyes találkozás. Meg kell ismernem az egész embert: a szokásait, az életmódját, a hobbijait, a munkáját, és elemzem, hogy mi az, ami jól áll neki, és mi az, ami kevésbé. Közösen térképezzük fel a lehetőségeket, majd a végén egy pendrive-on megkapja tőlem az ajánlást, ami tulajdonképpen egy módszeresen felépített öltözködési terv, és afféle sorvezetőként szolgálhat. Hogy aztán ebből ő mit tart be, mit használ fel hosszú távon, vagy egy adott stíluson belül milyen árszintet választ, azt már a saját belátására bízom.

 

Kik fordulnak hozzád a leggyakrabban?

– Vannak, akiket a cégük küld el hozzám, van, aki önszántából jön, de olyan is akad, akinek ez kényszer. Én hiszek abban, hogy aki jól öltözött, az boldogabb. Amint egy kicsit is ad magára az ember, máshogy kezdi magát látni, és fokozatosan ráeszmél, hogy mennyi mindent tud kihozni magából. És itt elsősorban nem a fizikai paraméterekre gondolok. Aki jól érzi magát a bőrében, az sokkal könnyebben megtalálja a saját stílusát.

 

„Aki jól érzi magát a bőrében, az sokkal könnyebben megtalálja a saját stílusát.”


Milyen tanácsokat adnál az útkeresőknek?

– Az első és legfontosabb, hogy az ember megtalálja azokat a színeket, amelyek jól állnak neki. Gondolja végig, mi az, amire szüksége van, és ne vásároljon összevissza. Sok embernél látom, hogy mindent megvesznek, aztán a szekrény előtt állva fogalmuk sincs, hogy mit vegyenek fel. A második tanácsom, hogy tanuljuk meg a kombinációs öltözködést, vagyis ugyanazokat a ruhákat variálva felvenni. Az egyedi stílus kialakításában sokat segítenek a személyes attitűdök; a nőknél például a sál- vagy a kendőhasználat, férfiaknál a szemüveg és zsebkendő. Figyeljük meg alaposan, hogy mi áll jól nekünk, mert az egyetemes dolgok alól is van kivétel. A nagy többségen jól mutat a fekete, ugyanakkor van, aki szomorú, sőt egyenesen negatív lesz tőle. Azt is meg kell tanulni, hogy mikor viselhetünk feketét. A nők, ugye, mindig, a férfiak viszont kizárólag este. Nagyon sok üzletembert le kell beszélni a fekete öltöny nappali viseletéről. Ezek ugyan nüanszok, melyekről az emberek azt hiszik, hogy tudják, de a valóságban mégsem. Ezt sehol sem tanítják, és otthonról sem hozhatjuk a tudást, hiszen nincs ilyen téren hagyományunk. Ahogy egy ismerősöm szokta mondani, „Magyarországon későn jött a polgárság, és hamar ment”. Nagyon rövid idő jutott a polgári rétegződésre, míg például az angoloknál erre több száz év volt. Ráadásul szeretünk egy kicsit öncsalni. Ennek egyik példája, amikor arról olvasunk, hogy Budapest a ’30-as években olyan volt, mint Párizs, és Cary Grant meg más világsztárok itt szabatták az öltönyeiket. Ebből persze egy szó sem igaz! Bár szép város volt Budapest, de a világsztároknak eszük ágában sem volt a londoni szalonok helyett idejönniük. Érdemes megfigyelni a skandinávokat, akik nem hitegetik magukat, hanem elfogadták, hogy a divat és a stílus is olyan valami, amit tanulni kell, és mára az élen járnak benne.

 

Milyen a jövőkép?

– Szerencsére a mai 25-30 évesek már elég jól érzik ezt, hiszen jóval többet utaznak, és az internet segítségével szinte minden elérhető. Be kell látnunk, hogy ez egy generációkon átívelő változás. Akiket negyvenéves korukban ért a rendszerváltás – a szocializmus minden sajátosságával –, kikerülnek a cégük élén külföldre, beülnek egy közegbe, és érzik, hogy teljesen más mindenki. Nem tudásban vagy rátermettségben, hanem egyszerűen a stílusuknak köszönhetően magabiztos a fellépésük, és ezt nekünk be kell hoznunk. Viszont nem lehet elérni hazugsággal, mellébeszéléssel, hanem meg kell tanulni, ugyanakkor jó hír, hogy tanulható. Mindössze egy szakember kell, aki segít.

 

„A divat diktált, de a stílus választott”

– Nem az a lényeg, hogy rögtön száz márkás öltönyünk legyen, hanem hogy kell pár alapdarab, ami aztán jól kombinálható. Giorgio Armani mondta, hogy a stílus tanulható, és bizonyos fokig én is hiszek ebben. Az már bőven elég, ha mindenki eljut addig, hogy megtanulja az alapokat, és tiszteli magát a ruhát. Mert aki rendesen öltözködik, az nemcsak önmagát tiszteli, hanem engem is. Aki trehány, koszos, nem figyel magára, az sem önmagát nem becsüli, sem azokat, akikkel találkozik, hiszen az öltözékünkkel szavak nélkül is beszélünk. Úgy szoktam mondani, hogy a divat az általános, a diktált, a stílus pedig a sajátod, amit választasz. És amikor valaki már eljut oda, hogy nem az számít, mekkora a márkalogó a ruháján, hanem az a fontos, hogy az a ruha jó-e neki, passzol-e a személyiségéhez, emeli-e őt, akkor ért el stílushoz. Előtte csak divatozott.

 

„Úgy szoktam mondani, hogy a divat az általános, a diktált, a stílus pedig a sajátod, amit választasz. És amikor valaki már eljut oda, hogy nem az számít, mekkora a márkalogó a ruháján, hanem az a fontos, hogy az a ruha jó-e neki, passzol-e a személyiségéhez, emeli-e őt, akkor ért el stílushoz. Előtte csak divatozott.”



Bajáki Zsanett



© Minden jog fenntartva!
3

2017/3.

Az orvos, aki mindent kézben tart



A vegyészmérnöki és a zenészi pálya is szóba jött, mielőtt a megye első kéz- és mikrosebészeti osztályát megalapította. A szakma legfiatalabb öregjeként mindig is a magyar embereket szerette volna gyógyítani, és leghosszabb műtéte során három darabból rekonstruált egy alkart tizenhárom óra alatt. Életéről és munkásságáról Dr. Kertész Gábor kézsebész mesélt az AIP’ART magazinnak.


Hogyan lett Önből kecskeméti sebészorvos?

– Édesapám mérnök volt, és amikor ’62-ben Kecskeméten elindult a Leninváros építése, elhívták Budapestről dolgozni, így az iskolát már itt kezdtem. Nem volt orvos a családunkban, és az is majdnem véletlen, hogy én az lettem, mert elsősorban inkább a kémia érdekelt, és egy ideig a gyógyszervegyész mérnök, sőt még a zenei pálya is szóba jött, hiszen tíz évig klarinétoztam. Azonban már az egyetemen megnősültem, és szintén orvos feleségemmel még a tanulmányaink befejezése előtt megszületett első gyermekünk, ami nagyban befolyásolta a pályaválasztásomat. Fontos szempont volt ugyanis, hogy olyan helyre menjünk, ahol lakást is kapunk. Mindketten az egyetem kiváló diákjai közé tartoztunk, de a családi életnek is megfelelő körülményeket nem tudtuk volna ott helyben megvalósítani. Akkor épült fel a Bács-Kiskun Megyei Kórház, ahová egy ösztöndíjprogram keretében már bejártam, és végül több lehetőség közül a baleseti sebészetet választottam.


„Én vagyok a legfiatalabb öreg a szakma alapítói között”

- A kézsebészet, mint önálló szakma csak ’94 óta létezik. Persze korábban is voltak ezzel foglalkozó kollégák, de nem állt azon a szinten, mint most. A terület kezdetlegessége adta a lehetőséget, hogy amikor megkérdezték, lenne-e kedvem a szakág kiépítésével foglalkozni, akkor igent mondtam. Jó döntésnek bizonyult, hiszen az én pályafutásommal párhuzamosan fejlődött fel a szakma, és ma már úgy szoktam mondani, hogy én vagyok a legfiatalabb öreg, aki a kézsebészetnek, mint szakmának a megalapítói között volt Magyarországon. A megyén belül pedig én hoztam létre a modern kéz- és mikrosebészetet, és kialakult körülöttem egy csapat, mely önálló osztállyá szerveződött.


Milyen feltételek kellettek a sikerhez?

- Nagy szerencse, hogy van érzékem a mikroszkópos munkához, mert nem mindenki képes vagy alkalmas erre. Fontos kitétel a kétszemes látás. Van, aki képtelen egyszerre koordinálni a két szemét, mindig csak az egyiket használja, tehát nem tudja növelni a látóterét. Akad, akinek a feje fáj, vagy egyszerűen képtelen huzamosabb ideig ülni. Márpedig a türelem és a kitartás nagyon lényeges. A leghosszabb műtétem tizenhárom órás volt.


Külföldi ösztöndíjak, önmenedzselés

- A műtétek száma alapvetően nagyon alacsony volt még a központokban is. Így aztán idő és lehetőség híján képtelenség volt itthon tanulni, viszont a rendszerváltás előtt csak a központi szervezeteken keresztül lehetett külföldre jutni. Egy professzor segítségével először az NDK-ban dolgoztam baleseti sebészként, majd pedig Bécsben, egy világhírű baleseti kórházban kaptam állást. Közben sikerült a német nyelvet is elsajátítanom, ráadásul egyhavi fizetésem átszámítva egyévesnek felelt meg itthon. Később már arra is lehetőség nyílt, hogy vidékiként, önmagamat menedzselve menjek ki tanulni. ’91-ben létrehoztam az ország első kézsebészeti alapítványát, és a javarészt helyi vállalkozóktól érkező támogatói felajánlásokból egyrészt tovább tudtam tanulni, másrészt műszereket szereztünk be, és népszerűsítő rendezvényeket szerveztünk. A már meglévő külföldi kapcsolatokat sikerült kamatoztatni, jó referenciáimnak köszönhetően – megkaptam három német állami ösztöndíjat – az igazán neves sebészek is fogadtak. Nyilván nem engedtek operálni – vagy nem a látott műtétet –, de hatalmas tapasztalatot jelentett, hogy nagy műtétekben asszisztáltam, így közelről láthattam őket. Közben lemásoltam azokat a szakkönyveket, amelyeket Magyarországon nem lehetett kapni, és amikor hazajöttem, a kórbonctanon próbáltam leutánozni a műveleteket. Az összes nagy és különleges műtétemet először itt gyakoroltam be, amelyekhez persze kellett a kórházvezetés támogatása is. Egy német professzor nekem adta a régi mikroszkópját, alapítványi pénzből pedig sikerült megvennünk az első komolyabb operációs szemüveget is. ’91-ben végeztem az első végtag-visszavarrást. Akkoriban még nem volt ilyen szigorú a munkavédelem, ráadásul Bács-Kiskun megyében virágzott a feketemunka, emiatt sok súlyos eset érkezett hozzánk. Hamar népszerű lett az újonnan indult szakterület, hiszen a fiatalok látták, hogy érdekes dolgok történnek, ráadásul a pályaválasztásnál mindig fontos szempont, hogy az ember kitől tud tanulni a későbbiekben. Az én akkori főnököm Dr. Dömötör Endre, az ország egyik legjobb traumatológusa volt, az idősebb kollégák, akik elmentek az osztályunkról, pedig mind osztályvezetőkként álltak munkába máshol. Ez hatalmas felhajtóerőt jelent egy szakmának.


Miért volt fontos Önnek, hogy Magyarországon maradjon?

- Mindig is volt egy erős magyarságtudatom. Amikor külföldön tanultam, akkor is úgy tekintettem magamra, mint egy keletről származó értelmes fiatalemberre, aki a keresztény Európa teljes értékű tagja. A másik fontos ok pedig, hogy én a magyar embereket szerettem volna gyógyítani. Az itteni egyszerű emberek „adó egy százalék”-ból befolyó alapítványi pénznek köszönhetem, hogy tanulhattam, képezhettem magam, hogy létrehozhattam ezt az osztályt, ezért úgy érzem kereknek a történetet, ha a munkámmal meghálálom. Eldöntöttem, hogyha képes leszek itthon megvalósítani a szakmai célkitűzéseimet, akkor nem megyek el. Szerencsére a feleségem is így gondolkozott, én pedig a lábujj-átültetésektől kezdve a bonyolult szájsebészeti beavatkozásokon át mindenféle műtétekben részt tudtam venni, így alkalmazhattam, amit megtanultam. Ha most 15-20 évvel fiatalabb lennék, akkor is úgy gondolkoznék, hogy kimegyek tanulni, keresni egy kis pénzt, aztán pedig visszajövök, a hazámba. Sajnos az anyagi feltételek nem sokat változtak a kezdetek óta, nyugaton akár a tízszeresét is megkeresi ma egy orvos annak, amit itthon, és ez értelemszerűen csábító. Belevágni azonban csak úgy van értelme, ha az ember rászán egy-két évtizedet arra, hogy kint is felépítsen egy egzisztenciát. Azt ugyanis senki ne gondolja, hogy aki kimegy, az rögtön professzorként kezd dolgozni. Az orvosi pályánál külföldön is éppúgy végig kell járni a szamárlétrát, mint bármelyik másik területen. Azok a meghirdetett állások, amelyekre a kollégák kiutaznak, javarészt olyan munkák, melyeket a helybéliek nem akarnak megcsinálni. Nekem szerencsém volt, hogy itthon olyan szintű munkát végezhettem és annyi megbecsülést kaptam, amennyit egy idegen országban sokkal nehezebb lett volna kivívni.


„Én a magyar embereket szerettem volna gyógyítani. Az itteni egyszerű emberek ’adó egy százalék’-ból befolyó alapítványi pénznek köszönhetem, hogy tanulhattam, képezhettem magam, hogy létrehozhattam ezt az osztályt, ezért úgy érzem kereknek a történetet, ha a munkámmal meghálálom.”


Melyek a legemlékezetesebb műtétek?

- Kiemelkedő szakmai kihívás volt az a karrekonstrukció, amelyik tizenhárom órán át tartott, de nem pusztán a hossza miatt, hanem mert három részből raktuk össze a fiatalember kezét, aki egy szalagfűrésszel darabolta szét. Különlegesnek számítanak azok a lábujj-átültetések is, ahol a kéz nélküli emberek alkarjára ültetett lábujjak mozgathatókká váltak, és fogó funkcióra alkalmasak. Egy tumoros rész kivétele után szájsebész kollégámmal alkarból nyert izomcsonttal és bőrlebennyel végeztük el az állkapocs-rekonstrukciót. A mikroszkópos átültetés lényege, hogy valahonnan elveszünk egy szövetrészt vagy csontot, melyet élő állapotban teszünk be egy másik helyre. Jelenleg elég változatosan telik egy napom, mivel több kórházban is dolgozom, és az egynapos sebészet is egyre népszerűbb.


Ez a fejlődési irány?

- Mi nagyon reméljük. Sőt igazából azt gondolom, hogy talán már előrébb is tarthatna, hiszen logikusan végiggondolva ez egy költségtakarékos megoldás. Sok betegnél nincs szükség a befektetésre, és ez globálisan nézve az államkasszának olcsóbb lenne, viszont amíg a kórházak csak akkor kapnak finanszírozást a beavatkozások után, ha minimum három napig bent van a beteg, addig nehezebb a szemléletváltás. De azért fokozatosan kiépül a dolog; ha jól tudom, mostanában Kiskunfélegyházán is elindul az egynapos sebészeti ellátás. Azt tudom mondani – a jelen állapotok fényében –, hogy az egészségügyben elsősorban nem fejlesztésekről, hanem állagmegóvásról van szó. Én magam akkor lennék boldog, ha a mi osztályunk változatlanul vezető osztálya lenne az országnak, és a kézsebészeti részleg az én nyugdíjba vonulásom után is működne, amire komoly esélyt látok.


A család és a karrier egysége

- Feleségem is tehetséges orvos, aki belgyógyászként kezdte a munkáját. A második gyermekünk megszületése után azonban – tulajdonképpen miattam és a családunk fenntartásáért – elhagyta a belgyógyászatot, és átmenetileg üzemorvosként, majd pedig háziorvosként dolgozott éveken keresztül. Fiatal orvosként nem nagyon keres az ember, ha pedig külföldön él, akkor tulajdonképpen csak költ, így én neki köszönhetem, hogy a család és a karrier egysége nálam működött. Talán mostanában jött már el az az időszak, amikor próbálom neki ezt visszaadni. Időközben ő is sok szakképesítést szerzett mind az üzemegészségügy, mind az egészség- és társadalombiztosítási vonalon, és jelenleg ő ennek a területnek a megyei orvos vezetője, én pedig igyekszem a szabadidőmből többet feláldozni, hogy ezt tudja csinálni. Így kerek az életünk. Gyermekeink közül – látva, hogy milyen nehéz volt az életünk – egyik sem választotta az orvosi hivatást. A nagyobbik közgazdasági vonalon helyezkedett el, míg a kisebbik inkább a művészetek, a dizájn és a belsőépítészet iránt érdeklődik. Bár nem a festés a fő területe, de éppen az első önálló kiállítására készül.


Mi jelent kikapcsolódást a mindennapokban?

- Sajnos a zene nem maradt az életem része, ugyanis a fúvós hangszerek nagy hátránya, hogy nemcsak a kéz felejt, hanem a száj is. Komoly gyakorlás kell, hogy újra úgy szóljon egy hang, ahogyan az ember azt akarja. Szinte az egész életemet végigsportoltam. Fiatalon a foci volt a fő kedvencem, de mellette kosaraztam, vívtam és atletizáltam. Amikor már nem volt időm meccsekre járni, akkor jött be az életembe a hosszútávfutás és a triatlon, illetve a nyelvtanulás. A kötelező oroszon kívül a külföldi tanulmányaim idején megtanultam angolul valamint németül, és mivel rendszeresen járok Spanyolországba, így azt is próbálgatom, hogy el tudjam olvasni a sporthíreket. Nagyon szeretünk utazni a feleségemmel, ebben egy időben volt kongresszusi turizmus, de sportturizmus is. A keleti kultúra szeretete miatt több közel- és távol-keleti országban jártunk.

 

Bajáki Zsanett

 


 


© Minden jog fenntartva!
4

2017/3.

„Hegyet hágék, lőtőt lépék…”


 

Szilaj Pisti egy kecskeméti srác, aki idén nyáron nagy utat tett meg a Himalájáig, hogy ott egy Zangla nevű kis faluban tanítson, és önkéntesként részt vegyen a Csoma Szobája Alapítvány által tervezett szolár iskola építésében. Útja során bepillanthatott a buddhizmus gyakorlati arca mögé, a helyi iskolarendszer sajátosságaiba, találkozott PhD-s medvekutatóval, és elérte, hogy a magyar hagyományokra épülő íjászat egészen varázslatos hidat képezzen a különböző világnézetű és vallású emberek között a Kárpát-medencétől egészen a Himalájáig. A két hónap alatt szerzett élményeit most velünk is megosztotta.

 

– Egy barátom jelentkezett pár éve erre a programra, de éppen indulás előtt baleset érte, ami miatt nem tudott kimenni Indiába. Ő mutatta nekem, hogy az ismert közösségi oldalon ismét elindult a toborzás, én pedig kalandvágyból jelentkeztem. Elmentem az első interjúra, ahol rögtön éreztem, hogy ez az, ami kell az életembe.

 

„Rögtön éreztem, hogy ez az, ami kell az életembe.”

 

Mit kell tudni a Csoma Szobája Alapítványról?

– Több mint tíz éve működnek. Irimiás Balázs, az elnök, Japánban tanult, és egy nyári bringatúrán volt Indiában, amikor megtalálta a palotát, ahol Kőrösi-Csoma Sándor, valamint később még nagyon sok magyar – például Baktay Ervin Kelet-kutató is – járt. Mivel látta, hogy nagyon rossz állapotú az épület, eldöntötte, hogy önkéntesek segítségével helyrehozza a templomot. Végül aztán nem csupán a palotát restaurálták, hanem az elmúlt tíz évben még új sztúpákat is építettek. Ezenkívül a faluban elkezdtek tanítani, és ehhez kapcsolódva szervezték meg a szolár iskola felépítését, amelyben télen is meleg van, ezért a helyiek tudnak tanulni.

 

Hogyan lehet jelentkezni önkéntesnek?

– Komoly feltételrendszer nincs, inkább az a fontos, hogy szimpatikus legyél az adott munkacsoport vezetőjének. Mára már elég nemzetközi a csapat, most is volt kint, velem egy időben, egy olasz és angol lány, valamint egy indiai fiú. Három területen lehet dolgozni: az első az építkezés, a második a pedagógia, a harmadik a közösségi munka, amit jellemzően azok végeznek, akik már nem először járnak ott. Idén a pedagógusoknál hétszeres, az építőknél még nagyobb túljelentkezés volt, pedig főleg építészmérnökök pályázzák meg ezeket a kiutazásokat. Te jelölöd meg, hogy melyik munkacsoportban szeretnél dolgozni, de azt mindenképpen vállalnod kell, hogy legalább három hetet kint töltesz. Mivel az odajutás hosszadalmas, elsősorban azokat várják, akik akár 5-7 hetet is tudnak szánni az önkénteskedésre.

  

Te hova jelentkeztél, és mi volt a motivációd?

– Én alapvetően a pedagógusok közé jelentkeztem, de az íjászkodás révén bekerültem a közösségszervezés élvonalába is. Az indokaimon még mindig gondolkozom. Az, hogy az ember egy hegyi faluban taníthat a Himalájában, már önmagában elég erős motiváció. Tudni kell rólam, hogy alapvetően nagyon rossz turista vagyok, nem szeretek nyaralni, „csak úgy” napozni a tengerparton, mert az nekem nem megy. Az viszont, hogy kimenjek Ázsiába tanítani, már megmozgatta a fantáziámat. Íjász sportoktatóként ráadásul nagyon vonzott, hogy Tibetnek van íjászhagyománya, és kíváncsi voltam, hogy jelenleg ennek a sportágnak milyen ott a státusza. Tudtam, hogy Kőrösi-Csoma Sándor a magyarok rokonait kereste arrafelé, és abban én is hiszek, hogy értékes, érdekes kapcsolatok maradtak ott fent az ő hagyatékával egyetemben. Alapvetően mérnök vagyok, de most végeztem el a Tanítóképző Főiskolát, és az íjászoktatáson kívül Aranykalászos gazda is vagyok. Nagyon érdekelt tehát, hogyan működik az ottani gleccserpatakos fokgazdálkodás, mert az egy nagyon összetett rendszer. Szinte hihetetlen, hogyan tudnak gyakorlatilag a sivatagban, ahol majdnem nulla százalékos a páratartalom – aki nincs hozzászokva, annak még levegőt vennie is nehéz –, termő, zöld ligeteket létrehozni. Amikor zuhanyozol, tudod, hogy tíz perce az a víz még gleccser volt...

 

…és találtál válaszokat a kérdéseidre?

– Találtam válaszokat, de még nem ülepedtek le bennem. Az íjászatos rész nagyon jól sikerült, mert – mint kiderült – a faluban minden felnőtt férfi íjászkodik. Arrafelé nyolc hónap a tél, ebben az időszakban készülnek a gyerekek, illetve lovas sportolnak, és akár háromnapos íjászversenyeket is szerveznek, ráadásul csapatban íjászkodnak, ami az európai hagyományokban nincs benne. Nagyon kis célokra lőnek, és minden csapatot egy lámáról (buddhista pap) neveznek el, a győztes pedig megnyeri a befizetett pénzdíjakat. Vittem magammal egy olyan íjat, amelynek tappancsos a vége, ezzel egymásra is tudtunk lövöldözni, ami hatalmas sikert aratott a falubeliek között. Ha a vallási részét nézzük, itthon elég elmélyülten tanulmányoztam már a buddhizmust, kint azonban rájöttem, hogy a gyakorlat jócskán eltér az elmélettől. Ami igazán fontos, hogy ne legyenek elvárásaid, csak hagyd a dolgokat átáramlani magadon. Egyrészt így nem csalódhatsz, másrészt pedig mindennek tudsz örülni.

 

„Ami igazán fontos, hogy ne legyenek elvárásaid, csak hagyd a dolgokat átáramlani magadon. Egyrészt így nem csalódhatsz, másrészt pedig mindennek tudsz örülni.”

 

Könnyű együttműködni a helyiekkel?

– A falubeliek jól fogadják az önkéntesek jelenlétét, hiszen igen nagy hasznuk származik belőle. Kőrösi-Csoma Sándor hagyatéka miatt mindig is volt a kolostor iránt turisztikai érdeklődés, így a királynak abszolút érdeke, hogy egy csapat önkéntes felújítja azt, ráadásul az oktatáson kívül még egy szolár iskolát is épít a falunak. Érdekes dolog, hogy amennyire fontos számukra az oktatás, annyira kaotikus maga az iskolai rendszerük. A tanárok java része főállásban mást dolgozik, van közöttük, például, taxis, aki a hat tanítási napból, mondjuk, hármat jár be dolgozni, akkor is a tanáriban beszélget. Ennek ellenére jóval magasabb a fizetésük, mint itthon. Találkoztam, például, egy PhD-s kutatóorvossal, aki medveürülékből szerzett DNS-minták alapján térképezi fel a barna medvék himalájai populációját. Kiderült, hogy harminc-negyven százalékkal többet keres, mint a velem tartó, szintén PhD-s földrajztanár. A srácok hétéves koruktól járnak iskolába, egy osztály létszáma maximum hét fő, de az elmúlt néhány évben ez felére csökkent, mert aki tudja, magániskolába viszi a gyerekét. Aki marad, az viszont nagyon együttműködő, értelmes, figyelmes az iskolában. Az iskolai falain túl azonban már csibészek, eljátsszák, hogy nem értik, amit mondasz nekik angolul. Érdekes, hogy a nagyobbacska lányok nagyon félénkek, nem szólalnak meg, vagy csak eltakart szájjal. Amikor órát tartottam nekik, a legnehezebb volt elérnem, hogy válaszoljanak egy-egy kérdésre angolul. Hiába azonban a hiányosságok, az állami iskola működésébe mégsem szól bele a falu népe. Hagyományosan ők a hegyről lejövő gleccservizet öntözéssel szétterítik, úgy gazdálkodnak: főleg árpát és zöldségeket termesztenek, valamint a jak és a tehén keverékét, a dzomot tartják, amit fejnek, illetve télen le lehet vágni. A tehén, ugye, szent állat, illetve a buddhisták elvileg nem ölnek, de nekik külön engedélyük van a dalai lámától, mert az ő területükön a nyolc hónapos tél annyira zord, hogy csak akkor élik túl, ha húst is esznek. De még köztük is akad, aki télen sem eszik.

 

Visszautazol még?

– Tervezem. Érdekes dolog ez a Himalája; fizikailag nagyon megkéri az áldozatot, hogy ott lehess, hiszen a falu maga is háromezer méter fölött van, de közben minden perce megtérül. Valójában Nepálba szeretnék még eljutni. Amikor Pesten éltem, volt két nepáli barátom, akik a magar törzsből jöttek. Ez a törzs nagyon sok kulturális tényezőben hasonlít ránk (kopjafás temetkezés, kör alakú házak, valamint ők adják a legtöbb gurkát* elsősorban a nepáli és a brit hadseregbe). Olyan családneveik vannak, mint például Barta vagy Balogh. Az íjászat természetesen náluk is hagyomány, és ezt szeretném a saját szememmel látni. Sokan kiutaznak, vesznek egy indiai gyártmányú strapabíró motort, mely erre a terepre való, és azzal járják be a területet. Ennek most megcsapott a szele. El tudom képzelni, hogy visszamegyek, és egy motorral keresztülutazom Nepálon, miközben felkeresem a magar törzset is.

 

„Sokan kiutaznak, vesznek egy indiai gyártmányú strapabíró motort, mely erre a terepre való, és azzal járják be a területet. Ennek most megcsapott a szele. El tudom képzelni, hogy visszamegyek, és egy motorral keresztülutazom Nepálon.”

 

Mit jelentett számodra az önkénteskedés?

– Örömteli siker, hogy a szolár iskola elkészült, így már télen sincs akadálya a tanulásnak. Nagyon fontos nekem ugyanakkor, hogy az általam hozott íjászatot továbbviszik a többiek. Távozásomkor átadtam az oktatást Johannának, aki a pedagóguscsoport vezetője. Az alapítvány feltette a kérdést az önkénteseknek, hogy milyen irányba menjen tovább a segítségnyújtás, és úgy tűnik, hogy az íjászat most egy új, de tartós, és a közösség részéről is nagyon kedvelt vonala lesz az alapítványi munkának. Ilyen sikeres közösségi program korábban még nem volt. Különlegessége, hogy részt vett benne muzulmán, buddhista, keresztény, ateista és még egy hindu fiú is gyorsan megtanult Kassai Lajos lovas íjász módszertana szerint tölteni és lőni. A mi hagyományos magyar íjunk elméletileg nagyon különböző világnézetű emberek között épített hidat a Kárpát-medencétől egészen a Himalájáig. Az íjászat évezredes nagyságát mutatja, hogy régen is erős kulturális szövetség volt az íjfeszítő népek között, most pedig olyan sport lehet az érdeklődők számára, amely tartalommal tölthet meg hosszú téli hónapokat, és közelebb hozza az egymástól eltávolodott szellemi közösségeket is.

 

„Az íjászat évezredes nagyságát mutatja, hogy régen is erős kulturális szövetség volt az íjfeszítő népek között, most pedig olyan sport lehet az érdeklődők számára, amely tartalommal tölthet meg hosszú téli hónapokat, és közelebb hozza az egymástól eltávolodott szellemi közösségeket is.”

 

- Amire ez a kirándulás még jó volt, hogy az elképesztő puritán körülmények között egy elkényelmesedett városi figurának éreztem magam, és elgondolkoztam azon, hogy mennyire kényelmes az életünk otthon: megnyitod a csapot, és vizet iszol belőle a halálos veszedelmek kockázata nélkül, télen csak felcsavarod a fűtést, és nem fázol. Eddig is megfordult a fejemben, hogy egy komplett évet jurtában töltsek, de most már elhiszem, hogy ezt meg is tudom csinálni. Simán elképzelhetőnek tartom, hogy az elkövetkező években tanyára költözzek, ahol építek magamnak is egy saját vályogkemencét, mint kint…



 *gurka – jellegzetes tőrkarddal ellátott harcos kaszt

 

Bajáki Zsanett

Fotó: Szilaj Pisti




© Minden jog fenntartva!
5

2017/3.

Ugató robotok, konstruáló gyerekelmék



Látlak! Nem látlak! Látlak! Nem látlak! – ismételgeti EV3, a legórobot egy kávézó teraszán ülve, ha a kezemmel közelítek felé. A készüléket Balázs Livi keltette életre. A 18 éves fiatal lány a kecskeméti Katona József Gimnázium egykori tanulója és a programozó szakkör egyetlen hölgy látogatója.

A kecskeméti Balázs Livi az a gyermek volt, akinek a szülei gyakran léptek legóra. A babák öltöztetése helyett sokszor inkább házakat építgetett. Akkor talán még a számítástechnikához közel álló szülők sem gondolták, hogy lányuk tehetsége az informatika területén bontakozik majd ki igazán, ráadásul viszonylag korán.


– Édesanyám informatikatanárként diplomázott, édesapám sokszor otthon szerelte a számítógépeket. Egyfajta közös program volt, hogy összeültünk és néztük a gépeket. Engem ezzel órákra le lehetett kötni, aminek egyenes következménye, hogy azonnal felkaptam a fejem, amikor a gimiben a legó és az informatika találkozásáról hallottam – mondta Livi az informatikaérettségire készülve.


– Fári János tanár úr az első órára behozott egy robotot, és azt mondta, ha szeretnénk, programozhatunk ilyeneket. Hetedikes voltam akkor, épp elballagott az „előző robotos lány”. Azóta egyedüli lányként voltam a robotikaszakkör csapatában, ahol legó Mindstorms EV3 készletből robotokat terveztünk, építettünk, és megtanítottuk őket arra, hogy reagáljanak a külvilágra: döntéseket hozzanak, és akár önállóan is végrehajtsanak feladatokat. Hálás vagyok ezért a szakkörért, mert nemcsak a programozás nyelvét tanultam meg, hanem a logikus gondolkodás alapjait is, ami nagyban segíti a problémamegoldást, sőt fejleszti a kreativitásomat is.



Piacképes tudás, főleg ha az elmélet és a gyakorlat is találkozhat


A számítástechnikai tudás ma már az élet szinte minden területén nélkülözhetetlen, legyen az orvoslás, művészet vagy infokommunikáció. A robottechnológia egyre nagyobb teret kap, de nemcsak a modern és a dinamikusan fejlődő vállalatoknál, hanem az otthonainkban is, elég csak a robot-porszívókra gondolnunk, vagy okos-eszközeinkre, amelyek segítségével akár több száz kilométeres távolságra is lehúzhatjuk a házunk/lakásunk redőnyét a megfelelő applikáció segítségével, ha a kamerákon át azt látjuk, hogy túlságosan betűz a nap a virágokra. Ezért aztán az információs és robottechnológia játékos elsajátítása gyorsan helyet kapott a 21. század alapismeretei között.



A szakemberek évek óta hangoztatják, hogy a gyakorlati informatika, a programozási ismeretek, a robotika mennyire fontos és keresett tudás a munkaerő-piacon. Azt mondják, hogy azok a gyerekek lehetnek a jövő mérnökei, fejlesztői, akik ma nagy lelkesedéssel építenek, szerelnek, terveznek működő szerkezeteket. Ehhez azonban szükséges a konstruálás, a kézzelfogható eszközépítés, a mechanikus alkatrészek működésének, vezérlésének megfigyelése is, ami az eszközök hiányában – finoman szólva – nem lehet teljes. Bár az informatikai kerettantervek tartalmaznak robotikára vonatkozó tematikai-fejlesztési egységeket, az iskolák többségében nem állnak rendelkezésre az ezekhez szükséges magas költségigényű eszközök, emiatt legfeljebb elméletben vagy virtuális felületen ismerkedhetnek meg a gyerekek ezzel a területtel.

 

A kecskeméti Katona József Gimnázium diákjai kivételesen jó helyzetben vannak, ők ugyanis a robotfejlesztés minden fázisát – a tervezést, a kivitelezést és a tesztelést is – gyakorolhatják, ennek eredményeként kialakul náluk a valós fejlesztői gondolkodás. Sőt a katonás csapat nemcsak szakkörre, hanem komoly versenyekre is jár, ahol szép eredményeket érnek el. Ám mielőtt ezekről beszélnénk, nézzük csak, hogyan néz ki ez a valóságban!


Téglák, szenzorok, motorok – Alkossatok!

A szakkörön egy-egy új projekt indulásakor a szakkör vezetője felvázolja a gyerekeknek, hogy
az építendő robotnak milyen feladatokat kell majd végrehajtania, ezt követően viszont mind a mechanikai, mind a programozási megvalósítást a tanulók a saját elképzeléseik, terveik, algoritmusuk szerint hajtják végre, persze, némi tanári instruálással. Megkapják a téglákat, a szenzorokat, a motorokat, és közösen nekilátnak az alkotásnak. A puding próbája itt is az evés, azaz a tesztelés. Az elméletben jól működő robot ugyanis a gyakorlatban olykor hibásan hajtja végre a programot, és ennek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy a fényviszonyok miatt más tartományban érzékel a fényszenzor, vagy túl nehéza kar, amelyet fel kellene emelnie, és új számítások szükségesek. Ezekre a helyzetekre nem lehet előre felkészülni, helyben kell őket megoldani, együtt próbálgatni, kísérletezni, tesztelni.

 

Liviék csapata úgynevezett szumóversenyekre is jár, legutóbb Hajdúböszörményben voltak, ahol 8. helyezést értek el. 2013-ban viszont egy ugyanilyen versenyről elhozták a legjobbaknak járó érmet is. Ezeken a megméretéseken egymást kell érzékelniük a különböző csapatok által programozott robotoknak. És bár a csapat versenyorientált, ha kiesnek, akkor sem keserednek el, és nem vágják robotjaikat a táska mélyére. Amikor legutóbb kiestek, „mérgükben” – amíg a többiek versenyeztek – készítettek egy táncoló robotot. De programoztak már ugató kutyarobotot is. Egy-egy versenyre szánt bonyolultabb robot építése és programozása azonban időigényes, akár két hónapot is igénybe vehet.


Ez a gondolkodásmód nőként élni is segít

A programozói gondolkodásmód azonban az élet egyéb területein is kamatoztatható tudás. – A robot nem tud gondolatot olvasni, ezért nagyon kifejezőnek kell lenni, mindent meg kell mondani neki, lépésről lépésre végig kell gondolni és kifejteni, hogy mire gondolok. Ez nem női gondolkodásmód, de nagyon sokat segíthet nőként élni – egészíti ki a fentieket Livi, aki közben azt is elárulta: nem sokat gondolkodott a pályaválasztáson. Az informatika lenyűgözte, ezért az ELTE programtervező informatikus szakára felvételizett.

 

Persze a szakkörre járó, a mesterséges intelligencia bűvöletében élő fiúk is a tizenévesek tanulással, szerelmekkel teli vidám életét élik. Ők nem úszó-, hanem dróntáborba mennek a nyári vakáció idején, valamint óvodásokat és kisiskolásokat vagy autista kicsiket tanítanak egy BeeBot, azaz robotméhecske segítségével a programozás alapjaira. – Természetesen olvasok mást is, illetve szeretek konditerembe is járni, de tény, hogy az informatika lenyűgöző világában töltöm a legszívesebben a szabadidőmet a tanulás és a munka mellett – emelte ki Livi, nyakában a kis herceg elefántot nyelt kígyókalapjával.


Világszínvonalú eszközökkel dolgoznak

A fejlődés folyamatos – mondja Fári János, a Katona József Gimnázium pedagógusa, Livi tanára. 

– Tizenkét éve megy a robotikaszakkör, és bátran állíthatom: akit egyszer megérint, az elhivatottá válik. Ez abból is tisztán látszik, hogy nincs konkrét időpontja a szakkörnek, mert a gyerekek nagyon elfoglaltak, mégis mindig megszerveződik a találkozó, akkor viszont akár este 10-ig is bent vagyunk és dolgozunk, sőt szombatonként is találkozunk. Éppen ezért inkább projektekre szoktunk összeállni, és ha kell, akár otthon is dolgoznak a gyerekek a robotokkal, hogy elkészüljenek arra az időpontra, amikor be kell őket mutatni – mesél a szorgalmas társaság hétköznapjairól az informatikus pedagógus. A korábban említett eszközparkról kiemelte: valóban élen járnak, világszínvonalú eszközeik vannak, mivel minden pályázati lehetőségre kiemelten figyelnek, és általában sikeresen pályáznak is. Talán ennek köszönhető, hogy 2013-ban két tanítvány a robot-világbajnokságon robotfoci kategóriában világbajnok lett.


A robotikás csapatot azonban nem csak a programozás köti le. Őszinte érdeklődéssel fordulnak a környezetvédelem felé is. Ennek égisze alatt építettek már például katasztrófaelhárító robotot is, mellyel jelentős elismerést vívtak ki magunknak. A szakkörösöket a gimnáziumi évek végére általában annyira beszippantja ez a világ, hogy szinte 100 százalékban ezen a szakirányon tanulnak tovább. A piac pedig tárt karokkal várja őket. A két világbajnok srác például már az egyetemi évek alatt is elismert járműipari cégeknél dolgozott.


Szűcs Brigitta Z.




© Minden jog fenntartva!
6

2017/3.

A nehéz sorsú kutyák őrangyala


 

Jövőre ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját a Mentsvár az Állatokért Alapítvány. A kezdetekről és a jelenleg európai színvonalú menhelyről, az állattartásban elért szemléletváltásról és a jövő kihívásairól Tőzsér Judit alapító elnökkel, a Gong Rádió ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

 

Honnan jött az alapítvány létrehozásának ötlete?

– Életem egyik legszebb ajándékát születésnapomra kaptam egy kollégámtól, méghozzá egy kis fekete uszkárkutyust. Szerelem volt első látásra. Sajnos nem sokkal később kiderült, hogy a kiskutya szívbeteg, és műteni kell. Az operáció napján Budapestre mentünk a férjemmel, és a várakozás ideje alatt végig imádkoztam, hogy meg tudják menteni. Akkor tettem egy fogadalmat, hogyha meggyógyul a kis kedvencünk, akkor én felkínálok kétmillió forintot egy állatmenhelynek! Sajnos a beavatkozás nem sikerült, és a kutyus a műtőasztalon meghalt. Ennek ellenére tartani akartam a fogadalmamat. Sokat jártam ki a kecskeméti gyeptelepre etetni az állatokat, de az ott látott körülmények nem igazán tetszettek. Ekkor döntöttem el, hogy én magam fogom ezt a menhelyet létrehozni. A vonzás törvénye abszolút működött. Kollégákból, ismerősökből és a kapcsolatrendszeremen keresztül sikerült olyan embereket magam mellé állítanom, akiket érdekelt az állatvédelem. Jövőre lesz tizenöt éve, hogy a Mentsvár megnyitotta kapuit a nehéz sorsú kutyák előtt.

 
Mennyire nehéz ezt összeegyeztetned a többi életterületeddel?

– Ugyanaz az elkötelezettség kísért végig mind a hivatásomban, mind pedig az állatvédelem területén végzett munkámban. Létrehoztam az alapítványt és felépítettem a Gong Rádiót. Annak idején a művelődési ház két kis helyiségéből indultunk, most van három saját ingatlanunk a belváros szívében, hét frekvenciánkkal a harmadik legnagyobb és az egyik leghallgatottabb kereskedelmi rádió vagyunk. Mindezek mellett vinni egy menhelyet elég nehéz volt, mert oroszlántípusú emberként mindent nagyon lelkiismeretesen végeztem. Nálam olyan sosem fordulhatott elő, hogy egy kutyát az orvos nem lát el, vagy valamelyikük nem kap enni. A fő tevékenységen, azaz az állatok megmentésén kívül nekem nagyon fontos volt a szemléletformálás, az oktatás. Tartottunk előadást rendőröknek, akikkel ma már sok közös állatvédelmi akciónk van, de a környékbeli jegyzőkkel, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatallal, a NÉBIH-hel és más állami intézményekkel is tiszteletteljes és kiváló az együttműködés. Sok ismert emberrel tartom a kapcsolatot, többek között dr. Gönczi Gáborral, az Állatorvosi Kamara elnökével, vagy dr. Sótonyi Péterrel, az Állatorvos-tudományi Egyetem rektorával, de nagyon jó barátom Magyarország országos állatvédelmi főfelügyelője, a NÉBIH Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság igazgatóhelyettes fő állatorvosa, dr. Pallos László, aki rendszeresen tart ellenőrzést az ország minden pontján, sőt rendszeres vendégünk a rádió állatvédelmi műsorában.A társadalmi összefogás és kapcsolatrendszer tehát nagyon fontos. A miniszter civil állatvédelmi kapcsolattartója vagyok, dolgoztam például az állatvédelmi törvény előkészítésében. Emellett felkértek, hogy véleményemmel segítsek a menhelyeknek kiírt pályázatok előkészítésében, amelyeket már ki is írtak.

 

„Ugyanaz az elkötelezettség kísért végig mind a hivatásomban, mind pedig az állatvédelem területén végzett munkámban.”

 

A befogadástól a mentésig

– Amikor már úgy éreztem, hogy a telep napi koordinációja, vezetése nekem már nagyon sok, egy sikeres pályázatnak köszönhetően át tudtam adni a menhelyet a gyermekeimnek, így ők vitték tovább az ebrendészeti feladatokat, én pedig ma már a megkínzott, elhagyott kutyákkal foglalkozom. Annyira lelkiismeretesen csinálunk mindent, hogy már nemcsak Kecskemétről, hanem az ország minden részéről szólnak nekünk, amikor szenvedő, megkínzott vagy magára hagyott kutyát látnak, mert tudják, hogy mi nem hagyjuk annyiban. Főleg az emberi felelőtlenség miatt szenvedő vagy megkínzott állatok mentésével, örökbe adásával foglalkozunk, valamint állatorvosi ellátást biztosítunk számukra. Bármit hallunk, mi azonnal indulunk. Most éppen Siófokra riasztottak bennünket, de onnan vissza kellett fordulnunk, mert kaptunk egy telefont, hogy már nincs ott a kutya. Fáj a szívem, ha belegondolok, hogy zuhogó esőben, fedél nélkül ázik a hidegben egy állat, és a sorsára van hagyva. Az én szemléletemben egy állat élete nagyban függ a gazdájától, hiszen az állatok kiszolgáltatottak nekünk. Szerencsére ma már az ország minden megyéjében vannak aktivistáink, akik először ellenőrzik a bejelentés hitelességét a helyszínen, és mi csak akkor indulunk, ha valóban szükséges a mentés. Sokszor elég egy jegyzői felszólítás vagy pár jó szó... Ha kobzás van, azt a rehabilitációs munka követi, ugyanis ha egy kutya láncon van, eldeformálódhat a lába, vagy a sok veréstől bizalmatlanná válik, és támadhat is. Legutóbb például egy gyönyörű német juhász üvegszilánkokon és cseréptörmeléken ücsörgött fél méteres zsineggel kikötözve. A sérüléseiket el kell látni, amit lehet, helyre kell hozni, aztán pedig újra kell szocializálni az állatokat, hogy megbízzanak az emberekben, és örökbe fogadhatókká váljanak.


„Az ország minden részéről nekünk szólnak, amikor szenvedő, megkínzott vagy magára hagyott kutyát látnak, mert tudják, hogy mi nem hagyjuk annyiban.”


Az elmúlt 15 év távlatában hogyan látod, a szemléletformálás sikerrel járt? Változott az emberek állattartáshoz való viszonya?

– Igen, nagyon sokat. Amikor 2003-ban kezdtük, azon gondolkodtam, hogy vajon honnan fogjuk tudni, hol van szenvedő állat. Ekkor jött az ötlet, hogy fogjunk össze a taxisokkal, akik menet közben szóltak, ha problémás esetet láttak. Eleinte előfordult, hogy lapáttal és vasvillával kergettek el mondván, hogy semmi közünk a kutyához. 2006-ban létrehoztam az állatvédelmi őrszolgálatot, véletlenül éppen a rádióban volt az állategészségügyi szakállomás vezetője, dr. Molnár Zoltán, valamint az akkori rendőrkapitány, dr. Király Ferenc. Fontos volt számunkra az együttműködés, hiszen mi nem mehetünk be magánterületre, de támogatásukkal már sokkal hatékonyabbak lettünk, hiszen a rendőröknek van belépési engedélyük. Az állatorvos a helyszínen megvizsgálja, ha szükséges, ellátja, majd elkobozza a kutyát, mi pedig elhozzuk. A Kormányhivatallal, a katasztrófavédelemmel a járási hivatallal, a NÉBIH-hel, a kecskeméti, illetve a megyei rendőrkapitánysággal azóta is kiváló a kapcsolatunk. Köszönet mindenkinek az állatok érdekében tett önzetlen segítségükért! A Fehérkereszt Állatvédő Liga, az Állatvédőrség is az állatvédelmi őrszolgálat mintájára dolgozta ki az elveit, ők országos lefedettségűek.

 

Milyen a hazai állatvédelem?

– Ez a kormány nagyon sokat tett az állatokért akár az állatvédelmi törvény előkészítésére, illetve megváltoztatására, akár az ingyenes ivartalanítási akciókra és a rengeteg pályázatra gondolunk, amelyek a menhelyeket segítik. Módosították a kennelszabványokat, hosszú láncon tartást, chipezési rendszert vezettek be. Az egyetlen probléma talán, hogy a jogalkotók és a jogalkalmazók között nincs még meg a harmónia. Helyszíni rendőri intézkedésnél az egyéni megállapításra van bízva az eset, ez pedig elég szubjektív, hiszen azon is múlhat, hogy az intézkedő járőr szereti-e az állatokat, vagy sem. A törvény lehetőséget biztosít akár három év börtönbüntetés kiszabására is, de a jogalkalmazók mégsem élnek vele. Ezt nem értem, mert ott is emberek ülnek, akiknek tudniuk kell: ha egy ember képes egy állatot megkínozni, az később kisgyermeket, idős védtelen emberekkel is ugyanezt teszi majd, ezért kellene az ilyen agresszivitást még csírájában elfojtani, ezt pedig csak a jog segítségével lehet. Nagy segítség viszont, hogy a helyi és az országos média is rendre az esetek mellé áll, amint állatvédelemmel kapcsolatos jogtalanságot látnak valahol. Még így is heti szinten dobnak a kukákba kiskutyákat. A rádió is lehetőséget nyújt a figyelemfelkeltésre, és nem a szenzáció miatt adunk hírt ilyen esetekről, hanem hogy segítsünk.


Milyen kihívások előtt állsz még?

– Meghatározó és felelősségteljes munka volt számomra ennyi frekvenciát kézben tartani, és ezt a médiabirodalmat kiépíteni. Ezzel párhuzamosan működtettem a Mentsvár az Állatokért Alapítványt és a Menhelyet, továbbá kiépítettem az állatvédelmi őrszolgálatot. Az elkobzott kutyák elhelyezésének problémájára, mivel a menhelyek telítettek – ezzel a NÉBIH országos szinten küzd –, kidolgoztam egy 4 telepből álló befogadóállomás koncepcióját, amit be is terjesztettem a kormány elé, de sajnos anyagi fedezet híján még nem valósulhatott meg...


Látsz esélyt arra, hogy ezek a támogatások ne kormányzati, hanem céges vagy civil forrásokból jöjjenek be?

– Abszolút látok rá esélyt, rengeteg pályázat van jelenleg is, de nekem ekkora beruházás létrehozására egyedül már nem lenne energiám. Ha találnék egy rátermett és legalább annyira elkötelezett embert az állatvédelem területén, mint amilyen én vagyok, akkor segítenék megcsinálni, aztán pedig rábíznám a működtetést. Kezdem úgy érezni, hogy az elmúlt huszonegy év minden nehézségével, de a sikerével és az örömével együtt is, sok energiát kivett belőlem.Ezerfelé kellett figyelnem, állandóan azt tartottam szem előtt, hogy mindenkinek jó legyen, és amit csinálok, azzal senkinek az érdeke ne sérüljön, igazságosan oldjam meg a problémákat, ezért magammal nem igazán foglalkoztam. Most érzem, hogy ezek mellett sokkal kevesebb idő jutott a családra, a férjemre, az édesanyámra vagy éppen a gyerekeimre...

 

A családodnak mégis nagyon jó példa lehetett, hiszen a fiad is ezen a területen dolgozik…

– Jelenleg az alapítvány koordinációját a fiam, a menhelyét, illetve a telep napi koordinációját, vezetését, valamint az állatvédelmi feladok irányítását a menyem végzi. Több különleges állata van otthon is, és nagyon szereti őket. Vele kapcsolatban tudom, hogy jó emberre bíztam ezt a nagy felelősséget igénylő munkát. Mára elmondhatjuk, hogy a menhely európai színvonalúvá vált, ahol modern gépekkel és eszközökkel segítik például a sérült kutyák rehabilitációját. A fiam emellett egy 20 éve sikeresen prosperáló informatikai cég tulajdonosa, és egyben a rádió cégvezetője. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon lelkiismeretesen, jól csinálja. Nagyon büszke vagyok a családomra, én már inkább a kapcsolattartással foglalkozom, és a rádió egészére felügyelek. Nekem a rádiózással és az állatvédelemmel lett teljes az életem. Szeretem a munkámat, és ha a jó isten erőt ad hozzá, igaz, már kevesebb erőfeszítéssel, de folytatom, amíg bírom...

 


Bajáki Zsanett

 

 

© Minden jog fenntartva!
7

2017/3.

A coaching haszna és szépsége



Minden vállalat és vezető életében eljöhet az a pont, amikor külső támogatásra van szükségük az elakadásból való kilendüléshez. Ilyenkor lép a képbe a coach, aki a sikerben a rendszerszemléletével játszik kulcsszerepet. Ő a változás katalizátora, a rálátással bíró, elismerő és motiváló közeget teremtő egyenrangú beszélgető- és segítőtárs. Egészként tekint az ügyfélre, hogy a belső erőforrások mozgósításával a célra fókuszálva irányítsa a jobb hatékonyság és a nagyobb hitelesség felé. Az egyik legeredményesebb irányzat, a megoldásközpontú brief coaching képviselőjével, Tegyi Enikővel beszélgettünk a coaching sokrétű hatásáról és kultúraváltó erejéről, a fejlődés hasznáról és szépségéről.

 

– A coaching eredete több forrásra vezethető vissza: egyrészt a pszichoterápia azon felismerésére, hogy egészséges embereknek is szükségük lehet segítségre a továbblépéshez, másrészt a sportpszichológiában elért eredmények más területeken való hasznosíthatóságára. Miben hozott újdonságot a gyökerekhez képest?   


– A coachingot a legtöbb felfogás valahová a pszichoterápia és az üzleti tanácsadás közé helyezi el. Az ezek metszetében található coachingnak azonban van egy megkülönböztető sajátossága, mely függetleníti a felsoroltaktól. A célja mindig az, hogy hangsúlyos fókusszal érjen el előrelépést és egyéni változást az ügyfélnél egy egyenrangú partneri viszony keretei között. Abban rokon a lélektannal, hogy hasznos, intenzív, kölcsönös bizalmon alapuló beszélgetés, melyben a teljes ember vesz részt. Az ügyfél mentális, érzelmi és fizikai valóját egyaránt bevonjuk a folyamatba, mert csak így érhetünk el mélyreható változást. Az üzleti tanácsadáshoz úgy kapcsolódik, hogy szintén pragmatikus szemléletű, előre meghatározott célja és a szervezeti működésben mérhető haszna van. Ha a vezető személyesen veszi igénybe a coaching-szolgáltatást, személyes és szakmai szempontból is megfogalmazza a célkitűzéseit. Az ügyfél és a coach az együttműködés kezdetén szerződésben köti ki a feltételeket. A coaching autentikus beszélgetés. A folyamat célirányos, megoldás- és cselekvésorientált, a jelenre és a jövőre összpontosít, és mindez lehetővé teszi, hogy a kliens rövid időn belül kilábaljon a megrekedt állapotából.


– Milyen helyzetekben szoktak coachhoz fordulni a cégek?

– A felső vezető vagy a HR-es sokféle helyzetben dönthet a coaching mint hatékony eszköz igénybevétele mellett. Dolgoztam olyan céggel, ahol a túlterhelt és dekoncentrált felső vezetők személyes egyensúlyát szerették volna javítani, mivel olyan informatikai támogató munkát végeztek, amelyben kulcsfontosságú volt az összpontosítás, és az állapotuk veszélyeztette a professzionális munkavégzést. Éppúgy foglalkoztunk a munkahelyi, mint az otthoni konfliktuskezeléssel, hiszen a privát, a szakmai és a szervezeti rétegek szervesen összetartoznak, egymást erősítik vagy éppen gyengítik. Sokuknál az időgazdálkodás hatékonyságának és a delegálás képességének javításával adtunk új lendületet az egyéni működésükhöz. Bizonyos esetekben a változáskezelési készség erősítésére volt szükség, míg egy másik vállalatnál az értekezletkultúra átalakításához kérték segítségünket az értekezlettartási technikákról szóló személyes coaching, illetve a csoportos beavatkozások keretein belül. Egy SSC-ben jelenleg a teljes, 45 fős középvezetői állomány vesz részt a vezetői képességek javítását célzó coachingprogramban: a különböző készségekkel rendelkező emberek mindegyikéről 360 fokos felmérés készült. Ez azt jelenti, hogy feletteseik, beosztottaik és társvezetőik visszajelzést adnak róluk 70-féle vezetői kompetencia tükrében; 1-től 10-ig terjedő skálán értékelték őket az egyes tulajdonságok szerint, így kiterjedt képet kaphatnak a vezetői teljesítményükről. Kritikus nehézségekkel szembesülnek, ugyanis középvezetőből lépnének tovább, és az eddigi megmondós-számonkérős, elsősorban szakmai tudásra apelláló vezetői gyakorlat helyett új magatartásmódok elsajátításával szeretnének abba az irányba fejlődni, ahol a teamjeik egyre inkább önszerveződők, vagyis megfelelő terepet teremtenek a munkavállalói felhatalmazódás és elköteleződés (employee empowerment and engagement) megvalósulásához. Ez a két fogalom visszatérő téma az üzleti coachingban, mert a vezetők felismerték, hogyha építik beosztottaikat, és egész emberként tekintenek rájuk, az bizony hatással van a munkahelyi teljesítményre.


– A coaching emberközpontúsága a szervezet érdekeit szolgálja, ugyanakkor komoly személyes haszna van. Hogyan segíti a felső vezetőket az egyéni és a szakmai dilemmáik megoldásában?  

– A személyes fejlődés minden eredménye megmutatkozik a szervezet szintjén is, és ez a legmagasabb pozíciókra is igaz. Egyik ügyfelem elismert felső vezető a magyarországi szervezetben, és azt a célt tűzte ki magának, hogy be szeretne lépni a nemzetközi igazgatói körbe. Itt a karizma fejlesztése, a személyes kreatív üzenet kidolgozása és a különböző fórumokon való autentikus képviselet felépítése volt a feladat, legyen szó akár egyéni beszélgetésről, értekezletről, szakmai konferenciáról vagy céges eseményről. Más felső vezetők – akik sikeres karrierjük mellett például zenélnek vagy más, hasonlóan komoly energiabefektetést kívánó hobbit űznek – azt keresik, hogy a rájuk nehezedő követelmények nyomása alatt, egy kíméletlen gazdasági környezetben hogyan tudnak egyszerre jó vezetők és teljes emberek lenni. Sokuk számára állandó dilemmát jelent, hogyan találhatják meg flow-élményüket az eltérő területeken, miképp maradhatnak személyiségükben integráltak és hitelesek. Bármilyen módszerrel dolgozik a coach, a célja mindig az, hogy kliense a meglévő erőforrások mozgósításával önállóbbá, hatékonyabbá, sikeresebbé, boldogabbá, autentikusabbá váljék. A csoportos vezetőfejlesztés során a résztvevők megosztják egymással a legjobb gyakorlataikat, dilemmáikat, emberi történeteiket. Amikor ily módon nyílik lehetőségük coach segítségével találkozni és beszélgetni, az a tapasztalat, hogy az ő szinergiájukban, kapcsolatukban hatalmas sikerpotenciál rejlik a vállalat számára is. Nemcsak a multinacionális cégek, hanem az innovatív hazai vállalkozások is felismerték a coaching előnyeit, a már az induláskor kellően tudatos, fókuszált, jól összedolgozó team erejét és versenyképességét. A kkv-k is egyre növekvő számban alkalmaznak coachokat. Ha tömegesen érkezik a coaching egy szervezet életébe, gyökeresen átalakul a vállalati kultúra.


"Más felső vezetők – akik sikeres karrierjük mellett például zenélnek vagy más, hasonlóan komoly energiabefektetést kívánó hobbit űznek – azt keresik, hogy a rájuk nehezedő követelmények nyomása alatt, egy kíméletlen gazdasági környezetben hogyan tudnak egyszerre jó vezetők és teljes emberek lenni."




– Milyen szemlélettel, eszköztárral, készségekkel ér el változást egy hatékony coach?

– A tréner kívülről és felülről hozza be tudását. Ha interaktívabb formában zajlik a képzés, vagy jó esetben gyakorolnak is a résztvevők, mégiscsak passzívan fogadják be az ismereteket. A mentorálásban szintén van egyfajta hierarchikus viszony. A coachingnak ezzel szemben teljesen más a megközelítése. A coach katalizátor: saját input helyett olyan rendszerszemlélettel vezeti a folyamatot, amely felszínre hozza az ügyfelek belső tudását, képességeit a pozitív változás eléréséhez. Reális perspektívákat tár fel, megfogalmaztatja velük tudatos céljaikat, megoldásaikat, új viselkedésformáikat, segít lekövetni haladásukat egyéni és csoportszinten is. A felső vezetők – a szervezet „élsportolói” – azért igénylik a coachingot, mert idő hiányában nem tudnak beülni tréningekre, és pozíciójuk jellege miatt egymással sem tudnak beszélni. Ők alapvetően magányosak, a coaching pedig azt a teret biztosítja számukra, amelyiken elvárások nélkül, őszintén megnyílhatnak a szakmaiság és az egyenrangúság megléte mellett. Itt nyugalomban át tudják gondolni a kérdéseiket, a problémáikat, és a tudásban, emberi habitusban, vezetői képességekben hozzájuk hasonló coach érzékenyen reflektál a gondolataikra. A coachinghoz elengedhetetlen készségekről készült felmérés eredményei azt mutatják, hogy a coachnak elsősorban jó vezetőnek kell lennie, így fogadják el őt egyenértékű partnernek. A hatékony coach érett, autonóm személyiség megdolgozott önismerettel. Nagyon fontos a belső erő és a másik szempontjaira figyelmes alázat, hogy képes legyen a keretek, a fókusz és az egyensúly megtartására egészen eltérő karakterű ügyfelekkel. Jellemzően többféle területen rendelkezik szerteágazó tapasztalatokkal, melyeket hasznosít a hivatásában.  


A coach katalizátor: saját input helyett olyan rendszerszemlélettel vezeti a folyamatot, amely felszínre hozza az ügyfelek belső tudását, képességeit a pozitív változás eléréséhez.


– A megoldásközpontú brief coaching családterápiás segítő gyakorlatból nőtte ki magát önálló módszerré, és ma világszerte kiemelkedő eredményességgel alkalmazzák az üzleti életben. Miben áll az egyedisége?

– Az önszerveződés támogatását középpontba állító brief coaching alapjait Milwaukee-ban, a 80-as években fektette le Steve de Shazer szociológus és felesége, a koreai származású Insoo Kim Berg. Rendkívül nehéz eseteknek számító páciensekkel dolgoztak együtt, akik közül sokan annyira a társadalom perifériájára szorultak, hogy nem lehetett tudni, megjelennek-e a következő terápiás ülésen. Ez a kiszámíthatatlanság vetette fel a kérdést, hogyan lehetne a rendelkezésre álló idő alatt maximális előrelépést elérni. A terapeuták csapata figyelemmel kísérte és elemezte a beszélgetéseket. Azonosították azokat a pontokat, amikor az ügyfél másként kezdett viselkedni, tanult valami újat saját magáról, erőforrásokat fedezett fel magában. Arra a következtetésre jutottak, hogy minden beszélgetés két jól elkülöníthető részből tevődik össze: a problem talkból, amikor a problémáról, az ügyfél hiányosságairól és nehézségeiről esik szó. A másik szakasz a solution talk, amikor a segítő arról kérdezi az ügyfelet, mi az, amit másként szeretne, mi az, amit – ha kicsit is, de – jól csinált, és mi történne, ha ebből többet csinálna. Itt jönnek a képbe az erősségek, az új irány és a jövő. A kutatók kísérletei nyomán kikristályosodott a legcélravezetőbb, kizárólag esszenciális elemeket tartalmazó gyakorlat: az a feltűnően hatékony beszélgetésvezetési modell, amiből kinőtte magát a megoldásközpontú brief coaching. Az irányzat néhány éven belül elterjedt az üzleti életben is. Ma Japántól Svájcon át Nagy-Britanniáig világszerte használják a nyílt forráskódúnak nevezhető módszert, ugyanis több nemzetközi intézet foglalkozik a továbbfejlesztésével, ezért eleven és megújuló. Noha egyszerűnek tűnhet a szemlélő számára, komoly filozófiai háttere van, mely keleti gyökerekből is táplálkozik. Úgy találták, az ügyfél számára az a leghasznosabb, ha a segítő maximális tisztelettel és már-már a buddhista szellemiséget idéző elfogadással, minden ponton elismeréssel támogatja ügyfelét. Nem minősít, sőt adott esetben tudatosan ignorálja a negatívumokat, és helyettük a pozitívumokra fókuszál. Üzleti kontextusban szokatlanul hangzik, de mindez olyan szeretetteljes, bensőséges légkört teremt, amelyben kinyílnak, sőt könnyen változnak a kliensek. Ez nem jelent rózsaszín szemüveget, hanem azzal a céllal történik, hogy segítsünk áthangolni az ügyfél önérzékelését. Az alapelv az, hogy amire a figyelem irányul, ott megy végbe a változás és a növekedés. Coachként óriási a felelősségünk, hogy az erősségeket és az értékeket tükrözzük vissza. A pozitív pszichológia kutatásai bizonyítják, hogy beszűkült tudatállapotban az ember képtelen új lehetőségeken gondolkodni, mivel az érzelmek kiváltotta kémiai reakciók behatárolják a kognitív folyamatokat. A saját érdekében ezért igyekszünk mielőbb olyan tartományba átbillenteni a klienst, hogy máshová helyezze át a fókuszát, és elkezdhessük megfogalmazni, megkonstruálni a jövőképét. A célirányos beszélgetésekben a nyelv valóságteremtő erejét, az ügyfél képességeit és tudatosságát használjuk. Megszerettetjük vele az új lehetőségeit, megerősítjük az önbizalmát, és ehhez erőforrásokat találunk a közelmúltból, vagyis összeépítjük a híd két pillérét. Ha az ember tisztában van vele, mit szeretne, és sokat beszél róla, mindez bevésődik az emlékezetébe, és összekapcsolódik azokkal a belső erőkkel, amelyeknek már a birtokában van.


– Hogyan mutatkozik meg az intenzív együttműködésbe fektetett munka és a fejlődés sikere?

– A módszerre támaszkodva erőteljes változást tudunk előidézni, akár az első alkalommal. Témánként három ülés általában meghozza a hatékony eredményt, de vannak olyan ügyfelek is, akikkel 10-12 alkalomra szerződünk, és több témán dolgozunk. A brief coaching a kliens részéről is teljes jelenlétet, koncentrált munkát kíván. Egyaránt ösztönzi a divergens és a konvergens gondolkodást. Mindkét agyféltekét megdolgoztatja, hiszen a kívánt jövőkép megfestéséhez szükséges a képzelőerő és az érzelem, míg az előrelépést értékelő skálák használatánál a logika és az elemzőkészség kap hangsúlyt. Az a tapasztalatunk, hogy az ügyfél könnyebben fogalmazza meg önmaga számára a vágyott változást más nézőpontjából, ezért felteszünk olyan kérdéseket is, mint például: mit észlel majd a főnöke, a házastársa, a gyereke, kapcsolatrendszerének legfontosabb tagjai. Minden igazi változás az interakciók változásában nyilvánul meg. Az ülések végén mindig, de sokszor közben is megállunk, hogy közösen értékeljük a haladást, és ha kell, újrakalibráljuk az irányt. A módszer erős motivációt és nagy lendületet ad az ügyfélnek. Sokan megdöbbennek azon, miért nem szoktuk firtatni, mi a baj. Magyarországon önismeret alatt többnyire a gyengeségek tudatosítását értik, holott az is rendkívül fontos része, hogy az ember felismerje, mikor és hogyan ér el sikereket. Itthon ezért kultúraváltó üzenete is van a megoldásközpontú brief coachingnak. Arra tanít, hogyan használjuk az agyunkat a leghatékonyabban, szépsége pedig abban rejlik, hogy egy dinamikus rendszer, melynek megvan a rendje, ugyanakkor idomul a sokszor megjósolhatatlan emberi viselkedéshez. Rokonszenves az emberképe és a szabadságfoka: a saját maga urának és szakértőjének tekinti az ügyfelet, akinek a belső erejét akarjuk szabadon engedni. Eközben a szükségletünkké válik a folyamatos önfejlesztés és a tanulás. Az üléseken nagyon fontos a ritmus, a finom emberi eszközök használata. A coach számára felemelő érzés az összekapcsoltság, hogy részese és katalizátora lehet kliense fejlődésének. Bármilyen tapasztalt is, minden egyes alkalom izgalmas, megindító élményeket tartogat.



Rénes Judit



© Minden jog fenntartva!
8

2017/3.

Varázslatos és változatos pannon táj: Káli-medence




Magyarországon található egy megkapó vidék, melyet világos mediterrán fény jár át. Ősi eredetű földtani csodavilág és értően művelt modern kultúrtáj egyszerre. Mintha egy Balatonra nyíló amfiteátrum lenne: a drámai tanúhegyek és meghökkentő kőtengerek, a szelíd lankák és hullámzó szőlőtáblák, a különleges bazalttavak és virágos rétek látványa a ragyogó víztükörrel teljesedik ki. Emberléptékű természeti és építészeti sokszínűsége fokozatosan tárul fel a szemlélőnek, ezért gyalog, kerékpárral vagy lóháton érdemes bejárni. Autentikus karaktere, ihlető szellemisége és nyugodt életritmusa évtizedek óta vonzza a művészeket, az építészeket és a kreatív vállalkozókat, akik betelepülőkként a hagyományos és a közösségi értékek folytatásával hoztak gazdasági-kulturális megújulást. A Káli-medence megőrizte bensőséges hangulatát, és éppúgy felejthetetlen élményeket tartogat a felfedezőkedvű kirándulóknak és a geoturistáknak, mint a zamatos borok és a helyi alapanyagokon nyugvó ínyenc konyha híveinek.


A többször felfedezett csodavidék

A Káli-medence kedvező földrajzi adottságai révén szubmediterrán mikroklímájú. Badacsony, Gulács, Csobánc, Tátika vulkáni tanúhegyeinek lejtői hamar átmelegszenek, a közeli Bakony óv a szelektől, a Balaton víztömege és a hegyek bazaltkőzete csökkenti a hőingadozást. Az országban itt kezdődik leghamarabb a tavasz, illetve itt tart legtovább az ősz, amikor is jön a szüret, és teljes pompájában mutatkozik meg a táj. A lakosok megélhetését mindig a remek termőadottságú terület biztosította, amelyet a kezdetektől műveltek. Már a késő bronzkorban laktak itt kelták és eraviszkuszok, majd a kékkúti savanyúvíz-forrást felfedező, kiváló borokat termelő rómaiak vették birtokukba a pannon vidéket. A medence Kál horkáról, Árpád hadvezéréről kapta nevét, akinek vezetésével megtelepedtek a honfoglaló magyarok. Az egymást érő apró falvak a török hódoltság kezdetétől a Rákóczi-szabadságharc végéig tartó időszakban elnéptelenedtek. A régió csak a XIX. században éledt újjá virágzó mezőgazdasággal és bortermeléssel, városias életformával, fejlett paraszt-polgári és kisnemesi kultúrával. Az ekkor épült kőboltos, tornácos, vakolatdíszes fehérre meszelt házak a klasszicizmus népi változatát képviselik, és letisztult szépségükkel máig meghatározzák a települések képét.


A Káli-medence festőisége és derűs atmoszférája sokakat megigézett. Hamvas Béla a Mediterráneum részének látta ezt a fehér fényű, meleg, befogadó tájat. A tiszaeszlári vérvád védőügyvédjeként világhírűvé vált Eötvös Károly, aki élvezetes művekben számolt be Balaton-környéki utazásairól, a kerek világ legragyogóbb foltjaként írta le. Egy éppen a fénykorát élő önazonos, „mesés” világot fedezett fel. Olyan hitelességgel örökítette meg a vidék és lakóinak harmóniáját, annyit tett a régió népszerűsítéséért, hogy méltán nevezték el róla a Fekete-hegy legmagasabb pontján épített kilátót, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik az egész Káli-medencére. Az Eötvös által leírt idilli létforma a II. világháborúval véget ért, de az idősek továbbvitték a közösségi szellemet és a jellegzetes káli tartást.


A szocializmusban a téeszesítéssel kezdődött a tömeges elvándorlás, a 70-es években pedig a környező iparvárosokba költöztették a lakosság nagy részét. Bezárták az iskolákat, üresen álltak a présházak és az öreg parasztházak, amelyeket fillérekért lehetett megvásárolni. A Káli-medence tartós felvirágzásának gyökerei azonban szintén ekkorra nyúlnak vissza, ugyanis a vidéket felfedezték maguknak a rendezők. Itt forgatták Jancsó Miklós, Szomjas György, Sára Sándor filmjeit, sok alkotó jegyezte el magát a népi stílusjegyeket őrző falvak, vízfolyások és völgyek fölött átívelő kőhidak, ódon templomromok és az út menti kálváriák stációi tarkította gyönyörű tájjal, amely áhítatba ejti a látogatót. Nyomukban neves zenészek, festőművészek, színházi emberek és más városi értelmiségiek érkeztek. Őket a visszaköltöző fiatalok, hazatelepülő magyarok, kalandvágyó külföldiek és az elmúlt években a vállalkozó üzletemberek hulláma követte. A bevándorlók – helyi kifejezéssel élve a bebírók – többsége érzékenyen nyúlt az értékekhez: eredeti anyagokkal és biztos ízléssel újította fel a portákat, teremtett magának autentikus életformát a fenntarthatóság és a kényelem jegyében. Ahogy Bojár Iván András, a régió avatott ismerője és a Nagy Káli-könyv egyik szerzője írja: különböző szokások és minták egymásra hatása alakította mai arculatára a Káli-medencét, amely megtartotta összetett hagyományát, ugyanakkor az ezt kreatívan felhasználó, szellemileg-esztétikailag továbbépítő kulturális, turisztikai, borászati és gasztronómiai magánfejlesztések révén Magyarország talán legtöbb adottságot hordozó, nemzetközileg is versenyképes vidéke lett.


Kalandozás az ősi bazaltkúpok, -tavak és -kövek birodalmában

Akárhonnan érkezünk, a Zánkától egészen Balatonrendesig és Ábrahámhegyig húzódó táj minden ponton lélegzetelállító. Az 1984-ben védett területnek nyilvánított Káli-medence a Balaton-felvidéki Nemzeti Park reprezentatív tájegysége és kiemelten értékes kincse, hiszen természetföldrajzi sokszínűsége országos viszonylatban egyedülálló. A vidék változatos arcát a bazaltvulkanizmus és a szél erői faragták-csiszolták évmilliók alatt. Itt csaknem az egész földtörténet színre lép az idős palakőzetektől a „Vörös Káli” homokkő országán vagy a „Fehér Káli” mészkő és dolomit tengeraljzatán keresztül a „Fekete Káli” bazaltvulkánjaiig. A Pannon-tó kőtengereinek fehéres-sárgás színvilága tovább gazdagítja palettát. Minden kőből van, ameddig a szem ellát, és ez a sokféle kő visszaköszön a települések házaiban, pajtáiban, pincéiben is.


Ugyancsak egyedi értéket képvisel az ötvennél is több forrás, a kanyargó Eger-patak, a védett növényfajoknak otthont adó Sásdi-rét karsztlápja, a sztyepprétek, a térség leggazdagabb madárvilágának élőhelyét jelentő Kornyi-tó Jancsó Miklós kedvenc forgatási helyszíne volt –, és a tucatnyi tavacska, amelyek többsége különleges bazalttó. Igazi ritkaság a vörös homokkövön kialakult időszakos vízállás, valamint a mészkőhegy tetején fekvő monoszlói Hegyi-tó. A Fekete-hegyen őstölgyesek, tőzegmohalápok találhatók, a vizes réteken tárnics nő, és a Balaton-felvidék címernövényének választott lisztes kankalin, a dombok művelt lankáin pedig bőségesen terem a füge, a mandula, a szelídgesztenye és a levendula.


A Káli-medence kapuját Zánka és Monoszló között a 337 méter magas Hegyestű őrzi, amelyen geológiai bemutatóhelyet alakítottak ki. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt, mintegy 50 méter magas bányafal azonban felfedi a nyolcmillió évvel ezelőtti bazaltvulkán belsejét. Látható, hogy a kráterben megdermedt láva a kihűlés következtében sokszögletű függőleges oszlopokra vált el. Hazánkban páratlan jelenség, de európai viszonylatban is kuriózumnak számít. A Hegyestű bazaltkúpjának tetejéről csodálatos körpanoráma nyílik: feltárul előttünk a Balaton, délről a Fonyódi-hegy, onnan nyugatra a Badacsony, a Gulács, a Keszthelyi-hegység, a Csobánc, a Fekete-hegy, a Boncsos-tető, sőt a távolban még a Tátika is felismerhető. A nyolc falu számos templomtornya, a falvak szőlőhegyeinek pincéi, a változatos művelési ágak sajátos tájképi összhangban olvadnak össze.


A jelentős örökséget képviselő Salföld határában található a Major, amely magával ragadja a fiatalabb korosztályokat is. Itt karámtól istállóig, legelőn át sétálva megismerhetjük egy működő vidéki gazdaság életét az őshonos magyar háziállatokkal együtt. Láthatunk racka juhot, mangalicát, bivalyt, szürke marhát, baromfit, pásztorkutyákat, lovakat, köztük a nemzeti kincsként számon tartott gidrán fajtát. Az egyik legújabb lakó egy albínó szamár. Ezután jólesik elidőzni az illatos fűszer- és gyógynövénykertben. A szekér- és kocsikiállítás mellett a gyerekeket a tájba simuló játszótér várja. Ha jókor érkezünk, a helyi lovasbemutatót is elcsíphetjük, majd a fogadóépületben házi szörpöket, mangalica- és bivalykészítményeket kóstolhatunk.


A Káli-medence lenyűgöző képződménye a hatalmas kőtenger vagy kőhát, amelynek vonulata Salföldtől egészen Kővágóörsig és onnan tovább, a Hegyestűig húzódik, de Szentbékkállánál a leglátványosabb. A jégkorszakban ez a vidék jelentette a jegesedés szélét. A fagyott felszín, majd a szél és a víz eróziója bizarr formájú óriási sziklaszirteket, sziklapadokat és köveket hozott létre, amelyeket mintha egy óriás hajigált volna szerteszét. Alakjukat a malomköveket készítő kővágók vésték tovább. Feltétlenül álljunk rá az ingókőre, és ha ugrálunk rajta, megmozdul alattunk a szikla! Szentbékkálla mellett emelkedik a Fekete-hegy az Eötvös Károly-kilátóval. Innen csodálatos kilátás nyílik nemcsak a festői Káli-medencére, hanem a Tapolcai-medence tanúhegyeire, a Balatonra, a Tihanyi-félszigetre és a hegytető tavaira is.


A nemzeti parkban érdemes igénybe venni a szakvezetést, így négy óra alatt bejárhatjuk a legizgalmasabb helyeket. A Salföld Major egyben ökoturisztikai központ, innen gyalog, kerékpárral, lovas kocsival túrázhatunk, de lóháton is bebarangolhatjuk a környéket. A földtani örökség iránt mélyebben érdeklődőknek a Bakony–Balaton Geopark geotúráit ajánljuk, amelyeken okleveles vezetők avatják be a látogatókat a káprázatos formációk keletkezéstörténetébe.


Barangolás a meseszép falvak és templomromok között

A Káli-medence elbűvölő falvainak – Salföld, Kékkút, Kővágóörs, Mindszentkálla, Szentbékkálla, Monoszló, Köveskál – felfedezéséhez rengeteg túraútvonal kínálkozik. Akkor járunk a legjobban, ha biciklivel vágunk bele a kalandba. Salföld határában található borókással tarkított Kőtenger nem más, mint a Pannon-tenger aljzatának maradványa az egykori élőlények látható lenyomatával. Feltétlenül szakítsunk időt egy salföldi sétára, hiszen a kicsiny település Magyarország egyik legszebb falva! Mindössze egy főutcából áll napfényben fürdő, meszelt falú parasztházakkal, takaros portákkal, roskadozó gyümölcsösökkel és zöld gyeppel. Újjászületésében nagy szerepe volt Somogyi Győző festőművésznek, aki az elsők között érkezett városi értelmiségiként a Balaton-felvidékre, őt pedig számos társa követte. A falu melletti erdőben találhatók a román-gótikus pálos kolostor romjai. Csodálatos látvány a pusztulásában is tiszteletet parancsoló épületegyüttes az időtlen kövek és az öreg fák ölelésében.


Salföldről Kékkút felé haladva kitérőt tehetünk a Kütyü-domb érdekes szikláihoz. A faluba érkezvén először meseszerű műemlék tájház tűnik fel, de a település többi épülete is figyelemre méltó. A templomhoz érve egy régi löszúton feljuthatunk a szőlőhegyi pincékhez, ahol szemet gyönyörködtető kilátás tárul elénk. A falu határában található a bizánci Theodóra császárnő kedvenc italát adó – róla elnevezett – savanyúvíz-forrás, és az üzemben feltölthetjük saját palackjainkat is.


Kékkúttól a Rozskúti dűlőúton juthatunk el Mindszentkállára. A mindszentkállai templomhoz közel, a Kopasz-hegy keleti lábánál láthatjuk a törökök által felperzselt Kisfalud templomának romjait. Innen a Káli-medence gyöngyszemére, Szentbékkállára vezet az utunk, ahol németek, angolok és amerikaiak is élnek. A faluban érdemes a népi építészet legnemesebb hagyományait példázó fehér házakban gyönyörködni, ahogyan a római katolikus templomban is, ahol nyaranta rendszeresen koncerteznek. A lejtős utcácskák, a faágak fölül előbukkanó templomtornyok és háztetők a régmúlt idilljét idézik. Külön érdekesség, hogy itt található az ország egyik ritka lovaspóló-pályája. Aki éppen edzésbe botlik, ne hagyja ki az egyedülálló élményt, és a barátságos pólósok szívesen válaszolnak a kíváncsiskodóknak.


A Hegyestű mellett keskeny mellékúton kanyaroghatunk Monoszlóra. Az idillikus zsákfalu annyira kiesik a forgalomból, hogy az elmúlt évszázadok történelmi viharai is elkerülték. Az öreg református templom és kertje mindenki előtt nyitva áll. Minden falunak van valamilyen látványossága, amelyet érdemes megkeresni, mint például a Veléte-hegyi középkori püspöki palota romjai, vagy a taliándörögdi és a dörgicsei templomromok. Pár kilométerre innen Kővágóörsre, a környék történelmi központjába érkezünk, ahol kúriának is beillő gazdag paraszti és kisnemesi házak sorakoznak, legtöbbjük szépen felújítva. Minden településén látszik, hogy a Káli-medence a kevés magyar vidék egyike, amelyik tiszteli múltját, de nagyon is a jelenben él.


Értékteremtés minőségi agroturizmussal és gasztromekkával

A Káli-medencét sokáig kevesen ismerték, rejtett kincs volt, és először akkoriban került a figyelem középpontjába, amikor Márta István színházigazgató Kapolcs és három környező település bevonásával létrehozta a Művészetek Völgyét. Az esemény azóta az ország egyik legjelentősebb kulturális fesztiváljává nőtte ki magát, napjaink kihagyhatatlan nyári programja, mégis sikerült megőriznie bensőséges, közösségi jellegét. Lendületet adott a minőségi agroturizmus, az infrastruktúra és a vendéglátás fejlődésének, amelyet az ezen a vidéken új életet kezdő, innovatív vállalkozást indító betelepülők folyamatos és átgondolt fejlesztésekkel európai színvonalúra emeltek. A térség mai fővárosának a legfelkapottabb, fürdésre alkalmas tóval is rendelkező Köveskál számít, ahol az éttermek és borászatok jóvoltából alig néhány év alatt gasztronómiai forradalom ment végbe.


A nemcsak kulináris, hanem a dizájn szempontjából is figyelemre méltó autentikus helyek kínálata egymást egészíti ki. A Kővirág rusztikus, vadregényes atmoszférájához meglepetéseket tartogató, izgalmas konyha társul. A szállodaként is üzemelő Káli Art Inn minden szegletében meghitt, stílusos eleganciát tükröz, míg étlapja új hullámos felfogásra vall, és a zongorán alkalmanként a monoszlói borkúria gazdája, Liszkay Mihály játszik. A Miakő, amely egyben a Káli-medencei Borok Háza, a szobrászból lett borász és étterem-tulajdonos, Trombitás Tamás teremtménye. A sürgő-forgó házigazda eredetileg azért nyitotta a helyet, hogy ihasson egy jó kávét, de étterme mára a legkiválóbb magyar konyha otthonaként vált híressé, és itt lehet megkóstolni a tulajdonos borait is. 


A Káli-medence és a bor úgy tartozik össze, mint test és lélek, hiszen a szőlőművelésnek errefelé ősi hagyományai vannak, és az itteni borosgazdák már a középkorban az Árpád-házi királyok udvari borszállítói voltak. Mai utódaik közül a helyi borkultúra presztízsét visszaállítani igyekvő Káli Kövek, az Ódon és a Pálffy Pincészet verseng a minőségi borok terén. Feltétlenül érdemes megkóstolni Istvándy Jenő szentbékkállai pincészetének fehérbor-házasításait, és ha időnk engedi, beugrani a családi borászat Tóti-hegyen lévő másik pincéjébe, ahol saját nevelésű mangalicából és szürke marhából készült ételek kíséretében poharazgathatunk. Kanyargós utakon közelíthetjük meg a mindszentkállai Szűcs-hegy oldalában fekvő Kaal Villa Szőlőbirtok és Borház épületét, melynek különleges kialakítású borteraszán szép borokat ízlelhetünk. Szintén egyedi látványt nyújt a szőlőtáblák ölelésében épült Liszkay Borkúria, amely az ország egyik legimpozánsabb rendezvényhelyszínének számít pincészettel, első osztályú konyhát vivő borhotellel és borgalériával.


A környéken a gourmet éttermeken kívül is remek helyeken csillapíthatjuk éhségünket. A Zánka és Köveskál közötti Tagyon Magánbirtokon előzetes bejelentkezés után körbevezetéssel, saját terményekből, illetve saját nevelésű állatok húsából készült hideg fogásokkal és borkóstolóval várják a vendéget. A finom házias koszt hívei Kővágóörsön, a 71-es út mentén fekvő Ivókában hódolhatnak az élvezetnek. Mindszentkállán pajtából alakították ki a környék egyik legkellemesebb reggelizőhelyét, a Kikötő Hostelt, ahol az idő a tökéletes ellazulás jegyében telik. A brunch idején is felszolgált fogások a kertből frissen érkeznek az asztalra, vagy helyi termelőktől származnak, és az étkezést remek szicíliai kávé zárja. Amennyiben hétvégén járunk a Káli-medencében, vasárnap délelőtt szinte kötelező program a káptalantóti Liliomkert termelői piac a maga társasági és laza hangulatával, ahol fantasztikus bio kecskesajtokat, kolbászokat, mézeket és egyéb ínyencségeket vásárolhatunk a helyi termelőktől.


Autentikus szálláshelyekben ugyancsak nincsen hiány, és a települések honlapján szintén sok magánszállást lehet felfedezni. Kapolcson a romantikus Kata Borházban alhatunk, ahol reggelis kosár vár az ajtó előtt, a Hazai Provence-ot pedig az utolsó részletig úgy alakították ki, hogy éjszakára valóban Dél-Franciaországban érezhessük magunkat. Kisdörgicsén el sem téveszthetjük a XIX. század végi atmoszférájú, értően felújított Sárffy Uradalmi Vendégházat, az ország egyik legstílusosabb szállodáját, amely egyszerű, de kifinomult konyhát visz. A kővágóörsi Pálos Kúriában családias fogadtatásban részesülünk. A borkóstolás és a teraszon pihenés után a tornácos-nádtetős épület vastag falai között hajthatjuk álomra fejünket, hogy azzal a tudattal ébredjünk: mi sem szabadulhatunk a káliság varázsától.


Rénes Judit

Források: Hamvas Béla: Az öt géniusz, Somogyi Győző–Szelényi Károly: Káli-medence,

Bojár Iván András–Darabos György: Nagy Káli-könyv, www.kali.hu, www.bfnp.hu

www.balcsi.net, www.kotenger.blogspot.hu, www.welovebalaton.hu, www.mno.hu, www.geopark.hu

www.muveszetekvolgye.hu, www.utazzitthon.hu, www.tortenetekkepekkel.blogspot.hu, www.origo.hu




© Minden jog fenntartva!
9

2017/3.

Az Y generáció mint munkavállaló


 

A folyamatos gazdasági fejlődés elkötelezett híveiként és a helyi foglalkoztatási feladatok okán az AIPA Kft. idén nyáron részt vett egy előadás-sorozaton, melynek fókuszában az Y generáció és annak különböző aspektusok szerinti feltérképezése állt. Napjaink munkaerőpiaci helyzetét leginkább a keresleti oldal kihívásai jellemzik, hiszen még a legnevesebb cégek is sokszor munkaerőhiánnyal küzdenek. A korábban bevált toborzási, ösztönző módszerek és technikák azonban gyakran sikertelenek, hiszen a mai fiatalok munkahelyi elvárásai nem mindig találkoznak a felkínált lehetőségekkel. Cikkünk az Y generációt mint munkavállalót vizsgálja, és megpróbál válaszolni a csoport tagjait érintő munkaerőpiaci kérdésekre. És hogy miért érdemes erre időt és energiát szánnunk munkaadókként? Tíz év múlva az Y generáció aránya a munkavállalók között már 75% feletti lesz…

 

Kik az Y generáció tagjai?

Az Y generáció kifejezés az 1982 és 1995 között született embereket foglalja magába, akiket egyébként „ezredfordulós” generációnak is neveznek. A jelenlegi munkaerőpiacon ők a legfiatalabb korosztály, és a technológiai gyorsulással párhuzamosan markáns szocializációs és gondolkodásmódbeli különbségekkel szembesülhetünk, ha munkaerőként alkalmazzuk őket. A digitalizáció gyermekei, számítógépeken nőttek fel, ráadásul a sokkal gyakorlatiasabb, gyorsabb megvalósításokban hisznek. Nyitottabbak a világra, önmagukra és a másik emberre, érzelmi intelligenciájuk magasabb, könnyebben, erőteljesebben alkotnak és fogalmaznak meg kritikát vagy véleményt, és kiállnak maguk mellett.

 

Mi jellemzi őket?

Ha alaposan utánajárunk, hamar kiderül, hogy az Y generációs munkavállalókat nagyon sok dolog megkülönbözteti az elődöktől. Amíg a szülők, nagyszülők képesek voltak akár egész életüket egy munkahelyen ledolgozni különösebb előrelépés vagy elvárás nélkül, addig ez a korosztály kifejezetten nehezen tűri a monotonitást, a kötöttségeket és az uniformizálást. Fontos számukra, hogy munkahelyük ne csak egy szürke fülke legyen, hanem azt a saját ízlésükre formálhassák. Modern, tágas közösségi terekben érzik igazán jól magukat már ha be akarnak járni, hiszen szintén a korosztály tulajdonsága a mobilitás, és azzal a munka terén is szeretnének élni. Az internethasználatnak köszönhetően rendkívül tájékozottak, szinte nonstop elérhetők, ezért ha a munkakörük megengedi, akár egy hegy tetejéről, egy vitorláson ücsörögve, de akár két túrázás közötti pihenőben is képesek arra, hogy a feladataikat elvégezzék. Nagyon fontos számukra a szellemi és a fizikai szabadság, a formalitásoktól mentes és demokratikus munkahely. Sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a közösen elért sikerekre, a csapatmunkára, hisznek az egység erejében, ugyanakkor rendkívül individuálisak és határozott egyéni elképzeléseik vannak az előmenetelüket illetően is. Szeretik a kihívásokat, a megméretéseket és azt, hogyha kiléphetnek a személyes komfortzónájukból. Érthető hát, hogy ezek az attitűdök teljesen új toborzási technikákat, munkahelyi körülményeket és munkáltatói hozzáállást igényelnek a foglalkoztatók részéről.

 

Y generáció mint munkavállaló (SWOT-analízis)


 
















Mitől válik vonzóvá számukra egy munkahely?

Az anyagi szempontok elsődlegessége a generációváltás ellenére sem változik. Van azonban jó pár új paraméter, ami az elődök fejében meg sem fordult, az Y generációs munkavállalóknál viszont abszolút a mérlegelés tárgyát képezi egy állás elvállalásakor. Ilyen a versenyképes juttatás, a szakmai előmenetel lehetősége, a mobilis munkavégzés, vagy éppen a home office (otthonról dolgozni). Érdekes adat, hogy az 1980 után születettek 81%-a folyamatosan visszacsatolást, dicséretet igényel az elvégzett feladat után, és ez kiváló motivációs eszköz a munkáltató számára. A PwC Magyarország felmérése szerint a fiatalok 32%-a vágyik nemzetközi karrierre, 69%-uk arra, hogy tapasztaltabb kollégától tanuljon, 41%-uk igényli a közösségi teret, ahol napközben beszélgethet, 32%-uk pedig preferálja a nyitott terű munkavégzést. Szeretik, ha bevonják őket azokba a döntésekbe, amelyek céget, valamint a dolgozókat is érintik; ha felmerül a közös problémamegoldás lehetősége, valamint ha a vállalat nagyobb sikereit személyes érdemükként élhetik meg. Örülnek a korrekt fizetéseknek és a teljesítményalapú jutalékrendszernek, a bizalmon alapuló felelősségnek a hibázás lehetőségével, a szabad, de fix mozgástérnek, és jó eredmény esetén az azonnali jutalmaknak. Ám hiába a legjobb munkakörülmények, a fiatalok maximum 71%-a gondolja, hogy két évnél többet töltsön egy helyen. A munkáltató melletti lojalitás kevésbé szerepel már az étlapon, ennek ellenére érdemes időt és energiát fektetni az Y generációs munkavállalók alkalmazásába és megtartásába, hiszen a nekik nyújtott új körülményekért cserébe rendkívül innovatív és kreatív embereket tudhatunk a cégünkben.




Forrás: Piac és Profit, Schäffer Beáta



© Minden jog fenntartva!