2

2016/2.

Őszinteség, tisztakezűség, szakmaiság


 

Ahogy mondani szokás: Kecskeméthez mint mezővároshoz két igazán kiemelkedő dolog kötődik az élelmiszeripar tekintetében. Az egyik a barackpálinka, a másik pedig a Piros Arany. Kevés olyan tősgyökeres kecskemétit találunk azonban, akinek az életét olyan szorosan meghatározta ez a két termék, mint az Univer Cégcsoport vezérigazgatójáét, akinek szülei és nagyszülei is gazdálkodó emberek voltak, ő maga pedig a barackpálinkát gyártó szeszfőzde egyik szolgálati lakásában született. „Sokat kérdezték gyerekkoromban, hogy mi leszek, ha nagy leszek… Úgy gondolom – főleg így visszatekintve –, hogy nagyon szerencsés vagyok, amiért az élet rögös és dicső útjait járva, végig a mezőgazdasághoz kötődtem.” A hamarosan hármas jubileumra készülő Szarka Balázs úrral erről a nem mindennapi életútról beszélgettünk.


A konzervgyártól az Univerig

Gimnázium után mint NB I-es kosárlabdázó a Pécsi Főiskola testnevelési szakára jelentkeztem, csakhogy nem vettek fel. Kellett tehát egy másik megoldás, így kerültem a Kecskeméti Konzervgyárhoz műszaki tanulónak, majd a technikusi papír megszerzése után itt helyezkedtem el, miközben levelező tagozaton a budapesti kertészeti főiskola élelmiszer-technológiai szakára jártam. Ezután rövid kitérővel a Belkereskedelmi Minisztérium állományába kerültem, ahol a hazai konzervipari termékeket ellenőriztük és vettük át. A valódi élelmiszeripari pályafutásom akkor kezdődött, amikor a konzervgyár igazgatója felfigyelt rám, és először üzemszervezési vezető, később műszaki titkár, majd pedig termelési főosztályvezető pozícióba kerültem a cégnél. 1976-ban jött a nagy fordulat az életemben, amikor kikerültem a helyi ÁFÉSZ hetényegyházi üzemébe. Ebben az időszakban a Kecskeméti Konzervgyár az ország egyik legnagyobb élelmiszeripari konzervgyártója volt. A két telephellyel és a tisztítótelepekkel együtt mintegy 3500 ember dolgozott a gyárban, és harmincévesen termelési osztályvezetőnek lenni nagyon megtisztelő, bizalmi feladatot jelentett számomra. Az ÁFÉSZ elnöke viszont azonnali megoldást keresett a hetényegyházi üzem – akkor még mindenki csak savanyítóként ismerte – működtetésére, és rám esett a választása. Amikor az üzem irányítását átvettem az elődömtől, így szólt hozzám: „Itthagyom örökségül nektek nyolcféle termék a gyártását. Ha ezt jól csináljátok, akkor megéltek, ne aggódjatok”. Ma az Univer élelmiszeripari ágazata több mint ezerféle terméket gyárt…


„Amikor ’76-ban az üzem irányítását átvettem az elődömtől, így szólt hozzám: ’Itthagyom örökségül nektek nyolcféle termék gyártását. Ha ezt jól csináljátok, akkor megéltek, ne aggódjatok’. Ma az Univer élelmiszeripari ágazata több mint ezerféle terméket gyárt...”

 

„A hetényi üzem volt a munkásságom bölcsője…”

Az első időszakban nehéz volt a váltás, hiszen a konzervgyárban a legkisebb üzemünk is nagyobb volt, mint az egész hetényegyházi telep, ráadásul itt eléggé kezdetleges állapotok uralkodtak. Azonban újdonság volt számomra, hogy maximális önállóságot kaptam. Be kell vallanom, főleg így utólag, hogy mindig is szerettem a szabadkezűséget. Nem vettem jó néven, ha napi szinten operatívan beavatkoztak a munkámba; úgy gondoltam, hogy amíg megfelelően teszem a dolgom, hagyjanak békén. Szerencsére Hetényben megkaptam ezt a bizalmat, aminek meg is lett az eredménye, hiszen abból a pici részlegből a körülményekhez képest hatékony üzem lett, szakmai szempontból mindig ez marad számomra a bölcső.


Hogyan került az Univer Cégcsoport élére?

1983-ban úgy hozta az élet, hogy az Univer ÁFÉSZ éléről elődöm, Bordós Lajos nyugállományba vonult, nekem pedig feltették azt a kérdést, hogy maradok Hetényben, vagy bejövök a központba elnöknek. Számomra azonban az igazi kérdés az volt, hogy a leendő elnök vajon meghagyja-e azt a lehetőséget, amit előtte megkaptam: szabadon fejleszthetem-e az üzemet, vagy nem engedi tovább az élelmiszer-feldolgozást. Akkoriban ugyanis szövetkezeti vonalon nem volt nagy népszerűsége ennek a tevékenységnek. Úgy voltam vele, hogyha bejövök elnöknek, akkor nem lesz akadály, hanem szabad utat tudok adni a hetényi fejlődésnek. 1983. október elsején lettem tehát az Univer ÁFÉSZ elnöke, és onnantól kezdve az egész szövetkezeti rendszert, a hetényi üzemet és magát az élelmiszeripari tevékenységet is tudtam menedzselni.


Mire emlékszik vissza legszívesebben?

A Kecskeméti Konzervgyár 2003-as visszavásárlása a másik óriási sorsfordító a munkásságomban. Ez nagy érzelmi és gazdasági csúcspont volt, hiszen az Univer korábban hőkezelt termékek gyártására nem volt felkészülve. Éreztük, hogy szükséges egy ilyen szintű korszerűsítés, többek között azért is vásároltuk vissza a gyárat. Megőrizve a klasszikus ételízesítő profilt, megismertünk egy modern hőkezelési technológiát, amely magában foglalja a bébiétel és a sűrített paradicsom gyártását is. Ez már egy olyan volumen, amelynek költségviselő képessége van, és nem utolsósorban eredményesen tudunk – cégcsoport szinten – mintegy 1300 munkavállalónak biztos megélhetést adni. Azt is ki kell emelni, hogy mi tisztán magyar tulajdonú vállalkozás vagyunk, és a rendszerváltást követő privatizációban nagyon kevés példa maradt erre. Ahogyan egy időre a Kecskeméti Konzervgyár külföldi kézre került, úgy a többi tizennyolc gyár is, ami az országban volt, csakhogy azokat nem mentette meg senki, és bezártak, tönkrementek. A magyar élelmiszeripar pedig, mondhatni, összeomlott, holott agrárország vagyunk. Ezen belül Bács-Kiskun megye szintén kiemelten agrárterület, így meghatározó szerepe kell hogy legyen az élelmiszer-feldolgozásnak. Ne csak nyers állapotban vigyük piacra a termékeket, hanem hozzáadott értékkel, feldolgozott formában is. Szerencsére a konzervgyár megmentésével nekünk sikerült ezt fenntartanunk, tavaly például minden idők legnagyobb mennyiségű nyersanyagát vásároltuk fel: 7000 vagon nyers paradicsomot dolgoztunk fel 54 nap alatt. Voltak olyan munkanapok, amikor az üzemben 170-180 vagon nyers paradicsomot fogadtunk 24 óra alatt.


„Azt is ki kell emelni, hogy mi tisztán magyar tulajdonú vállalkozás vagyunk, és a rendszerváltást követő privatizációban nagyon kevés példa maradt erre. Szerencsére a konzervgyár megmentésével nekünk sikerült ezt fenntartanunk, tavaly például minden idők legnagyobb mennyiségű nyersanyagát vásároltuk fel: 7000 vagon nyers paradicsomot dolgoztunk fel 54 nap alatt.”

 

Mi az Univer Cégcsoport titka? Mi kellett ahhoz, hogy a cég nem pusztán túlélte a rendszerváltást, hanem ma is a város egyik legnagyobb, meghatározó vállalkozása, sőt kiemelkedő a szerepe a hazai élelmiszeriparban?

Az ÁFÉSZ-rendszer küldetése volt, hogy biztosítsa a vidéken élő egyszerű emberek ellátását úgy, hogy az általuk megtermelt zöldséget, gyümölcsöt és kisállatokat is felvásárolja. Az akkori sokszínű a szövetkezeti rendszerben az Univer rendelkezett mindezekkel a területekkel, hiszen a szakcsoporti rendszeren keresztül szerződést kötött a nyúl-, a sertés-, a baromfitenyésztőkkel, a tojástermelőkkel, az élelmiszerboltokkal, az iparcikkboltokkal, sőt a felvásárlás mellett ott voltak még a szeszfőzdék is! Már a hetényi kis savanyítóüzem gondolata is onnan eredt, hogy átvesszük a mezőgazdasági partnerektől a paprikát, az uborkát, a káposztát, és savanyítjuk, majd pedig a boltjainkban értékesítjük. Ez a vertikumra törekvés végigkísérte gondolkozásunkat, és a szabad felvásárlásról áttértünk a szigorú termeltetési szerződéses rendszerre. Már az 1977–78-as években szerződést kötöttünk a gazdákkal Hetényben, így nemcsak hirdetési alapon vásároltunk zöldséget, hanem az évek során sikerült egy olyan termeltetési hátteret kialakítanunk, amely biztonságot adott a partnereknek is, mi pedig kézben tudtuk tartani a mennyiséget és a minőséget. Ez ma már nagyon magas szinten működik, gondolok itt, például, a két éve életre hívott UNIVER-AGRO Kft.-re, amellyel egy mintagazdaságot is létrehoztunk. Itt a paradicsom- és paprikakísérleteken kívül különböző szolgáltatásokat is nyújtunk mezőgazdasági partnereinknek. Amihez nincs elegendő anyagi forrásuk vagy megfelelő szakértelmük, a technológia mellett – igény szerint – a különböző mezőgazdasági gépeket is rendelkezésükre tudjuk bocsátani. Ezzel a megoldással kézben tartjuk az egész nyersanyag-biztosítást mind a termelői, mind pedig a gyártói oldal irányába. Ennek köszönhető, hogy ma mintegy 500 család kötődik valamilyen formában az Univer Cégcsoporthoz a nyersanyag-biztosítás oldaláról.


„Tulajdonképpen a város életével együtt fejlődtünk”

Amikor 1983-ban a szövetkezet élére kerültem, az Univer ÁFÉSZ nem büszkélkedhetett különösebb gazdasági eredményekkel, közgazdaságilag gyenge hatékonyságúnak számított. Ebből a helyzetből növekedtünk és fejlődtünk a mai szintig, de a tagság létszáma – mert úgynevezett szövetkezeti tagok alapították az ÁFÉSZ-t – a kezdetektől jelentős volt a városban és a környező településeken is. Noha az ÁFÉSZ-ek működési területét eléggé behatárolták, az Univernek abban az időszakban több mint 14 ezer szövetkezeti tagja volt, tehát képviseltette magát a falvakban, a városokban és a közéletben is. Mára a régió meghatározó gazdasági szereplőjévé váltunk, különösen, mióta a régi ÁFÉSZ kistelepülési rendszere átalakult, és már nemcsak Kecskemét 20-30 km-es körzetében vagyunk érdekeltek, hanem Székesfehérváron, Budapesten vagy éppen Tompán is nyílt boltunk. Kitárultak a kapuk, és ma már ahol üzletet látunk, oda szabadon mozdulhatunk. Harminchárom éve vagyok ebben a megtisztelő beosztásban, és ezalatt nagyon sok minden történt mind a vállalat életében, mind az enyémben. Az emberi élet csodálatos dolog, mert általában csak a szépre emlékezünk, a rosszat pedig elfelejtjük. Rengeteg neves vendéget fogadtunk, és sok küzdelmes nap áll mögöttünk. Főként mert a rendszerváltás előtt, amikor még nem volt magántulajdon, hanem minden közös volt, az emberek úgy is bántak a dolgokkal. Nagy volt a hiány a kereskedelemben, és kemény munka volt rendet tenni, szigorítani, valamint elültetni a fejekben azt a szemléletváltást, hogy valamit a közösségnek is adjunk, ne csak egyénileg próbáljunk boldogulni. Számomra igazán nagy örömet jelentett egy-egy falusi kisbolt felújítása is, hiszen tudtam, hogy így a térség ellátása biztosított. Az élet talán el is kényeztetett, hiszen nagyon kevés kudarcélmény ért, helyette mindig a növekedés és a fejlődés az, amit a mai napig szem előtt tartok, és visz magával. 


„Azt a réteget támogatjuk, amelyikről a társadalom kicsit elfeledkezett”

Ezzel a bővüléssel együtt járt, hogy társadalmi szerepvállalásunk is folyamatosan nőtt: kicsit bekapcsolódtunk a helyi idősek, a nyugdíjasklubok, az óvodák és az iskolák életébe. Ha szabad ezt mondani, a régi szövetkezeti gondolkodásból eredően mi inkább a kevésbé gazdag sportok, iskolák és óvodák felé fordulunk, amelyek tényleg támogatásra szorulnak, hátrányos helyzetűek. Így az élsportból is visszavonultunk, helyette a sérült sportolók felé nyitottunk, valamint támogatjuk az SOS Gyermekfalu lakóit és a fogyatékkal élőket; azt a réteget, amelyikről a társadalom kicsit elfeledkezett. Ezenkívül útjára indult egy nagyszabású sportrendezvényünk, az Univer24, az úszás ünnepe, amit immár két éve szervezünk meg. A rendezvény 24 órája alatt legutóbb körülbelül 2500 gyerek, fiatal és különböző korú felnőtt csobbant a Kecskeméti Fürdő medencéjébe. Azt hiszem, pontosan az ilyen jellegű megmozdulások szükségesek ahhoz, hogy a közösségi életet erősítsük.


Mikor jut idő a pihenésre? Mennyire aktívan kell még részt vennie a cég napi életében?

Két igazi szenvedélyem van, ami kikapcsolódást jelent számomra. Az egyik a lovazás, ami még a gyerekkoromból jön, mivel nagyszüleim mezőgazdasági, állattartó emberek voltak. Nekem is van egy kis lovas tanyám, mely a mai napig afféle menekülőhely számomra; ha csak egy órára is, de gyakran kimegyek, hiszen ott a csend, a nyugalom és a lovak közelsége teljesen kikapcsol. A másik hobbim – amellyel édesapám fertőzött meg, én pedig az unokaöcsémet – a vadászat. Szerencsére most már egyre több időt tudok ezekre fordítani, ennyi aktív év után az ember már ne dolgozzon 12-16 órát, ideje van a lazításnak is. Mostanra úgy alakult a cég élete, hogy a napi, operatív feladatokból – amennyire lehet – már próbálom magam kivonni, és inkább a stratégiai kérdések, a tulajdonosi érdekek megtestesítése maradt. Úgy gondolom, cégen belül az egyik legnagyobb érték a csapatmunka és az összefogás, míg a legtöbb munkahelyen az ellenségeskedés hátráltatja a boldogulást. Nálunk nyolc jogi vállalkozás – öt részvénytársaság és három kft. – koordinálása tartozik az Univer Cégcsoporthoz. Stabil szervezetet pedig úgy lehet kialakítani, hogy számba veszem az előttem álló feladatot, ahhoz alakítom ki a szervezetet, és ezt töltöm fel munkavállalókkal. Ha ugyanis nincs jó szervezeti egység, akkor a legjobb munkavállaló sem tud produkálni. Már a kezdetektől saját követelményrendszert alakítottam ki: az őszinteség, a tisztakezűség, a szakmaiság hármas fogatát. Ha az első kettő nincs meg, akkor az illető tőlem lehet akár professzor vagy többdiplomás szakember, nem tudunk együtt dolgozni. Az évek során felső- és középszinten is bevált ez a módszer, és ma már a szakterületek első számú vezetői is megvalósították maguk körül. Amikor az Univer Cégcsoport működésének a tartalékait keressük, akkor ez az a szellemiség, amelyik valamennyi vállalkozását meghatározza.


„Már a kezdetektől saját követelményrendszert alakítottam ki: az őszinteség, a tisztakezűség, a szakmaiság hármas fogatát. Ha az első kettő nincs meg, akkor az illető tőlem lehet akár professzor vagy többdiplomás szakember, nem tudunk együtt dolgozni.”

 

2000-ben megkapta a Kecskemét Város Díszpolgára kitüntető címet. Mit jelent ez önnek? Van-e esetleg olyan kitűzött cél, ami most foglalkoztatja?

Az élet elkényeztetett, mert sokféle elismerést kaptam, de meg kell vallani, hogy közülük talán a díszpolgári kitüntetés az, amelyik a legközelebb áll a szívemhez. Itt születtem Kecskeméten, itt jártam iskolába, itt sportoltam, itt éltem le az életem. A városhoz való kötődésem tehát öröktől fogva való, és ezzel a címmel nem csupán az én munkásságomat ismerték el, hanem azt a 68 éve tartó, töretlen gazdasági tevékenységet is, amit az Univer és a kollektíva a városért tesz. Remélem, hogy az utókor is továbbviszi ezt a vonalat. Ha a saját terveimet kellene összefoglalnom, bevallom, egy nagyon szép, hármas jubileum lebeg a szemem előtt. Két év múlva ugyanis betöltöm a 80. életévemet, ezzel együtt 35 esztendeje leszek a fennállásának 70. évét ünneplő cég élén. Ebből a jeles alkalomból igazán tisztes visszatekintést szeretnénk adni a dolgozóknak, a tulajdonosoknak és nem utolsósorban a városnak abban bízva, hogy – noha az utóbbi években az iparosodás előtérbe került – Kecskemét és környéke sosem feledkezik meg mezőgazdasági gyökereiről, és időről időre feleleveníti annak hagyományait és kultúráját.

 


Bajáki Zsanett 

Fotó: Banczik Róbert

travelsinhungary.hu



© Minden jog fenntartva!