9

2016/4.

A sífelszerelés evolúciója


Ami valaha kényszerközlekedést jelentett primitív megmunkálású faléceken, majd jóval később az arisztokrácia különcségének számított, mára milliók kedvenc téli hobbijává és akrobatikus látványsporttá vált. Az ősi időkre visszanyúló síelés fejlődése elválaszthatatlan a felhasználás céljától és a népszerűségtől, a sítechnikák és a technológia változásaitól. Összeállításunkban kitérünk a síelés legizgalmasabb úttörőire, és áttekintjük a síeszközök impozáns történelmét, amelynek alakulásában kulcsszerepük volt a lábtöréseknek, a műanyagoknak és a snowboardnak.


Az Észak-Amerika, a Skandináv-félsziget és Oroszország hóval borított vizenyős területein fennmaradt sziklarajzok és leletek azt bizonyítják, hogy a vadászok és a trapperek már 5000 évvel ezelőtt használtak kezdetleges sífelszerelést. A korai sílécek egyik fajtája, a nyersbőrrel megerősített rövid léc hócipőre emlékeztet, míg a kunkorodó orrú hosszú csúszósível bálnákat is elejtettek. A történetírók az I. században említik elsőként a síelést, és Skandináviában a középkorban megszokott eszköznek számított a síléc. A felszerelést főként vadászatokon és háborúkban használták közlekedés céljára. Az első versenyeket katonáknak rendezték a XVIII. században, majd a rá következő században a síelést szabadidősportként is felfedezték, és innentől kezdve térhódítása megállíthatatlan. Az úttörő norvégok nyomában osztrák síelők járultak hozzá a sport fejlődéséhez, a XX. században pedig Európán kívül Amerika is sínagyhatalommá nőtte ki magát mind a fejlesztésben, mind a versenyzésben.


Pionír atyák sítalpakon

A Svájci-Alpokban fekvő festői Saas-völgyet tizenhárom 4000 méteres hegycsúcs határolja, települései között a természeti viszonyok miatt telente szinte lehetetlen volt az átjárás. Ebben a körzetben teljesített a XIX. század derekán lelkipásztori szolgálatot Johann Josef Imseng. Hogy időben feladhassa az utolsó kenetet egy haldoklónak, két összekötözött deszkát szíjazott a lábára, és lesiklott rajtuk a meredek lejtőkön Saas-Feeből a 240 méterrel lejjebb fekvő Saas-Grundba. Ha két méter hosszú, hevenyészett felszerelését összevetjük a mai áramvonalas lécekkel, teljesítménye még nagyobb elismerést érdemel. Az újító szellemű pap nemcsak az első svájci síelő lett, de parókiáján turistákat is vendégül látott, nyaranta sítúrákat vezetett a hegyekben, és az ő ösztönzésére épültek az első szállodák a ma híres gyógyüdülőhelyként ismert Saas-Feeben.

 

Az újító szellemű pap nemcsak az első svájci síelő lett, de parókiáján turistákat is vendégül látott, nyaranta sítúrákat vezetett a hegyekben, és az ő ösztönzésére épültek az első szállodák a ma híres gyógyüdülőhelyként ismert Saas-Feeben.

 

Az ausztriai Arlberg sírégióban ugyancsak egy plébános járt az élen. A XIX. század végén Johann Müller egy újságcikkben olvasott arról, hogy Északon, a nagy hóban síléceken közlekednek az emberek, és egy sífelszerelést rendelt Skandináviából. Csak sötétedés után mert gyakorolni, hogy ne váljon köznevetség tárgyává. Az alapokat autodidakta módon sajátította el, a környéken ugyanis még senki sem látott sílécet. A képek alapján rögzítette a cipőhöz a léceket, hegymászóbotot használt a haladáshoz, majd néhány nap múlva elindult első túrájára. A síelést nem sportnak, hanem praktikus közlekedési módnak tekintette, ami megkönnyítette, hogy eljusson a falvakba. Az atyát eleinte szájtátva figyelték az emberek, de hamarosan követőkre talált az iskolás fiúk személyében, akiket lenyűgözött az új közlekedési módi, és hordódongákból faragtak maguknak a körülményekhez képest egészen jól sikló léceket.


A norvég bölcső: a feltaláló és a szuperhősök

Úgy tartja a mondás, hogy a norvégok sítalppal a lábukon születnek, és vitathatatlan, hogy a modern síelés hagyományai Norvégiában, a délkeleti Telemark tartományban gyökereznek. Az óskandináv eredetű, fabotot jelentő ski szó is a norvég nyelvből került a köztudatba, míg a köznévvé vált telemark szakszót és önálló stílust jelöl. A tartomány az 1800-as évek második felére a síelés tudományának és innovációjának központjává vált: innen származik a párhuzamos lécvezetés és a mai alpesisí-technika, itt született meg az összes szakág, és innen indult világhódító útjára a síelés mint szabadidősport. Telemark legkiválóbb újítója, Sondre Norheim készítette el az első olyan síléceket, amelyek ‒ az elterjedt hosszú, egyenes lécekkel ellentétben ‒ rövidebbek és piskóta alakúak voltak, formájukkal pedig a modern carving lécek elődeinek tekinthetők. Mivel az akkori sífelszerelések még elsősorban a közlekedést szolgálták, bármely terepen és körülmények között használhatónak kellett lenniük. A bőrből készült kötéspántok a szintén bőrbakancsokat csak az orr-résznél rögzítették a léchez. Ennek köszönhetően a sarok szabadon mozgott, ami a felszerelést sífutásra, lesiklásra és síugrásra egyaránt alkalmassá tette. Norheim többszörös bajnokként rengeteg embert nyert meg a sportágnak, és sokoldalú találmányával utat nyitott a mozgástechnikák rohamos fejlődésének.


A síelés globális népszerűsítésében elévülhetetlen érdemei vannak a Nobel-békedíjas norvég nemzeti hősnek, Fridtjof Nansennek.

 

Már 22 éves korában ízelítőt adott abból a legendás állóképességből és elszántságból, amelyet későbbi expedíciói kapcsán az egész világ megismerhetett. Elhatározta, hogy benevez az oslói síugróversenyre, csakhogy a 300 kilométerre fekvő Bergenben dolgozott zoológiai szakértőként. Kiszámította, hogy vonattal és hajóval nem érne oda időben a megmérettetésre, ezért sítalpakon indult el a hosszú útra. Hat nap alatt 245 kilométert tett meg, fél napot pihent, és másnap kilencedikként zárta a viadalt. Négy évvel később csapatával elsőként szelte át Grönlandot síléccel. Roald Amundsen az ő hatására döntötte el, hogy életét a felfedezésnek szenteli, és a tőle vásárolt Fram hajóval indult el a Déli-sark meghódítására. Mindkettejük sikereiben kulcsszerepe volt annak a páratlan edzettségnek és sítudásnak, amely nélkülözhetetlennek bizonyult a szánhúzó kutyafogat hajtásánál és az embert próbáló akadályok leküzdésében.


A törött lábaktól a high-tech alapú száguldásig

A síelés fejlődése szorosan összefügg a szakágak és a síelők számának megugrásával, a gyártási technológia és az anyagok fejlődésével. Már régóta népszerű sportnak számított, amikor az elégtelen vagy éppen túl merev rögzítés még mindig rengeteg töréses sérüléssel járt, és a fejlesztők saját baleseteikből okulva próbálták korrigálni a hiányosságokat. Biztató kísérletek után az áttörést a múlt század közepétől megjelenő biztonsági síkötések és az erős, rugalmas, szabványosított talppal és az adott célra gyártott műanyag bakancsok hozták el. Hasonló léptékű innovációt jelentett a síléc és a síkötés egységbe integrálása, majd az ezredfordulón a pilot rendszerrel ellátott síléc-síkötés kombináció.

Az első síléceket szinte egyforma, 2–3 méter közötti fából faragták, utána megjelentek rajtuk a kopásálló fémélek. A műanyag talp megnövelte a síléc élettartamát, és sokkal jobban csúszott a havon. Később készültek teljesen műanyag és fémlécek is, ma azonban a kompozit felépítés a legelterjedtebb: a fa sílécmag köré különböző anyagokból készítenek rugalmas, torziós hatásoknak ellenálló bevonatot. A technológiai újítások elsősorban a sílécek torziós merevségének és rezgéscsökkentő képességének növelését eredményezték. Mindezek azzal növelték a biztonságot és a sebességet, hogy a léc hosszirányú csavarodása és kanyarodása közben meggátolták annak rezonálását.

A 70-es, 80-as évek szenzációja a többféle anyagból, szénből, üvegszálból, teflonból, kerámiából és titániumból konstruált „szendvics” felépítésű síléc volt, majd megjelentek a könnyebben fordítható trapezoid lécek. Az 1993-ban bemutatott carving lécek valósággal forradalmasították a síelés technikáját, és tömegek számára tették újra vonzóvá a leszállóágba került, unalmasnak tartott sportágat, amelytől sok fiatal átpártolt a snowboardozáshoz. A hódeszka előnyeit hasznosító, akrobatikus manőverezést engedő carving (szó szerint: hóvésés) technika először extrém irányzatként bukkant fel, de mára jórészt kiszorította a lejtőkről a klasszikus síelést. A megrövidített fordulási rádiuszú lécekkel oldalcsúszás nélkül lényegesen egyszerűbbé és gyorsabbá vált az élen kanyarodás, ezért a síelés élménye összehasonlíthatatlanul élvezetesebb lett. A gyártók a lécek dizájnjával is hangsúlyozzák az erősítő és rezgéselnyelő szerkezeti komponenseket, az elmúlt években pedig feltűntek a rezonancia- és csavarodáscsökkentő, LED-villogással jelző piezoelektromos elemek.

Akit komolyabban érdekel a síelés és a sífelszerelés történelme, annak érdemes felkeresnie a stájerországi Mürzzuschlag síparadicsomot. Itt található a világ legnagyobb, páratlan gyűjteménnyel rendelkező télisport-múzeuma, amely 1947 óta fogadja a látogatókat és a kutatókat. Nemrég rejtett kincsek kerültek elő, ezért az intézmény októbertől év végéig ideiglenesen zárva tart, hogy átrendezése után a síelés és más sportágak szerelmesei teljes pompájában, új perspektívából tekinthessék meg a kibővült kollekciót. A tárlat attól is különleges, hogy olyan történetekbe, emberi sorsokba avatja be a közönséget, amelyek bensőséges kontextusba ágyazzák és személyessé teszik a tárgyakat.


Rénes Judit

Források: sielok.hu, 

skiinghistory.org, 

ski-knowhow.com, 

telemark.hu, 

wintersportmuseum.com

 


© Minden jog fenntartva!