7

2016/4.

KECSKEMÉTFILM – Aki nem hiszi, járjon utána

 

 

Hatalmas vihar közelít. Már messziről látni, ahogy őrjöngve és pusztítón rohan a part felé. Úgy harap ki tajtékos állkapcsával a szárazföldre, mint egy feldühödött krokodil, hogy apokaliptikus munkáját elvégezve nyugodtabban húzódjon vissza az örvénylő habok közé. A vihar rettenetét Nagy Lajos egyetlen klikkel megállítja, majd mosolyogva néz kolléganőjére. Horváth Mari büszkén közli: egyik munkatársuk két hónapos rajzmunkáját láttuk éppen. Ennél a stúdiónál minden mesés, még a negyedik leggazdagabb magyar, Gattyán György felbukkanása is.

 

A vörös teknős című egész estét betöltő 2 dimenziós animációs film egy része – például a fenti vihar – Kecskeméten készült. Oscar-díjas rendezője, Michaël Dudok de Wit szuperlatívuszokban tud csak az itteni csapatról beszélni, akár ma új közös munkába kezdene velük. Az elégedettség kölcsönös. A szakmai berkekben köztudottan világszínvonalú kecskeméti stúdió referenciái magukért beszélnek. Azaz helyettük két alkotójuk: Horváth Mari és Nagy Lajos, akik a Magyar Népmesék száz epizódjának oroszlánrészét jegyzik, Jankovics Marcell mellett a legtöbbet. A műhely sikerének titka nem bonyolult, a kiváló és igényes animációs munkában hisznek. És ez már így volt a hetvenes években is. Horváth Mari akkor került a Rajzfilm Műterembe.

 

Mesés történet

– Az első műhelyünk a Malom központ mögött, a jelenlegi Orvos- és Gyógyszerészet-történeti Múzeum épületében volt, ott körülbelül húszan dolgoztunk. Utána a mostani nagy postaépület helyén álló házba költöztünk, majd a hunyadivárosi székhelyünk egy részét megkaptuk a várostól, ami mellé azóta felépült a stúdió új szárnya, és itt ragadtunk – mondja az azóta Balázs Béla-díjas Horváth Mari felidézve a rajzfilmstúdió kezdeti éveit.

Kiemeli, hogy már ekkor kialakult az a szokatlanul családias légkör, ami azóta is jellemzi a kollektívát. A munkatársak összetartanak, nem pénzcentrikusak, a végtelenül elkötelezettek szakmai színvonal iránt, és mély barátságok kialakítására is alkalmas hangulatban töltik a dolgos hétköznapokat.

Ma már kissé bezárkózva, monitorok előtt ülve, fülhallgatóval a füleken zajlik a filmkészítés, a kezdeti években azonban egész nap beszélgethettek egymással. Ekkor még a cell animációs technikát alkalmazták, amikor képkockánként rajzolták meg a jeleneteket, és azokat vették filmre.

 

Az idő is máshogy telt

A kecskeméti rajzfilmstúdió legismertebb terméke a száz epizódból álló Magyar Népmesék sorozat. Az ikonikus bevezető animáció, a Kaláka együttes főcímzenéje, vagy Szabó Gyula jellemző hangja több generációnak jelentette – és jelenti mai is – az igazi meseélményt. A kulisszák mögé leginkább beszélgetőpartnereink engedhetnek betekintést, a készítés legnagyobb része ugyanis Horváth Mari és Nagy Lajos nevéhez köthető.

– Húsz évig a televízió és a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatta, hogy a mesék elkészüljenek. Az idő akkoriban másképp telt, egy-egy epizód egy stáb egész éves munkája volt – emlékeznek a rendezők. Kikből állt egy stáb? A teljesség igénye nélkül volt benne háttérfestő, kihúzó-festő, animátor, dramaturg, rajzoló, rajzi ellenőr, kompozitőr, fénymegadó, mesemondó ésatöbbi...

A népmesék esetében a történetek adottak voltak, a megvalósítással indult a munka. Ennek technikai hátteréről érdemes tudni, hogy először a képes forgatókönyv készült el, majd a mozdulattervek. A sorozatra jellemző részletgazdag, színes hátterek kidolgozásához az alkotók folyamatosan végeztek népművészeti kutatómunkát, melybe ismert festőket is bevontak, új motívumokból merítve ihletet.

– A több mint 30 év alatt a népmesék percdíja 30 ezerről 1 millió forintra emelkedett. Első hallásra a laikus fülnek soknak hangzik, a szakmabeliek viszont tudják, ez mennyire alacsony költségvetés. Tekintve a sorozat színvonalát, többször szembesültünk azzal, hogy külföldi szakemberek ezt a percárat akár a tízszeresére is becsülték – emlékszik Horváth Mari, aki Nagy Lajossal, majd egyetértő mosollyal idézi fel, mennyire nem a pénz motiválta őket, hanem a belső igényesség.

 

Meglepő mecénás

A kilencvenes évek változásai a rajzfilmstúdióban úgy csapódtak le, hogy sem a televízió, sem a közalapítvány nem finanszírozta tovább a munkát, a Magyar Népmesék előállítását sem.

– Többször kerültünk közel a létbizonytalansághoz, ami azért volt nyomasztó, mert tudtuk, mekkora igény van a munkánkra, mennyire várják gyerekek ezrei a népmesék újabb epizódjait. Nehéz helyzetünkről egyszer Mikulás Ferenc, az akkor már Kecskemétfilm Kft.-vé vált rajzfilmstúdió vezetője adott interjút egy lapnak. Olyan helyről érkezett segítség, ahonnan arra soha nem számítottunk volna – idézi fel a fordulópontot Horváth Mari röviden egyeztetve kollégájával, hogy ideje helyretenni ezt a történetet.

A segítség Gattyán Györgytől érkezett, aki a 2016-os Forbes-lista szerint a negyedik leggazdagabb magyar. Vagyonát erotikus internetes oldalak üzemeltetéséből szerezte. Még valamit tudunk róla: kiskorában nagyon szerette a Magyar Népmeséket. A cikk elolvasása után jelentkezett, és letett az asztalra tíz epizód finanszírozásához szükséges összeget. Az animációs szakemberek egyetértenek abban, hogy az üzletember segítsége akkor életmentő és értékteremtő volt. Munkájukba nem szólt bele, a klasszikus mecénás szerepét töltötte be, segítsége nagyon jókor került jó helyre. Ez a közjáték is jellemzi, mennyire megváltozott az üzleti környezet a rendszerváltás óta. Globális szinten még nagyobb az átrendeződés.

 

Ipari méretű rajzstúdiók a Távol-Keleten

A Kecskemétfilm Kft.-nél végzett munkát a szakma az egész világon elismeri. A konkurencia a tömegtermelés globális központjából érkezett. Nyugaton kidolgoznak egy vázat, megcsinálják a karaktereket, percről percre megszabják, kinek mit kell csinálnia, aztán szétdobják a világban kivitelezésre. Indiában, Koreában hatalmas termekben ülnek az emberek, akik közül az egyik csak a hajat rajzolja, a másik csak effektet rak rá. Egy hónap alatt több száz percet megcsinálnak, a mesecsatornák igénye kielégíthetetlen. A gyerekek nem, de a mesefogyasztási szokások megváltoztak, a szülők a gyerekeket rá tudják bízni a tévés elektromos babysitterre, és ahhoz a pörgő, mély összefüggésekkel nem operáló, villódzó, kidolgozatlan mesefilmek is alkalmasak. A népmesék sorozata 30 év alatt készült el, ma egy sorozat egy-két év alatt megvan. A gyorsítás természetesen a technikának is köszönhető.

Nagy Lajos elmondta, ő maga körülbelül tíz éve tért át teljesen a számítógépes munkára. Horváth Mari pedig manapság szorosan együttműködik a stúdió új csapatával, a 3D-s műhellyel. A munkafolyamat így itt is felgyorsult. A szakemberek hozzáteszik: az itt megszokott színvonal megtartása anyagilag nem éri meg, sosem ezért csinálták. A réven nyert idővel a vámon számos munkatársat veszítettek, a technika ugyanis jó pár szakmát kiváltott.

A rajzfilmstúdiónál az elmúlt 45 év alatt egy dolog kivételével minden megváltozott. Az az egy pedig a gyerekek magas színvonalú kiszolgálása. Szakembert kérdeztünk meg arról, mekkora a jelentősége ennek a lelki fejlődés szempontjából.


Mesepszichológia 

A mese olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben – állítja Kádár Annamária mesepszichológus. – A kisgyerek ideális esetben a mesehallgatás során befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. A mese az ősbizalom élményét erősíti meg. Azt, hogy jó a világ, jó volt ide megszületni.

A szakember szerint építő, ha a lassú meséket mutatjuk a gyermekeknek.

– Amerikában kezdett terjedni a lassítás, a slow life – a lassú, de éppen ezáltal minőségi élet – mozgalma. Mint például a fast food helyett a slow food, vagy éppenséggel a slow travel, a nem rohanó tempójú, lassú utazás, a boldog, ráérős nézelődés. És eljutunk a slow parentingig is, a lassú, sehová nem siető nevelésig, melyben a szülő és gyereke „mindenre ráér”, mert a kapcsolatuk minősége a legfontosabb. Ez az értékrend sajátja a kecskeméti rajzfilmstúdiónak is. Az itt készülő mesékkel a szülők nem foghatnak mellé, és ez a biztonság minden pénzt megér.

 

 

 Gál Zita

Fotó: Banczik Róbert



© Minden jog fenntartva!