4

2016/2.

(GYÜ)MI-re képes a sarokba szorított agyvelő?



Nagy játékos a kecskeméti Szöllősi Péter. Az általa kitalált és kiadott GYÜMI nevű társasjáték a magyar boltokból fél éve kifogyott, de múlt hónapban Európa tíz országában nyolc nyelven is megjelent. Ezek után joggal feltételezhetjük, hogy az igazán nagy robbanás még hátravan.



A férfiak életét végigkíséri a játék, csak különböző megjelenési formákban – mondja Szöllősi Péter (46), aki barátaival általános iskolás kora óta rendszeresen és szenvedélyesen focizik, szurkol és társasjátékozik. Elkötelezettségükre jellemző, hogy gyermekkorukban a konyhakőben is táblát láttak, alkottak hát rá egy Forma–1-es játékot. Mára olyan szinten jár a csapat, hogy mindegyik játékszabályon találnak csiszolnivalót, és saját, testre szabott, az eredetinél szerintük jobb házi szabályok szerint játszanak. Péter még egy szintet ugrott: 2013-ban maga készített egy társasjátékot, de olyat, hogy azóta nemzetközi szaknagykereskedésekkel írja alá a szerződéseket! A játékfejlesztővel beszélgetve világos, hogy életpályájának nem ez volt a zenitje, bőven van még meglepetés a tarsolyában. De hogyan lesz valakiből társasjáték-fejlesztő?


Szöllősi Péter szülővárosában, Kecskeméten végezte el a közgazdasági középiskolát. Tévedés volt – állítja, és nem is ment tovább ezen a vonalon. Inkább munkát keresett. Egy ideig újságkihordó volt, majd megörült unokatestvére tippjének, miszerint utcai könyvárust keresnek. Péter jelentkezett, és a 90-es évek elején, a nyomtatott irodalom fénykorában, a Centrum Áruház sarkánál nekiállt egy kis standról könyveket árulni.

– Az emberek falták a romantikus irodalmat és a ponyvaregényeket. Amikor új Claire Kenneth, vagy Leslie L. Lawrence-kötet jelent meg, 150-200 darabot adtam el az első nap belőlük. Második nap feleannyit, utána megállt a fogyás napi 10-20 darabnál, de még az is jó volt – emlékezik a játékmester, aki bevallja, rengeteget tanult a stand mögött állva. Megismerte az emberek igényeit, a kiadványok minőségét, és a pénzügyi háttérbe is betekinthetett. Legfontosabb tapasztalata mégis az volt, hogy a könyv borítója és témája alapján egy pillantás alatt megmondta, hány darabot vásárolnak majd belőle.


Fordulópont a Diákszigeten való megjelenése volt, ahol szintén a könyves stand kínálatát árusította.

– Mellém telepedett egy srác, egyetlen könyvvel. Saját maga eszkábált össze egy kötetet Jim Morrisonról. Átlapoztam, és borzasztó silány tartalmat találtam vacak kivitelezésben. Aztán végignéztem, ahogy egy nap alatt eladott belőle vagy ezer darabot. Akkor világosodott meg valami: ilyet, sőt sokkal jobbat én is tudok készíteni. Megcsináltam, és azóta is ez motivál egyfajta mottóként: én nem ilyet tudok, hanem jobbat.


A következő évben Szöllősi Péter első, önmaga által megálmodott, saját kiadású könyve, az In memoriam Jim Morrison több tízezer példányban fogyott el. Ezt követte a háromkötetes IQ-teszt sorozata, amelyeket szintén saját maga írt. Ez már elérte a bűvös százezer példányos határt. Kezdésnek jó volt.

– Szegedről időnként magam szállítottam a budapesti terjesztőhöz az elkészült, saját kiadású köteteket. Előfordult, hogy mire hazaértem, csengett a telefon, és azt kérdezték, tudok-e még vinni, mert a teljes szállítmány már aznap délután az utolsó példányig elfogyott – emlékezik Szöllősi Péter hozzátéve, hogy mára teljesen megváltozott az emberek érdeklődése. Kíváncsiságuk, információéhségük oroszlánrészét kiszolgálja az internet. Időben kellett tehát váltania neki is, ha a felszínen akart maradni. Márpedig ő ott akart...


“Előfordult, hogy mire hazaértem, csengett a telefon, és azt kérdezték, tudok-e még vinni, mert a teljes szállítmány már aznap délután az utolsó példányig elfogyott.”


– Indítottam egy máig működő fapados kiadót. Azért hívom fapadosnak, mert kis túlzással, de egyedül csinálok mindent. Nincs értékesítési osztály, nincs titkárság, nincs kereskedelmi osztály, nincs gazdasági igazgató, nincs marketingosztály, sőt nincs key account manager sem, csak én vagyok. Több mint 20 éve folyamatosan adok ki könyveket. Minden stílusú termék érdekel, amiben fantáziát látok, a gyerekfoglalkoztatóktól kezdve a történelmi témákig. Szinte minden kiadott könyvemnek én tervezem a borítóját, ragaszkodom ahhoz, hogy a regények alapsztoriját is én vázoljam fel, és nemcsak a könyvek témáit, hanem az illusztrált köteteknél is én akarom kitalálni, hogy mit szeretnék látni a munka végén – meséli a nagy játékos, így lassan kiderül, hogy amiért jöttünk, a GYÜMI nevezetű kártyajáték, csak egyik hobbijának a terméke.

– Folyton jár az agyam. Meccsnézés és vezetés közben például. A GYÜMI is egy szempillantás alatt született meg, egyszerűen csak kipattant a fejemből.


A GYÜMI valójában roppant egyszerű játék, szabályait egy pakli kártyával a kezünkben két perc alatt megértjük, leírni annál kacifántosabb. A lényeg, hogy ötféle helyi gyümölcsből (körte, alma, barack, szőlő és szamóca) találunk a pakliban számozott lapokat, 1-től 5-ig. A lefelé fordított kártyákból egymás után húzunk, és villámgyorsan döntenünk kell, hogy a lapokat megtartjuk, lerakjuk magunk elé, vagy eldobjuk. A cél: lehetőleg hiánytalan számsorokat kell gyűjteni a kiválasztott gyümiből, de teljesen mindegy, milyen sorrendben. Ám a csavar a játékban, hogy a gyűjtött kártyákat magunk sem láthatjuk, mert az új kártyával le kell takarni az előző lapot, emiatt mindig csak a legfelső, legutoljára letett kártyákat látjuk. Fejben kell tartanunk, milyen számok vannak már előttünk. Ezenkívül, ha van kapacitásunk megjegyezni, hogy a többiek mit gyűjtenek, akár keresztbe is tehetünk nekik. A legkisebb hiba is végzetes lehet, éppen ettől olyan izgalmas a játék. 


Szöllősi Péternek azonban nemcsak a játék, hanem az előállítás is izgalmas volt.

– 2013-ban néhány hét alatt készült el a játék végleges grafikája, majd miután a részletes játékszabályt is megírtam, elindult a gyártó keresése. Jó néhány magyar nyomdától kértem árajánlatot, de sokan válaszra sem méltattak. Néhánytól ugyan kaptam ajánlatot, de olykor nem arra, amire kértem… – Péter azonban a tervezett minőségből nem akart engedni, és nem talált megfelelő árat. Mit kell tenni, amikor minden reménytelennek tűnik? 


Talán nem mindenkinek válik be, de Szöllősi Péter ilyenkor megnéz egy meccset.

– Beugrott, hogy valamelyik korábbi munkám során kapcsolatba kerültem egy német nyomdával. Csütörtök este volt. A meccs után előkerestem az e-mail-címet, és elküldtem nekik az ajánlatkérőt. Még aznap éjszaka jött egy válasz, melyben a türelmemet kérték. Másnap két menedzser keresett a részletek egyeztetésére, majd hétfőn megkaptam az árajánlatot, amit természetesen elfogadtam, délben pedig már hozzá is kezdtek a gyártás előkészületéhez.


Péter egyik szeme sírt, a másik nevetett. Magyarországhoz egész életében lojális volt. A játék grafikája is a helyben termő gyümölcsöket idézi. Úgy tervezte, a GYÜMI is teljes mértékben „Made in Hungary” lesz. A német nyomda ajánlata azonban majd’ 30%-kal kedvezőbb volt a legjobb magyar árajánlatnál, pedig nem kapott kedvezményt. Ez a világpiaci ár… Egyedül a kártyalapok és a doboz minőségéről nem ejtettek szót. Mint kiderült, azért nem, mert egyértelmű volt számukra, hogy az elérhető legjobb minőségről beszélnek.


Ebben a történetben azonban nemcsak a magyar nyomdák, hanem a szállítmányozók is kaptak egy sallert.

– Amikor elkészült néhány ezer doboz GYÜMI München mellett, újra futottam egy kört árajánlatokat kérve a hazaszállításukra. Mérget vettem volna arra, hogy német sofőrrel, német eszközökkel, német árszínvonalon aranyárban lenne a szállítás. Újra tévedtem. Minden magyar ajánlatnál olcsóbban, rugalmasabban és gyorsabban leszállították a játékokat. Azóta nem is próbálkozom a magyar vállalkozóknál – vonja le a tanulságot a játékfejlesztő, aki ezután nagykereskedéseknek és internetes játékbemutató website-oknak postázott egy-egy darab GYÜMI-t, és várta a visszajelzéseket. Nagyot kockáztatott, hiszen a játékipar nagyon zárt világ: kontinenseket összefogó szakkereskedések és kiadók látják el a játékboltokat és a szupermarketeket, közéjük kerülni szinte lehetetlen. Ha egy ismert játékbemutató rossz véleményt alkot egy játékról, akkor a játék nemzetközi karrierje nagy valószínűséggel véget is ér, még mielőtt valójában elkezdődhetett volna.


Péter azonban annyira hitt a GYÜMI-ben, hogy jó nagy adag pénzt fektetett az előállításába. Jöttek is a vállveregetések, gratulációk, a jó vélemények, a cikkek és a bemutatók Franciaországból, az USA-ból, sőt még Japánból is, ahová valahogy eljutott a magyar nyelvű játék. Szerződés azonban nem érkezett.

– A kecskeméti társasjátékboltban is hagytam néhány doboz GYÜMI-t. Egyszer erre járt a Piatnik kiadó magyarországi vezetője, és vásárolt egy dobozzal. Azonnal kipróbálták, játszottak vele, és eldöntötték, hogy ez a játék kell nekik. Ez a véletlen hozta meg az áttörést. Jött egy telefonhívás, hogy úgy látják, zseniálisan egyszerű, frappáns és világszínvonalú a játékom, és szeretnék megvenni a jogait. Átbeszéltük a feltételeket, és megállapodtunk a Piatnikkal. Ennek eredményeképpen elkészült Fruit Mix néven az új GYÜMI, és pár hete tíz európai országban jelent meg nyolc nyelven. (A magyarországi boltokban is Fruit Mix néven lehet megtalálni a jövőben.)


A történet érdekessége, hogy pontosan a Piatnikkal megkötött szerződés estéjén egy váratlan e-mailt kapott Szöllősi Péter, melyben egy másik kiadó a világ 55 országára szóló terjesztést ajánlott a GYÜMI-re, mert ők is úgy gondolták, hogy a játék kiváló ahhoz, hogy kilépjen a világpiacra. A játék kitalálója azonban egyáltalán nem bánja, hogy lekötötte magát. Azóta egyébként több komoly társasjáték-kiadó cég is érdeklődött a világjogokról, ami újabb megerősítés számára, hogy a GYÜMI világszínvonalú ötlet.

– Teljesen elégedett vagyok a GYÜMI karrierjével. Az első néhány ezer példányról azt gondoltam, 3-4 év alatt fogy majd el, ehelyett egy év alatt megvették szinte mindet. Most, hogy egy nagy cég, a Piatnik is felkarolta, végleg el tudtam engedni a kezét, és új játékok fejlesztésén dolgozom. A nagykereskedés ezek után már egy kicsit kiemelt figyelemmel követi a munkáimat, előfordult már olyan is, hogy nem volt időm megjelentetni a játékot, még csak a fiókban létezett, de már a demópaklira is kaptam szerződést.


Szöllősi Péter GYÜMI-je 2013-ban jelent meg, a GYÜMI Géniusz 2014-ben került a polcokra. Ez az eredeti játék bővített, nehezített, sokkal ravaszabb változata. Idén pedig a Dr. Gomb nevű szintén kombinációs kártyajátékot gyártották. Nemsokára megjelenik a GYÜMI applikációja is, így már telefonon és tableten is lehet játszani bárhol, bárki ellen a világon, de akár egyedül is. Jövőre a Vigyázat! PANDA! nyitja a sort, immáron nem a saját kiadásában.


A háromgyermekes játékfejlesztőről ezek után azt gondoltuk, saját könyvkiadójával és társasjátékaival megfogta az isten lábát: nem elég, hogy a hobbijának él, de a bank is nyilván rászakadt. Hamar kijózanodunk azonban, amikor elmondja: a sűrű fillér elvében hisz, így az általa kiadott játékok most kezdenek csak nullszaldósak lenni. De Péter nem kapkodó típus.

– A tervem a következő 5-7 évre, hogy legalább 10-15 játékom legyen az üzletekben folyamatosan, és akkor már azt mondhatom, hogy termőre fordult vállalkozásomnak ez a hobbiágazata is.


De képes lesz-e még ennyit kitalálni? Nem törik meg lendületét a hétköznapok nehézségei? Nem kívánja néha, hogy bárcsak Nyugat-Európa egyik jóléti államába született volna, ahol tizedekkora nehézséggel tudott volna érvényesülni? – sorjázzuk a kérdéseket, amelyekre szintén megvan az átgondolt válasz.

– Mondjuk, ha Angliában vagy Katalóniában születek, a haverokkal kényelmes bőrkanapéról innánk meccsnézés közben a Guinnesst, vagy kint lennénk minden hazai meccsen a Nou Camp-ban, és olyan kényelmesen élnék, hogy az a kreativitásom rovására menne. Mivel kalandvágyból itthon maradtam a rendszerváltás környékén, így kiderült, hogy mire képes a sarokba szorított agyvelő. Az ötleteim pedig, remélem, sosem fogynak ki. Naponta legalább száz van, és bár előfordul, hogy mind rossz, de némelyikről azt gondolom, akad benne fantázia. Na, azokat megpróbálom megvalósítani mindenáron.

Nincs okunk kételkedni a szavában.

 

Gál Zita

Fotó: Banczik Róbert




© Minden jog fenntartva!