1

2015/1.

Köszöntő


Az AIPA kft. gondozásában létrejött AIP’ART Magazinnal egy olyan kommunikációs csatornát szeretnénk biztosítani, amelyet szabadon használhatnak a kecskeméti cégek, vállalkozások és alkotók. Megjelenési, bemutatkozási felületet kívánunk biztosítani azoknak a partnereinknek, cégeknek, akik szívesen számolnak be  sikereikről, készségesen elkalauzolnak bennünket a maguk bejárta úton, nem titkolva a nehézségeket sem. Célunk az is, hogy felmutassuk mindazt az értéket, sikeres projektekben megtestesülő erőfeszítést, amellyel Kecskemét és térsége büszkélkedhet. A mindennapok kézzelfogható technológiái, innovatív termékei és a tudományos eredmények szándékaink szerint újszerű kifejeződési formában jelennek meg magazinunk hasábjain.


Kulturális-művészeti magazinunk küldetését és tartalmát tekintve éppen annyira innovatív, mint az oldalakon megjelenő vállalkozók, kutatók, tanárok, művészek, cégek. Bízunk benne, hogy utóbbiak közül az egyik éppen Ön!


Mottónk: FEJLESZTÉS = MŰALKOTÁS


Ez a két szó magazinunk hasábjain új értelmet nyer, új utat mutat. Ez pedig nem más, mint az újításra fogékony, a kor igényeihez rugalmasan alkalmazkodó vállalati kultúra és a valódi vállalkozói szellem megteremtése, megalapozása, megerősítése. Az AIPA Kft. célja mindig is az volt, hogy egységes szervezeti keretet biztosítson a város és a térség gazdaságfejlesztési tevékenységének generálásában, koordinálásában és eredményesebb megvalósulásában. Voltak és vannak is erre eszközök, mint az innovációs és a benchmarking klubok, előadások, workshopok, kiállítások, konferenciák, melyek mind segítenek céljaink elérésében. Ez a magazin túlmutat ezeken. Célja ugyanaz, de stílusa könnyedebb. Kiválóan alkalmas arra, hogy hazavigye, és otthon egy jó pohár bor mellett olvasgassa. Hogy aztán újra kinyissa, és megint találjon benne valami izgalmasat, ami elindít Önben egy új gondolatot. És amikor végzett vele, már ott is van az asztalán a legújabb lapszám. Ahogyan Darwin mondta: „Nem a legerősebb faj lesz a túlélő, nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a leggyorsabban képes változni.” És mi azon munkálkodunk, hogy gyorsítsuk a túléléshez nélkülözhetetlen folyamatokat.



© Minden jog fenntartva!
2

2015/1.

Kecskemét, a lehetőségek városa



Egy mezőváros a homokon, ahol az ipar virágzik. Évszázadokkal ezelőtt tudósok, írók, átutazók azon csodálkoztak, hogyan alakulhatott ki itt egy mezőváros. Most azon csodálkozik mindenki, hogyan lesz egy mezővárosból rohamléptékben fejlődő autóipari központ. Szemereyné Pataki Klaudiával, Kecskemét polgármesterével beszélgettünk arról, mekkora szerepe van a város lakóinak abban, hogy ez megtörténhetett.


Városunk jelmondatából szoktam kiindulni. „Sem mélység, sem magasság nem rettent.” Ez a mondat erőt, elszántságot és szabadságot sugároz. No meg szektorsemleges. Teljesen mindegy, hogy iparról vagy mezőgazdaságról beszélünk, vagy bármilyen egyéb lehetőségről a városban. Mi a lehetőségek városa vagyunk. Azért jó a kecskemétiek mentalitása, látva a Mercedes-beruházást, mert bármilyen iparág vagy szektor jelentkezik a városban, mi kecskemétiek nyitottak vagyunk. Azonnal rávetjük magunkat a lehetőségre, és szerencsére a munkamódszerünknek és a munkastílusunknak megfelelően a maximális minőséget tudjuk nyújtani.


Egy mezőváros, amelyet földrajzi helyzete predesztinál arra, hogy mezővárosnak nevezzük, de a lakóinak köszönhetően ennél sokkal többet rejt? 

Azért a „sem magasság, sem mélység”, mert ha megnézzük az elmúlt 100-150 évet, ez a magas-mély ciklikusság jellemzi a város történelmét is. Kecskemét virágzása a század elején volt, amikor a filoxérajárványból kilábaltunk. A város megtalálta az új utat, az oktatás, a kultúra hatalmas fejlődésnek indult. Ekkor épültek a gyönyörű épületeink. Kecskemét nagyvárossá vált. A II. világháború után beköszöntött a kommunizmus, akkor nem nagyon találtuk a helyünket. A mezővárosban folyt a termelés és a hozzá kapcsolódó feldolgozóipar, de fejlődés nem volt. És akkor, a ‘60-70-es években jött be a gépipar.  Bár semmi alapja nem volt a szerszámgépgyártásnak, mégis ráépült a város, majd rendszerváltáskor erre épültek rá a német vállalkozások. Megint egy kis mélypont, és utána jött az autóipar. A mezőváros szó sem az igazi, mert a növénytermesztés előtt még a kereskedelem volt erősebb. Tehát a városra az jellemző, hogy a lehetőséget azonnal meglátja, nyit rá, és innen jön az innovatív gondolkodás, az innovációra való nyitottság, az új elfogadása, befogadása.


És jött a járműipar. Egy újabb ciklus. Vagy inkább ciklon? 

Gépiparnak, nyomdaiparnak láttuk a jeleit, de járműipar a térségben nem volt. És hat év alatt most ott tartunk, hogy ma már a Kecskeméti Főiskolával közösen tudunk beszélni kutatási projektekről, és tudunk definiálni olyan területeket, amelyekre a jelenlegi vállalkozói környezet, az itt dolgozó egyéb műhelyek, országos kutatóintézetek zöldségtermesztői, szőlészeti-borászati tevékenységeiben abszolúte lehet építeni.


És mi a város szerepe az innovációban? Mennyire lehet pontosan behatárolni ezt a szerepet? 

A mikro- és makroelemek meghatározzák egy gazdaságfejlesztés beltartalmát. Infrastruktúra kell, munkaerő, alapanyag, ami a termelés feltételrendszere. Mellette vannak a soft elemek, amelyek szintén elengedhetetlenek a további fejlődéshez. Számunkra ezen belül elsősorban a munkaerő minősége és fejlesztésének lehetősége áll a középpontban. Innováció és fejlődés okosan gondolkodó emberek nélkül nem létezik. A város feladata, szerepe ebben, hogy az infrastruktúrát, tárgyi feltételeket biztosítsa, az emberi tényezőnél pedig már az alapoktól kell kezdenünk. Óvodai, iskolai oktatásban már meg kell jelenniük ezek szellemiségének.  Az előző években a középiskolákra, a szakképzett munkaerőre fókuszáltunk, a szakképzésben a specifikációknak megfelelően megtörtént a profiltisztítás, új szakmák kialakítása, valamint a nyelvi képzés bevezetése már az általános iskolai rendszerben is. A kéttan- nyelvű oktatás ma már angolul és németül is megy.


A nyelvoktatáson kívül hol jelenik meg az a bizonyos szellemiség? 

Érdekes módon eddig nem hozták kapcsolatba Kodályt és a zene városát az innovációs szemlélettel, pedig benne van. A zeneoktatás a Kodály-módszeren alapul, és mi a kecskeméti általános iskolák mindegyikében eszerint oktatunk. Lehet, hogy már nem is tudatosan, de miután a városban így nevelkedtek a tanítók, tanárok, itt végeztek, itt helyezkedtek el, beivódott e módszer oktatása. Ez pedig logikai készséget, memóriát, nyitottságot erőteljesen fejleszt. A prezentációs képesség szereplés formájában jelenik meg. Ki kell állni, szerepelni kell, a kórusművek a csapatmunkát, a szólóének az egyéni teljesítmény fejlődését segíti.


A Kodály-módszer tehát szinte a kecskemétiekkel „veleszületett” dolog, amely meghatározza a fejlődést. De emellett nyilván szükség van tudatos építkezésre is az oktatásban. 

A feladatunk mindenképpen az, hogy kicsit tudatosabban az óvodai, általános és középiskolákban is erőteljesen megjelenjen az innovatív szemlélet bevezetése. És erre dolgozunk ki a Kecskeméti Főiskolával közösen olyan technikákat, módszereket, amelyeket be tudunk vezetni. Ezért jó a tanítóképző kar. A cél, hogy lokálisan megteremtsük az oktatás teljes spektrumát, és lokálisan adjunk alternatívát a helyi fiataloknak. Ezen dolgozom, ez a fő célom, hogy az óvoda-általános iskola-középiskola bemenet táplálja nekünk a helyi főiskolai, egyetemi lehetőséget. Az alapot, a magot, a stabilitást a lokális jellegből kellene biztosítani. Itt születik, itt tanul, itt tapasztal, itt dolgozik, itt érvényesül.


Mi a végcél? Van élet a Mercedesen túl? 

A projektszemlélet, az innovatív gondolkodás elsajátítása, tapasztalatok megszerzése. Termeljük ki azokata mérnököket, akiknél már ezt a szemléletet ki tudjuk alakítani, aztán bekerülnek a magyar vállalkozás vérkeringésébe, és ott már ők tudják formálni a vállalkozók, a tulajdonosok szemléletét. Mert odáig már sokan eljutnak, hogy szakembert kell alkalmazniuk. És ha innen alkalmazza a szakembereket, akik itt tanultak, tapasztaltak a Mercedesnél és a többi nagyipari vállalatnál, az kihat a többi területre is. Be kellene csatornáznunk ebbe az új ipari szektorba a helyi, a térségben működő vállalkozásokat, mert egy teljesen új piacot tudunk nekik nyitni.  Nemcsak a Mercedesben, hanem az öszszes autóipari és egyéb szegmensben. Itt fejlődnek, megtanulják ezt a képességet, a technológiát, aztán be tudnának kapcsolódni a közép-európai autógyártásba, iparba is. Képesek lesznek nemcsak a helyi termelést kiszolgálni, hanem olyan értékláncba bekapcsolódni, ahol megtanulják az egyes komponensek, elemek gyártását. Ha pedig kilépnek, akkor ők is bevonzzák majd a nagy cégeket, amelyek látják, hogy őket ez a környezet képes kiszolgálni. És jól látszik majd, hogy van élet a Mercedesen túl is.


Csenki Csaba

© Minden jog fenntartva!
3

2015/1.

Szellemi műhely az iparcsarnokok árnyékában



A Mercedes-Benz Autógyár Kecskemétre településével hatalmas lehetőség nyílt a város és BácsKiskun megye, sőt, a Dél-Alföldi régió számára is. Az új kihívások új feladatokat hoztak, az új feladatok pedig új szakértőket igényeltek. Így jött létre 2010-ben az AIPA Közhasznú Nonprofit Kft. Csapó Ágnes ügyvezetővel beszélgettünk arról, hogyan válhat egy négyfős kis cég meghatározóvá a gazdaságfejlesztésben. 


Kik hozták létre az AIPA Közhasznú Nonprofit Kft-t, és milyen célkitűzések fogalmazódtak meg a cég születésekor?

AIPA Kft. 2010-ben alakult a Kecskeméti Kreatív Tudásközpont Közalapítvány (mint többségi tulajdonos), a Kecskeméti Főiskola, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, valamint a Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány alapításában. Az AIPA Kft. ebben a gazdasági növekedést megcélzó időszakban közvetítői, koordináló és sikeres együttműködéseket elősegítő szerepet vállal fel. Erre egyik eszköze a klubok szervezése, amelyeknek nagy jelentősége van a vállalatok közti bizalmi háló építésében, az együttműködést célzó szemléletformálásban. Az innovációs és benchmarking klubesemények során a cégek vezetői jobban megismerhetik egymás munkáját, célkitűzéseit, együtt gondolkodhatnak innovatív ötletek megvalósításában. Bízunk abban, hogy ennek a szervező-koordináló munkának néhány év múlva mérhető.


Mindezek fényében hogyan kell elképzelni a cég működését?

Az AIPA Kft. - jelenleg négy főt foglalkoztató cég – egyfajta szellemi műhelyként működik. Munkatársaim elkötelezettségére nem lehet panasz. Legfőbb feladatként konkrét programokat, projekteket szervezünk, menedzselünk gazdaságfejlesztés, iparfejlesztés területén. A lényeg, hogy olyan projektekről legyen szó, amelyekben több vállalkozás érintett a városban, a térségben. Hosszú távú célunk ezen persze túlmutat: a hazai tulajdonú kkv-kra (elsősorban a középvállalkozói rétegre), a fejlődőképes, fejlődni akaró vállalkozók munkájára szeretnénk hatást gyakorolni. Jó lenne, ha változást generálnánk a vállalati kultúrában is. Ez lehet, hogy nem mutatható ki egyik napról a másikra, de mi határozottan bízunk a sikerben. Egy cég vásárolhatja a technológiát, felépítheti épületét, gyárát, s ha kis szerencséje van, kiváló gárdával is rendelkezik, de abban a vállalatépítési szemléletben, amely külföldön működik  (apáról-fiúra, tulajdonos és a management viszonya, kapcsolata), még rengeteget kell fejlődniük a magyar vállalkozásoknak. Nyugaton többszáz éves hagyományai vannak mindennek, nekünk ennél gyorsabban kell cselekednünk. Szerencsére látunk jó mintákat és példákat. Célcsoportunk viszonylag szűk kör, de biztosak vagyunk benne, ha ebben a körben el tudunk indulni, és eredményeket tudunk elérni, az húzóerővel bír majd a többek számára is.


Kik az ideális ügyfelek, akikkel a célokat el tudják érni?

Az AIPA Kft. nem kamara, nincs hálózatunk és bázisunk. Azokra a kis- és középvállalkozásokra fókuszálunk, akik már letettek valamit az asztalra. Akik nem a napi problémákkal küzdenek, stabilitás (gazdálkodási, pénzügyi, technológiai vagy akár a beszállítói ügyfélkör) jellemzi őket, van egyfajta beágyazódásuk, és mindezek által alkalmasak arra, hogy befogadóképesek legyenek. Tehát egyfajta katalizátorként működnek? Igen. Az összefogás, együttgondolkodás a lényeg. Nem mi mondjuk meg a megoldást, hanem megteremtjük azt a közeget, ahol ezek felszínre jöhetnek. Szolgáltatni akarunk. Ahogyan és amit nyújtunk, annak ki kell fejezni, ahová el szeretnénk juttatni azokat, akiknek segítünk. Megszervezzük, megrendezzük, összehozzuk a szereplőket, menedzseljük és alakítjuk a folyamatokat, hogy formájukban, tartalmukban olyanok legyen, ami mindenkinek hasznára válik. Azoknak a vállalkozóknak segítünk, akik utána lépesek proaktívvá válni, akik felhasználva a tőlünk kapott muníciót, utána nekünk adnak muníciót, amiből mi újra proaktívvá válunk, és a gondolatokat egy még szélesebb vállalkozói körnek tudjuk teríteni. Jövőképpel bíró cégekhez szólunk. Jöjjenek, jelezzék az anomáliákat, és közösen gondolkodjunk a megoldásokban! Mi ezeket a „problémákat” szintetizáljuk, és a végén megadjuk az alaplöketet. Egy olyan általános kimenetet produkálunk, amit aztán mindenki testre szabhat. Kölcsönösség, viszonosság az alapelvünk. Ehhez persze szükségünk van a célcsoport (a Kecskemét és térségében, a régióban működő, fejlődőképes, fejlődni is akaró cégek) közreműködésére.


Hogyan alakul ki egy-egy projekt felépítése, tematikája? Mi határozza meg, hogy miről szóljon?

A projektekben résztvevő cégek részéről az egyfajta társadalmi felelősségvállalás: a nagyok részt vesznek egyegy programban, és támogatják a várost, térséget, országot azzal, hogy a saját know-how-jukat megosztják a potenciális beszállítókkal. Mindezt azért, hogy egyszer majd ők is pályázati források segítsége nélkül legyenek képesek fejlődni, a nagyvállalatoktól átvett tudást saját működésükbe beépíteni. Az egyik legnagyobb projekt a Mentori Pilot Program (MPP), ahol négy integrátor, a Hilti, a Phoenix Mecano Kecskemét Kft., a Knorr-Bremse Kft. és a Deltaplast Kft. vállalta fel, hogy az általuk kiválasztott és elfogadott hazai kis- és középvállalkozót hét témakörben felkarolják. Ők határozták meg a témaköröket, saját tapasztalataikból kiindulva. A fő szempont az volt, hogy amikor bekopog hozzá a magyar kkv, hogy beszállító szeretne lenni, tisztában legyen azzal, hogy melyek az általuk már tapasztalt leggyakoribb hiátusok. Ők már látják, miért nem ugorja át egy-egy cég az általuk felhelyezett lécet, és segítenek abban, mit kell tenni a sikerért, de megmutatják azt is, hogyan, miben kell fejlődnie egy már beszállítói státuszban lévő cégnek ahhoz, hogy hosszú távon megmaradjon az üzleti kapcsolat.


Megfogalmazható, hogy mi ennek a szellemi műhelynek a terméke?

A cél a struktúrát és az eszközrendszert megteremteni, hogy a piaci szereplőkben tudatosítsuk, hogy ők egy puzzle részei. Szeretnénk elérni, hogy számítsanak a segítségünkre. Ezt úgy lehet elérni, hogy a végeredményt látva tudatosul bennük: szebb képet mutatnak egyben, és nagyobb erőt is tudnak mutatni, mintha külön-külön működnének. Hiszek abban, hogy az AIPA Kft., ez a „láthatatlan” cég most meg tudja mutatni magát. Bár sajátos eszközeivel kevésbé direkt módon mutatja be a lehetőségeket, biztos vagyok benne, hogy így jobban képes lesz a zsigerekig hatolni. Hiszek benne, hogy képes lesz eljuttatni azt a filozofikus üzenetet, amiben mi itt az AIPA-ban hiszünk. Pragmatikus vagyok, de van egy ideám, és az egész AIPA ebben a kettősségben éli a napjait, és ebben dolgozik: hogy minden nappal egy-egy ideál egy picit pragmatizmus lesz, és a mindennapok részévé válik.


Csenki Csaba


© Minden jog fenntartva!
4

2015/1.

Innovatív kutatás-fejlesztési projektek Kecskeméten



A kecskeméti növekedési zónában a jármű- és gépipari, valamint az agrár kis- és közepes beszállító vállalatok K F I kapacitásának fejlesztése a Kecskeméti Főiskola tudásbázisán.


A Kecskeméti Főiskola konzorciumi vezető irányítása mellett az AIPA Alföldi Iparfejlesztési Nonprofit Közhasznú Kft., a Kecskeméti Kreatív Tudásközpont Közalapítvány és a Kecskemét megyei jogú városból álló konzorcium valósítja meg a pályázatot. A pályázat célja a Kecskeméti Főiskola képzési és kutatási portfóliójának a kecskeméti térség gazdasági szerkezetéhez történő igazítása, konzorciumi partnerein keresztül a helyi és regionális gazdasági szereplőkkel történő együttműködésének tervszerű erősítése.


A Kecskeméti Főiskola és vállalati partnereinek kutatási és kutatáshasznosítási együttműködéseinek stratégiai megalapozása. A Kecskeméti Főiskola és vállalati partnerei közötti együttműködés új formáinak közös kialakítása, amelyek biztosítják a főiskola kutatási és képzési szolgáltatásainak jobb illeszkedését a vállalat termelési, termékfejlesztési céljaihoz.


A Kecskeméti Főiskola helyi gazdasági követelmények szempontjából fontos oktatási és kutatási kompetenciáinak és szolgáltatásainak fejlesztése. A térségi igényekhez igazodó képzési kapacitások és képzési együttműködési potenciálok feltárása, szakok tartalmi átalakításának megalapozása. 


Kiemelt kutatási területeken végzett K F I tevékenység gazdasági hasznosításának előkészítése, tudástranszfer-szolgáltatások volumenének növelése. K F monitoring és értékelési rendszer kialakítása, továbbfejlesztése. 


A kecskeméti térség gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó kiemelt kutatási területek projektjeinek előkészítése, amelyek Kecskemét gazdasága szempontjából lényeges, hasznosított eredményeket hoznak. A tudományos és innovációs eredmények gazdasági hasznosítása érdekében a Kecskeméti Főiskola innovációs kapcsolatrendszere, regionális és térségi partnerségek fejlesztése, oktatási-kutatási hálózatok kialakítása.


Az oktatói-kutatói és hallgatói állomány tudásmenedzsment-szolgáltatásokba való bevonása. A kecskeméti konzorcium célja az innováció területén az önkormányzat, a főiskola és a vállalatok együttműködésén alapuló hármas egység (triple helix) modell elterjesztése, illetve annak kiterjesztése a térség civil szereplőinek bevonásával megvalósuló négyes egység (quadruple helix) létrehozására.


Az együttműködések új formáinak kialakításával meg kell oldani az intézményi kutatás-fejlesztés gazdasági kapcsolódását, illeszkedését, hasznosítását, és el kell érni, hogy a gazdasági szereplők biztos kutatási, oktatási partnerként tekintsenek a főiskolára. A kutatási együttműködéseknek közvetlenül kell kapcsolódniuk a kiemelt tématerületek nemzetközi trendjeihez, ehhez megfelelő kooperációkra és megjelenésekre van szükség.


Három, a kecskeméti térségre jellemző kutatási irányban tervez a projekt olyan fejlesztéseket, melyekkel lehetővé válik az egész térség gazdasági együttműködésének fejlesztése és a következő 5-7 évre történő pályára állítása.


Ezek a kutatási irányok: 

1. Jármű- és gépipari anyagok és technológiák kutatása, fejlesztése; 

2. Ipari automatizálás, méréstechnika és optimalizálás; 

3. Élelmiszer-előállítás, kertészet, élelmiszer-feldolgozás.


Ezeken a kiemelt kutatási területeken 10 vezérprojekt kerül kidolgozásra. A jelenlegi cikkben a Jármű- és gépipari anyagok és technológiák kutatása, fejlesztése terület kerül részletesebb bemutatásra, mely területre 4 vezérprojekt tartozik.

 

JÁRMŰ- ÉS GÉPIPARI ANYAGOK ÉS TECHNOLÓGIÁK KUTATÁSA, FEJLESZTÉSE


Járműiparhoz kapcsolódó alakítási és kötéstechnológiák 

A fémes anyagokon belül a nagyszilárdságú fémek megmunkálása, alakítása és különböző kötéseinek kialakítása van a fókuszpontban. A kutatás érdekes területe a nagy energiasűrűségű megmunkálás, valamint a képlékenyalakítás során alkalmazott kenéstechnikák vizsgálata. A járműipar területén a többkomponensű fémes anyagok alakítása és kötése a legfontosabb kutatási téma. A költségcsökkentés érdekében csak a legszükségesebb helyeken alkalmaznák a gyártók a növelt szilárdságú acélokat, de ez további problémákat vet fel. Különböző anyagtulajdonságú acélokat kell összekötni, majd egyben alakítani azokat, ami a hagyományos technológiákkal nem kivitelezhető. Ezekre a jelenleg nem kiforrott technológiák fejlesztésére koncentrálunk a kutatásainkkal, az iparvállalatokkal szorosan együttműködve.


Műanyag-feldolgozás- és alkalmazástechnológiák 

A nem fémes anyagokon belül a különböző műszaki műanyagok alkalmazása, feldolgozása és vizsgálata van a kutatások középpontjában. A műszaki műanyagok közül elsősorban a különböző poliamidok szerkezettulajdonság-összefüggéseinek meghatározása a legfontosabb. A járműipari alkalmazástechnika szempontjából meghatározó a hosszú idejű igénybevétellel szembeni ellenállás jellemzőinek ismerete, amelyek segítségével a méretezés, modellezés pontosítható. A feldolgozás-technológiák közül a fröccsöntési folyamatok a jellemzők a műszaki műanyagok esetében. A feldolgozási paraméterek, elsősorban a nyomás- és sebességviszonyok kézben tartása meghatározó a termék tulajdonságaiban. A feldolgozási paraméterek beállításához a reológiai tulajdonságok nagy pontosságú mérésére van szükség. Az így meghatározott adatokkal lehet megbízható szimulációkat végezni. 


Ultrakönnyű járműszerkezeti anyagok alkalmazhatósági lehetőségének kutatása 

A fémes anyagok területén az elmúlt évtized nagy előrelépése a különböző fémhabok gyártásának és alkalmazásának megjelenése volt. A roncsolódási mechanizmusuk alapján jelentős energiaelnyelő képességgel rendelkeznek, így potenciálisan kiterjedt alkalmazási területüke lehet a járműipar. Ezeknek az anyagoknak a megmunkálása érdekes kérdéseket vet fel, illetve nagy jelentőségű a különböző erősített rendszerekkel (divatos kifejezéssel: kompozitokkal) való társítása és szendvicsszerkezetek kialakítása. Ezek egyrészt teherviselő egységekben történő alkalmazást, másrészt növelt energiaelnyelő képességű szerkezetek kialakítását teszik lehetővé.


Elektromos járműhajtáslánc fejlesztésének terve a Kecskeméti Főiskolán 

Hagyományos belsőégésű motorral hajtott konvencionális erőátviteli rendszerek, elektromos hajtásláncok fejlesztése. A nagy áttörés, a tradicionális belsőégésű motoros hajtásláncok hibrid, illetve majdan teljesen elektromos hajtásláncra történő átállítása küszöbön álló tendencia, bekövetkezését valahol a 2030-as évekre teszik jelenleg a szakemberek. Fontos megoldandó feladatok adják a kutatások alapját, úgymint a megfelelő energiasűrűségű és sebességű akkumulátortöltés biztosítása, a járművek tömegének a fokozott mennyiségű akkumulátortömeg beépítés ellenére történő szinten tartása, valamint az elektromos járművek jelenleg korlátozott hatótávolságának növelése. A főiskola ezeken a területeken kíván érdemi fejlesztéseket végrehajtani együttműködő ipari partnereivel együtt.  


Dr. Weltsch Zoltán 

tudományos főmunkatárs 

Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kara, Anyagtechnológia Tanszék


© Minden jog fenntartva!
5

2015/1.

Alapító atyák eleven öröksége

Az égitestek titkait kutatják, ikonikus buszokat terveznek, eredeti képi univerzumokat építenek fel vagy termékennyé teszik az addig sivár vidéket – közös bennük, hogy mindannyian Kecskemétről indultak vagy életművük révén erős szálakkal kötődnek hozzá. A város számos tudóst, művészt, rendkívüli személyiséget adott a világnak, akik bárhol alkotnak is, újító szemléletük és munkásságuk meghatározza a hely szellemiségét. Sorozatunkban elsőként felelevenítjük az alapító atyák máig ható örökségét, majd a következő lapszámokban bemutatjuk kortárs utódaikat. 


Szőlőbűvészek a homoki talajon 

Hivatalnoki karrierjét adta fel Mathiász János, hogy életét a magyar csemegeszőlő-termesztés fellendítésének szentelje. Kassán támadt fel szenvedélyes érdeklődése a szőlészet iránt. Tudását mádi birtokán tökéletesítette, miközben Andrássy Gyula 100 holdas szőlőbirtokát is gondosan vezette. Egy gyógyszerész meghívására földet vett Kecskemét határában, és a filoxérának ellenálló homoki szőlőkultúra meghonosításával megújította az Alföld szőlőtermesztését. A XIX-XX. század fordulóján végleg a városba költözött, ahol kiteljesedett szőlőnemesítő munkássága. 


Évente egyre kiválóbb fajták kerültek ki a keze alól, és 3750 hibridjével máig világelső. Legsikeresebb fajtája kései nemesítése, a Szőlőskertek királynője, de ismertebb még az Erzsébet királyné emléke, a Kecskemét virága, a Mathiász János diadala és a Vörösmarty Mihály, Ferenc József kedvence. Mathiász Jánosnak a Kunsági és a Tokaj-Hegyaljai Borvidék borászai egyaránt rengeteget köszönhetnek, hiszen a homoki talajba való átültetéssel és a visszatelepítéssel számos szőlőfajtát megmentett a kipusztulástól. Egykori kúriája a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetnek ad otthont, ahol a belső térben látható Stróbl Alajos, az előkertben Kóthay Nándor által mintázott szobra. Életműve kiemelkedő nemzeti értéknek minősül, Tokajban pedig épül a Mathiász Látványközpont. 


Birtokszomszédja és tanítványa, Kocsis Pál a képzőművészettől fordult a szőlőnemesítés felé. Folytatta mestere hagyományait, ugyanakkor meg is haladta azokat önálló kísérleteivel, amelyek nyomán megszületett a Kecskeméti ízes és a Kecskeméti rizling hibrid család, majd a Bernáth János vörösbor-fajta. Jórészt neki köszönhető, hogy a Mathiász János által pusztulásra szánt kadarka mégis fennmaradt. Első budapesti kiállítása után hamar országos hírnévre tett szert. Kodály Zoltán gyakran vendégeskedett a tanyáján, barátságuk jeléül róla nevezte el egyik fajtáját. Jó humora a névadásban is megnyilvánult: fajtái között van Üstökös, Atom, Csalfa is. Eredményei iránt külföldön szintén nagy érdeklődés mutatkozott. A kuláknak minősített Kocsis Pál kutatóintézeti munkatársként folytatta pályáját, de 1959ben Kossuth-díjjal ismerték el fél évszázadnyi nemesítői tevékenységéért, 300 hibridjéért és 10 ezer keresztezéséért.  Ő jegyzi a lányáról elnevezett Kocsis Irma, a Balaton kincse és a népszerű Irsai Olivér fajtákat, 180 saját fajtát jegyeztetett be. Sikerét jellemzi, hogy számos „teremtménye” meghonosodott a világ borvidékein.  Síremlékét Kerényi József, Kecskemét meghatározó építésze készítette el. 


Égi jelenségek és alapkérdések nyomában 

Teres Ágoston kecskeméti római katolikus pap és csillagász nem szokványos utat járt be. Szülővárosában a piaristáknál, Pápán a bencéseknél tanult, mielőtt jelentkezett a jezsuita rendbe, amelyet az állam feloszlatott. A kitelepítés után Budapesten, a Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait, miközben egy gyárban dolgozott. Az 1956-os forradalom után szerzetesi elöljáróinak kérésére külföldre távozott. Németországban fejezte be a teológia szakot, itt szentelték pappá is. Az 1960-as évektől Norvégiában szolgált lelkipásztorként, az Oslói Egyetemen matematikából, fizikából és csillagászatból szerzett diplomát. Napfizikusok és az egyetem kísérleti fizikai tanszékének megbecsült munkatársa volt, publikációi angol, német és norvég szaklapokban láttak napvilágban
 

Pályája ismét nagy fordulatot vett, amikor meghívták társasztronómusnak a XVI. században alapított Specola Vaticanába, a könyvtárában Kopernikusz, Galilei, Kepler és Newton műveit őrző pápai csillagvizsgálóba. Elsősorban kozmológiával, napfizikával és bibliai csillagászattal foglalkozott, munkái lenyűgöző tudásanyagból táplálkoznak. Gyakran járt haza, hogy országszerte ismeretterjesztő előadásokat tartson. Új megközelítésben tárta fel az asztronómia, a filozófia és a teológia kölcsönhatásait, és egész életében a tudomány és a vallás közötti párbeszéd megteremtésén dolgozott. 2008-ban posztumusz odaítélték neki a Magyar Örökség Díját.


A látásmód és a látvány megújítói 

Kecskemét 1909-ben alapított művésztelepe révén rövidesen képi nagyhatalommá vált.  A művésztelep lehetőségét a várost felvirágoztató Kada Elek polgármester teremtette meg, a „kecskemétiség” pedig erős azonosságtudatot jelentett a csatlakozó művészek számára. A Nemes Marcell bőkezű adományával elindított, negyven évig fennálló alkotóműhely első vezetője Iványi Grünwald Béla volt. A modern magyar festészetet elindító nagybányai iskola alapítói közül leginkább az ő művészete tükrözte a legújabb nemzetközi hatásokat. Amikor a természetelvű ábrázolást meghaladó, radikálisan más felfogású neoimpresszionisták fellépése miatt kiéleződtek a konfliktusok, a fiatalok törekvéseit bátorító Iványi-Grünwald Béla a Matisse-tanítvány Perlrott Csaba Vilmossal, Bornemisza Gézával és másokkal együtt Kecskemétre költözött, hogy progresszív szellemiségű képző- és iparművészeti kolóniát hozzon létre. Jóllehet összművészeti indíttatású, nagyszabású tervéből több fontos elem – a szőnyegszövő és a kerámiaműhely, a grafikai intézet és a nyomdai együttműködés – csak rövid időre vagy nem valósult meg, a minden irányzat felé nyitott híres alkotóműhelyben az I. világháború végéig megfordult a magyar avantgárd színe-java, így Czigány Dezső, Kassák Lajos, Uitz Béla, Kmetty György, és kiemelkedő művek születtek. Iványi Grünwald Béla olyan jelentős kompozíciókat festett itt, mint a Városi Kaszinó főhomlokzatát díszítő Allegóriák, a társulati díjas Gyümölcsös kofák a hóbuckák között, valamint az állami aranyérmes Tavasz ébredése és a Fürdőző nők. Ő tanította az ecset művészetére Kocsis Pált is, aki később a szőlőnemesítést választotta, de a festészet iránti vonzalma megmaradt. 


A művésztelep ugyancsak döntően hatott a festőművészként és grafikusként induló, majd filmes látványtervezőként világhírű váló Korda Vince látásmódjára. A fiatal tehetség Iványi Grünwald Béla növendékeként nagyívű karrier előtt állt. Nagybányán és Kecskeméten bontakozott ki alkotói egyénisége, könnyed rajzművészete és konstruktív formák jellemezte festészete. Élete végéig hálával emlékezett erre az időszakra. Sokáig képezte magát külföldön, végül bátyja, a legendás Korda Sándor hívására Nagy-Britanniában telepedett le, és a filmtörténeti jelentőségű London Films stúdió művészeti vezetője lett. Korda Vince a filmvásznon olyan virtuóz, rendkívül festői látványvilágot teremtett, amelyben a történelmi drámák kulisszái éppolyan hitelességgel elevenedtek meg, mint a modern kalandfilmek színterei. A bagdadi tolvaj (1940) című szuperprodukció díszlettervéért Oscar-díjjal ismerték el, és varázslatos fantáziája, technikai megoldásai máig nem veszítettek vonzerejükből. 


A legmagasabb fordulatszámon 

Noha nem Kecskeméten oktatott, tevékenységével és személyiségével felbecsülhetetlen befolyással volt a helyi járműtechnológia és szakmérnökképzés fejlődésére Michelberger Pál, a hazai autóipar óriása, akinek nevét viseli a GAMF Járműtechnológiai Tanszékének 2012-ben átadott új épülete. A tavaly elhunyt Széchenyi-díjas akadémikus nemcsak nemzedékeket inspiráló, élethosszig tanuló tudós volt, hanem a friss kutatási eredményeket beépítő gyakorlati mérnök, a rendszerváltás éveiben iskolateremtő egyetemi tanár ésrendkívül szerény ember. Eredetileg repülőgépmérnöknek készült, ám egy történelmi csavar folytán az Ikarus gyár tervezője, majd főkonstruktőre lett. Később konzultánsként tért vissza a vállalathoz, irányításával készültek el a 200-as, 300-as, 400-as autóbuszcsaládok tervei, illetve az ezek alapján gyártott világhírű buszok. 

Szakmai elismertségét jelzi, hogy a rangos FISITA (Autóipari Mérnöki Egyesületek Nemzetközi Szövetsége) tagjává, 1978-tól pedig alelnökévé választotta. Ugyanebben az évben az ő vezetésével rendezték meg Budapesten a szervezet világkongresszusát.  A magyar iparági helyzet korabeli korlátai miatt csak jóval később vállalhatta el a FISITA elnökségét. Részt vett a Suzuki és a Hungarocamion igazgatótanácsának munkájában, míg a Knorr-Bremse műszaki tanácsadónak kérte fel. A járműdinamika, a szilárdság- és a lengéstan terén elért eredményeket interdiszciplináris szemlélettel, több terület együttműködésével valósította meg. A tudományos közéletben mindvégig aktív, az MTA alelnöki tisztét is betöltő Michelberger Pál emlékezetét Lakatos Pál Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása őrzi a kecskeméti tanszék épülete előtt. 


Rénes Judit

© Minden jog fenntartva!
6

2015/1.

Rejtélyek és sakkjátszmák nagymestere


Kategóriákba szinte lehetetlen besorolni, hiszen könnyedén közlekedik a különböző művészeti ágak között, sőt rendszeresen átjár a tudomány területére. Innovatív képzőművész és animációsfilm-rendező, egyedülálló mágus, mesteri konstruktőr és talányos játékos. Egyformán otthon van a síkban és a térben, izgalmas gondolatisága és vizualitása egyenrangú élményt nyújt. Irodalmi művei ugyancsak rendkívül figyelemreméltóak. A világszerte elismert Orosz István napjaink egyik legeredetibb és legsokrétűbb alkotója, akinek élete és munkássága elválaszthatatlan Kecskeméttől. 


Itt született és járt gimnáziumba, a Kecskemétfilm stúdiójában készíti legfrissebb animációs filmjeit – az idei KAFF versenyprogramjában A rajzolóval indult  –, és szellemiségét alapvetően meghatározó irodalomtörténész édesapja, Orosz László miatt rendszeresen jön látogatóba. A város figyel rá és becsben tartja: 2011ben a Cifrapalotában rendezték meg életműtárlatát 60. születésnapja alkalmából. Orosz István gyakran állít ki Kecskeméten, legutóbb idén májusban a Kápolna Galériában láthatta alkotásait a közönség.


Az ország annak idején egy rendszerváltó plakát, a Tovariscsi, konyec! kapcsán ismerte meg a nevét, holott munkásságára éppen nem ez a mű az igazán jellemző.  Cizellált rajzolatú, jellegzetes grafikáit átszövik a kultúrtörténeti utalások és a stílusidézetek, az archaizáló formai elemekkel együtt művészete mégis sajátosan posztmodern. 


Egyik kedvenc ábrázolásmódja az optikai illúziót keltő anamorfózis, ahol az eltorzított kép egy különös látószögből nézve vagy egy ráhelyezett tükörtárgy segítségével fedi fel rejtett részleteit és áll össze értelmes egésszé. A reneszánsz korból származó technika mai változatát képviselik kettős jelentésű képei is. Közeli szellemi rokona és avatott kutatója a „lehetetlenfestő” M. C. Eschernek, az alakváltó mértani formák világhírű holland művészének, akinek életműve ihlette 2004-es kiállítását a hágai Escher Múzeumban. 

Orosz István a titokzatosság és az idő nyomában járó rafinált rejtjelező, aki előszeretettel jelenít meg paradoxonokat, lépcsőket, labirintusokat. Többértelműségével és rejtőzködésével el-elbizonytalanít, miközben meglep és felfed valami mást. Minden alkotásában ott van védjegye, az egyszerre ironikus és komoly képiség-gondolatiság, az a kivételesen összetett látásmód és gazdagon rétegzett világ, amit megfejteni hosszan érdemes, megunni képtelenség. 


Animációs filmjei jóval kevesebb nyilvánosságot kapnak, mint képzőművészete, holott kezdettől az élvonalban van.  Az Iparművészeti Főiskola grafikai szakán Haiman György, Kass János, Gyulai Líviusz mellett Rubik Ernő volt a mestere. Az animációs filmezés iránti érdeklődése ekkor kezdődött: Szoboszlay György kurzusa után átjárt a világ három legjobb műhelye közt számon tartott Pannónia Filmstúdióba, ahol évtizedeken át legendás alkotások születtek. 


Harminc évig volt a stúdió munkatársa, és már fiatalon nagy sikereket ért el: Csönd, Álomfejtő, Ah, Amerika! című animációs filmjei rangos hazai és nemzetközi díjakat kaptak. Reisenbüchler Sándor tudása, felelősségtudata máig áthatja munkásságát. Állandó alkotótársa felesége, Keresztes Dóra képzőművész, akinek látványosan más a képi világa, mégis remekül kiegészítik egymást. Több filmet közösen jegyeznek, és mindig közreműködnek a másik alkotásában.  


Az Odüsszeiából kölcsönzött Utisz művésznevet használó Orosz István nemcsak a vizuális műfajokban ki
emelkedő.  Blogot vezet, verset, novellát, regényt ír, és nemrég egy több szempontból is különleges kötettel jelentkezett. Sakkparti a szigeten című, sok szálon futó, finom humorú elbeszélésében – amely bűnügyi történetként is olvasható – Gorkij házának kulisszái között elevenedik meg Alekszandr Bogdanov orosz polihisztor és régi barátja, Lenin sakkjátszmája, amelynek hátterében egészen más, jóval nagyobb tétre menő játszmák húzódnak meg. A szemgyönyörködtető, mindössze 300 számozott és dedikált példányban megjelent könyvhöz mellékelt DVD-n megtekinthető Sakk! című animációs filmje. 


A művész nem tartja magát tudósnak, jóllehet gyakran a kettő határmezsgyéjén mozog, és eredeti következtetésekre jut. Régóta kísérletezik a térrel, a geometriával és a perspektívákkal. Új budapesti kiállításán a matematikával sakkozik: Dr. Szilassi Lajos matematikus szigorúan megkomponált fémtestei mellett övé a sík. A két felfedező-határátlépő nem először találkozik egy kiállítóhely belső terében, hiszen három éve Szegeden mutatták be egymásra reflektáló grafikáit és szobraikat. Orosz István esetében valóban nem túlzás a reneszánsz polihisztor kifejezés. Friss, egyéni, egységes életműve van, amelynek darabjai szervesen építkeznek. Bármelyik műfajban alkot, maradandó élményt és intellektuális kalandot kínál. A Kossuth-díjas művésszel készült interjúnkat következő lapszámunkban olvashatják. 


Bihari Ágnes Rénes Judit


© Minden jog fenntartva!
7

2015/1.

A zenekovács fiának balladája



Édesapjának a hetvenes évek közepén megtetszett a rádióban hallott doromb hangja. Soha nem látott még olyat, és szakirodalom híján kénytelen volt „feltalálni” a hangszert, mely aztán nemcsak őt mint dorombkészítőt, de fiát mint dorombjátékost is világhírűvé tette. Szilágyi Zoltán és Áron titka, hogy mindig új utakat kerestek ahhoz, hogy a hangszert vagy annak hangját mindenkivel megismertessék szerte a világban. 

A mi életünk alapja és meghatározója a doromb, ez az egyszerű kis vasdarab, aminek igazából alig volt bármilyen múltja itthon. Apu a semmiből kezdte el készíteni, és egyre népszerűbb lett Magyarországon és külföldön is, majd lett belőle egy hihetetlenül nagy siker. A ’70-es évektől 1989-ig itthon terjedt, aztán külföldön is hódító útjára indult. 

Csakhogy közben felnőtt néhány generáció, amelynek tagjai közül már csak igen kevesen jártak táncházba, márpedig a táncházmozgalom újjáélesztése és a doromb mint ősi hangszer újbóli elterjesztése kéz a kézben jártak. 

Hogyan maradt életben ez az akusztikus hangszer az évtizedek folyamán, az egyre terjedő elektronikus zene árnyékában?

Ahhoz, hogy ezt az ez egyszerű, mégis különleges hangszert a mai fiatalok körében is ismertté tegyék, kellett valaki, aki egészen más zenei kontextusba helyezi. Ez volt a Navrang zenekar, melyet öcsémmel (Szilágyi Barnabás Egyesült Államokban élő zeneszerző – a szerk.) alapítottunk. Ezt követte a magyar–német trió, az Airtist. Ez a kis csapat nagyon sokat tett annak érdekében, hogy a fiatalok között, Amerikától Japánig egy ilyen értelmezhető, újrafelfedező dolgot tegyen megfoghatóvá. Ez egyfajta zenei innováció, mert, bár a hangszer tekintetében tradicionális dologról beszélünk, maga a zene egy egészen újszerű, új jellegű, az elektronikus zenéből ismert dolgokat hoz. Van itt tehát két generáció, amely más megközelítésből, de újra felfedezteti az emberekkel ezt a pár ezer évvel ezelőtti hangszert. 

Van annak receptje, hogy a zenei újítóknak mennyire különleges hangszerhez kell nyúlniuk a forradalmi újítás érdekében? 

Kinek milyen eszköz áll rendelkezésére, és ki milyen eszközt érez sajátjának. Nyilván az én hangszerem egy eléggé speciális dolog, mert borzasztóan egyszerű, és borzasztóan primitív, mégis a hangok végtelen tengere található benne. De ha megnézed azokat az újítókat, mint például Lajkó Félix, aki szintén nagyon újszerű módon áll a hangszeréhez, és világhírű tudott lenni abból, hogy útkereső, látod, hogy mindegy a hangszer, a lényeg, hogy az emberekre hatást tudj gyakorolni, és ki tudd magad fejezni olyan módon, hogy másokat csodálatra bírj, és olyan érzésük legyen, hogy ilyet még nem hallottak előtte.


A lényeg, hogy az emberekre hatást tudj gyakorolni, és ki tudd magad fejezni olyan módon, hogy másokat csodálatra bírj, és olyan érzésük legyen, hogy ilyet még nem hallottak előtte.


Mikor érezted azt először, hogy ezt sikerül kiváltanod a hallgatóságodból? 

1998-ban volt először, amikor elhívtak egy amerikai fesztiválra. 21 éves voltam, először egyedül külföldön. És nemcsak zenéltem, tanítottam is. Meglepődtem, hogy ott ez érték, hogy erre rácsodálkoznak és értékelik. Aztán egyre több helyre hívtak a Navrang zenekarral, majd 2006-ban, az Airtist magalakulásával ez az egész teljesen váratlan lépésben kezdett el fejlődni. Mert ez meg egy olyan hangzás volt, amit úgy látszik, előtte senki nem csinált. A legősibb hangszerekkel, dorombbal, didgeridoo-val és szájdobbal elektronikus zenét játszani, de elektronika nélkül. Aztán a doromb és az Airtist magyar és nemzetközi fesztiválok állandó szereplőjévé vált. Azért ez számunkra is hihetetlen! Ez igazából csak egy egyszerű kis vasdarab, de a többieké se bonyolultabb. És amikor az ember belegondol, hogy 75 percnyi zenéért 24000 kilométert leutazni, az azért durva… Legutóbb pont ez történt. Kaliforniában, a sivatag kellős közepén kellett egy fesztiválon 75 perces koncertet nyomni. Odamentünk, lejátszottuk, mindenki boldog volt, visszajöttünk. 


Úgy hallottam, a másik irányba is eljutottatok. A táv szintén többezres, de az idő nem órákban, hanem hetekben volt mérhető. 

Tavaly télen Szibériában voltunk kint, de az már egy népzenei vonulat, mert az Airtist sikerei közben végig dolgozott bennem az, hogy jó lenne megmutatni, ezt a hangszert a magyar autentikus népzenében hogyan használják. Ez elég szűk körű, hiszen ebben a zenei közegben a dorombot csak a moldvai csángók használják, és ezért volt kihívás ezt valahogy úgy közvetíteni, hogy Magyarországon magyar népzenét nem ismerő emberek számára is könnyen élvezhető, izgalmas formában jelenjen meg. Ezért alapítottunk egy triót, és olyan felállásban zenélünk, ami eddig nem nagyon létezett. Dobbal, hegedűvel és dorombbal játszunk moldvai dallamokat egy lendületes, nagyon táncos, mégis dorombközpontú zenei felállásban. Hát ezzel a kis csapattal körbeturnéztuk a tajgát, ahová, mint mondták, normális ember nem megy télen, de ez nekünk egy jó kihívás volt. 


Milyen volt a fogadtatása ennek az új felállásnak, új zenei világnak? 

Úgy tűnik, az emberek egyre inkább vevők erre a vidám, népzenei, táncos felállásra, ami autentikus gyökerekkel rendelkezik. Ehhez nyilván át kellett gondolni, formálni az eredeti dolgokat. El kellett gondolni azt, mi az, amire az embereknek szükségük lehet, mi az, amitől ez egy olyan formát vesz fel, amit az egyébként kereskedelmi rádiót hallgató, tévét néző, nem a zenei közegben mozgó, a népi kultúra iránt nem érdeklődő ember is magáénak érez. 


Ahova mentek, ott várnak, ismernek benneteket? 

Ez mindig meglepő számunkra. Például az Egyesült Államokban nem ismert zenekarként voltunk. A fesztiválon 20%-nál többen nem ismertek bennünket. Ám azt gondolom, jelent valamit, hogy egy zenei fesztiválon, sok zenekar között péntek este tizenegytől éjfélig játszottunk. Ez jelzi valamennyire, hogy a szervezők értékes produkciónak gondolták. Jakútia? Az teljesen más. Ott a doromb a legfontosabb hangszer. Nemzeti szimbólum. Én a Nemzetközi Dorombszövetség elnökségi tagja vagyok, édesapám munkásságát nagyon jól ismerik, azt is nagyon régóta követik, hogy én mit csinálok. És számukra ez egy nagy tiszteletben álló tevékenység, hogy népszerűsítjük az ő nemzeti hangszerüket. A meghívás teljesen hivatalos, állami szintű meghívás volt!  Amikor megérkeztünk, az állami televízió híradóját megszakították a reklámfilmünkkel. Országos napilapokban, színes trendi magazinokban többoldalas cikkek voltak rólunk. Az utcán lépten-nyomon felismertek bennünket. Mondjuk ez nem volt nehéz, mert fehér ember oda télen nem téved. Gyerekpalotákban, kulturális központokban léptünk fel, két hétig sztárocskák voltunk. Hazafelé a repülőn fotózkodtak velünk az emberek. 


Ezek szerint tudtál nekik újat mutatni? 

Azt mondtuk a szervezőknek, hogy gázsit nem kérünk, de szeretnénk igazi szibériai élményt. Odatették magukat! Hőszigetelt UAZ-zal 2000 kilométert mentünk a tajgában. Olyan helyeken játszottunk, ahol előtte külföldi ember még nem járt. És mindezt a dorombnak köszönhetően! Annak, hogy egy olyan innovációt és fejlesztést vitt bele apu, ami abszolút nem tradicionális. Mert születésének köszönhetően teljesen elrugaszkodott a tradícióktól. És a jakutok észrevették, hogy te jó ég, van itt Európában egy fickó, aki világszinten tudta népszerűsíteni ezt a hangszert. Mert annyira sok különleges típust csinált, és annyira jó minőségűeket, hogy az világszerte ismertté tette ezt a dorombot, és ők ezért nagyon-nagyon hálásak. Plusz van itt egy játékos, aki úgy játszik, hogy az egyáltalán nem tradicionális, ami teljesen távol esik az ő játéktechnikájuktól, nem megszokott népzene, ő pedig a hallgatóság között tette népszerűvé. És ezt ők nagyra értékelik. 


Szóló, divatos „tánczene”, népzene. Hogyan alakul a zenei világ, amivel időről időre megleped a közönséget, és amivel egyre szélesebb rétegeket érsz el? A koncerten figyeled a reakciókat, és azok határozzák meg az irányt? 

A hangszer adott, a zene áramlik, az előadó folyamatos kölcsönhatásban van a közönséggel, és egymás hangulatát formálják. Mindig is olyan zenekarban szerettem játszani, ami képes és szeret is reagálni a közönségre. És a közönség is reagál rá! Szerencsére az évek alatt gyűjtött tapasztalataimból már tudok annyit meríteni, hogy mik lehetnek azok a ritmusok, vagy egyáltalán mi lehet az a hangzás, amivel könnyen tud azonosulni a hallgató, és egyfajta katartikus élményt tud kiváltani. Amikor a hallgató azt mondja, hú, ez de jó, ez az enyém, és ezt akarom hallgatni! 


Csenki Csaba


© Minden jog fenntartva!